Magántaxisok a CB sávban - I. rész

A Budataxi indulása 1982-ben...


Az első magántaxisok egyike az MTI felvételén.
Az első magántaxisok egyike a Vörösmarty téren. - Fotó: Ruzsonyi Gábor, MTI, 1983.

Hosszú kényszerpihenő után 1982-ben indult újra a hazai magántaxizás — alternativát nyújtva a teljes mértékben állami tulajdonú Főtaxi, és Volántaxi vállalatok mellett. Az újonnan nyílt lehetőséggel sokan próbáltak élni, hiszen komoly befektetésre nem volt szükség: mindössze egy működőképes jármű kellett, majd a hivatalos engedélyek birtokában máris munkába lehetett állni.
Az újdonsült "mezítlábas" taxisok hamar felismerték, hogy magányos farkasokként nem lehetnek sikeresek: megfelelő mennyiségű bevételhez csak akkor juthatnak, ha valamilyen szervezetbe tömörülnek.
A fővárosban mindössze 5-6 főből állt az első ilyen társaság amelynek akkor még nem is volt hivatalos formája. A közös tervezgetések során több ötlet meghallgatását követően végül a Budataxi név mellett döntöttek. Megállapodtak a közösen használt tarifákban, és elkészültek az első matricák is a kocsik oldalára.
A kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy a fizető utas nélkül gurult kilométerek számát, ill. a várakozással töltött felesleges perceket csak saját diszpécserközpont létrehozásával tudják minimalizálni. Mi kellett egy diszpécserközponthoz? Egy jó pozicióban lévő helyiség, vezetékes telefon, és rádiós kapcsolat. 
Csakhogy a '80-as években a távközlési infrastruktúra kifejezetten elmaradott volt: éveket kellett várni egy vezetékes vonalra, és míg a Főtaxi, és a Volántaxi állami cégként akkor már komoly URH rendszerrel rendelkezett, magánszemélyként egy ilyen engedélyeztetése, megvásárlása elérhetetlen dolognak számított.

A friss magántaxisok szerencséjére ez az időszak éppen egybeesett a hazai CB-rádiózás felfutásával: ezen készülékek használatát ugyanis a szigorú állami kontroll fenntartása mellett nem sokkal korábban engedélyezték magánszemélyek részére is. A Budataxis csapatnak így már "csak" telefonvonalra volt szüksége.

Ekkor tűnt fel a CB-s berkekben csak Idomárként ismert Kossik László, aki vállalta, hogy XI. kerületi, Hunyadi János utcai otthonának vezetékes telefonvonalát, és saját CB felszerelését felhasználva közvetíteni fogja a befutó címeket a taxisoknak. A megegyezés szerint minden címkiadásért 4 Ft-ot kapott. (Ez ma már nevetségesnek hangzik, de 1982-ben 6 Ft volt az alapdíj, 6 Ft a km-díj, tehát olyan, mintha ma kb. 600-700 Ft-ot kapna címenként.)
Idomár CB-s pultja.
Idomár CB-s pultja 1982-86. között. — Fotó: Horváth Pál (Góré001) gyűjteményéből [3].

Erre az időszakra így emlékszik vissza Peredi Péter aki jelen volt a Budataxi indulásánál, később pedig a FUVOSZ elnöke is lett a Bolhát pórázon  című riportkönyvben [2]:

"— A központ egy magánlakáson működött a Hunyadi János utcában. Jó helyen: szólt a rádió a város minden pontján, ahogy a nagykönyvben előírták.
— Az Idomárnál?
— Igen, éppen ez volt a bajom. Ha kedve volt, működtette a rádiót, ha berúgott, akkor nem. [...] Akkoriban a nap egy részében maguk a taxisok ültek be rádiózni. Egymást váltogatták, de így is problémássá vált az Idomárnál lévő hely, [...] és közben előfordult, hogy néha órákig hívhatatlan volt a telefonszámunk, mert az Idomár összetörte otthon a telefont. Pedig neki is ez volt a kenyere, és nekünk is egyre több címet a rádió hozott. Kemény pénzeket öltünk abba, hogy szórólapokon, ragasztott címkéken megismerjék a telefonját. Bedobtunk hol ötszáz, hol ezer forintot személyenként a nyomdaköltségekre. Marékszámra hordtuk a szórakozóhelyekre a matricákat. Ment a ragasztós háború, a Buda matricájára a City ragasztott rá, aztán fordítva.
A pincértárcákon is ott voltunk. És úgy alakult, hogy minden valamirevaló szórakozóhely a Budáé volt, olyan keményen jelen voltunk az éjszakában. [...]
De az egészet kockáztatta a központ bizonytalansága. Ha három órát nem megy a telefonunk, akkor a minket kedvelő szállodai porta is a Cityhez, a Volánhoz, vagy a kockáshoz fordul kocsiért. Volt választék, nem engedhettük át a helyeinket. Meg kellett ezt oldani, de hogyan? Az Idomár rádiója nagyon jól szólt, egy ilyet csak akkor lehet túlbeszélni, ha magasabbról szól valaki.

