Garázs

Az érintkezők elhelyezkedése alapján dominónak nevezett csatlakozót szinte kizárólag a kelet-európai híradástechnikai ipar használta a lakossági célra gyártott termékek fejhallgató csatlakozójaként. A dominó aljzat úgy van kialakítva, hogy a hozzá illő dugó kétféle tájolással is csatlakoztatható. Normál esetben a lengődugó harang alakú része azonnal bontja az aljzatban lévő mechanikus kapcsolót, ezzel a beépített hangszóró(k) vagy külső hangfalak leválasztódnak az erősítőről, és a továbbiakban csak a fejhallgató betétei szólnak. A dugót 180 fokkal elfordítva bekötve — a fenti fotón zöld színnel jelölt kivágás miatt — az aljzatban lévő kapcsoló nem kapcsol le: a hangfalakkal párhuzamosan szólnak a fejhallgató hangszórói is. Sokáig gondolkoztam azon, hogy mégis milyen alkalmazás igényli azt, hogy egyszerre szóljon a fejhallgató és a hangfalak, de eddig még nem sikerült életszerű esetet találnom.☺

A dominó-tuchel csatlakozó — egy kivételével — mindazon negatív tulajdonságokkal rendelkezik, mint a DIN tuchel-család összes többi tagja, vagyis:

►kisfelületű érintkezők, amelyek oxidációra, kontakthibára nagymértékben hajlamosak;

►vastag (ezáltal alacsonyabb veszteségű) kábelek nem férnek be a csatlakozóházba, amelyek mégis, azok beforrasztása is nehézkes;

►„ahány ház, annyiféle bekötés” úgy a csatlakozók, mint az összekötő kábelek esetén, amelyet ráadásul szétbontás, vagy szakadásvizsgáló használata nélkül nem is lehet egyértelműen visszafejteni.

A dominó csatlakozó talán egyetlen előnye a többi tuchel-hez képest az, hogy ezt a típust kizárólag fejhallgató csatlakoztatásához használták, szemben a három-, ill. ötpólusú társaival, amelyek lehetnek szimmetrikus/aszimmetrikus mikrofon, lemezjátszó, magnó/vonali jelszint, diavetítő távkapcsoló, IBM PC billentyűzet, MIDI eszköz, forrasztópáka (!!!) csatlakozói is — teljes bizonytalanságot, és számos hibalehetőséget okozva ezzel. Sajnos a dominó csatlakozó esetén sem sikerült egységes, szabványos bekötést megvalósítani, az alábbiakban a két leggyakoribb változatot mutatom be.

Unitra Beta DSS-201 rádiós erősítő fejhallgató-aljzatának bekötése. Forrás: Magnósok Évkönyve, 1982.

A lengyel Unitra, a kelet-német RFT, ill. a ’80-as évek közepétől kezdve a magyar Videoton által is alkalmazott bekötésnél az aljzatban, ill. a dugóban egyaránt 4-es számmal jelölt érintkező a bal, míg az 5-ös a jobb csatorna jele. A középső, ill. a 2-es és 3-as érintkező pedig összeközösítve alkotja a testpontot.

---

Forrás: Videoton RM5632S rádiósmagnó gyári tájékoztató.

A fent bemutatottal ellentétben a magyar Videoton hosszú éveken át egészen más bekötési módot alkalmazott, amely miatt a nyugatról, vagy távol-keletről importált fejhallgatók nem működtek/működnek normálisan a Videoton készülékeivel, mivel ebben az esetben a 2-4 pontok a  bal csatorna érintkezői, a 3-5 a jobb oldal, míg a középső (1-es) a GND, vagyis a közös testpont. Ezért van az, hogy a gyárilag készített 6,3-as jack -> dominó átalakítók sem jók a régebbi Videoton rádiósmagnókhoz.