Garázs

Ma már teljesen természetesnek vesszük, hogy CB-rádiót bárki külön engedélykérés, és díjfizetés nélkül használhat — pedig ez nem volt mindig így…
A ’80-as években megjelent napilapokat átböngészve több olyan cikket is találtam, amelyek az 1985-től bevezetett — a magán CB felhasználók számára kötelezően fizetendő — frekvenciahasználati díjjal, és annak fogadtatásával foglalkoznak. A legrészletesebben talán a Magyar Hírlap „Panaszkodnak a CB-sek — Árvita a Postával” című, 1985. március 6-án megjelent cikk mutatta be a helyzetet:

— Az igaz, hogy a 27 MHz-es frekvenciasáv, az egész világon az ipari, tudományos és orvosi berendezések számára van fenntartva, ám 1979-ben olyan nemzetközi egyezmény született, amely lehetővé tette, hogy a kevéssé terhelt sávot egyéb célokra is hasznosíthassuk. Azzal a kikötéssel persze, hogy az ebben a tartományban dolgozó adóvevők nem élveznek olyan védelmet, mint más esetekben — tájékoztat Pete József, a műsorszóró osztály csoportvezetője. — S meg kell mondanom, hogy a CB-seknek igazán nem lehet okuk panaszra, hiszen az említett berendezések az összesből legfeljebb 1—2 csatornát foglalnak le.
— Miért a CB-seknek mennyi áll rendelkezésükre?
— Magyarországon a 40 csatornás adóvevők a legelterjedtebbek, a csaknem 27 ezer magános legfeljebb ennyit használhat. A mintegy 25 ezer közületi készülék számára 26 csatornát engedélyeztünk. Ebből is látható, milyen liberális a posta, hiszen például Angliában, ahol másfél millió CB-s van, mindössze 22 csatorna áll a forgalmazók rendelkezésére. Ott a büntetések is sokkal szigorúbbak.
— Maradjunk a hazai vizeken… Milyen költségek terhelik a postát a CB-sek miatt?
— A berendezéseket vizsgálni kell, nyilvántartani, kiadni a forgalmazásra jogosító engedélyt, foglalkozni a panaszügyekkel, s ki kell vizsgálni azokat a bejelentéseket, amelyek ellenük irányulnak. Ehhez mind modernebb mérőkocsikra van szükségünk.
— Ha ez így van, akkor miért csak február elseje óta hárítják át a terheket a CB-sekre?
— Az alaptarifa még akkor született, amikor csupán három csatornás készülékek voltak hazánkban. Akkor egy-egy csatorna használatáért 240 forintot kellett fizetni. Egy 40 csatornás berendezésre átszámítva ez nagyon komoly, és ráadásul irreális összeget tett volna ki.
— A mostani díjtételek ennél sokkal kedvezőbbek?
— A mi megítélésünk szerint jól megalapozott, ésszerű tarifát sikerült összeállítanunk. Elvégre csak annak kell készülékenként és évenként 1440 forintot fizetnie, aki a maximális teljesítményt, a 4 wattot, és az összes, tehát mind a 40 csatornát igénybe akarja venni. Aki ezzel szemben megelégszik a 6 csatornával és a fél wattal, annak csak 240 forintjától kell megválnia. Kérelemre mentesítjük a díj alól a 100 százalékos hadirokkantakat, az első csoportbeli rokkantnyugdíjasokat és a vakokat.
— Milyen bevételre számítanak?
— A frekvenciahasználati díj maximum évi 30 millió forintos többletbevételt jelenthet, de ebből a postánál jó esetben is csak 28—30 százalék marad.

A Magyar Nemzet újságírója annak is utánajárt, hogy a Posta mire fordítja azt a plusz bevételt, amelyet a CB-sektől beszed. A nyilatkozó ezúttal is Pete József, a cikk pedig 1985. február 2-án jelent meg:

— Hogyan történik a befizetés?
— Minden CB-engedélyes csekket kap s első alkalommal egy kísérőlevelet is, amelyből részletesen megtudhat mindent. A díjat első alkalommal április 30-ig, a következő évben január 31-ig kell befizetni.
— Mire fordítja a Posta az így befolyt összegeket? Várható-e, hogy csökken a zavarbejelentések száma s hogy a jelenleginél békésebben megfér majd egymás mellett a kapcsolatteremtésben nélkülözhetetlen CB és a műsorszórás?
— A Posta célja egyértelműen a megelőzés, a meglévő konfrontációk visszaszorítása. Ehhez többek között az szükségeltetik, hogy az eddiginél gyakrabban és több CB-tulajdonost ellenőrizzünk. Amihez viszont mérőkészülékek és gépkocsik kellenek. Aztán bővíteni kívánjuk a nyilvántartásokat. Ismeretes, hogy sok CB-berendezés be van építve gépkocsiba, ezért azt szeretnénk elérni, hogy a rendszám alapján azonosítani tudjuk ezeket. Ami pedig a hosszú távú fejlesztési elképzeléseinket illeti: sokat segítene, ha a Televízió I-es műsorát, amelyet különösen Budapesten és Nagykanizsán zavarnak a CB-k, egy új csatornán is tudnánk sugározni. Erre a célra a 41-es televíziós csatornát szemeltük ki. Hogy ez az elképzelés megvalósuljon, ahhoz mindenekelőtt adó kell és antenna. Előbb-utóbb, úgy gondoljuk, hogy a befolyt frekvenciahasználati díjakból ezt meg tudjuk majd valósítani.

Érdekesség, hogy a CB rádiók után fizetendő díjkötelezettség jóval a rendszerváltás után is megmaradt: csak a CEPT-PR27 néven ismert előírásoknak — a nemzetközi jogharmonizációnak köszönhető — 2002-es hazai hatálybalépésével szűnt meg. A riportban említett utolsó OIRT VHF1-es tv adót pedig csak 26,5 évvel később (!) — 2011. augusztus 14-én — kapcsolták le…