Végül eljutottunk az Olimpia Szállóig, és ott béreltünk egy helyiséget. Rádiót telepíteni csak a szállónak volt joga, így lett az állomás neve az Olimpia-Buda 1.
A gyakorlatban a Budát használtuk: "Itt a Buda 1 beszél!"

A Hotel Olimpia - Bauer Sándor 1972-es felvételén.
A Hotel Olimpia 1972-ben, Bauer Sándor felvételén. — C) Fortepan / Bauer Sándor
— Volt ehhez telefonotok is?
— A szálloda átengedett egyet a saját vonalaiból, annak fejében, hogy őket favorizáltuk. Tehát, ha a reptéren az utasnak szállás kellett, akkor őket ajánlottuk. Hordtuk az emblémánkban az ő reklámjukat. [...]
A Budataxi első tarifatábláinak egyike.
Fotó: Taxisok Világa magazin 2015/06. szám

De nappal nehezen lehetett hívni a számot, a régi Krisztina (telefon)központhoz tartozott, és iszonyú volt a túlterhelés. Jó lenne még egy szám. Kiderült, hogy a XIII. kerületi KIOSZ szakosztályi elnök akar csinálni egy Dráva-taxi nevű csapatot. Rábeszéltem: ne csináljon hülyeséget egy új csapattal, inkább együtt, és legyen az új központ Dráva-Buda 2. [...]
Így lett a mostani helyen, a Reitter Ferenc utcában, egy használatlan kovácsműhelyből a Buda 2.
Társadalmi munkában tataroztuk, a tanács kiutalta a KIOSZ-nak, és kitaláltuk a törvényes formát is. Ez lett a KIOSZ fuvarszervező iroda. Mondanom sem kell, hogy a City ettől gutát kapott, a Részegh Feri közölte, csak az élete árán indulhat egy új központ. Mégis beindult, 1983 október elején. A 19-es közép csatornán forgalmazott mindkét csapat, a Buda és a City is. Emiatt '83 decemberében ők átmentek a közép 20-ra."

A Buda-2 a Szomszédok című teleregényben.
Az egykori  Buda-2 homlokzata 10 évvel később 1993 októberében feltűnik pár képkocka erejéig  a kultikus Szomszédok című teleregény 169. részében,
ahol Taki bácsi (Zenthe Ferenc) beszélget filmbéli taxis kollégájával (Kránitz Lajos). — C) MTVA



Mi történt azóta?

Idomár 2019-ben elhunyt [3], így sajnos őt már nem volt alkalmam meginterjúvolni a régi idők sztorijairól. Visszaemlékezések szerint az Idomár-féle "diszpécserközpont" leváltását az a tény is gyorsította, hogy az üzlet felfutásától "vérszemet kapott", és a korábbi 4 Ft/cím jutalékát 10 Ft/címre szerette volna növelni.

A Hotel Olympia a '70-es, '80-as években kifejezetten menő helynek számított: hazai sportolók, politikusok, és más közéleti szereplők mellett külföldi vendégek múlatták itt a szabadidejüket. A magyar boltokban egyébként nem kapható nyugati, márkás italok, cigaretták mellett úszómedence, és night club is rendelkezésükre állt. A taxisok számára viszont ennél sokkal fontosabb volt az épület jó földrajzi pozíciója: mivel a CB rádióknál csak szimplex üzemmód lehetséges, ezért a központnak, és annak antennájának minél magasabb helyen kellett lennie azért, hogy a városban a lehető legkisebb legyen a lefedetlen részek nagysága. Az Olympia Hotel ugyan megérte az ezredfordulót (akkor már a Budataxis diszpécserközpont nem ott működött), de egykori fényét folyamatosan elveszítve 2002-ben végleg bezárta kapuit. Ezt követően közel 18 évet állt lakatlanul, míg végre lebontották, és 2020-ban parkot hoztak létre a helyén.
A Hotel Olimpia nem sokkal a lebontása előtt...
A Hotel Olympia főbejárata 2017 februárjában — Fotó: Szegecs

