Diamond SRH770S
Extra hosszú, SMA csatlakozós, kétsávos antenna kézi rádiókhoz…
A különböző gyártók kézi
rádióikat a könnyebb hordozhatóság és a kisebb méretek
miatt szinte kivétel nélkül az ideális λ/4-nél
jóval rövidebb antennákkal hozzák forgalomba. Ezeknél
nyereségről semmiképp, legfeljebb csak a veszteség
nagyságáról lehet beszélni. Márpedig köztudott, hogy egy
rádiós rendszer teljesítményét legnagyobb mértékben az
antenna jósága határozza meg. A rossz hatásfokú
gumiantennát ideiglenes jelleggel gyakran fix telepítésű
bázis-, vagy (autó tetejére tett) mágnestalpas antennára
cserélik. Ezzel viszont elvész a könnyű hordozhatóság,
amely pl. egy kirándulással összekötött rádiós
kitelepülésnél elengedhetetlen fontosságú.
Kíváncsi voltam, hogy egy
— a gyárinál hosszabb — antennával mennyivel javítható egy
kézirádió hatótávolsága. A népszerű, nemzetközi
adás-vételi oldalon párezer forintért számos kínai
kereskedő árul olyan teleszkópantennákat, amelyek
tetszőleges méretre kihúzhatóak. Sajnos ezek merevségük és
hosszuk miatt komoly forgatónyomatékot fejtenek ki a rádió
antennacsatlakozójára, ill. készülékházára, így egy
óvatlan pillanatban könnyen komoly károkat tehetünk az
eszközünkben. A minőségibb (ezáltal drágább) antennák
viszont rugalmas anyagból készülnek — ettől függetlenül
ezek használatakor is indokolt a fokozott figyelem, hiszen
a készülékgyártók alapvetően a saját antennájuk fizikai
terhelésének elviselésére tervezik a rádióikat.
A szaküzletek, webshopok
kínálatát végigböngészve igyekeztem a leghosszabb
sugárzójú — ezáltal reményeim szerint a legnagyobb
nyereségű — antennát kiválasztani.
Így került reflektorfénybe
a minőségi antennákat gyártó, japán Diamond cég SRH770S
típusa, amely összeszerelt állapotban 70 cm hosszú. Mivel
ezzel a hosszal nehezen lenne szállítható, ezért
használaton kívül szétcsavarozható egy nagyobb és egy
kisebb részre. A hosszabb darab egy 45 centis, menetes
végű acélpálca, míg a kisebb ennél 20 centivel rövidebb,
viszont rugalmas, hajlékony anyagból készült. A kettőt egy
illesztőtekercsen keresztül lehet egymáshoz
csatlakoztatni.
Az antenna pillanatok
alatt összeszerelhető: a tévedés lehetősége kizárva —
talán ezért sem helyeztek el semmiféle dokumentációt a
csomagolásban. A két, egymásba illeszthető darab mellett
egy gumigyűrű is található — ezt a rádió SMA
csatlakozására kell ráhúzni, a pormentes tömítés, valamint
a fizikai hatások mérséklése érdekében.
Az antenna a 2 méteres,
ill. a 70 centiméteres amatőrsávra készült. 144 MHz-en
3/8 λ-os,
míg 430 MHz-en 3/4 λ-ás.
Előbbi tartományban tehát másfélszeres, utóbbiban
háromszoros hosszal rendelkezik egy klasszikus 1/4
λ-es antennához képest. A csomagoláson szereplő
nyereségadatok sok esetben csak játékok a számokkal, a
kérdés mindig az, hogy mindez mennyit jelent
a gyakorlatban: javulnak-e az adási, ill. vételi
tulajdonságok a hosszú antenna használatával? Drága
műszerpark, valamint a kezelésükhöz szükséges szaktudás
hiányában gyakorlati kísérletekbe fogtam.
Tapasztalatok
A teszteléshez VHF, ill. UHF
sávos kézi rádiókat hívtam segítségül, amelyeket a saját
gyári, ill. a hosszú Diamond antennával felváltva használtam
helyi szimplex, ill. átjátszós forgalmazáshoz. Míg az amatőr
sávban az adást, és vételt is ki tudtam próbálni, addig az
ipari sávban csak a vétel tesztelésére volt lehetőségem. A
helyszínek között ugyanúgy szerepelt belvárosi, második
emeleti erkély, mint ahogyan budai kilátó is. A kijelzőn
leolvasott S értékeket minden esetben feljegyeztem a
könnyebb összehasonlíthatóság érdekében.
Tapasztalataim alapján a
Diamond SRH770S antenna UHF sávon stabilan +2 S értéket
hozott, míg VHF sávon +3, esetenként +4 S érték volt a
„nyereség”.
Felmerülhet a kérdés, hogy
miért VHF sávon nagyobb a nyereség, ahol az antenna „csak”
3/8 λ-os,
és miért nem UHF-en, ahol 3/4 λ-es.
A válasz egyszerűbb, mint
gondolnánk: míg az UHF-es rádiók 15-17 cm körüli antennája
egész jól megközelíti a frekvenciához tartozó 1/4 λ-ás
hosszt, addig VHF-en a negyedes sugárzónak 50 cm körüli
hosszal kellene rendelkeznie, ehhez képest a gyárilag
mellékelt antennák ennek a hossznak alig harmadát érik el:
veszteségük óriási.
További érdekes
tapasztalatok is voltak ezzel az antennával:
— egy szolnoki társasház
erkélyéről, a városi, beépített környezetben a Kenwood rádió
gyári antennájával a 30 km-re található ceglédi UHF
átjátszóra hiába próbáltam feljutni: nem sikerült elindítani
még a legnagyobb teljesítménnyel sem. Az SRH77S-t
felszerelve már sikeres volt a feljutás, vételben pedig
S5-ös értéket olvashattam le a kijelzőről.
— amikor egy fővárosi
kilátóból indítottam hívásokat UHF átjátszókon, ill.
szimplex csatornákon, a jó pozíció, valamint a helyi
ellenállomások miatt, 0,5 watt teljesítménnyel még a gyári
antennával is 5/9-es riportokat kaptam, ám áttérve a
Diamond-ra, megnövekedett dinamikáról, illetve teljesen
megszűnt alapzajról számoltak be a rádiós partnerek.
— a VHF ipari sáv vételét
lakáson belül próbáltam ki: az egyik taxis társaság
átjátszójának lejövője a rádió saját antennájával S5, míg a
Diamonddal S9 értéket produkált. A közismert fővárosi kalóz
átjátszó pedig S2 helyett S5 értékkel volt vehető. Ezek
szerint az antenna — bár amatőrsávra készült — az ipari
tartományban sem teljesít rosszul.
Összességében ez az antenna
véleményem szerint — ugyan nem olcsó — de megérheti az árát
azoknak, akik rendszeresen használnak kézi rádiókat
kitelepüléseik, vagy otthoni rádiózásaik során.
2020.10.10 - 2022.10.06.
Szegecs