Garázs

Régóta szerettem volna egy famintás előlapú Stalker IX-et a President Grant mellé, de sajnos a neten, ill. a rádiós börzéken felbukkanó példányok 90%-a botrányos esztétikai állapotban, vagy szétbuherálva, vagy csillagászati árban, ill. ezen tulajdonságok tetszőleges kombinációival várja új tulajdonosait. 2023 tavaszán végül a szerencse mellém szegődött, amikor az egyik internetes adás-vételi portálon találtam egy mindössze 20.000 Ft-ért kínált példányt. Csupán egyetlen fénykép volt feltöltve róla — az sem jó minőségű. Így látatlanban tuti nem vásároltam volna meg, viszont mivel az eladó belement a személyes átvétel megszervezésébe, ezért úgy gondoltam: ha nem megfelelő állapotú a készülék, max. nem veszem meg. A telefonos beszélgetés során szimpatikus volt a hirdető, — ebben is különbözött a neten, ill. börzéken mindig jelenlévő nagydumás nepperektől. A megbeszéltek szerint megtörtént a személyes találkozó, és bár az eső miatt nem tudtam a helyszínen kipróbálni a rádiót, de a kifejezetten megkímélt állapota, és a hozzá kapott kiegészítők (eredeti mikrofon, tápkábel) bizalmat ébresztett: csak nem egy romhalmazt vettem meg. ;)
A sorozatszám matricája sajnos már eltűnt a hátlapról, — így a gyártás pontos évét nem sikerült megállapítani. Tippem szerint 1981-es — az alaplapra szerelt félvezetők feliratai, ill. a felszereltség alapján (fa előlap, 80 csatorna, FM üzemmód).

Bár nem volt koszos a készülék, a hazaérés után kapott egy törlőkendős tisztítást, — csak ezt követően került sor a beüzemelésre. A kimenetre műterhelést csatlakoztattam, majd a rádiót egy szabályozható kimenetű, stabilizált tápra kötöttem. Mivel nem lehetett tudni, hogy hány évet töltött tétlenül ez a Stalker IX-es, ezért a biztonság kedvéért először csak 9 volt feszültséget állítottam be, majd a rádió bekapcsolása után szépen lassan emeltem 13,8 voltig.
Az RF kimenetre egy kombinált SWR & teljesítménymérőt, annak kimenetére pedig műterhelést kapcsoltam abból a célból, hogy ellenőrizhessem: rendben működik-e a rádió végfoka. (Ezeknél a régi 30-40 éves készülékeknél a beépített félvezetők ma már gyakorlatilag beszerezhetetlenek, így egy végfok, vagy szintézer meghibásodás lényegében a gazdasági totálkárral egyenlő.)

A teljesítménymérő mutatója AM, ill. FM üzemmódban ugyan kitért nyugalmi állapotából (tehát a végfok működött), ám SSB-ben hiába beszéltem a mikrofonba: 0-n maradt a mutató. Másik mikrofont csatlakoztatva a készülékhez SSB üzemmódban is egyből mérhető volt teljesítmény. Nem volt kérdés: itt a Stalker mikrofonnal van valami probléma. Szétszedtem a házát, amire amúgy is sor került volna, mert szerettem volna megtisztítani anélkül, hogy az elektronikai része vizet kapjon. Multiméter szakadásvizsgálójával végigmérve a betét nem mutatott meghibásodást, a spirálkábel, ill. végén a csatlakozó szintén rendben volt, így a PTT nyomógombra terelődött a gyanúm. Ez egyidőben két áramkört kapcsol: egyik fele az adás, vagy a vétel szálat "húzza le" 0-ra, a másik fele pedig a mikrofon jelét szakítja meg elengedett állapotban. Szerencsére ez egy nyitott házas kapcsoló, így az oxidréteg eltávolítása érdekében az érintkezők kaptak egy kis Tuner 600 spray-s kezelést, majd kb. 40-50 gombmegnyomás után jöhetett a Kontakt 61 spray-s kezelés a hosszútávú jó kontaktus érdekében. Ugyanilyen ápolásban részesült a mikrofonjel szintjének csökkentésére szolgáló pici potméter is.

A kézibeszélő házának műanyag elemei a szivaccsal együtt kétszeri krémszappanos kezelést kaptak, majd száradás után jöhetett az összeszerelés. A próba sikerült, a gyári kézibeszélő ismét használható! :)

A rádióhoz kapott tápkábel egyrészt rövid volt, másrészt a vastagságát sem tartottam megfelelőnek (mindössze 0,75 mm átmérőjű volt), ezért úgy döntöttem, hogy ezt mindenképpen fel fogom újítani. — Miért nem vettem inkább új tápkábelt? Sajnos a kereskedelemben újként forgalmazott Grant/Stalker tápkábel (Albrecht NC B303) szintén nagyon vékony rézvezetékkel van szerelve, a csatlakozója pedig egybeöntött típusú: nincs lehetőség a vezeték utólagos cseréjére. A tápdugót külön pedig sehol sem árusítják.
Szerencsére a Stalkerrel együtt kapott tápkábelen szétszedhető a csatlakozó, a lengő biztosítóház érintkezői is forrasztható típusúak, így adódott az ötlet: ezek felhasználásával, valamint 2 x 1,5 mm²-es hangszóróvezetékkel kiváló, új tápkábelt tudok készíteni.

A csatlakozó érintkezőihez forrasztással rögzítettem a vezetéket, a kábelkivezetésénél pedig reszelővel óvatosan bővítettem a nyíláson, azért, hogy a vastagabb vezeték kényelmesen beférjen, és a csatlakozóház összeszerelhető legyen. Az olvadóbiztosító házát a kábel rádióhoz közelebb eső felébe építettem be, míg a tápkábel másik végére 6,3-as, sarus csatlakozót tettem, — ezáltal ugyanis kitelepülések során a rádió közvetlenül csatlakoztatható a tápellátását szolgáló zselés ólom akkumulátorhoz. A vezeték hossza egyébként azért lett 130 cm, mert ez pont megfelelő az autó padlólemezén nyugvó akku, és a műszerfal tetejére tett rádió összekötéséhez.

Az elkócsere inkább türelemjáték, mintsem komoly műszerészi kihívás. Szerencsére a korábbi Grant-felújításból szinte mindegyik kapacitásértékből maradt még elegendő mennyiség a cseréhez, de pár értékből azért így is rendelni kellett. Az eredetileg 10 voltos feszültséghatárra méretezett darabok helyett 25 voltosakat építettem be, továbbá valamennyit 105°C-os hőtűrésű példánnyal váltottam ki.

Nagyobb kihívás volt a TX LED hibájának felkutatása. Anélkül, hogy a T. Olvasót untatnám a feleslegesen lefutott körökkel, a többszöri szétszedésekkel, összecsavarozásokkal, annyit röviden, hogy egy korábbi forrasztásnál használt folyasztószer pont annál a két fóliasávnál okozott átvezetést, amelyek a LED-hez mentek. Egy régi mechanikus írógép javítókészletéből származó durvaszőrű ecset, és egy kis Tuner 600 spray-s kezelés együttese végül eredményt hozott, és megszűnt a zárlat: a TX LED világít adáskor.

Most már végre teljes értékűen használható ez a klasszikusnak számító CB rádió.