Kenwood TH-K40E

UHF sávos rádióamatőr kézi adóvevő

A TH-K40 típusú készülék a Kenwood jelenleg (2020 nyár) is gyártásban lévő rádióamatőr adó-vevője, amely az UHF sávon üzemel. Talán többekben felmerül a kérdés, hogy a kétsávos kézi rádiók világában miért vesz valaki egy egysávos modellt. Nos, pl. azért, mert van már egy korábban vásárolt VHF-es rádiója, amit nem szeretne eladni, vagy kihasználatlanság miatt a polcra helyezni.
Ez a modell 400-470 MHz között vételkész, azonban — gyári állapotában — adást indítani csak a rádióamatőrök számára engedélyezett 430-440 MHz-es tartományban lehetséges.
A maximális kimenő RF teljesítmény 5 W,  amely két fokozatban 2 W-ra, ill. 1 W-ra csökkenthető. Ez utóbbiak közeli állomásokkal létesített összeköttetések esetén jönnek jól, részben "az éter szennyezésének csökkentése", másrészt az akkumulátor üzemidejének meghosszabbítása érdekében. A tápellátást egy 8,4 Wh-s (1130 mAh @ 7,4 V) Li-ion akku biztosítja, amely önállóan, vagy a rádióval együtt állítható bele a tartozék hálózati töltőbe.
A TH-K40 fizikai méreteit tekintve átlagosnak mondható: szélességét, magasságát tekintve egyformának tekinthető az Alinco DJ-A10-zel, ill. a Motorola XT660d-vel, ugyanakkor némileg vékonyabb azoknál. A külső kifejezetten igényesnek nevezhető; az alkalmazott műanyagok lényegesen jobb minőségűek, mint a párezer forintos "szappantartó" anyagú kínai rádiók. Szubjektív véleményem szerint sokat dob a megjelenésen az is, hogy a Kenwood felirat nemcsak az előlapon, hanem a rádió oldalán, ill. antennáján is megtalálható.
Nagyon jó megoldásnak tartom, hogy a billentyűzet gombjai közvetlenül a rájuk írt funkciót aktiválják, így a leggyakrabban használt beállítások egyből elérhetőek, nem kell a "funkció"+ számjegy gombok kombinációival, illetve bonyolult menükben navigálással vesződni. 
Kifejezetten zavaró viszont, hogy a rádió tetején középre került a főkapcsolóval egybeépített hangerőszabályzó, és jobbra mellé az encoder (a beállítani kívánt érték növelését/csökkentését lehetővé tevő "tekerő"). Rendszeresen előfordul ugyanis, hogy a rádió halkítása/hangosítása helyett elváltom a csatornát, — ennek következtében egy-egy hosszabb-rövidebb információ kimarad a vételből. Érthetetlen, hogy miközben évtizedek óta — gyártótól függetlenül — szinte kivétel nélkül minden kézi rádión fixen jobb szélen van a hangerőszabályzó, mellette pedig a zajzár, vagy az encoder, itt miért kellett ezt a jól bevált szokást felrúgni...

Hasznos tulajdonság, hogy a memóriába programozott állomások a billentyűzetről elnevezhetőek, — ezzel megkönnyítve az eltárolt frekvenciák, átjátszóbeállítások visszakeresését. Az elnevezésre mindössze hat karakter áll rendelkezésre, a pálcika kijelző viszont a XXI. század második évtizedében kifejezetten anakronisztikusnak számít, és a '80-as évek világát hozza vissza. Ezek ugyan a használatot közvetlenül nem befolyásolják, ám felhasználóként érthetetlen, hogy egy ilyen árú készüléknél miért nem tudtak komolyabb kijelzőt beépíteni. Szintén furcsa, hogy az akkumulátor állapotának folyamatos visszajelzése hiányzik a képernyőről: a cellák töltöttségéről csak adást indítva kapunk visszajelzést: ekkor az S mérő sávjának hossza jelzi az akkumulátor még kivehető kapacitásának százalékos szintjét.
A rádió beépített hangszórója alacsony hangerőnél is tiszta hangot, jó beszédérthetőséget biztosít. A vételi érzékenységgel szintén elégedett vagyok: más rádiókkal összehasonlítva a Kenwood jobb teljesítményt nyújtott a távoli, gyenge adók vétele esetén. A gyárilag mellékelt — SMA csatlakozós — gumiantenna méretéhez képest (11 cm magas) átlagosan teljesít, — de az otthoni, ill. a kitelepüléses rádiózások során szinte kivétel nélkül egy külső, 5/8-os mágnestalpas antennával használom a rádiót, amellyel nagyságrendekkel megnő a készülék hatósugara.
A szimplex frekvenciákon, ill. átjátszókon keresztül létesített összeköttetésekre az ellenállomásoktól kivétel nélkül jó riportokat kaptam.
Kifejezetten pozitív meglepetést nyújtott a TH-K40 csatornapásztázási (szkennelési) teljesítménye: a keresés olyan gyorsan fut, hogy közben el sem lehet olvasni, hogy éppen melyik csatornánál tart, — csak miután adást érzékelve megáll valahol. Az általam korábban kipróbált, használt rádiók pásztázási sebessége elmaradt ettől.
Az ismerőseim egy része szerint a Kenwood vételárából kijött volna 5-6 kétsávos kínai rádió is. Szerintem ez az almát-körtével összehasonlítás tipikus esete...
Az a tény azonban, amikor a hármashatárhegyi kilátóban — számos nagyteljesítményű átjátszóadó közvetlen szomszédságában — is zavartalanul tudtam rádiózni, azonnal megerősített, hogy nem ablakon kidobott pénz volt a Kenwood ára... :)

