Garázs

Kifejezetten zavaró viszont, hogy a rádió tetején középre került a főkapcsolóval egybeépített hangerőszabályzó és jobbra mellé az encoder (a beállítani kívánt érték növelését/csökkentését lehetővé tevő „tekerő”). Rendszeresen előfordul ugyanis, hogy a rádió halkítása/hangosítása helyett elváltom a csatornát — ennek következtében egy-egy hosszabb-rövidebb információ kimarad a vételből. Érthetetlen, hogy miközben évtizedek óta — gyártótól függetlenül — szinte kivétel nélkül minden kézi rádión fixen jobb szélen van a hangerőszabályzó, mellette pedig a zajzár, vagy az encoder, itt miért kellett ezt a jól bevált szokást felrúgni…

A rádió beépített hangszórója alacsony hangerőnél is tiszta hangot, jó beszédérthetőséget biztosít. A vételi érzékenységgel szintén elégedett vagyok: más rádiókkal összehasonlítva a Kenwood jobb teljesítményt nyújtott a távoli, gyenge adók vétele esetén.

---

Amint az a fenti ábrán (amely egy NanoVNA H4 műszerrel végzett mérés eredményét mutatja) jól látszik: a gyári (SMA csatlakozós, 11 cm-es teljes magasságú) gumiantenna nemcsak az amatőr, hanem a felette lévő ipari sávban is végig 1:2 alatti SWR értéket produkál — amely kézi rádiók sugárzóinál jó eredménynek számít.

Ettől függetlenül az otthoni, ill. a kitelepüléses rádiózások során szinte kivétel nélkül egy külső, 5/8-os mágnestalpas antennával használom a rádiót, amellyel nagyságrendekkel megnő a készülék hatósugara, továbbá minimálisra csökken annak a kockázata, hogy az amúgy rendkívül merev gumiantenna esetleg valamibe beleakad, és esetleg megsérül a készülékház, vagy az antennaaljzat.

---

A használat során a szimplex frekvenciákon, ill. átjátszókon keresztül létesített összeköttetésekre az ellenállomásoktól kivétel nélkül jó riportokat kaptam. Kifejezetten pozitív meglepetést nyújtott a TH-K40 csatornapásztázási (szkennelési) sebessége: a keresés olyan gyorsan fut, hogy közben el sem lehet olvasni, hogy éppen melyik csatornánál tart — csak miután adást érzékelve megáll valahol. Az általam korábban kipróbált, használt rádiók jóval lassabbak voltak ennél.

---

Több mint másfél év használat után úgy éreztem: itt az ideje összefoglalni a rádióval kapcsolatos hosszútávú tapasztalatokat:

— műszakilag továbbra is egy kiváló készüléknek tartom: városi, elektroszmogos környezetben, vagy épp egy hegytetőn állva, mindenféle nagyteljesítményű adók közelében is gond nélkül lehet vele rádiózni, a hangminőség továbbra is kifogástalan

— másfél év elteltével sem tudtam megszokni, hogy az enkóder és a hangerőszabályzó fel van cserélve — ez a megoldás még mindig érthetetlen számomra

— mivel mást nem tehetek, megtanultam együtt élni a pálcikakijelző retró világával és a hatkarakteres rövidítésekkel

— ha csak vételben van a rádió, a gyári 1150 mAh-s akkupakkal kifejezetten hosszú időt kibír (többet, mint a többi kézi rádióm)

— a külső kitelepülésekhez nagyon hiányzik egy 12 voltos tápcsatlakozó: Murphy óta tudjuk, hogy az egyetlen akkumulátor mindig akkor fog lemerülni, amikor amúgy a hónap összeköttetését tudnánk megcsinálni. Az ilyen esetek kivédésére a használati útmutató azt javasolja, hogy vásároljunk pótakksit, vagy elemtartós hátfalat. Mivel ez utóbbi használatakor 3,5 wattra csökken a max. kimenő teljesítmény, ezért inkább a gyárilag mellékeltnél nagyobb kapacitású, de a rádióhoz szintén passzoló KNB-65L jelű (1520 mAh) akku beszerzése mellett döntöttem. Ez 2021 végén, a hivatalos magyar forgalmazónál, számlával, garanciával 12.065 Ft-ba került — ennyi pénzért egyszerűen nem éri meg heteket várni és kockáztatni a külföldi webshopok utángyártott, sokszor kétes minőségű akkujaival. Érdekes módon ez a majdnem másfélszer nagyobb kapacitású pakk szemre nem is vastagabb, mint a kisebb, 1150-es társa.

— a hazai márkaképviselőtől megtudtam, hogy a Kenwood európai raktárában a nekem eladott készülék volt az utolsó példány. Először az UHF-es verziót vezette ki a gyártó (mindenféle indoklás nélkül) a piacról, pár hónappal később pedig a VHF-es „testvér” is eltűnt az üzletek kínálatából.

---

Ugyan nem a rádió tehet róla, de szintén hosszútávú tapasztalat a hazai UHF szimplex csatornákon és átjátszókon tapasztalható hihetetlen pangás. A budapesti HG5RUG (ex. Hármashatár-hegy, jelenleg: Libegő) átjátszót mindössze 2-3 ember, (ill. 1-1 nyomkodó) használja, ők is csak „személyhívónak”; a dobogókőin (HG7RUC) reggeltől-estig csak az átjátszó óránkénti bejelentkezése hallható, de ugyanígy élettelen a legújabb hazai FM átjátszók közé tartozó HG7RUH (Nagy-hideg-hegy) is, pedig ezek mindegyike jó „lefedettséggel” rendelkezik. Egy időben az is felmerült bennem, hogy kihasználatlanság miatt eladom a rádiót, de egyrészt sajnáltam fillérekért elkótyavetyélni, másrészt — bár nyilván totál esélytelen — de bízom abban, hogy egyszer csak fellendül a hazai UHF élet is. Addig meg maradnak a külföldi utazások alatti rádiózások: Bécsben pl. kifejezetten aktív UHF-es életet tapasztaltam: rádiózással kapcsolatos témák, folyamatos beszélgetések zajlottak a helyi analóg FM átjátszón (OE1XUU).

Az ismerőseim egy része szerint a Kenwood vételárából kijött volna 5-6 kétsávos noname kínai rádió is. Szerintem ez az almát-körtével összehasonlítás tipikus esete… Az a tény azonban, hogy a Hármashatár-hegyen a kilátóban, vagy épp a Széchenyi-hegyen az OMK közelében — számos nagyteljesítményű átjátszóadó közvetlen szomszédságában — is zavartalanul tudok rádiózni, mindig megerősíti bennem, hogy nem ablakon kidobott pénz volt a Kenwood ára…☺