Garázs

Az alcímben feltett kérdés gyakran merül fel a CB rádiózással még csak ismerkedő emberek körében. A válasz nem adható meg egy egzakt számértékkel, ugyanis — amint az a most következő cikkből kiderül — a hullámok terjedését számos, folyamatosan változó körülmény is befolyásolja. Ezért fordulhat elő az az eset, hogy pl. az 1000 kilométerrel arrébb, Olaszországban lévő rádióállomást tökéletes minőségben halljuk, miközben Szolnokról nem lehet a fővárosba (100 km) CB-n „felszólni”…

A CB rádiózásra kijelölt sáv a 26,960−27,410 MHz között található — ez az ún. rövidhullámú tartomány felső határa. Más megfogalmazásban: a CB-s frekvenciák a rövidhullámú, és az ultra−rövidhullámú sáv között találhatóak, terjedési tulajdonságaik is ebből adódnak.

Az antennán vízszintes irányban kisugárzott rádiófrekvenciás hullámok legnagyobb része behatol a talajba, ill. beépített (városi) környezetben, vagy erdős területeken akadályokba ütközik — így az átvitel szempontjából elvész. Ezek az ún. földfelszíni hullámok megfelelően méretezett, illesztett, jó hatásfokú antenna alkalmazása esetén 50-60 km távolságú összeköttetést tesznek lehetővé. Ez az áthidalható távolság a kimenő teljesítmény jelentős emelése esetén (illegális végfokok, ún. „batyuk” használatával) sem növekszik érdemlegesen.

A felületi (földfelszíni) hullámok mellett a rövidhullámú sávban a terjedés ún. térhullám formájában is lehetséges. Az adóantenna ugyanis a rákapcsolt jel egy részét felfelé, a világűr irányába sugározza, amelyet — megfelelő feltételek együttes fennállása esetén — a légkör felső rétegében található ionoszféra visszaver, és a Föld felszíne felé irányít. Mivel ennél a fajta terjedésnél nincsenek zavaró tereptárgyak, amelyek jelentős mértékben csillapítanák a jelet, így adott esetben akár több ezer km távolság is áthidalhatóvá válik.

Az ionoszféra visszaverő képessége nem állandó: függ a napsugárzástól, a napfolttevékenységtől, ráadásul naponként, és évszakonként is folyamatosan változik.

A jelentős napfolttevékenységgel jellemzett, kb. 11 évente visszatérő, jó reflexiós tulajdonságokkal járó periódust egy kisebb aktivitású időszak követi, amelyben térhullámú összeköttetést csak ritkán lehet létrehozni. Az elektromágneses hullámoknak az ionoszféra rétegein bekövetkező visszaverődése csak meghatározott beesési szög esetén lehetséges, mint ahogyan a sima vízfelületről is csak a kis szög alatt érkező fénysugarak tükröződnek vissza, míg a függőlegesen beérkező sugarak visszaverődés nélkül áthaladnak a vízrétegen. [1]

A felületi (földfelszíni) hullámokkal elérhető területek, valamint azon pontok között, amelyet az ionoszféráról visszaverődő hullámok elsőként érnek el („1. hop”) egy ún. holt zóna található.

Az elektromágneses hullámokat nemcsak az ionoszféra, hanem a talaj is visszaverheti, a többszörös reflexió által így akár a Föld túlsó oldalával is összeköttetés létesíthető.

A tapasztalatok alapján az első visszaverődési pont kb. 800-1200 km távolságra található (olasz, román, német rádióállomások). Ezt egy újabb holtzóna követi, majd az adótól 1500-2500 km-rel arrébb, a „2. hop”-nál angol, ill. spanyol rádióállomásokkal válhat elérhetővé a kommunikáció. Ez persze csak a DX-ereknek jó hír: nagy napfoltaktivitású években ugyanis szinte lehetetlenné válik a helyi CB-s kommunikáció az egész világból beérkező rádiójelek sokasága miatt. Többek között emiatt is káros a különféle CB-s végfokok, „batyuk” használata: az általuk termelt szélessávú zaj a Föld másik oldalán is akadályozhatja mások kommunikációját.