Peky-Funk Holzkirchen

„A CB rádiósok paradicsoma”


A CB-láz Magyarországon a ’80-as évek hajnalán indult el: sokan telefonpótlóként, mások érdekes technikai hobbiként tartották vonzónak. Ezekről a korábbi garazs.de-s cikkekben már megemlékeztem, ahogyan arról is, hogy a hazai gyártók, ill. a kereskedelem nem akarta kielégíteni a fogyasztók igényét, ezért akik a ’80-as években CB rádiót szerettek volna vásárolni, kénytelenek voltak nyugatra utazni, és ott elkölteni gondosan összekuporgatott kis valutájukat. A legélelmesebb német, ill. osztrák cégek magyar nyelvű hirdetésekben népszerűsítették szolgáltatásaikat, mint pl. a München melletti Peky Funk is:
A Peky Funk hirdetése
Az Autó-Motor 1984 januári számában megjelent reklámban egy 80 csatornás korai Stalker IX látható, amelyben még nem volt FM üzemmód, az előlapja pedig még az eredetileg 1x40 sávos kivitelé: a „BRITE/DIM”  kapcsoló matricával felülírva „HI/LO”-ra.

A több mint egy évtized alatt hazánkba behozott CB rádiók jelentős része abból a Holzkirchenben található aprócska boltból származik, amelyről jelentősége ellenére alig maradt fenn nyomtatott emlék, éppen ezért óriási meglepetés volt számomra, amikor a Magyar Hírlap 1983. augusztus 13-ai, hévégi mellékletében rátaláltam az alábbi, képekkel illusztrált cikkre. A mostani CB rajongók számára is minden bizonnyal katartikus élményt nyújthat az üzlethelyiség közepén egymásra halmozott, vadonat új Stalker XX, és Stalker XII készülékek látványa!
Utólag is óriási hála Matkó István újságírónak, aki negyven évvel ezelőtt elkészítette ezt a riportot!


„Turistáink Bermuda-háromszöge
Mi és a Peky


München — Salzburg autópálya. A rekkenő hőségben magyar kocsikonvoj halad kelet felé: füstfelhőt okádó, kínlódó Trabantok, elegáns 1300-as Ladák, szakadt Zsigulik és — magántaxik. Vajon mi tartja őket a sorban, az igencsak szolid 60—70-es sebesség mellett? Talán a nemzeti összetartás? Meglehet, ez is. Ám a konvoj Holzkirchen előtt letér az útról — beszippantja a kocsikat CB-sek paradicsoma, a Peky Funk, amely a nyugati turistautak megtakarításainak különös Bermuda-háromszöge, egy olyan műszaki kereskedés, amelyet Magyarországon jobban ismernek, mint az NSZK-ban.
A Peky Funk csapata
A Peky-csapat. Balról az első, kirakatának támaszkodva Peter Kynast, hajdani Siemens-tanonc.

—— A szezonban naponta tízen is jönnek Önöktől CB-készülékért, antennáért és sok minden másért — mondja a cégtulaj, a testes alkatú, de fürge kereskedő, Peter Kynast. — Tudja, a Peky Funk első számú üzletfelei a magyarok, akik sokszor csak azért jönnek ide az NSZK-ba, hogy bevásároljanak. Megveszik a készüléket Holzkirchenben, s már fordulnak is vissza...

Részlet egy, a Rádió és Tv Újságban megjelent hirdetésből: „Magyarul is válaszolunk az érdeklődésre, ingyen prospektust küld a Peky Funk. Megrendelést vasútexpress teljesítünk —— három nap alatt”.

