13438 Gyuri
CB-s élet Szeged térségében 1983-ban…
Amikor a hazai CB-s
közösségekről szóló korabeli cikkeket kerestem, leginkább
pármondatos beszámolókat találtam vidéki klubok
alapításáról. Nagyon kevés írás mutatja be azt a hangulatot,
amely a ’80-as évek CB-s közösségeinek mindennapjait
jellemezték. Az egyik ilyen kivétel a Délmagyarország
1983. november 22-ei számában megjelent
„Tizenháromnégyharmincnyolc Gyuri — CB = játék az éterben”
című írás, amely a szegedi, és környékbeli rádiósok életébe
nyújt betekintést. Mivel — véleményem szerint — négy
évtizeddel később olvasva is „áthozza” a hazai
CB-zés aranykorának hangulatát, sajátos nyelvezetét, ezért
úgy gondoltam, hogy megérdemel a garazs.de-n is egy külön
oldalt:
— No és tudod, kérlek
szépen, akkor átjött a szomszéd, elkezdett nekem dilizni,
hogy zavarom, meg minden…
— Brék! Bréko, gyerekek! Itt a tizenháromnégyharmincnyolc Gyuri…
— Gyere, brék, szevasz. Gyurikám, itt nyolcvannyolcvanhét Laci.
— Szevasz, mi újság?
— Várj egy kicsit, egy gyalogkakukkossal beszélek.
— Oké. Lacikám, elnézést, voltam a 13-438, Gyuri.
Világos! Ha 88-87 Laci Makón egy gyalogkakukkossal beszél, akkor kivárjuk. Időnk van, elvégre még csak fél tizenegy, és egy vérbeli CB-rádiós ilyenkor kezd élénkülni, s fülel, mint egy éjjeli vadászatra induló róka. Mert hát ő is vadászik: a másik cébésre, aki ott kucorog diszkréten világító kis — tizenhat-huszonhétezer forintot érő (kinek milyen) — készüléke előtt Szegedtől Makóig, Vásárhelytől Csengeléig, Szentestől Sopronig, s várja a hívást, vagy azt, hogy neki „jöjjön be” valaki.
Gyuri, hétköznapi, és cébéseknél egyáltalán nem használatos nevén Mészáros György, a CB-rádiósok Országos Egyesülete délalföldi szervezetének titkára, az Öthalmi út egvik tízemeletes házára telepített jókora antennájával — vagy, hogy szakszerű legyek: penetrátorával — kapcsolatot tud teremteni az egész országgal. »Híradástechnikai játéksaroknak« berendezett birodalmában térkép mutatja, hová tudott »elkiabálni«: Nyíregyháza, Kékestető, Kőszeg, Székesfehérvár, Pécs irányába futnak a bejelölt nyilak, jelezvén az új fél évtizednyinél is fiatalabb mozgalom hálója beteríti már az egész országot. Az otthon felszerelt »stabil«, és az autóba telepített »mobil« (gyalogkakukk) készülékkel folyamatos kapcsolatot tudnak létesíteni egymással a rádiós barátok.
Gyurikám, Lacikám, Jocó, szevasztok, gyerekek… keresztnév, tegeződés — az íratlan szabályok legfontosabbika, no és a »forgalmazás« tisztessége!
— Az egyik kollégánk elküldött valakit a … szóval, trágárkodott. Ez tilos. Az etikai bizottságunk kiosztott neki egy fegyelmit a frekin.
— Frekin?
— A frekvencián! A rádiót nem lehet csak tisztességes célokra felhasználni. Nem szabad senkit sértegetni…
— És zavarni?
A kérdést és egy kicsit a cébések megítélését is az időközben bejött makói rádióstárs válaszolja meg, saját példájával.
— Átjött a szomszéd, s mint aki valami titkos ügynököt csípett nyakon, felelősségre vont, hogy képzelem én, hogy rádió adóvevőt tartok a lakásomban. És milyen jogon…
— No, és tényleg, milyen jogon?
— Engedélyokirat alapján. A posta adja ki, a rádió vizsgáztatása után, és nyilvántartja az üzemeltetőket.
Magyarországon CB-rádiózni valójában állampolgári jog. Ugyanez tévét nézni, rádiót, lemezjátszót is hallgatni. Ha valaki azt észleli, hogy az Egy kis éji zenébe egy kis éji Sanyikámmiújsághogyhallaszénjólgyereatízesre-cébéscsevely szól bele (állampolgári) joggal megharagszik. A titkár ígéri, kötelességüknek tartják a viták elkerülését, a panaszok tisztázását. Lelkük rajta! Nem akadályozni, segíteni akarnak. Mert azt is tudnak.
Dr. Nagypál Béla körzeti állatorvos a Fejér megyei Pátkáról jött Szegedre. Dorozsma határában kapcsolatba lépett 87-08 Dodó bácsival, aki távirányítással elvezette a megadott szegedi címre. A doktor úr 14-114 Béla odahaza nyaranként klubtársaival idegenforgalmi ügyeletet tart Székesfehérvárott a 14-es hívócsatornán, s »Alba« központ néven elkalauzolja az arra járót.
