Az Albrecht AE6157 Handscan teleszkópantenna átalakítása
a tekercs kiiktatásával…

Előzmények
Az Albrecht Handscan (más országokban
pedig megannyi más) néven forgalmazott teleszkópantenna a
gyakorlatban minden olyan sávban alkalmatlannak bizonyult, amelyet a
forgalmazó egyébként a termékleírásban működési
tartományként megadott. A rossz tapasztalatokat a műszeres méréseim is alátámasztották.
Mivel eleve úgy kaptam meg tesztelésre a weblapom állandó
olvasójától, hogy „Csinálj vele amit akarsz, különben
kidobom a kukába!”, ezért úgy gondoltam, hogy nem
veszíthetek semmit azzal, ha a mérések befejezését követően
szétszedem a tekercstestet — kíváncsi voltam ugyanis, hogy
van-e benne valami, vagy csak átverés az egész?
A tekercstest szétszerelése

Előzetesen arra számítottam,
hogy az antenna nem bontható meg roncsolásmentesen — épp
ezért kellemes meglepetés volt, amikor két fogóval ráfogva,
majd ellentétes irányba megtekerve könnyedén lecsavarhatóvá
vált mindkét kupak. A műanyag serleget óvatosan lehúzva
előbukkant a tekercs is:

Nagy kérdés, hogy mi alapján
számolták ki (ha egyáltalán kiszámolták) a csévetest
átmérőjét, ill. a menetszámot, mindenesetre az tény, hogy ez
a tekercs így, ebben a formában alkalmatlan az antennához.
Előkerült a jó
öreg csehszlovák Lidokov forrasztópáka, aminek
segítségével leforrasztottam a tekercs végeit, és letekertem
a zománcozott huzalt a csévetestről, „jó lesz ez még
valamire” felkiáltással. Szükség volt a csehszlovák
pisztolypáka 75 wattjára, mert a nagy fémfelület elszívja a
hő jelentős részét.

Az átalakítás utolsó
lépéseként egy előre méretre vágott vezetékdarabbal
átkötöttem az egykori tekercs két végpontját, majd óvatosan
összecsavaroztam az alkatrészeket. A zárókupakok
visszatekerése után már semmi nem utalt arra, hogy ez egy
átalakított antenna. Következhetett a mérés, amelyhez
ezúttal is egy NanoVNA H4-et használtam, a legfrissebb
firmware-rel.
Mérési eredmények
A tekercs eltávolításával az
Albrecht Handscan egy egyszerű negyedhullámú antennává vált,
amelynek fizikai hossza nem változott: összetolva 13,5 cm,
míg teljesen széthúzva: 63,5 cm. Ezekkel a méretekkel
(képlettel kiszámolva) elméletileg a 118…500 MHz-es sáv
fedhető le a hossz megfelelő beállításával.
Légiforgalmi sáv (108-137
MHz)
Ennek a sávnak egy részét a
műszeres navigáció, míg másik felét a szintén szabadon
hallgatható kommunikáció használja.

Valamennyi elemet teljesen
széthúzva az airband sávon belüli legalacsonyabb SWR érték
128,550 MHz-en volt mérhető: 1:2. Mivel az antennát jobban
széthúzni már nem lehet, ezért a rezonanciafrekvenciát
„lentebb tolni” sem lehetséges.
VHF rádióamatőr + ipari URH
sáv (144-146, ill. 146-174 MHz)
A VHF sávon a legjobb
hatásfokot akkor sikerült elérnem, ha a felső két tagot
teljesen összetoltam, így 1:2-es lett az SWR (156 MHz-en).
Az elemek hosszának változtatásával nem sikerült javítani az
értéken: pár centis mozgatásra azonnal 6 fölé ugrott az SWR.

UHF rádióamatőr + ipari URH
sáv (430-440, ill. 440-470 MHz)
Valamennyi sáv közül az
UHF-en mutatkozott a leginkább használhatónak az átalakított
antenna: az összes elemet teljesen összetolva végig 2 körüli
SWR-értéket mértem a teljes mérési tartományban:

Összefoglalás
Nem könyveltem el nagy
sikerként a kísérletet: a „teljesen használhatatlan”
kategóriájú antennából sikerült egy „igazából sehol sem
különösen jó” példányt faragni. UHF-en ugyan egészen
elviselhető lett az eredmény, de ilyet, vagy ennél jobban
simán tud egy egyszerű gumiantenna is, pár ezer forintért.
Utóbbi ráadásul rugalmas is szemben az Albrecht-tel, amely
egy óvatlan mozdulat következtében simán kitöri az aljzatot
a rádióból. Az AE6157 Handscan antennához képest árban is,
ill. műszakilag is jobb egy-egy gyári gumiantenna a
hallgatni kívánt sávokra.
2026.02.02-09.