—— Kynast úr, mennyibe kerül egy készülék?
—— Itt Holzkirchenben? Az Önöknél közkedvelt President márkájú például 471 DM-be. Ha vasútexpresszel küldöm, ehhez természetesen hozzájön még a szállítási díj, körülbelül 45 DM.
—— Kik vásárolnak a Peky-nél, honfitársaim közül?
—— Tapasztalataim szerint elsősorban azok, akiknek nincs telefonjuk. Meg aztán taxisok, kereskedők, vállalkozók. Nagyon sokan vásárolnak eladásra is, hiszen Magyarországon a vállalatok nagyon keresik a CB-t, de közvetlenül nem igen tudnak importálni.
—— Nem fél, hogy a vásárlási hullám egyszer alább hagy?
—— Sokszor jelezték ezt, de a jóslatok nem teljesültek. Szerencsére. Mert itt az NSZK-ban, s másutt, Európában leszálló ágba jutott a polgári sávú rádiózás. A kereslet lanyha, a piac telítődött, szinte alig lehet eladni. Ha Magyarország nem lenne ilyen felvevőképes, akkor — nos, inkább nem folytatom...
— Csak nem azt akarja mondani, hogy az egész vállalkozás a magyar piacon nyugszik?
— Bocsánat — én ilyet nem mondtam, ám kétségtelenül tény, hogy a Peky Funk legnagyobb vásárlója Magyarország, illetve készülékeim túlnyomó részét az ön honfitársai viszik el.
A diplomatikus mondatok háttere: a Peky Funk 1983-ra kicsi, ám erős kereskedő céggé fejlődött — jóvoltunkból. E vállalkozás — példája lehet annak, miként lehet látványos karriert csinálni a helyzet jó felmérésével.

Peky Funk raktár, bontatlan Stalker XX-asokkal.
Az apró eladótér, amelyet a magyarok százai keresnek fel egy szezonban.

Peter Kynast a Siemens-nél volt elektronikus műszerész tanonc, 1972-ben. Felszabadult és a híres müncheni elektronikus mammut szaküzlethálózathoz, a Radio Riem-hez került — eladónak.
(Tudni kell: az elektronikával foglalkozó kereskedelem az iparilag fejlett tőkés országokban a hetvenes évek elejétől óriási léptekkel fejlődött, nagy tőkéket megmozgató és nagy hasznot inkasszáló üzletággá nőtte ki magát. Ma már egymással versengő cégek kínálják az elektronikai ipar sokszáz féle újdonságát, alkatrészét, műszerét. Nem csupán késztermékeket, hanem félkész egységcsomagokat, modulokat a házi lézer technikától egészen a hagyományos rádió átviteltechnikáig. Ipari igényre, játékra, hobbyra. Vastag prospektusaik szerint az üzletág a tudományos technikai forradalom „aprópénzre váltása”, egyszersmind további élesztője, hiszen ezrek vehetik kézbe általa a legkorszerűbb elektronikát, készíthetnek biztonsági berendezéseket, rádiót, hangerősítőt, számítógépet, elektronikus hangszert, napelemet stb. —— maguknak, vagy tovább-eladásra.)

A Radio Riemnél Kynast 1976-ban találkozott először a CB-vel, 1978—79-ben a lakásában kezdte árulni e masinákat.
Valakitől úgy hallotta: Magyarországon a Posta engedélyezte a CB-k használatát — úgy gondolta: ezt ki kell aknáznia. 1980-ban kezdődött a felfutás, azóta sok ezer készüléket adott el közvetlenül és közvetve.

— A dolog persze nem ment simán. Sajnos, a bécsi Elme Erlach Funk, ez a szélhámos cég csődbe jutott. Engem is rászedett, a tőlem vásárolt készülékeket általában 70 DM-mel drágábban adta. Kihasználta, hogy közel van a magyarokhoz, akik eleinte tódultak hozzá — s ő megszédült. Felvett pénzeket, de nem szállított… Ezért megszakítottam vele a kapcsolatot és nem adtam neki a készülékekből, amelyeknek Európában egyed-árusítója vagyok. Biztonságosabb és közvetlen utakat kerestem — ezért kezdtem hirdetni, kapcsolatokat keresni Magyarországon.

Ez bevált: Holzkirchen ma olyan, mintha Budapesttel lenne határos. Éppen ezért tovább kívánom bővíteni a választékomat — telefonszerű kapcsolat megteremtésére alkalmas készülékpárt hozok forgalomba kedvezményesen, s a Magyar Posta előírásainak megfelelő újabb típusokat gyártatok Tajvanban, Dél-Koreában. Szóval előre tekintünk…

A Peky Funk raktára
Raktár, amelyet a computer ural...

