Konfliktusok a CB-sek és a lakosság között
Kényszerűségből azok is hallgatták a cb-s forgalmazást, akik nem szerették volna…
A ’80-as évek elején a CB
rádiózás hazai beindulásával párhuzamosan megszaporodtak a
lakosság által tapasztalt rádiófrekvenciás zavarok is.
Gyakran előfordult, hogy tévénézés közben becsíkozódott a
kép, vagy zenehallgatás közben megszólaltak a cb-sek a
pihenni, kikapcsolódni vágyó emberek lakásban.
Noha a korabeli
szabályozások autós felhasználás esetén 4 wattban, míg
stabil üzemben 1 wattban (!) maximalizálták a CB rádiók
kimenőteljesítményét, már akkoriban is akadtak, akik — vállalva
a lebukással járó veszélyt — túllépték ezeket a
határokat: felhúzott rádiókkal, túlvezérelt erősítős
mikrofonokkal, silány minőségű erősítőkkel (cb-s szlengben:
„batyukkal”, „gyertyákkal”) szórták tele zajjal az étert.
A kellemetlenségek másik
forrása pedig az volt, hogy a korabeli lakossági célú
híradástechnikai eszközök (televíziók, rádiók, lemezjátszók)
jelentős része nem rendelkezett megfelelő védelemmel a külső
zavarforrásokkal szemben. A problémával több korabeli lap is
foglalkozott részletesen. Az alábbiakban a Komárom-Esztergom
megyei Dolgozók Lapjában (későbbi neve: 24 óra)
1986. szeptember 10-én megjelent „Szól a rádió” című
írást, ill. az arra született reakciókat mutatom be:
„Bach szól a rádióban,
egyik nagy kedvencem, szépen, tisztán az ultrarövid
hullámon. Lehotka Gábor csodálatos orgonaszólamai
szétáradnak a szobában, a muzsika nagyívű lüktetése
lehetetlenné tesz minden másfajta ténykedést: ezt a zenét
teljes figyelemmel kell hallgatni, együtt kell rezdülni
vele, követni a csodálatosan megkonstruált zenei építmény
erővonalait...
— Brék, brék, Bélaaa! Figyelj, a Mariska néninek elvittétek a cuccot?
Mire a fejem felkapom, már megint a D-moll toccata és fúga szól, a reszelős hang lehetne akár érzékcsalódás is. Vagy az Úr hangja — de az Úr miért pont nálam keresné Bélát. A »brék« gyanúmat más irányba tereli, de most megint csak az orgona szól — csodálatosan. A következő fémes zörejre már kicsit idegesebben ocsúdok föl a zene révületéből: »Vigye el az a lüke veje a vén k…nak« — mondja Béla anélkül, hogy brékelne, de tudom már anélkül is, hogy vége Bachnak, vége toccátának és fúgának, meg a nyugalmamnak is, ha rádiót akarok hallgatni: kezdődik a CB-s matiné.
Élettöredékekkel ismerkedhetek meg, érdekes és kevésbé érdekes emberek nyelvi stílusát tanulmányozhatom, tudomást szerezhetek aktualitásokról — végtére a dolog majdnem ajándék lehetne, hiszen kis híján olyan érzés, mintha nekem is lenne CB-rádióm. Vadidegenek jönnek be a szobámba, hovatovább ismerősökké válva — sose látott embertársaimmal kerülök meghitt kapcsolatba. A dolognak egyetlen szépséghibája van: én most Bachot szeretnék hallgatni, nem Bélát, aki szaftosán fejtegeti fémes hangján, miért és mekkora k. Mariska néni, és én nem tudok a dologhoz hozzászólni, lévén, hogy Mariska nénihez nem volt szerencsém, másrészt pedig csak vevőkészülékem van — eddig ezt se tudtam —, adó nincs. De ha lenne is, valószínű, hogy Mariska néni kicsapongásainak taglalása helyett Bélát is elküldeném a…, ahonnan már nem hallatszik hangja a szobámba.
— Brék, brék, Bélaaa! Figyelj, a Mariska néninek elvittétek a cuccot?
Mire a fejem felkapom, már megint a D-moll toccata és fúga szól, a reszelős hang lehetne akár érzékcsalódás is. Vagy az Úr hangja — de az Úr miért pont nálam keresné Bélát. A »brék« gyanúmat más irányba tereli, de most megint csak az orgona szól — csodálatosan. A következő fémes zörejre már kicsit idegesebben ocsúdok föl a zene révületéből: »Vigye el az a lüke veje a vén k…nak« — mondja Béla anélkül, hogy brékelne, de tudom már anélkül is, hogy vége Bachnak, vége toccátának és fúgának, meg a nyugalmamnak is, ha rádiót akarok hallgatni: kezdődik a CB-s matiné.
