Garázs

Valóban szükség van erre? Ha igen, akkor miért nem szól erről egyetlen gyártó által kiadott kezelési útmutató sem, miért csak szóbeli legendák, ill. mendemondák terjengenek?
Miért vált ki ez a téma minden alkalommal jelentős indulatokat, amikor a legendákat, tévhiteket eloszlató, fizikai tényekkel alátámasztott ismeretek már hosszú évtizedek óta hozzáférhetőek a különböző nyomtatott szakirodalmakban?
A félreértést valószínűleg az okozza, hogy a koax „hangolását” propagáló emberek összetévesztik az illesztett tápvonalat a hangolt tápvonallal.
A kérdés tisztázására a Karl Rothammel által írt, a Műszaki Könyvkiadó által 1976-ban magyar nyelven is kiadott Antennakönyvet hívtam segítségül, amelynek 5.2. fejezetében (Nagyfrekvenciás tápvonalak fizikai tulajdonságai) található meg a válasz.

„Az optimális teljesítményátvitel feltételei akkor vannak biztosítva, ha a generátor (pl. adóvégfokozat) Ri impedanciája megegyezik a fogyasztó (pl. antenna) Ra impedanciájával. Az energiaátvitelre szolgáló tápvonalat ugyancsak illeszteni kell: Z hullámellenállásának azonosnak kell lennie Ri-vel, és Ra-val: Ri=Z=Ra. Ebben az esetben az átviteli veszteségek kizárólag a réz-, és dielektromos veszteségre korlátozódnak.”

Illesztett tápvonal: Ri=Z=Ra.

Az 5.3-as fejezetben (A táplálás módjai) :
„Ha egy tápvonalnál az [...] impedanciaillesztés feltétele biztosítva van [...] egyetlen ponton sem alakul ki állóhullám, az illesztett tápvonal hossza tetszőleges lehet. Ilyenkor — legalábbis koaxiális kábeleknél — csupán az elkerülhetetlen frekvenciafüggő tápvonalcsillapítás lép fel.”

Fenti idézetekből jól látható, hogy nem a kábel hangolásáról, hanem a komplett rendszerre vonatkozó, ún. illesztéséről van szó, amely egyszerűen megvalósítható csupán azáltal, ha olyan koaxkábelt használunk, amelynek hullámimpedanciája megegyezik az adó kimeneti, ill. az antenna talpponti impedanciájának értékével — ez URH-s, és CB-s alkalmazásokban tipikusan 50 ohm gyárilag. 
Amennyiben ennek ellenére sem sikerül normális SWR értéket beállítani, ott nem a kábel hosszával van a probléma, hanem az antenna telepítése helytelen, vagy a konstrukciója hitvány. Ilyen esetekben a hiba forrásának megtalálása, és elhárítása az elsődleges feladat, nem pedig a kábel vagdosásával való bohóckodás. Erre utal az Antennakönyv is:

Ugyanebben a fejezetben, pár bekezdéssel később kiderül, hogy a kábel hosszának „hangolása” nemcsak felesleges, hanem adott esetben még káros is lehet:

„Bizonyos esetekben [...] ún. köpenyhullámok léphetnek fel. Ezek a kábelt burkoló fémszövedéken kialakuló kompenzációs áramok következtében jönnek létre, hatásukra a kábelköpeny sugároz.
Köpenyhullámok jelentkezhetnek aszimmetrikus terhelés esetében is, amikor pl. szimmetrikus antennarendszert közvetlenül aszimmetrikus koaxiális kábellel táplálunk, vagy amikor a kábel+ antenna együttes a gerjesztőfrekvenciával valamilyen rezonanciában van (pl. felharmonikus rezonancia). Ilyen esetben a kábel hosszának változtatásával segíthetünk a bajon.”

---

Milyen esetekben használnak hangolt tápvonalat?

A rádióamatőr gyakorlatban a CB-nél jelentősen nagyobb (160/80/40 méteres) hullámhosszúságú sávokban is történik forgalmazás. A λ/4-es, ill. λ/2-es sugárzók a jelentős fizikai méretek miatt ezekben a sávokban gyakran nem használhatóak. Helyette rövidített antennákat alkalmaznak, amelyeket többsávos üzemben használnak. Ezeknek az ún. felharmonikusan gerjesztett antennáknak a talpponti impedanciája és rezonanciaviszonyai változnak — ezért tökéletes illesztés mindig csak egy sávon érhető el. Idézet az Antennakönyvből:

„Az áram és feszültségcsomópontok mindig λ/4 távolságban ismétlődve alakulnak ki. Ezért egy tápvonal akkor tekinthető hangoltnak, ha a hossza λ/4, vagy annak egész számú többszöröse. Noha az ilyen tápvonalon állóhullámok vannak, a bemeneti, ill. kimeneti impedanciája mégis valós, vagyis tisztán rezisztív. Hangolt tápvonal segítségével az antenna felharmonikus gerjesztéssel több sávon is üzemeltethető, ami illesztett tápvonallal nem oldható meg. A hangolt tápvonal az antenna nem sugárzó meghosszabbításaként is felfogható. A tápvonalnak és antennának együttesen is rezonanciában kell lenniük. Ez azt jelenti, hogy a sugárzó és a nem sugárzó hányadnak külön-külön vizsgálva nem kell feltétlenül rezonanciában lennie, ha együttesen rezonanciában is vannak. Ezért pl. egy túl rövidre, vagy túl hosszúra sikerült sugárzó meddő hányada a tápvonal alsó végének meghosszabbításával, ill. rövidítésével kompenzálható. A gyakorlatban a tápvonalnak ez a meghosszabbítása, ill. megrövidítése nem mechanikusan, hanem — megfelelő antennahangoló egységekkel — elektromos úton végezhető. A hangolt tápvonalak geometriai hosszát nem célszerű pontosan rezonanciára méretezni, mert ez esetben a Föld felé azonos fázisú hullámok léphetnek fel (ún. Marconi-effektus). Ilyenkor a hangolt tápvonal antennaként működik és erősen sugároz, ezért célszerű a hangolt tápvonalat rezonáns hosszánál valamivel rövidebbre vagy hosszabbra készíteni és antennacsatolókörökkel pontos rezonanciába hozni.”
Nyomatékosan ki kell emelni azonban, hogy mindezek csak a hangolt tápvonalakra érvényesek!

Az index fórum CB-s topicjában XANTIi az alábbi kiegészítést tette: „…a CB-ben is vannak trükköző gyártók. Akik a gagyi mobilantennát egy hangolt koax-al adják el. Pár  ilyen ráírja, hogy ne változtass a hosszon, de sokan még ezt is lespórolják. De van a hangolt tápvonalra is élő példa. A 2 antennás, kamion tükörszárra szerelhető. Itt párhuzamosan van kötve (!!!) a két koax de úgy, hogy az illesztést a rezonáns hossz adja ki. Mindkét antenna 100 Ohmra van belőve, azok párhuzamosan kiadják a végső 50 ohmot. De azokon is tilos változtatni a kábelhosszt.”