Garázs

A garazs.de történetében számos, ún. hosszútávú project☺ létezik — ezek közé sorolom a fenti fotón látható „vintage” fejhallgató felélesztését is. Az 1974-től gyártott Audio-Technica AT-702 típusjelű fejhallgatót még a kétezres évek elején vásároltam használtan a szolnoki rádióamatőr találkozón. Akkor kapott egy teljes tisztítást, amely magában foglalta a fejpánt, ill. fülpárnák fertőtlenítését is.

Részlet az Audio-technica korabeli fejhallgató prospektusából

A gyári fejhallgatókábel végén lévő csatlakozót az előző tulajdonos korábban DIN dominó-tuchel-re cserélte, mert a keleti blokk országaiban akkoriban az volt az elterjedt szabvány a Hi-Fi eszközöknél. Kezdésként ezt cseréltem vissza egy forrasztható kivitelű 6,3-as sztereó jack-re. Az első meghallgatás során kiderült, hogy a kábel valahol meg van törve, és csak bizonyos szögben tartva van érintkezés. Csere helyett a füles szekrénybe került, majd eltelt több mint két évtized (!!!) bármiféle további fejlemény nélkül.

Az 1001 L&S Super E felirat rendesen „bevitt az erdőbe” a cikk írása során: ez ugyanis egy lemezjátszó hangszedő típusa, egyetlen fejhallgatós találatot sem adott rá a Google képkeresője. Hogy miért tűnt el az eredeti szöveg, és hogyan került rá ez a hamis típusjelzés? Sosem fog kiderülni…

---

2025 őszén újra kezembe került ez az azóta már több mint 50 éves fejhallgató. Döntenem kellett: megtartom, eladom, vagy megy a hulladékudvarba. Úgy gondoltam, hogy ha már fél évszázadot (!) túlélt, méltatlan lenne, ha a veszélyes hulladékok között végezné, főleg, hogy végülis csak a kábelt kell kicserélni, hiszen a hangszóróbetétek nincsenek megszakadva. A fülpárna egy egyszerű oldalra történő elfordítás után könnyen eltávolítható, ám a betéthez való hozzáféréshez előbb ki kell pattintani a fejpántból, majd ki kell tekerni a rögzítőcsavarokat. Ezeket a műveleteket az alábbi képpár szemlélteti:

A bal oldali betétbe jön be a sztereó kábel, ill. innen megy tovább a fejpánton keresztül a jel a jobb oldali betéthez:

Érdemes szemügyre venni, hogy a hangszóróbetét még nem a manapság megszokott „körbenyomjuk forró ragasztóval — nem baj, ha ettől kezdve már sosem lehet többet kiszedni” módszerrel lett rögzítve, hanem szépen bele van csavarozva a házba. A vezeték tehermentesítését egy egyszerű csomóval oldották meg, amely tökéletesen ellátja a feladatát: megakadályozza, hogy egy véletlen megrántástól a kábel kiszakadjon a házból. A cserekábelt elkészíthettem volna méretre szabott sztereó audiokábelből, szerelhető jack dugóval, azonban úgy gondoltam, hogy ennél jóval professzionálisabb lenne gyári spirálkábellel, ill. öntött csatlakozóval. Ehhez pont kapóra jött egy másik (napjainkban is kapható) AT füles tartalék kábele — így még a márkahűség is megmaradt:

A zöld nyíllal jelölt 2,5 mm-es speciális jack dugó levágásra került, majd az így szabaddá vált kábelvéget fűztem be a fejhallgató házába az erek szín alapján történő azonosítását követően.

---

A részben megújult, megszépült fülest gyorsan ki is kellett próbálni. Ellenállásmérőt rákötve 14 ohmos értéket olvashattam le a műszer kijelzőjéről — ez megfelel a bevezetőben látható prospektusrészletben szereplő 16 ohm-os impedanciának. Az alacsony impedancia azért szerencsés, mert a mai hordozható audio eszközök (laptop, tablet, okostelefon, stb.) is képesek meghajtani, ellentétben a régi 600 ohmos Hi-Fi fejhallgatókkal, amelyek korszerű eszközökre kötve rendkívül halkan, alacsony dinamikával, vagy egyáltalán nem szólnak.

A fülekre illeszkedő felületek teljesen sík kivitelűek: nem alkalmazkodnak az emberi hallószerv anatómiai kialakításához — ez ma már elég szokatlannak számít. A fejpánt rugóereje kissé gyenge: ez csak abban az esetben nem okoz problémát, ha mozdulatlanul ülve, vagy fekve hallgatunk zenét, ám evés-ivás, vagy mozgás közben könnyen elmozdul, vagy akár le is esik az ember fejéről az AT-702 fejhallgató.

A kényelem mellett a másik legfontosabb (ha nem _a_ legfontosabb) szempont egy fejhallgató esetében az, hogy „hogyan szól”. Arról sajnos nincs információm, hogy újkorában ez a füles milyen minőséget képviselt, így csak arról tudok beszámolni, hogy az ötvenéves eszköznél mit tapasztalatam. Érzékenységét tekintve némileg gyengébb a többi fülesemhez képest: ugyanolyan hangerőszint eléréséhez az AT-702 esetén jobban fel kell tekerni a hangerőszabályzót. Amíg az újabb fejhallgatóimnál kb. 75%-os szint bőven elegendő a dinamikus zenehallgatáshoz, addig az AT-702-nél 90…95%-ra kellett állítani a VOLUME feliratú potmétert. Ezt a tapasztalatomat utólag igazolta az a tény, hogy az 1974-es AT-702-re 97 dB-es érzékenységet adott meg a gyártó (az új állapotú, tehát nem 50 éves modellre), míg a nálam rendszeres használatban lévő (2017-es gyártású) ATH-M50x esetében azonos szintű meghajtás mellett 99 dB-es SPL értéket mértek a laborvizsgálatok során.

Szintén saját tapasztalat, hogy még azonos hangerő mellett is dinamikaszegényebbnek tűnt a 702-es, mint a több évtizeddel fiatalabb társai. A gyári prospektus szerint a frekvenciaátvitel 25…20.000 Hz között terjed. Többféle zenével is meghallgattam ezt a fülest: ami elsőre feltűnt, hogy a mélytartomány alsó, ill. a magasak felső tartománya teljesen hiányzik — tehát a gyári értékeket 50 évesen már sajnos nem teljesíti. Ebből következik az is, hogy ennek a koros fejhallgatónak nem a basszusokban gazdag diszkózene (pl.: ’90-es évek eurodance, ill. house stílus) az erőssége. Ugyanakkor a ’80-as évek népszerű italo-diszkó zenéinek szintetizátorok, ill. elektronikus dobgépek által megszólaltatott hangjai kifejezetten jól szólnak. Sőt: volt olyan általam korábban már ezerszer meghallgatott dal, amelyben új hangszert is felfedeztem az AT-702-vel hallgatva. Szintén nagyon tiszta az ének, ill. az elektronikus orgona hangja is. (A frekvenciamenetben vélhetően pont azokon a helyeken van kiemelés, ahol előbbiek a legmarkánsabban szólnak.)

A jelenlegi műszaki állapot tehát minden bizonnyal az elmúlt öt évtized alatt fellépő öregedésnek, ill. anyagfáradásnak tudható be, nem pedig annak, hogy ennyit tudott egy átlagos Hi−Fi fejhallgató a ’70-es évek közepén. Ami viszont tény, hogy a teszt végeztével az AT-702 visszakerült a szekrénybe, a mindennapok során pedig maradok az újabb, korszerűbb, és főleg kényelmesebb stúdió monitor fejhallgatóim használatánál.