HT Minilux Super fekete-fehér képbontócsöves videókamera

Híradástechnika Szövetkezet TV11-23A.9.

Az egykori Híradástechnika Szövetkezet gyártmányai között zártláncú televíziós kamerák is szerepeltek, mint például a jelen cikkben bemutatásra kerülő "Minilux Super CCTV Camera".
A magyar nyelvben  ipari televízió (ITV) névvel, a nemzetközi szakirodalomban pedig "closed circuit television" (CCTV) megnevezéssel olyan zárt-láncú televíziós rendszereket jelölnek, amelyek célja nem szórakoztató műsorok sugárzása, hanem valamilyen terület, vagy munkakörnyezet megfigyelése vagyonvédelmi, vagy folyamatfelügyeleti célból. Ilyen rendszerekkel találkozhatunk többek között pénzintézetekben, ipari üzemekben, vagy akár a Metró utasforgalmi területein (peronok, mozgólépcsők). A CCTV kamerákat fixen telepített módon üzemeltetik, akkumulátort nem tartalmaznak, - csak hálózati üzemre alkalmasak. Nem rendelkeznek rögzítő, és képkereső egységekkel sem, mivel azok egy külön helyiségben, központosítva kerülnek elhelyezésre.
A Minilux kamerák a '70-es években kerültek kifejlesztésre, és az akkori technikai lehetőségekhez képest korszerű eszközöknek számítottak. A szemmel látható kép elektromos jellé alakítását akkoriban még nem CCD-vel, hanem képbontócsővel oldották meg.


A Minilux Super hátulján a bal sarokban a hálózati kábel bevezetése mellett a bekapcsolt üzemállapotot jelző LED-et találhatjuk. A két BNC aljzat közül az RF feliratú nagyfrekvenciás jelet ad ki, amelyet koaxkábel segítségével tetszőleges televíziókészülék antennabemenetére köthetünk, míg a VIDEO jelű aljzatról ún. alapsávi videójel vehető le, amelyet videómonitorra, mátrixra, vagy közvetlenül a rögzítőegységre lehet kötni. A típusból készültek olyan változatok is, amelyeken ennél több csatlakozó található, pl. távvezérléshez, vagy külső szinkronjel biztosításához. Ez utóbbira olyan esetekben van szükség, amikor több kamerát akarunk ugyanabban a  rendszerben használni.


A Minilux Super kamerára bármelyik, C menetes (c-mount) objektív felszerelhető. A konkrét típus kiválasztásakor a megfigyelendő terület méretét, valamint a kamera felszerelésének a helyét veszik figyelembe. Ennek megfelelően készültek nagylátószögű, normál, ill. teleobjektívek is. Ezen a példányon egy kelet-német gyártmányú Carl Zeiss Jena DDR - Tevidon 2/10 típusú objektív található, amely 7 lencsetagot tartalmaz. A 10 mm-es gyújtótávolság 2/3"-s képbontócső esetében 52°-os vízszintes látószöget biztosít. A könnyebb összehasonlíthatóság kedvéért kiszámoltam, hogy ugyanezt a látószöget kisfilmes fényképezőgépnél a 44 mm-es gyújtótávolságú objektív adja.

A Minilux SUPER kamera áramköreit egy darab, nagyméretű panelre szerelték. A doboz belsejének nagy részét a hálózati transzformátor, valamint a hozzá tartozó egyenirányító, és feszültségstabilizátor alkatrészei foglalják el. Szintén jelentős helyet követel magának a vidicon képbontócsövet befogadó egység is.

Élesztés
A kamera üzembe helyezése előtt a belül elhelyezett feszültségválasztót 220-ról 240 V-ra állítottam. (A szekunder kivezetések megfelelő átkötésével 110, 127, 220, illetve 240 V-s üzemre is alkalmassá tehető a Minilux.) A feszültség alá helyezés után a zöld LED azonnal világítani kezdett, azonban a monitoron sajnos nem volt kép, csak sötétség. Kb. 1 perc elteltével, - minden előzmény nélkül - a kamerából sűrű füst kezdett ömleni (!): égett műanyagszag terítette be a szobát. A füst intenzitására jellemző, hogy közel negyedórás szellőztetés után is lehetett még érezni a szagot a lakásban. A gyors csalódást követően a kamerát kikapcsoltam, és félretettem. Közel négy évnyi szünet következett ezután a történetben. Végül 2017-ben - hosszas nyomozás után - a népszerű közösségi oldal "Régi műszerek" csoportjának tagjai segítettek:ők javasolták ugyanis, hogy a kamera régi tantál kondenzátorait cseréljem újakra, mivel ezek hajlamosak voltak a meghibásodásukkor rövidzárba átmenni. A tipp bejött: az alábbi képen jelölt, csepp alakú kondenzátorok kicserélése után a kamera azonnal használható állapotba került, a rácsatlakoztatott videómonitoron megjelent a kép. Siker! ;)

Végezetül szeretném megköszönni Szabó Bálint főmérnök úr, ill. dr. Horváth Árpád úr, valamint a Magyar Posta Zrt. Ügyfélszolgálat, ill. Biztonságtechnikai Főosztály dolgozóinak korrekt hozzáállását, akiknek köszönhető, hogy hozzám kerülhetett ez a technikatörténeti emlék.

Ez a cikk 2018.12.01-én készült, a szegecs.de-n 2013.02.20-án megjelent írás felhasználásával.
Szegecs