Icom IC-R8600
SDR rendszerű, szélessávú asztali vevőkészülék…
© Icom IC-R8600 gyári
dokumentáció
„Mi kerül egy rádióban
egymillió kétszázezer forintba, amellyel még adni sem
lehet?” — merülhet fel a kérdés az emberben, amikor
rápillant az Icom IC-R8600 asztali szkenner
árcímkéjére? ☺
Nos, a választ kissé
„messzebbről kell kezdeni”: a hagyományos (kizárólag
analóg jelfeldolgozáson alapuló) szuperheterodin vevők
kora úgy tűnik, egyszer, s mindenkorra leáldozott. A
korszerűbb, digitális jelfeldolgozású (DSP) utódok szinte
mindenhol kiszorítják őket: nemcsak a filléres, 6…8000
Ft-os hitvány minőségű kínai rádiók esetében, hanem a
valóban komoly, professzionális eszközökben is, ahol az
árak már egyből hat, ill. akár hétszámjegyűek is lehetnek.
— Mi a különbség oka,
ha a működési elv megegyezik? Például az, hogy
míg a filléres kínai adóvevőkben a minimális előállítási
ár érdekében kispórolják a bemeneti szűrőköröket, addig a
komoly készülékek nemcsak tartalmazzák ezeket, hanem a
jelfeldolgozó áramköreik hardvere is nagyságrendekkel
komolyabb, mint a bóvli rádióké. Ezeket, ill. a
fejlesztésükbe ölt mérnöki munkaórákat viszont valakinek
meg kell fizetnie…
Az előlap közepén egy 4,3"
átmérőjű érintőképernyő található, amely az üzemi
frekvencia értéke alatt egy 5 MHz-es tartományt átfogó
spektrum-szkóp, ill. egy hozzá tartozó vízesés diagram
megjelenítésére is képes. A beépített SD-kártyaolvasó
segítségével a képernyőképek, a beállítások, ill. a vett
jelek is lementhetően további feldolgozás céljából.
A felhasználói útmutató
több mint 90 oldalas terjedelme már előrevetíti, hogy a
készülék használatának elsajátítása a számtalan funkcióból
adódóan nem ötperces művelet, hanem bizony alapos
megértést, gyakorlást igényel.
Az R8600 vevője 10
kHz…3 GHz között folyamatosan hangolható a frekvencia
közvetlen beírásával, vagy a jobb szélső sarokban
található, nagyméretű forgatógomb segítségével.
A megfelelő
szelektivitásról a rövidhullámú tartományban összesen 11
darab, míg a VHF/UHF sávban 13 — diszkrét elemekből
felépített — sávszűrő gondoskodik. Többek között ezek a
sávszűrök azok, amelyek nagyban javítják a rádiós
tulajdonságokat, cserébe jelentősen megnövelik a
költségeket.
Míg az olcsó szkennerek
kizárólag AM/FM jelek vételére képesek, addig ez a típus
az SSB (USB/LSB) mellett az FSK, CW (távíró) adásokat is
képes megfelelően demodulálni, a digitális üzemmódok közül
pedig a D-Star, a P25, az NXDN és a dPMR szabványokat
támogatja. Véleményem szerint fájó hiányosság, hogy az
ipari és rádióamatőr alkalmazásban is széleskörben
elterjedt DMR szabványú jelek vételére nem képes a
készülék. Ennyi pénzért igazán beletehették volna az
APRS, az SSTV, ill. a DMR vételt is, hiszen ezek
megvalósítása a meglévő hardver mellett már csak szoftver
kérdése lenne.
Hátoldali csatlakozások
Forrás: Icom gyári
prospektus
A rádió három
antennabemenettel rendelkezik: a fenti képen „O” betűvel
jelölt SO-239-es aljzat a 100 kHz…30 MHz, míg tőle jobbra
az „N mama” típusú csatlakozó a 100 kHz…3 GHz tartományba
eső nagyfrekvenciás jelek fogadására szolgál. A harmadik
bemenet pedig egy olyan RCA aljzat, amely nagyimpedanciás
(500 ohm) antenna (pl. „long wire”) fogadására lett
felkészítve a rövidhullámú sávra.
A 13,8 voltos
tápfeszültség a „J”, ill. „K” jelű aljzatokon keresztül
vezethető a rádióba. Az ICOM-nál gyakran tetten érhető lehúzásra…
garasoskodásra kiváló példa, hogy az 1,2 milliós vételárba
már nem fért bele egy párezer forintos tápegység, hanem
azért még további 24.000 Ft-ot (!) kérnek el a
felhasználótól. Szintén nehéz megindokolni, hogy a
rádióhoz illő külső hangszóróért miért kell közel 80.000
Ft-ot (!) a kereskedőnél hagynunk, amikor az előállítási
ára kb. 500 Ft…
Opcionális be/kimenetek
Az IC-R8600 lehetőséget
biztosít arra, hogy a 10,7 MHz-re lekevert
középfrekvenciás jelet további feldolgozásra egy megfelelő
külső eszközbe vezessük. Erre szolgál a bal felső sarokban
elhelyezett BNC aljzat. A mellette található USB-B
aljzatról pedig a digitálisan előfeldolgozott (I/Q) jel
vehető le egy opcionális, külső SDR vevőben történő
további felhasználásra.
Az előlapi, ill. a másik
hátlapi USB aljzat pedig a már dekódolt digitális jelekhez
való hozzáférést segíti. (Például: géptávíró {RTTY}, ill.
D-Star jelek.)
Külső S-mérőt a bal alsó
sarokban elhelyezett jack aljzathoz csatlakoztathatunk.
Az RJ45-ös szabványú LAN
csatlakozó kettős funkciót lát el: a vevőt internetre
kötve ezen keresztül képes a pontos idő folyamatos
szinkronjára (NTP). Emellett pedig rajta keresztül
válik lehetővé a készülék teljes távvezérlése akár a világ
másik részéről is, egy 62.000 Ft-ért (!)
beszerezhető, egyébként csak ehhez az egy típusú rádióhoz
jó szoftver telepítését követően.
Blokkséma
Forrás: Icom gyári
prospektus
Amint az a fenti
blokksémán látható, a rövidhullámú jelek a sávszűrő után
közvetlenül az analóg-digitális átalakítóra kerülnek, míg
a 30 MHz…1 GHz közötti tartomány kettős keverést, a GHz-es
jelek pedig háromszoros keverést követően kerülnek
digitalizálásra. A digitális jelfeldolgozási folyamat
végén pedig egy D/A konverter állítja elő a felhasználó
számára is „értelmezhető” jelet.
Összegzés
Tagadhatatlan, hogy az
IC-R8600 egy kifejezetten korszerű, számtalan
szolgáltatással rendelkező, modern készülék, ám borsos
ára, és a jelentősen túlárazott kiegészítők miatt biztos
vagyok benne, hogy nem fog széleskörben elterjedni sem
hazánkban, sem külföldön. Kevesen engedhetik meg maguknak
ugyanis, hogy ennyi pénzt áldozhassanak a hobbijukra, és
az sem véletlen, hogy sok kereskedőnél eleve nincs is
készleten, hanem csak megrendelés esetén szerzik be a
gyártótól.
Ezennel viszont megígérem,
hogy amennyiben egyszer rám kacsint a szerencse, és
sikerül megnyernem a telitalálatot valamelyik lottón,
vásárolok egy ilyen készüléket, és megírom majd, milyen
érzés a Főtaxi 4-es csatornát, vagy épp valamelyik MÁV
tolatós-frekvenciát hallgatni egy 1,2 millás rádión. ☺☺☺
2024.03.08.