SONY UX-S 90 magnókazetta

Egy egyedi külsejű krómdioxid hangkazetta a '90-es évek végéről...

Az "analóg korszakban" a mágnesszalag volt az egyetlen olyan médium, amelyre a "lakosság" is rögzíthetett zenei, vagy szöveges felvételt. Az 1964-ben megjelent "kompakt kazetta" hangminőségileg ugyan jelentős visszalépést jelentett a korábbi orsós magnetofonokhoz képest, ám kis mérete, hordozhatósága, és a kézi szalagbefűzés elmaradása miatt mégis forradalmasította a hangrögzítést. A kétezres évek elején az mp3 lejátszók, ill. az (újra)írható CD-k tömeges elterjedésével a kazetták kora bealkonyult: a ma újként kapható eszközök már nem is képesek ezen  hanghordozók lejátszására. A közel négy évtized alatt megszámlálhatatlan gyártójú, márkanevű kazetta jelent meg a piacon. Míg az olcsó, vasoxid alapú szalagok a kommersz igényeket elégítették ki, addig az igényes zenehallgatók a "krómdioxid", ill. az ún. "metál" kazettákat használták, amelyek a magasabb vételárukért cserébe - megfelelő magnóval, és jó minőségű forrásból - sokkal jobb hangvisszaadásra voltak képesek, mint az olcsó eszközökben használt vasoxid kazetták.


A  képen: 90 perces SONY UX-S kazetták (2001-ben, ill. 1997-ben gyártott példányok).
(A '97-es csomagolásán a stilizált, arany színű CD, ill. a "for CD" felirat a jobb felső sarokban volt.)

A japán SONY cég gyártmánya volt az UX-S nevű krómdioxid kazetta, amely egy három típusból álló sor (UX - UX-S - UX-Pro) középső tagja volt a '80-as évektől kezdődően. Az UX-S külső megjelenésében mindig is szakított az aktuális trendekkel: a kisablakos kazetták korában az UX-S nagy betekintést engedő, széles ablakkal készült, majd amikor erre a többi gyártó is áttért, akkor vezették be a - gyártás befejezéséig megtartott - két félkörablakos dizájnt a '90-es évek elején.

A kompakt kazetták tetejének széléhez közel 1-1 kitörhető fül is kialakításra került, amelyek az adott oldal véletlen törlése ellen biztosítottak védelmet: a fül kitörése után a magnóba épített mechanika megakadályozta a felvétel készítését. A krómos kazettáknál ezek mellett egy-egy gyárilag fixen kivágott, négyzet alakú lyuk is volt, amely a vasoxid kazettákról hiányzott: a komolyabb magnók ez alapján tudták automatikusan felismerni a behelyezett kazetta típusát (vasoxid, vagy króm), és beállítani a szükséges előmágnesezési, ill. magashang-korrekciós szintet. A korai Hi-Fi deck-ekben a korrekció nem volt automatikus: a felhasználónak kellett egy előlapi kapcsoló segítségével beállítani a szalag fajtáját. Mivel ezek a korrekciós áramkörök az olcsó magnókból hiányoztak, így azokhoz teljesen felesleges volt a drága krómos kazetta használata, hiszen primitív műszaki tartalmuk miatt a drágább nyersanyaggal sem biztosítottak jobb hangminőséget.

A SONY UX-S típus egyedi megjelenését a félkör alakú ablakkivágás mellett a piros színű szalagpálya adta: a korabeli marketing anyagok szerint ez aktív szerepet vállal a lejátszás közben jelentkező  káros mechanikai rezgések csillapításában. Hogy ez valóban így van-e, valószínűleg csak laboratóriumi körülmények között derülne ki. Tény azonban, hogy rendkívül sokat dob a dizájnon, és az UX-S valóban egy jó minőségű kazetta volt mindig is. Gyakorlatilag minden Hi-Fi-vel foglalkozó ismerősöm számára egyértelmű volt, hogy "krómos kazettára csak CD-t másolunk", mert a kazettáról-kazettára másolás a technológia gyengeségei miatt jelentős minőségvesztéssel járt. 

A '90-es években nem volt még "mp3" a háztartásokban, a műsoros CD-ket pedig az akkori átlagfizetéshez képest aranyáron kínálták, ezért virágzott az illegális másolás. Azért, hogy így negyed század elteltével fogalmat alkothassunk arról, hogy ez mekkora biznisz volt: nem egy "vállalkozó" családi házat húzott fel, és/vagy új autót vett a másolásból befolyó adózatlan jövedelemből. Volt, aki a hétvégi "KGST" piacokon árulta a kocsi motorháztetejére kitett, sokszor botrányos minőségű másolatokat, a nagyobb játékosok pedig a belvárosban üzemeltetett saját lemezboltjukban másoltak a megrendelő által hozott kazettára. A képeken bemutatott példányra is ez utóbbi módon került rá a Jamiroquai - Travelling without moving c. albuma. A CD-boltba egy magunkkal vitt üres kazettával, ill. 300 Ft készpénzzel betérve elmondtuk, hogy melyik albumot szeretnénk lemásoltatni, másnap pedig lehetett menni a "kész" kazettáért. Kiírva persze sehol sem szerepelt ez a "szolgáltatás", de szájhagyomány útján mégis mindenki tudott róla. A szóban forgó üzlet dicséretére legyen mondva, hogy mindig nagyon komoly minőségű Hi-Fi eszközöket használtak a másoláshoz. Ez a példány például egy egykazettás, 3 fejes, kettős hangtengelyű ("dual capstan") SONY deck-ben készült, ami akkoriban csúcskategóriás volt, és egy kisebb vagyon volt az ára. Ma már teljesen elképzelhetetlennek tűnne egy hasonló profilú üzlet létesítése, a '90-es évek elején azonban a hivataloknak nem volt ideje / affinitása az illegális másolásokkal komolyan foglalkozni, ezért is virágozhatott sokáig ez az üzletág.

21 év telt el a felvétel készítése óta: kíváncsi voltam, hogy romlott-e ezalatt a felvétel minősége. Hogy erről meggyőződjek, bekapcsoltam az AIWA AD-F 810 típusú magnódeck-emet, gyors előre, majd visszatekeréssel átpörgettem a szalagot, majd elindítottam a lejátszást. Kellemes csalódás ért: alacsony zajszint, nagy dinamika, szép magasak voltak hallhatóak, mintha ma készült volna a másolat. A kivezérlésjelző stabilan a 0 dB-s érték körül mozgott, időnként +3 dB-s csúcsokkal.

Korrekt! ;)

2018.12.06.

Szegecs