[Frissítés] Hosszútávú tapasztalatok
Több mint másfél év használat után úgy éreztem: itt az ideje összefoglalni a rádióval kapcsolatos hosszútávú tapasztalatokat:
— műszakilag továbbra is egy kiváló készüléknek tartom: városi, elektroszmogos környezetben, vagy épp egy hegytetőn állva, mindenféle nagyteljesítményű adók közelében is gond nélkül lehet vele rádiózni, a hangminőség továbbra is kifogástalan
— másfél év elteltével sem tudtam megszokni, hogy az enkóder és a hangerőszabályzó fel van cserélve — ez a megoldás még mindig érthetetlen számomra
— mivel mást nem tehetek, megtanultam együtt élni a pálcikakijelző retró világával, és a hatkarakteres rövidítésekkel
— a gyári gumiantenna nagyon merev: félek, hogy ha valamibe beleakadna, a készülékház, vagy az antennaaljzat húzná a rövidebbet
— ha csak vételben van a rádió, a gyári 1150 mAh-s akkupakkal kifejezetten hosszú időt kibír (többet, mint a többi kézi rádióm)
— a külső kitelepülésekhez nagyon hiányzik egy 12 voltos tápcsatlakozó: Murphy óta tudjuk, hogy az egyetlen akkumulátor mindig akkor fog lemerülni, amikor amúgy a hónap összeköttetését tudnánk megcsinálni. Az ilyen esetek kivédésére a használati útmutató azt javasolja, hogy vásároljunk pótakksit, vagy elemtartós hátfalat. Mivel ez utóbbi használatakor 3,5 wattra csökken a max. kimenő teljesítmény, ezért inkább a gyárilag mellékeltnél nagyobb kapacitású, de a rádióhoz szintén passzoló KNB-65L jelű (1520 mAh) akku beszerzése mellett döntöttem. Ez 2021 végén, a hivatalos magyar forgalmazónál, számlával, garanciával 12.065 Ft-ba került, — ennyi pénzért egyszerűen nem éri meg heteket várni, és kockáztatni a külföldi webshopok utángyártott, sokszor kétes minőségű akkujaival. Érdekes módon ez a majdnem másfélszer nagyobb kapacitású pakk szemre nem is vastagabb, mint a kisebb, 1150-es társa.
— a hazai márkaképviselőtől megtudtam, hogy a Kenwood európai raktárában a nekem eladott készülék volt az utolsó példány. Noha a VHF-es TH-K20E továbbra is kapható, az UHF-es verziót mindenféle indoklás nélkül kivezették a piacról.
— ugyan nem a rádió tehet róla, de szintén hosszútávú tapasztalat, hogy hihetetlen pangás van a hazai UHF szimplex csatornákon, és átjátszókon. A budapesti HG5RUG (ex. Hármashatár-hegy, jelenleg: Libegő) átjátszót mindössze 2-3 ember, (ill. 1-1 nyomkodó) használja, ők is csak "személyhívónak"; a dobogókőin (HG7RUC) reggeltől-estig csak az átjátszó óránkénti bejelentkezése hallható, de ugyanígy élettelen a legújabb hazai FM átjátszók közé tartozó HG7RUH (Nagy-hideg-hegy) is, pedig ezek mindegyike jó "lefedettséggel" rendelkezik. Egy időben az is felmerült bennem, hogy kihasználatlanság miatt eladom a rádiót, de egyrészt sajnáltam fillérekért elkótyavetyélni, másrészt — bár nyilván totál esélytelen — de bízom abban, hogy egyszer csak fellendül a hazai UHF élet is. Addig meg maradnak a külföldi utazások alatti rádiózások: Bécsben pl. kifejezetten aktív UHF-es életet tapasztaltam: rádiózással kapcsolatos témák, folyamatos beszélgetések zajlottak a helyi analóg FM átjátszón (OE1XUU).

2020.05.08-30.
Frissítve: 2021.12.20.
Szegecs