A Reitter Ferenc utcai "Buda-2" megnyitásakor már 4 telefonvonala, és 500 körüli taglétszáma volt a Budataxinak. Időközben a CB-sáv is teljesen telítetté vált (más taxitársaságok is megjelentek, ill. a CB-t telefonpótlóként használók száma is megsokszorozódott). Rendszeressé váltak a konfliktusok a taxisok, és a nem taxis CB-sek között, amelyek nem ritkán tettlegességig fajultak. (Fizikai attrocitások, kábelelvágások, szándékos zavarások mindkét részről.) Ezekről szól a "Taxisok kontra CB-sek" című cikk.

Nem szabad elfelejteni viszont, hogy a taxisok a '80-as évek elején a polgári rádiósok számára kijelölt CB csatornákat sajátították ki önkényesen, és "üldözték el onnan" a nem taxisokat.
A tarthatatlan helyzet megoldására végül a hírközlési hatóság az alsó tartományból jelölt ki csatornákat a taxisoknak.
A Budataxisok részéről egyre nagyobb igény jelentkezett egy saját URH rendszer kiépítésére, amely azonban nem ment egyik napról a másikra: szükség volt hozzá külső befektetőkre is, akik anyagi támogatásuk mellett a korábbi szövetkezeti cégformát kft-vé alakították. Nemcsak a cég részéről igényelt komoly beruházást az URH-ra történő átállás, hanem a taxisoknak is le kellett cserélniük korábbi rádiójukat. Ettől sokan óckodtak, ám a jobb hangminőség, a különböző hullámterjedésből adódó zavarok elmaradása végül őket is meggyőzte, így 1991-ben az akkor 750 fős taglétszám fele már URH-val dolgozott. A későbbiekben a Sas-hegyi URH-átjátszót áttették a Szabadság hegyre, ezzel javult a városon belüli lefedettség.
A nagyforgalmú szállodákhoz, szórakozóhelyekhez kihelyezett CB készülékeket is URH-ra cserélték le annak reményében, hogy azokon keresztül majd a Budataxit fogják hívni a fuvarokhoz.

1993 januárjától üzembe állították a második átjátszójukat is, ezzel egyidőben végleg befejeződött a CB-s címkiadás. Nem igaz tehát az a manapság közkeletű vélekedés, miszerint az 1990-es taxisblokád után a demokratikusan megválasztott Antall-kormány betiltotta volna a CB használatát, hiszen a Budánál még több mint két évig, vidéken pedig sok helyen a CEPT PR-27 2002-es életbelépéséig használatban voltak a CB rádiók.

Az egykori Buda-2 épülete 2022 tavaszán.
Az egykori Buda-2 épülete 2022 tavaszán a Google Utcakép felvételén.

A Reitter Ferenc utcából 1998-ban a zuglói Vezér útra költözött a Budataxi. A legendás angyalföldi diszpécserközpont helyén jelenleg egy kisbolt található, míg az alapos szemlélők a helyszínen még észrevehetnek egy ősrégi Penetrátor maradványt az épület tetején. 
Évekkel később a tulajdonosi kör — más taxitársaságok felvásárlását követően végül a Budataxi megszüntetése mellett döntött, így 26 évnyi létezést követően 2008.11.08-án végleg elnémultak a Budás rádiócsatornák.

Tóth Zsoltnak köszönhetően viszont az alábbiakban bárki meghallgathaja az URH-s rádióforgalmazás utolsó perceit:




A cikk elkészítéséhez felhasznált források:
[1] Taxisok Világa c. folyóirat 1990-től megjelent számai Köszönet az Arcanum Digitális Tudománytárnak a szkennelésért!
[2] Diósi Pál: Bolhát pórázon - taxiskönyv -1990. Köszönet a szerzőnek, és a hallotaxi.hu internetes portál szerkesztőinek a könyv online közzétételéért!
[3] Horváth Pál (Góré001) Facebook oldala


2022.12.02-30.
Szegecs