Garázs

Nyugat-Németországban a 27 MHz-es tartomány egészen a ’70-es évek közepéig ún. ipari sávnak számított, amelyet — többek között — különféle rendvédelmi erők, mentőszolgálatok, erdészetek, gáz-, ill. villamosenergiaszolgáltatók használtak. 1975 nyarán lépett hatályba az a rendelkezés, amely engedélyezte a CB sáv (korlátozott) polgári használatát. Kezdetben csak a 4…15 jelű csatornákat szabadították fel. Kizárólag amplitúdó moduláció (AM) volt használható, a maximális kimenő teljesítmény pedig mindössze 0,5 W lehetett — kézi készülékeknél ennél is kevesebb: 0,1 W. A stabil állomásokat ráadásul havi 15 DM frekvenciahasználati díj megfizetésére is kötelezték.  Ettől függetlenül hamar népszerű lett a CB-rádió, a lakosság készülékekkel való ellátásában pedig hazai cégek is részt vettek, mint pl. a közismert Grundig, amelynek ezúttal az 1977-ben típusengedélyezett CBM 100 nevű készüléke kerül bemutatásra.

A rádió — a több mint négy évtizedes kora ellenére — kifejezetten szépnek nevezhető. Felesleges sallangoktól mentes, letisztult vonalak jellemzik, a kevés számú kezelőszerv jól áttekinthető, könnyen hozzáférhető. Az előlap bal felső sarkában a zajzár, a vett nagyfrekvenciás jel szintszabályzója, valamint a főkapcsolóval egybeépített hangerőszabályzó található. A tolókapcsolók bal oldali tagja egy kétfokozatú zajszűrő áramkört aktivál, jobb oldali párja pedig lehetővé teszi a beépített hangszóró némítását — amennyiben külső hangsugárzó, vagy erősítő kerül beüzemelésre.

Fizikai méretét tekintve legnagyobb a recés gumibevonattal ellátott csatornaválasztó, amely tengelye egy fényáteresztő, számozott plexitárcsát is forgat. Az aktuálisan kiválasztott csatorna számát — a rádió bekapcsolt állapotában — egy zöld színű LED hátulról átvilágítja — így az sötétben is jól látható — ráadásul a rádió esztétikai megjelenését is nagymértékben emeli.

Kissé szokatlan a modulációt, illetve a vett jel erősségét indikáló mutatós műszer elhelyezése, amely 90 fokkal elforgatva került beépítésre — ezáltal a mutató nem balról jobbra, hanem alulról felfelé tér ki. A külső megjelenésében hasonló (forgótárcsás) CB-k jelentős része még mindegyik csatornához 1-1 külön kvarcpárral rendelkezett, hatalmas alkatrésztemetővé változtatva a panelt. A Grundignak ez a CBM100-as típusa ellenben már szintézeres vezérlésű, ami a ’70-es évek közepén kifejezetten korszerűnek számított.

Az érzékenyebb fokozatok (egymástól is elválasztva) egy árnyékolóburkolattal körbevett külön egységben helyezkednek el. A kézibeszélő előlapi csatlakozására tuchel aljzat szolgál, amely azonban nem az elterjedt ötpólusú, hanem a viszonylag ritkának számító, hétpólusú típus.

A Grundig CBM 100 típus mára már csak technikatörténeti értékkel rendelkezik, a hatályos jogszabályoknak megfelelően ugyanis hosszú évek óta nem üzemeltethető legálisan. Igaz, a csatornák korlátozott száma, a kizárólag AM üzemmód és az alig fél wattos adóteljesítmény miatt ez amúgy sem lenne életszerű. Ugyanakkor egy vitrinben, vagy műszaki sarokban elhelyezve esztétikus dekorációként funkcionálhat.

---

A történelmi visszatekintéshez a német nyelvű Wikipédia vonatkozó oldalát használtam forrásként.