A tények: ma hazánkban már mintegy 20-22 ezer készülék van, több ezer darab a vállalatoknál. Nagy részük (becslések szerint vagy 15—17 ezer) a Peky Funkon keresztül „jött” be. A hozzá való antennák, mikrofonok, tápegységek nem különben. (Forgalmazott CB-t a Skála is — ehhez a mennyiséghez képest elenyésző számban és — igen drágán.) 1983-ra csakugyan sajátságos üzlet lett a Peky a magyar turisták számára: a hivatalos állami importszűke világban a magánimport nyer teret. Ehhez további tények: ha átlagosan egy készülékre — becsült érték — 300 DM-et számítunk, akkor egyszerű szorzással — több mint 4,5 millió márka a végeredmény. S ehhez nem is számoltuk hozzá a kiegészítő berendezések milliós forgalmát. Sok ez, vagy kevés? Nehéz lenne eldönteni. Egy biztos: ez a (szerényre) becsült forgalom nem a magyar kereskedőt (vállalatot — azaz államot) gazdagította.

Érdemes leszögezni: a CB-láz nem oktalan divat. Nem beszélve azok öröméről, akik a CB-vel valamiféle kapcsolatteremtő eszközhöz jutottak — kilátástalan telefonkérelmük mellett — és nem említve azt az általános gazdasági előnyt, amelyet a CB a kórházaknak, a tsz-eknek, a szállodáknak a taxisoknak, a kisiparosoknak jelentett — van egyéb hatása is. Az, hogy nálunk is felkeltette a tömeges érdeklődést a korszerű elektrotechnika ezen ága iránt. Hozzájárul ahhoz, amit technikai műveltségnek nevezünk — s amire igencsak rá vagyunk szorulva. Sőt: kisvállalkozókat és vállalatokat arra indított, hogy híradástechnikával foglalkozzanak. Ebből a szempontból nézve Peky-ék szorgoskodását azt kell mondanunk: nem adtak keveset az ő hasznukért cserébe.


Egyébként az sem haszontalan, ha tudjuk: Peter Kynast a sokmillió márkás forgalmát összesen négy emberrel bonyolítja le. Plusz egy titkárnővel és egy közepes üzleti komputerrel, amely elszámol, nyilvántart, megrendel, válaszol. A valamikori Siemens-tanonc még sosem volt Magyarországon — de sokat tud rólunk. Nekem úgy tűnik, jóval többet tudhat igényeinkről, életbevágóan fontos infrastrukturális tulajdonságunkról, mint számos hivatalos, ez ügyben illetékes kereskedőnk.
Azok a bizonyos turista konvojok minden valószínűség szerint még sokáig tűzik majd maguk elé úticélul az alig párezres lélekszámú közönséges kis bajor falut — Holzkirchent.

Matkó István
A szerző és Fekete András felvételei”



Kíváncsi voltam, hogy negyven év elteltével megvan-e még az üzlet, ill. szerettem volna felvenni a kapcsolatot az egykori tulajdonossal azért, hogy megkérdezzem, mi lett vele azóta.
A Google Utcakép felvétele alapján a bolt megszűnt, helyén egy iskolások délutáni korrepetálást végző szolgáltató („Schülerhilfe”) található, — ám az egykori üzlethelyiség jól felismerhető:
Az egykori Peky Funk üzlete 2022-ben
A Peky Funk egykori üzlethelyisége 2022 nyarán, a Google Utcakép felvételén. A képre kattintva nagyban is megtekinthető.

Az egykori tulajdonost Peter Kynast-ot sikerült megtalálnom a legismertebb nemzetközi közösségi oldalon: az adatlapja szerint Tenerifére, Puerto de la Cruz-ba költözött, ahol házi hangstúdiót épített, emellett videófelvételek készítésével foglalkozik. Elküldtem neki a 40 évvel ezelőtt Magyarországon megjelent cikk szkennelt verzióját néhány kérdés társaságában, de sajnos semmiféle válasz nem érkezett tőle, pedig a profilját rendszeresen frissíti, ami arra utal, hogy szerencsére él még. ☺


A bemutatott régi újságcikket az Arcanum Digitális Tudománytárban találtam meg. Köszönet nekik a szkennelésért, és a kereshetővé tételért!

2023.06.14-2024.02.01.
Szegecs