Garázs

A Híradástechnika Szövetkezet fekete-fehér ipari televíziós (CCTV) videokamerái számos helyen megtalálhatóak voltak hazánkban (pl. metró állomások, ipari üzemek), valamint külföldi országokban is (pl. Moszkvai Olimpia — 1980) A hajdanán korszerűnek számító eszközök a technika fejlődésével a ’90-es évekre elavulttá váltak, selejtezésüket követően csak kevés darab úszta meg a megsemmisítést. Az ebben a cikkben bemutatott, TV11-23.1 típusjelű példány a szerencsés túlélők közé tartozik. Érdekessége, hogy nem a típushoz általánosan használt kelet-német Carl Zeiss Jena DDR gyártmányú Tevidon márkanevű objektív található rajta, hanem japán, FUJINON optika. A kamera méretéhez képest „kissé” bumfurdi HF9A-SND2C jelű, C-menetes objektív 9 mm-es gyújtótávolsága önmagában nem indokolná a nagy fizikai méretet. Ez az objektív azonban elektronikus vezérlésű írisszel (blendével) rendelkezik, és úgy tűnik, hogy a működtető mechanikát csak ekkora méretben tudta elkészíteni a gyártó.

Az egyszerűbb felépítésű (ezért olcsóbb) objektívek csak kézi írisz szabályozásra adnak lehetőséget. Ezekkel olyan helyek figyelhetőek meg, ahol a megvilágítás állandó értékű (pl. ablak nélküli, fénycső-világítású folyosó). Kültéri, ill. változó fényviszonyú beltéri helyszíneken (pl. utcára nyíló ügyféltér) a manuális íriszbeállítású objektív nem megfelelő, mivel az egyes napszakokban a kamerakép túl világos, vagy épp túl sötét lesz, és nyilvánvalóan nem életszerű, hogy mindig legyen a helyszínen valaki, aki kézzel korrigálja a beállításokat, amikor épp felhők jelennek meg az égen, vagy kisüt a Nap. Az automatikus íriszszabályozású objektívek belsejében egy szabályozó áramkör található, amelynek bemenetére rákerül a kamera által szolgáltatott videojel. Amennyiben ez a jel a küszöbértéknél magasabb, az azt jelenti, hogy túl sok fény jut a kamera felvevőcsövére, ilyenkor szervomotor(ok) segítségével az írisz a szükséges átmérője szűkül. Ellenkező esetben, amikor túl alacsony a videojel szintje, a szabályozóelektronika által vezérelt motor addig nyitja az íriszt, ameddig a videojel megfelelő szintű nem lesz. Ezért található a kamera előlapján egy „iris control” feliratú aljzat, ill. a hátoldali sokpólusú csatlakozó egyik lábán is ott van ez a kontroll feszültség.

A kamera tervezése, ill. gyártása Magyarországon történt, ám számos olyan alkatrészt alkalmaztak, amelyet Nyugatról kellett „kemény devizáért” beszerezni, mivel a szocialista országok ipara egyáltalán nem, vagy nem megfelelő minőségben gyártotta az adott komponenst. Így a magyar Remix, ill. Mechanikai Művek kondenzátorok mellett Piher (spanyol) potméterek, Panasonic (japán) relé és Texas Instruments (amerikai) integrált áramkör is található a panelon. Japán a kamera lelkét jelentő képbontócső, és az azt mechanikailag rögzítő foglalat is.

A Minilux kamera hátulján egy visszajelző LED-del ellátott főkapcsoló, a videokimenet BNC csatlakozója, valamint egy ötpólusú tuchel aljzat kapott helyet. Ez utóbbiról történik a 12 voltos táplálás, valamint ide is kivezetésre került a fent említett, írisz vezérléshez szükséges kontrolljel, ill. a kimeneti videojel is levehető a megfelelő érintkezőről.

A kamera belsejében egy 1986 őszén történt javításról tanúskodó matrica található, amelyből az eszköz előéletéről is nyerhető információ, a „megrendelő” rovatba bejegyzett „BM BP5 Pf.105” betűkből.☺

A kamera tetején egy 25 pólusú csatlakozósor található, amelyet normál állapotban egy műanyag lemez takar el a külvilágtól. Ehhez az aljzathoz illeszthető a kamerához gyártott és külön forgalmazott keresőmonitor, amely segítségével a HT Minilux kisebb videostúdiókban is alkalmazható volt. Alul a hőleadást segítő szellőzőrács, valamint az állványmenet található.