Akiket meghurcoltak a CB-rádiózás miatt (1986)

A politikai hatalom ellenségként tekintett a rádiózás iránt elkötelezett fiatalokra…

A Beszélő című folyóirat a ’80-as évek egyik legismertebb szamizdat (=illegális) kiadványa volt. A cenzúra nélkül szerkesztett újságot a későbbi rendszerváltoztatásban is jelentős szerepet vállaló liberális értelmiségiek szerkesztették. Az állami felügyelet alatt álló sajtóval szemben a Beszélő nyíltan foglalkozott társadalmi problémákkal, szegénységgel, a határon túli magyarokat ért atrocitásokkal, ahogyan az állampárt túlkapásaival is. Ennek következtében a belügyi szervek folyamatos megfigyelés, és zaklatás alatt tartották a szerkesztőket, ill. a terjesztőket is. Rendszeresek voltak a házkutatások, rendőrségi előállítások.  Az 1987 márciusi számban „A rádiózás csapdái” címmel jelent meg egy cikk M.I. monogrammal olyan fiatalokról, akiket a CB rádiózás miatt hurcolt meg a Kádár-korszak belügyi gépezete:

Részlet a Beszélő c. folyóirat cikkéből.

„A polgári rádiózás vagy népszerű nevén a CB (citizen band) az ’50-es évek Amerikájából indult. Hozzánk a ’70-es évek végére, jó 20 év múlva ért el. Ma hazánkban 50 ezerre tehető a CB-sek tábora. Készülékeikkel a 27 MHz frekvencián működnek, a Posta engedélyével. A CB-seket a világon egyedülállóan ’’85 óta megadóztatják. Frekvenciahasználati díj címén 120-2400 Ft-ot tartoznak évente az államkasszába befizetni.
A ’70-es évek második felében, amikor nálunk éppen csak elkezdtek CB-zni, egyre-másra alakultak a nemzetközi CB-társaságok. A legismertebbek egyike, az Alfa Tango (AT), ’78-ban alakult az olaszországi Asti-ban. Bárki beléphet ezekbe a klubokba politikai, nemzeti, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül, ha a népek közötti barátságot a polgárok közötti közvetlen kapcsolat fenntartása útján kívánja ápolni. A tagok ún. DX összeköttetéseket létesítenek, ami azt jelenti, hogy 1000 km-nél nagyobb távolság választja el az adót és a vevőt. Tehát elvileg, de praktikusan is a Föld bármely két pontja közt kapcsolat létesülhet. Kevés vonzóbb és humánusabb célokat szolgáló technikai hobbi képzelhető el, mint a nagy távolságú polgári rádiózás, a DX-ezés. Nem meglepő, hogy a ’80-as évek legelején nálunk is megjelentek az első AT-tagok, majd ’83-ban magyar részleg is létesült.

Az Alfa Tango tagjai hívószámot kapnak, és a keresztnevükön szólítják egymást. Az AT-klub elnöke Aldo, hívószáma 1 AT 001. A klubnak több ezer tagja van, 40-egynéhány országban működik nemzeti csapata. Kelet-Európát két csapat, a magyar és a lengyel képviseli. Kelet-Európának más országaiban szinte ismeretlen a polgári rádiózás. Az AT-klubnak e térségben mindössze még két keletnémet és két szovjet tagja van. (További adalék: Chilében ugyanúgy négy tagot számlálnak, mint a lengyeleknél.) Véletlen ez? Aligha. A liberális demokráciákban ami nem tilos, az szabad. Nálunk csak a hivatalos szabad, azt viszont kell is csinálni, ha tetszik, ha nem. A nem hivatalos — az eddigi keserű tapasztalatok szerint — egyben tilos is, de legalábbis gyanús és kikezdhető.
A magyar AT-csapat tagjai szorgalmasan rádióztak, és szép eredményeket értek el.
Így például Zoltán, a csapat direktora, három egymás után következő évben: ’83, ’84 és ’85-ben ért el rangos helyezést az AT Európa-versenyeken, melyek a nagy távolságú polgári rádiózás világversenyeinek számítanak. Így érkezett el a kicsiny de lelkes társaság — álljon itt a nevük — az 1986. év váratlan eseményeihez.