Élettöredékekkel ismerkedhetek meg, érdekes és kevésbé érdekes emberek nyelvi stílusát tanulmányozhatom, tudomást szerezhetek aktualitásokról — végtére a dolog majdnem ajándék lehetne, hiszen kis híján olyan érzés, mintha nekem is lenne CB-rádióm. Vadidegenek jönnek be a szobámba, hovatovább ismerősökké válva — sose látott embertársaimmal kerülök meghitt kapcsolatba. A dolognak egyetlen szépséghibája van: én most Bachot szeretnék hallgatni, nem Bélát, aki szaftosán fejtegeti fémes hangján, miért és mekkora k. Mariska néni, és én nem tudok a dologhoz hozzászólni, lévén, hogy Mariska nénihez nem volt szerencsém, másrészt pedig csak vevőkészülékem van — eddig ezt se tudtam —, adó nincs. De ha lenne is, valószínű, hogy Mariska néni kicsapongásainak taglalása helyett Bélát is elküldeném a…, ahonnan már nem hallatszik hangja a szobámba.
Az első esetben még azt
hittem — balga lélek —, hogy tán a posta zavarvizsgálói
teszik a dolgukat. Épp akkoriban olvastam egy cikket
hitetlenkedve arról, hogy néhol még a lemezjátszóból is a
cébések szólnak ki, és a posta utánajár a dolgoknak —, no,
és ezek a kezdeti beszélgetések különböző műszaki
dolgokról szóltak, amelyekhez igen keveset értek,
tranzisztorról, tirisztorról, még több dologról, amiket
nem tudtam megjegyezni, de sztorra végződött. A
barátságos, mintegy nyolc-tíz percig tartó eszmecsere
közös megegyezéssel ért véget, amely szerint meg kell
nézetni valamilyen sztort valakivel és a rádióban újra a
Napközben szólt.
De mivel az alkalmak mind
gyakoribban és a tematika jelentősen kibővült, alig
hiszem, hogy a zavarvizsgálók lennének a ludasak a
dologban. Mert azóta jó öreg Videoton táskarádiómban két
brékelés között szó esett ételreceptekről és Jocó
egészségi állapotáról, a gyümölcsárakról, és több, általam
ismeretlen személy édesanyjáról, valamint természetesen a
fönt említett Mariska néniről, akire isten bizony, egyre
kíváncsibb vagyok. Vajon van-e a derék matrónának odahaza
CB-készüléke?
Egy ideig értetlenkedve álltam a jelenség előtt, de most már — ha meg nem is szoktam — érteni vélem a dolgot. Egy Déli Krónikában ugyanis — amit történetesen sikerült teljes egészében végighallgatnom — szó esett arról, miért nem vihetik magukkal például Ausztriába a magyar cébések a készüléküket. Mert »A magyar CB-rádiók sokkal többet tudnak, mint amilyeneket Ausztriában engedélyeznek«.
ELTÖLTÖTT a honfiúi büszkeség a mondat hallatán: megint valami, amiben leköröztük a Nyugatot. Büszkeségem, ha lehet, még csak fokozódott az illetékes nem titkolt dölyffel kivágott következő mondata hallatán: »Nincs még egy ország Európában, amelyik olyan szabadon engedi a CB-rádió használatát, mint Magyarország«.
És a Petőfi rádióét?
Egy ideig értetlenkedve álltam a jelenség előtt, de most már — ha meg nem is szoktam — érteni vélem a dolgot. Egy Déli Krónikában ugyanis — amit történetesen sikerült teljes egészében végighallgatnom — szó esett arról, miért nem vihetik magukkal például Ausztriába a magyar cébések a készüléküket. Mert »A magyar CB-rádiók sokkal többet tudnak, mint amilyeneket Ausztriában engedélyeznek«.
ELTÖLTÖTT a honfiúi büszkeség a mondat hallatán: megint valami, amiben leköröztük a Nyugatot. Büszkeségem, ha lehet, még csak fokozódott az illetékes nem titkolt dölyffel kivágott következő mondata hallatán: »Nincs még egy ország Európában, amelyik olyan szabadon engedi a CB-rádió használatát, mint Magyarország«.
És a Petőfi rádióét?
— e. nagy —”
A
fenti — mai szemmel nézve kissé modorosnak tűnő
— gondolatok nem maradtak reakció nélkül. A szeptember
25-én megjelent kiadás „Visszhang” fejléc alatt közölte a
helyi CB-s klub válaszát:
„Kedves
cikkíró barátunk, engedd meg, hogy a CB-sek körében
használatos közvetlen, tegező hangnemben reagáljunk több
eddig megjelent CB-sekkel foglalkozó írásra, valamint
szeptember 10-én közölt SZÓL A RÁDIÓ című cikkedre.