— Próbahívás a segélyhívó 9-es csatornán. Szeged nullaötnek.
— Itt a Szeged nullaöt.
— Volt-e ma este valami?
— Egy baleset a Szilléri sugárút—Nagykörút kereszteződésben. A rendőrség fél percen belül riasztva volt…
— Más ?
— Ma nem, tegnap igen. A hídmászós!
CB-vel felszerelt taxisok értesítették a tűzoltóság épületében ügyelő segélyhívó CB-állomást, ahonnan a megfelelő utasításokat továbbítják az illetékeseknek. Akkor mindenkinek: rendőrség, tűzoltók, mentők — este háromnegyed tizenegykor — jelezték: fél kettőkor sikerült lehozni a régi híd ívének csúcsáról az akrobatakedvű pácienst.
Múlt hét közepén furcsa, szabálytalan hívás, azonosítási szám nélküli közbekiabálás zavarta meg az éteri játékot. Nem ért a készülékhez az illető.
Ezt állapították meg elsőre, második hallásra viszont azt is, nem biztos, hogy színjózan. Ilyen esetben határozottan kitessékelik a forgalmazásból az illetőt, ám a figyelem és a bizalom (cébéseknél ez is az illemkódex tartozéka) ez esetben életet mentett: a kapatos ember a szatymazi tanyavilágból a téesz CB-központjába szaladt, s az ottani készüléken kiáltott segítségért. Felesége súlyos beteg lett — orvos, mentő, telefon sehol a közelben. A szegedi CB-rádiósok — az éteren át a hívót a mikrofonkezelésre is kioktatva — mentőt hívtak. Az asszony jobban van.
— Expressz taxit kérnek a Nagyállomásra, gyerekek ki ér rá?
— Vagyok… itt a Lófaránál. Indulok…
A Napfény és a Tempó taxi után a CB-rádiózásra építve megalakult az Expressz taxi szolgálat, melynek hivatalos diszpécserközpont híján még házi telefonról látják el az ügyeletet.
Jól példázza ez is, a telefonínség okán terjedő játékot mennyire gyakorlati célok szolgálatába is lehet állítani.
CB rádiósok: két éve a városban nyolcan voltak, most félszáznál is többen: a dél-alföldi szervezetbe 140-en tartoznak, akiket ez a hobbi összeköt.
— Halló, Szolnok 15-435-ös telefonszám?
— Tessék.
— Most van éjfél. Jól hallasz?
— Maga megőrült. Ezért hívott fel?
No, lám. Micsoda elidegenedés! A CB-sek még a testvériség korában tartanak.
— Brék! Bréko, gyerekek! Itt a tizenháromnégyharmincnyolc Gyuri…
— Gyere, brék, szevasz. Gyurikám, itt nyolcvannyolcvanhét Laci.
— Szevasz, mi újság?
— Várj egy kicsit, egy gyalogkakukkossal beszélek.
— Oké. Lacikám, elnézést, voltam a 13-438, Gyuri.
Világos! Ha 88-87 Laci Makón egy gyalogkakukkossal beszél, akkor kivárjuk. Időnk van, elvégre még csak fél tizenegy, és egy vérbeli CB-rádiós ilyenkor kezd élénkülni, s fülel, mint egy éjjeli vadászatra induló róka. Mert hát ő is vadászik: a másik cébésre, aki ott kucorog diszkréten világító kis — tizenhat-huszonhétezer forintot érő (kinek milyen) — készüléke előtt Szegedtől Makóig, Vásárhelytől Csengeléig, Szentestől Sopronig, s várja a hívást, vagy azt, hogy neki „jöjjön be” valaki.
Gyuri, hétköznapi, és cébéseknél egyáltalán nem használatos nevén Mészáros György, a CB-rádiósok Országos Egyesülete délalföldi szervezetének titkára, az Öthalmi út egvik tízemeletes házára telepített jókora antennájával — vagy, hogy szakszerű legyek: penetrátorával — kapcsolatot tud teremteni az egész országgal. »Híradástechnikai játéksaroknak« berendezett birodalmában térkép mutatja, hová tudott »elkiabálni«: Nyíregyháza, Kékestető, Kőszeg, Székesfehérvár, Pécs irányába futnak a bejelölt nyilak, jelezvén az új fél évtizednyinél is fiatalabb mozgalom hálója beteríti már az egész országot. Az otthon felszerelt »stabil«, és az autóba telepített »mobil« (gyalogkakukk) készülékkel folyamatos kapcsolatot tudnak létesíteni egymással a rádiós barátok.
Gyurikám, Lacikám, Jocó, szevasztok, gyerekek… keresztnév, tegeződés — az íratlan szabályok legfontosabbika, no és a »forgalmazás« tisztessége!
