A „dominó tuchel”
Régi hangtechnikai eszközök fejhallgató-csatlakozója…

Az érintkezők elhelyezkedése
alapján dominónak nevezett csatlakozót szinte
kizárólag a kelet-európai híradástechnikai ipar használta a
lakossági célra gyártott termékek fejhallgató
csatlakozójaként. A dominó aljzat úgy van kialakítva, hogy a
hozzá illő dugó kétféle tájolással is csatlakoztatható.
Normál esetben a lengődugó harang alakú része azonnal bontja
az aljzatban lévő mechanikus kapcsolót, ezzel a beépített
hangszóró(k) vagy külső hangfalak leválasztódnak az
erősítőről, és a továbbiakban csak a fejhallgató betétei
szólnak. A dugót 180 fokkal elfordítva bekötve — a fenti
fotón zöld színnel jelölt kivágás miatt — az aljzatban lévő
kapcsoló nem kapcsol le: a hangfalakkal párhuzamosan szólnak
a fejhallgató hangszórói is. Sokáig gondolkoztam azon, hogy
mégis milyen alkalmazás igényli azt, hogy egyszerre szóljon
a fejhallgató és a hangfalak, de eddig még nem sikerült
életszerű esetet találnom.☺
A dominó-tuchel csatlakozó —
egy kivételével — mindazon negatív tulajdonságokkal
rendelkezik, mint a DIN tuchel-család összes többi tagja,
vagyis:
►kisfelületű érintkezők,
amelyek oxidációra, kontakthibára nagymértékben hajlamosak;
►vastag (ezáltal alacsonyabb
veszteségű) kábelek nem férnek be a csatlakozóházba, amelyek
mégis, azok beforrasztása is nehézkes;
►„ahány ház, annyiféle
bekötés” úgy a csatlakozók, mint az összekötő kábelek
esetén, amelyet ráadásul szétbontás, vagy szakadásvizsgáló
használata nélkül nem is lehet egyértelműen visszafejteni.
A dominó csatlakozó talán
egyetlen előnye a többi tuchel-hez képest az, hogy ezt a
típust kizárólag fejhallgató csatlakoztatásához használták,
szemben a három-, ill. ötpólusú társaival, amelyek lehetnek
szimmetrikus/aszimmetrikus mikrofon, lemezjátszó,
magnó/vonali jelszint, diavetítő távkapcsoló, IBM PC
billentyűzet, MIDI eszköz, forrasztópáka (!!!) csatlakozói
is — teljes bizonytalanságot, és számos hibalehetőséget
okozva ezzel. Sajnos a dominó csatlakozó esetén sem sikerült
egységes, szabványos bekötést megvalósítani, az alábbiakban
a két leggyakoribb változatot mutatom be.
Általánosan használt
bekötés

Unitra Beta DSS-201 rádiós
erősítő fejhallgató-aljzatának bekötése. Forrás: Magnósok
Évkönyve, 1982.
A lengyel Unitra, a
kelet-német RFT, ill. a ’80-as évek közepétől kezdve a
magyar Videoton által is alkalmazott bekötésnél az
aljzatban, ill. a dugóban egyaránt 4-es számmal jelölt
érintkező a bal, míg az 5-ös a jobb csatorna jele. A
középső, ill. a 2-es és 3-as érintkező pedig összeközösítve
alkotja a testpontot.
Videoton (rádiósmagnók)
sajátos bekötése

Forrás: Videoton RM5632S
rádiósmagnó gyári tájékoztató.
A fent bemutatottal
ellentétben a magyar Videoton hosszú éveken át egészen más
bekötési módot alkalmazott, amely miatt a nyugatról, vagy
távol-keletről importált fejhallgatók nem működtek/működnek
normálisan a Videoton készülékeivel, mivel ebben az esetben
a 2-4 pontok a bal csatorna érintkezői, a 3-5 a jobb
oldal, míg a középső (1-es) a GND, vagyis a közös testpont.
Ezért van az, hogy a gyárilag készített 6,3-as jack ->
dominó átalakítók sem jók a régebbi Videoton
rádiósmagnókhoz.
2026.05.24.