Bontott pendrive autós Hi-Fi fejegységhez
— céges reklámajándékból…
A személy- és
tehergépjárművek fedélzeti audiorendszerei már évek óta
alkalmasak számítógépes hangfájlok (mp3, wav, aac, stb.)
lejátszására, ám legtöbbjük nem rendelkezik saját
tárhellyel, hanem egy külső USB-s tárolóra kell előzetesen
rámásolni a hallgatni kívánt zenéket, majd ezt követően
csatlakoztatni azt az erre szolgáló USB aljzathoz. A
csatlakozó sérülésének megakadályozása érdekében érdemes
olyan kivitelű pendrive-ot vásárolni, amely alig lóg ki a
síkból — ezáltal kisebb eséllyel akad bele bármibe.
Alig négyévnyi működés
után 2026 januárjában meghibásodott az autós célra
dedikált Sandisk pendrive-om: anélkül, hogy hozzányúltam
volna, egyik reggel már nem tudta beolvasni az
audio-egység, és később asztali gépbe helyezve sem
sikerült felismertetni a PC-vel:
Megesik az ilyen: nem
véletlenül hangoztatják mindenütt, hogy a pendrive-okat ne
tekintsük se biztonsági mentésnek, se fő adattárolónak. Ha
tönkremegy, újat kell venni helyette, ami a jelenlegi árak
mellett nem jelent komoly érvágást anyagilag. Csakhogy én
a fagyos-jeges januári időszakban lusta voltam kimozdulni
ezért otthonról — hiába van a közelemben több olyan
informatikai eszközöket árusító bolt, amely egyébként
hétvégén is nyitva tart. Helyette feltúrtam a pendrive-os
dobozomat, amelyben viszont csak normál (= nagy) méretű
darabokat találtam.
Szakmai bemutatók, különféle
rendezvények szervezői gyakran ajándékozzák meg a
résztvevőket olyan tárgyakkal, amelyek az adott cég, vagy
rendezvény emblémáját viselik. Népszerű reklámajándék a
céges pendrive — annak ellenére, hogy ezek legtöbbször
teljesen ismeretlen származásúak, műszaki paramétereikben
szinte minden esetben elmaradnak az ismert, márkás
termékektől. Ezen persze semmi csodálkozni való nincsen:
mivel félvezetőket, integrált áramköröket nem lehet az udvar
végi sufnikban előállítani, így valójában a márkátlan
háttértárak is valamelyik nagy üzemben készülnek, csak
egyszerűen nem mentek át a szigorú minőségellenőrzésen.
Mivel az ártalmatlanításuk jelentős költséget jelentene, így
a még használható darabokat szívesen adják tovább különféle
noname kereskedőknek, amelyek saját márkanevük alatt, vagy
épp név nélkül hozzák forgalomba őket.
Reklámajándékként került
hozzám a fenti pendrive még évekkel ezelőtt, ám hamar
kiderült róla, hogy hihetetlenül lassú írásban és olvasásban
egyaránt. Ezen kívül meglehetősen idegesítő tulajdonsága,
hogy kialakításából adódóan mindkét irányból bedugható az
USB aljzatba, ám érintkezés nyilván csak egyik esetben lesz.
Kidobni nem volt szívem, fontos adatokat érthetően nem
mertem rávenni, így került a doboz aljára. Mivel egy autós
mp3-tárhellyel szemben nem elvárás a nagy sebesség, arra
gondoltam, hogy jó lesz a megdöglött Sandisk pótlására. Csak
azt kellett megoldani, hogy kisebb méretű legyen: ne lógjon
ki túlságosan az aljzatból.
Tapétázókés élével óvatosan
felpattintottam a házat, majd a kék műanyag borításnak csak
azt a részét tartottam meg, amely az érintkezősorral
ellátott nyomtatottáramköri-lapot körbevette. Ez azért
fontos, hogy ne változzon a vastagság: ne lötyögjön az
aljzatban a pendrive.
A panelnek az a része pedig,
amelyik kilóg az USB aljzat síkjából, kapott egy kis darab
zsugorcsövet szigetelésnek, amelyet hőlégfúvóval óvatosan
rámelegítettem.
Az átalakítást követően még aznap bekerült a pendrive a kocsiba, így az éveken át kihasználatlanul hánykolódó eszköz végre megtalálta funkcióját. Szépnek ugyan nem szép, de működik…
El kell azonban keserítenem
azokat a T. Olvasókat, akik a kezdetektől fogva figyelemmel
követik a Garázs Audió webes tartalmait, és a mostani
bemutatót követően esetleg abban reménykedtek, hogy
visszatér a „Suttyom technikát mindenkinek!”
jelmondattal fémjelzett huszonöt (!) évvel ezelőtti
korszak.☺☺☺
2026.01.24.