Motorola GM300

A '90-es évek legendás ipari URH rádiója...

A Motorola cég GM300-as sorozatú URH rádiói a '90-es évek elején jelentek meg hazánkban nagy mennyiségben: többek között a rendőrség, a mentők, ill. a MÁV addigra már elavult, korszerűtlen rádiókészülékeinek kiváltására szerezték be őket. Több, mint két évtizeddel később már nyugodtan kijelenthető, hogy a beszerzésért felelős szakemberek annak idején jó döntést hoztak, mert a típus hosszú éveken át stabilan, megbízhatóan szolgálta a felhasználóit, - ezzel hozzájárulva az ország zavartalan működtetéséhez.
Noha alapvetően mobil üzemre szánt eszközről van szó, számos helyen stabil állomások (diszpécser-) készülékeként is alkalmazták - a fenti fotón látható asztali adapter segítségével. Ilyen esetekben a tápellátást hálózati áramforrással biztosították. A hivatalos üzemeltetésük 2009-ben fejeződött be - egyrészt a TETRA rendszer bevezetése, másrészt a 12,5 kHz-es frekvenciaraszterre való áttérés miatt. A 2010 januárjától hatályba lépett jogszabály ugyanis nem tette többé lehetővé a kizárólag 25 kHz-es rasztert ismerő adó-vevők használatát. Habár a GM300-asok fiatalabb példányai alkalmassá tehetőek a keskenysávos (12,5 kHz-es) üzemre, a digitális átállás miatt ezek is kivonásra kerültek.  Állapottól függően 1-2000 Ft/db áron selejtezték őket az állami szervek. A használt, ám műszakilag kifogástalan készülékek kisebb részét - átprogramozást követően - rádióamatőrök, ill. taxisok üzemeltették tovább, legnagyobb részük azonban nepperekhez került, akik a mai napig (!) árulják 25-35.000 Ft-os áron az immáron már bőven huszonéves korú példányokat, - gyakran "PMR sávra programozva". Ez utóbbinak főleg azok a - szabványos PMR készülékeket használó - felhasználók "örülnek", akiknek rádiózását 25-30 km-es sugarú körben lehetetleníti el a megengedettnél ötvenszer (vagy akár nyolcvanszor!) nagyobb teljesítménnyel adó kalóz.
A GM300-as típusszám valójában többféle műszaki tartalmú készüléket takar, amelyek egymástól a működési sávban (UHF/VHF), a memóriahelyek számában (8/16/40), ill. a maximális kimenőteljesítményben (1-10 W / 10-25 W / 25-45 W) térnek el egymástól. Mivel ezek a változatok külsőre teljesen azonosak, ezért csak az alsó részen elhelyezett típusszámból, vagy számítógéppel kiolvasva tudhatóak meg a konkrét paraméterek. A visszafejtéshez az interneten is hozzáférhető gyári szervizleírás ad segítséget.
Például a képeken látható példány típusszáma: M34GMC09C3AA, amely egy UHF sávon, 12,5 kHz-es raszterrel, 438-470 MHz között üzemeltethető, 10-25 W kimenőteljesítményű 16 memóriahelyes készüléket jelent.
A GM300 kifejezetten robosztus felépítésű, áramkörei masszív fémházba kerültek beépítésre. Külső megjelenése még így a harmadik ikszhez közeledve is kimondottan esztétikus: a konzervatív dizájn mellőzi a felesleges elemeket: nincsenek króm díszlécek, cirkuszi fények, csak a legszükségesebb számú, ugyanakkor megfelelő méretű kezelőszervek. A beépített, nagyméretű hangszóró az előlapon található, - így az nem lefelé, vagy épp a műszerfal belsejébe sugároz, hanem közvetlenül a felhasználó irányába.
A bal szélre szerelt nagy forgatógomb a főkapcsoló, és a hangerőszabályzó is egyben. Ettől jobbra helyezkedik el a 2x7 szegmenses LED kijelző, amely a fel-le nyilakkal kiválasztott csatorna sorszámát mutatja. Körülötte a legfontosabb üzemmód visszajelzők kaptak helyet. A kézibeszélő az előlapi RJ-45-ös aljzaton keresztül csatlakoztatható a rádióhoz.
A hátlap teljes felületét a vastag öntvényből készült hűtőborda foglalja el. Ezen kapott helyet a speciális tápcsatlakozó. Adásban a kisebb teljesítményű változat áramfelvétele 7,5 amper, míg a legerősebb példányok 12,5 ampert vesznek fel. Amennyiben nem az eredeti, gyári tápkábel kerül alkalmazásra, a vezeték keresztmetszetére, valamint a biztosítóbetét helyes értékére mindenképp ügyelni kell! Az antennacsatlakozó ún. mini-UHF szabványú, amely méretében kisebb, mint az általánosan elterjedt SO-239, ill. "N" csatlakozók, - ennek ellenére stabil, jó kontaktust biztosít magasabb frekvenciákon is. A jobb sarokban egy speciális, sokpólusú csatlakozó került, amelynek érintkezőire kivezették többek között a hangszóró kimenetet, mikrofon bemenetet, ill. az adás-vétel váltót (PTT). Ezek akkor lehetnek hasznosak, amennyiben a rádiót távkezelt, vagy teljesen automatizált módon vezérlik (pl.: átjátszó, vagy adatmodem).

A GM300 jelenkori használatát némileg nehezíti, hogy programozásához csak korabeli (tipikusan 386/486-os processzor, MS-DOS környezet, ill. valódi RS-232-es soros port) számítógép alkalmas, amely nem áll rendelkezésre mindenkinek. Amennyiben valaki mégis ilyen típusú rádió beszerzésére szánja el magát, mindenképpen olyan példányt válasszon, amely tudja a 12,5 kHz-es rasztert, legalább 16 csatornás, és nem agyonvert külsejű. Még ebben az esetben is azonban max. annyi pénzt szánjon rá, amelyet nem fog sajnálni, amikor néhány hónap múlva esetleg jelentkeznek az elöregedéssel járó tünetek: leszakadó adás/vétel, leálló szintézer, stb.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni ugyanakkor, hogy a 12,5 kHz-es raszterű GM300-asok sem alkalmasak PMR rádiózásra: a PMR csatornák ugyan 12,5 kHz-re vannak egymástól, azonban nem 446,000 MHz-től indulnak, hanem attól 6,25 kHz-cel eltolva, - ez viszont nem állítható be a programozás során. A GM300-zal PMR-en kalózkodók valójában két csatorna között forgalmaznak, emiatt a szabványos rádiókon hallgatva az adásuk torz, recsegő lesz, ráadásul a szomszédos frekvenciákra is átzavarnak.

A képeken látható készüléket a garazs.de egyik állandó olvasójától kaptam kölcsön bemutatásra. Köszönet érte ezúton is!

2019.07.08 - 11.18.
Szegecs