Garázs

Magyarországon a ’80-as években a — korábban bemutatott — Penetrátor mellett a most ismertetésre kerülő „Citystar” volt a másik legelterjedtebb CB-s bázisantenna típus. A Citystar egy 1/2 λ-s antenna, amelyet elsőként a nyugat-német Kathrein cég gyártott. Összeszerelt állapotban 5,2 méter magas, és a könnyűfém anyagának köszönhetően mindössze 1,7 kg tömegű. Nem tartalmaz oldalirányú radiálokat — így a madarak sem tudnak rászállni. A nevének megfelelően főleg nagyvárosi környezetbe ajánlják, ahol pl. egy 5/8-os antenna felszerelésére nincs lehetőség. Jól használható továbbá kitelepülések során is, mivel könnyen felállítható, szétszerelt állapotban pedig viszonylag kevés helyet foglal.

A Citystar antenna felépítésével megegyező, de az olasz Sirio cég által gyártott Siriostar 27 antenna rajza és fényképe a gyártó prospektusából.

Az alsó részén egy lóversenypálya (az utángyártottaknál kör) alakú, egymenetes, megcsapolásos tekercs található. Ez impedancia-transzformátorként működik: segítségével az antennát hagyományos, 50 ohmos, koaxiális kábellel csatlakoztathatjuk a rádióhoz. (Mivel az egyszerű félhullámú, végén táplált dipól talpponti impedanciája kiloohmos nagyságrendű, így az illesztőhurok hiányában az antenna illesztettlenné válna.)

A rendszerváltoztatás előtt a korlátozott mennyiségben hozzáférhető nyugati valuta miatt kevés eredeti Citystar került az országba. Többen magánimportként a szomszédos Ausztriából hoztak be egy-egy példányt saját célra, mivel az állami tulajdonú, hazai gyártó / importőr cégek nem foglalkoztak ezzel a piaci szegmenssel. A megnövekedett igények miatt hamarosan különböző hazai utángyártott példányok jelentek meg a kínálatában, amelyek minőségileg jelentősen (!) elmaradtak a nyugati példányoktól, de legalább forintért lehetett őket megvásárolni. Ahhoz, hogy kisipari módszerekkel is jó antennát gyárthassanak, „mindössze” két dolog hiányzott:

egyrészt megfelelő ötvözetű alumíniumcső, amely rugalmasságával elviseli az erős szelet, és hideg időben sem válik rideggé (majd törik el derékban). A hazai kisiparosok nem jutottak hozzá ilyen anyagokhoz: azzal kellett dolgozniuk, amik a hiánygazdaságban beszerezhetőek voltak. Az utángyártott antennák sokszor már páréves korukban eltörtek egy erősebb szélfúvás hatására.

Az antenna másik sarkalatos pontja a megfelelő szigetelő használata. Az eredeti Citystar-nál teflon anyagú szigetelőt használtak, ez azonban nem volt beszerezhető a ’80-as évek Magyarországán, emiatt aztán mindenféle más — tulajdonságaiban lényegesen rosszabb — anyagokat alkalmaztak a kisipari koppintásoknál. Az általánosan használt danamid pl. az egykori felhasználók visszaemlékezései szerint az első esőben megszívta magát vízzel, és az így megváltozott „dielektrikum” elhangolta az antennát. A sugárzó alja a Citystar-nál ugyanis egy szigetelő csövön keresztül megy bele a külső tartócsőbe, amelyek  együtt egy kapacitást alkotnak. Ezt kiegészítve a gyűrű alakú egymenetes tekerccsel egy párhuzamos rezgőkör jön létre az üzemi frekvencián. Az alkalmatlan danamid szigetelés tehát ezt a rezgőkört hangolja el, aminek gyakorlati következménye az lesz, hogy nem lehet normális SWR értéket beállítani az antennán.

Bár az eredeti Citystar-t a ’70-es évek végén fejlesztették ki, az olasz Sirio cég még 2008-ban is gyártotta Siriostar 27 néven. Az internetes kereséseim eredménye alapján jelenleg sajnos egyik cég sem készíti újonnan ezt a típust.

Utángyártott Citystar "jellegű" antenna egy egykori autósbolt tetején.

---

Összefoglalva: az eredeti Citystar egy megbízható, jó hatásfokú CB antenna, azonban az utángyártott típusokkal szemben nem árt bizalmatlannak lenni, annál is inkább, mert a legfiatalabb példányok is elmúltak 30 évesek.