— Az egyik kollégánk elküldött valakit a … szóval, trágárkodott. Ez tilos. Az etikai bizottságunk kiosztott neki egy fegyelmit a frekin.
— Frekin?
— A frekvencián! A rádiót nem lehet csak tisztességes célokra felhasználni. Nem szabad senkit sértegetni…
— És zavarni?
A kérdést és egy kicsit a cébések megítélését is az időközben bejött makói rádióstárs válaszolja meg, saját példájával.
— Átjött a szomszéd, s mint aki valami titkos ügynököt csípett nyakon, felelősségre vont, hogy képzelem én, hogy rádió adóvevőt tartok a lakásomban. És milyen jogon…
— No, és tényleg, milyen jogon?
— Engedélyokirat alapján. A posta adja ki, a rádió vizsgáztatása után, és nyilvántartja az üzemeltetőket.
Magyarországon CB-rádiózni valójában állampolgári jog. Ugyanez tévét nézni, rádiót, lemezjátszót is hallgatni. Ha valaki azt észleli, hogy az Egy kis éji zenébe egy kis éji Sanyikámmiújsághogyhallaszénjólgyereatízesre-cébéscsevely szól bele (állampolgári) joggal megharagszik. A titkár ígéri, kötelességüknek tartják a viták elkerülését, a panaszok tisztázását. Lelkük rajta! Nem akadályozni, segíteni akarnak. Mert azt is tudnak.
Dr. Nagypál Béla körzeti állatorvos a Fejér megyei Pátkáról jött Szegedre. Dorozsma határában kapcsolatba lépett 87-08 Dodó bácsival, aki távirányítással elvezette a megadott szegedi címre. A doktor úr 14-114 Béla odahaza nyaranként klubtársaival idegenforgalmi ügyeletet tart Székesfehérvárott a 14-es hívócsatornán, s »Alba« központ néven elkalauzolja az arra járót.
— Próbahívás a segélyhívó 9-es csatornán. Szeged nullaötnek.
— Itt a Szeged nullaöt.
— Volt-e ma este valami?
— Egy baleset a Szilléri sugárút—Nagykörút kereszteződésben. A rendőrség fél percen belül riasztva volt…
— Más ?
— Ma nem, tegnap igen. A hídmászós!
CB-vel felszerelt taxisok értesítették a tűzoltóság épületében ügyelő segélyhívó CB-állomást, ahonnan a megfelelő utasításokat továbbítják az illetékeseknek. Akkor mindenkinek: rendőrség, tűzoltók, mentők — este háromnegyed tizenegykor — jelezték: fél kettőkor sikerült lehozni a régi híd ívének csúcsáról az akrobatakedvű pácienst.
Múlt hét közepén furcsa, szabálytalan hívás, azonosítási szám nélküli közbekiabálás zavarta meg az éteri játékot. Nem ért a készülékhez az illető.
Ezt állapították meg elsőre, második hallásra viszont azt is, nem biztos, hogy színjózan. Ilyen esetben határozottan kitessékelik a forgalmazásból az illetőt, ám a figyelem és a bizalom (cébéseknél ez is az illemkódex tartozéka) ez esetben életet mentett: a kapatos ember a szatymazi tanyavilágból a téesz CB-központjába szaladt, s az ottani készüléken kiáltott segítségért. Felesége súlyos beteg lett — orvos, mentő, telefon sehol a közelben. A szegedi CB-rádiósok — az éteren át a hívót a mikrofonkezelésre is kioktatva — mentőt hívtak. Az asszony jobban van.
— Expressz taxit kérnek a Nagyállomásra, gyerekek ki ér rá?
— Vagyok… itt a Lófaránál. Indulok…
A Napfény és a Tempó taxi után a CB-rádiózásra építve megalakult az Expressz taxi szolgálat, melynek hivatalos diszpécserközpont híján még házi telefonról látják el az ügyeletet.
Jól példázza ez is, a telefonínség okán terjedő játékot mennyire gyakorlati célok szolgálatába is lehet állítani.
CB rádiósok: két éve a városban nyolcan voltak, most félszáznál is többen: a dél-alföldi szervezetbe 140-en tartoznak, akiket ez a hobbi összeköt.
— Halló, Szolnok 15-435-ös telefonszám?
— Tessék.
— Most van éjfél. Jól hallasz?
— Maga megőrült. Ezért hívott fel?
No, lám. Micsoda elidegenedés! A CB-sek még a testvériség korában tartanak.
Oké, voltam a 46-05-22
Zsiga, vagy, hogy én is magamra ismerjek: Igriczi
Zsigmond”
13438
Gyuri részt vett az 1986-ban megtartott szegedi
CB-rádiósok versenyén. Az
erről szóló cikket ide kattintva lehet új ablakban
elolvasni.
2023.05.09-10.
Legutóbb frissítve: 2024.07.18.
Szegecs