Íme a nevek:
László Budapest Kálmán Szarvas
Ferenc Budapest Harald Sopron
Ferenc Tompa Dezső Kóka
Péter Helvécia János Budapest
Tamás Szeged Kornél Székesfehérvár
Gáspár Budapest Nándi Sopron
Gábor Budapest Zoltán Budapest

Franz Hegyeshalom

Gáspár ’86-ban érettségizett. Ő is 1. a minősítést szerzett. Pest egyik patinás munkásnegyedében lakik a szüleivel, akik örültek neki, hogy rádiózik, és így gyakorolja az angolt. ’86 augusztusában megjelent két civil ruhás rendőr a lakásukban, házkutatást tartottak, lefoglalták a rádiót, az ott talált leveleket és egyéb iratokat, majd Gáspárt a lefoglalt anyaggal együtt bekísérték a kapitányságra. Kihallgatás után hazaengedték, de a birtokukban lévő bizonyítékok alapján — tiltott frekvenciahasználat és az egyesületi joggal való visszaélés címén — eljárást indítottak ellene. Szülei ügyvédet fogadtak. A rendőrség első-, majd a fellebbezés után másodfokon is elmarasztalta tiltott frekvenciahasználat miatt; a készüléket (á.: 30 E Ft), mely édesapjáé volt, elkobozták. A másodfokú határozat indoklásában az áll: a frekvenciát ’86 áprilisától figyelték! A hatóság szabálytalanul járt el és a lehető legszigorúbb büntetést szabta ki. A postai előírás szerint ugyanis a készülék szabályszerű működéséért az engedélyes, azaz Gáspár édesapja a felelős; a hatóság ezzel azonban mit sem törődött.
Gáspárt kivágták az MHSZ-ből, és nem vették fel a főiskolára. ’86 októberére zárult le az ügy rendőrségi része. Az egyesületi joggal való visszaéléssel már az ügyészség foglalkozott.
A vád: Gáspár 1985-ben Charlie Bravo Alfa néven engedély nélkül klubot alapított hazai CB-sek részvételével. Tény, hogy Gáspár és barátai foglalkoztak egy ilyen hazai CB-klub létrehozásának gondolatával, a lefoglalt levelekből is kitűnt.  A szervezet azonban nem jött lére, annak egyetlen tagja sem volt. A bíróság Gáspárt vétkesnek találta, büntetést azonban nem szabtak ki, egyéves próbára bocsátással zárult az ügy, múlt év decemberében.
A Gáspárnál lefoglalt anyagok, továbbá a tavaly április óta tartó figyelés (!) alapján a csapat több más tagja ellen is eljárás indult. Zsolt és László október elején kapták kézhez a 3000-3000 Ft pénzbüntetésről szóló határozatot. A hatóság nem sokat teketóriázott: tárgyalás nélkül büntetett: elég bizonyítékul szolgált, hogy Gáspárnál megtalálták az Alfa Tango klub ’86 évi névjegyzékét, melyben szerepelt Zoltán és László neve és címe.

László, a tapasztaltabb, először azt javasolta, szó nélkül fizessenek. Végül mégis úgy döntöttek, hogy mindketten kifogást nyújtanak be. A hatóság szemében a fellebbezés súlyosbító körülménynek minősült. Zoltán sorkatonai szolgálatát teljesíti. Az elhárítás megkereste katonai parancsnokát, aki példásan megfenyítette a fiút: beosztásából elmozdította, laktanyafogsággal sújtotta stb. Ám a rendőrség, miután a kifogást elutasította, a pénzbírságot ugyanúgy kifizettette Zoltánnal, aki mint katona már megkapta a CB-zésért járó fenyítést. Egy „bűnért” két büntetés!
De a történtek után kinek jut eszébe a hatósági intézkedést kritizálni, kifogásolni, fellebbezni? Végezetül egy kérdés marad megválaszolatlanul. Miért ’86 nyárutóján-kora őszén csapott le a rendőrség Gáspárra, Zoltánra, Lászlóra — hisz évekkel előbb is megtehették volna? A válasz egyértelmű: október 23-án volt az ’56-os magyar forradalom 30. évfordulója…
(-mi-)*”
 

A cikkben említett 3000 Ft-os büntetés a KSH adatai szerint 1986-ban fél havi átlagkereset volt. Akkoriban valamennyi — az állami hírközlési hatóság által kiállított — CB-s engedélyben szerepelt az alábbi mondat: „Összeköttetést létesíteni csak országhatáron belül üzemelő rádióengedélyessel, magyar nyelven, a kötelező távközlési titoktartással szabad.”
Tény, hogy a srácok a DX-tevékenységükkel ezeknek a feltételeknek nem tettek eleget — ettől függetlenül a belügyi szervek velük szembeni fellépése, ill. a több frontos meghurcoltatás egyértelműen túlkapásnak nevezhető…

A korabeli forrásokat az Arcanum Digitális Tudománytárban találtam meg. Hatalmas köszönet nekik a szkennelésért, és a digitalizált anyagok elérhetővé tételért!

2022.02.12.
Szegecs