Annál is inkább, mivel a »jó öreg Videoton« táskarádiód
jóvoltából már legalább félig közénk tartozónak érzed
magad.
Mi is mindnyájan nagyon szeretjük a műsorvevő rádiót, szeretjük a zenét és a Petőfi rádió népszerű délelőtti műsorát. A mi lakásunkban, gépkocsinkban, esetleg kézitáskánkban emellett megtalálható a CB-rádió is, melynek használatát esetedben kifogásolod. Mivel írásodból kiderül, hogy nem vagy műszaki érdeklődésű ember, hadd mondjuk el, hogyan történhetett meg, ami téged írásra sarkallt.
Amikor a »jó öreg Videoton« rádiódat megvásároltad, ilyen eset még nem fordulhatott elő sem veled, sem mással, mivel országunkban a CB-rádiózás éppen születőben volt. A műsorvevő készülékekbe (rádió, tv) meg nem szerelték be azt az alkatrészt, ami hivatott a nem odavaló egyéb jelek kiszűrésére. (Ez még a mai napig sincs megoldva minden készüléknél.) A műsorvevő készüléket megvételekor az üzletben a vásárló előtt bekapcsolják, kipróbálják, és ha a vásárló úgy dönt, hogy megfelelő hangerősségű és hangszínű a készülék, boldogan hazaviszi, és — mint te is, kedves rádiózó barátunk — a fotelba süppedve elmélyülhet a kiválasztott műsor élvezetében. A készülék egyéb műszaki paraméterei nem is érdeklik.
Mi is mindnyájan nagyon szeretjük a műsorvevő rádiót, szeretjük a zenét és a Petőfi rádió népszerű délelőtti műsorát. A mi lakásunkban, gépkocsinkban, esetleg kézitáskánkban emellett megtalálható a CB-rádió is, melynek használatát esetedben kifogásolod. Mivel írásodból kiderül, hogy nem vagy műszaki érdeklődésű ember, hadd mondjuk el, hogyan történhetett meg, ami téged írásra sarkallt.
Amikor a »jó öreg Videoton« rádiódat megvásároltad, ilyen eset még nem fordulhatott elő sem veled, sem mással, mivel országunkban a CB-rádiózás éppen születőben volt. A műsorvevő készülékekbe (rádió, tv) meg nem szerelték be azt az alkatrészt, ami hivatott a nem odavaló egyéb jelek kiszűrésére. (Ez még a mai napig sincs megoldva minden készüléknél.) A műsorvevő készüléket megvételekor az üzletben a vásárló előtt bekapcsolják, kipróbálják, és ha a vásárló úgy dönt, hogy megfelelő hangerősségű és hangszínű a készülék, boldogan hazaviszi, és — mint te is, kedves rádiózó barátunk — a fotelba süppedve elmélyülhet a kiválasztott műsor élvezetében. A készülék egyéb műszaki paraméterei nem is érdeklik.
A
CB-rádió üzembe helyezése viszont már nem ilyen
egyszerű, mert már a vételnél kezdődnek a gondok.
Külföldi turistaút, ajándékozás, esetleg hazai beszerzés
után ha készülékhez jut az a »megszállott«, aki
szerinted csak az éter szennyezésére, mások
bosszantására veszi kezébe a mikrofont — még mindig csak
egy készülék tulajdonosa és nem használója lehet. A
készülék üzembe helyezéséhez, használatához erkölcsi
bizonyítványra és területileg Illetékes postai
szakemberek műszaki bevizsgálására, ellenőrzésére van
szükség. Csak szigorúan megvizsgált, alaposan átnézett
készülékre adnak ki üzemeltetési engedélyt.
Engedélyezett CB-rádió tehát nem zavarhat egyetlen
műsorvevő készülékét sem. A rosszul telepített
tévéantennák, azok szakszerűtlenül levezetett, nem
megfelelő minőségű kábelei — és ez vonatkozik a rádiókra
is — a táskarádiók és a zavarszűrő nélkül üzemeltetett
készülékek ezek után a fizika törvényeinek megfelelően,
minden zavaró felet — ide tartozik a CB-rádió is —
összeszednek, sőt felerősítenek.
Az
esetleg hibásan telepített CB-rádiók zavarait a magán
CB-sek és a posta szakemberei igyekeznek kiszűrni és
gyorsan megszüntetni. Nem célunk az örökös veszekedés,
de a posta műszeres vizsgálata után jónak elfogadott
készülékünk miatt nem vállalhatjuk az adáskörzeteinkben
lévő, nem megfelelő műszaki feltételekkel üzemeltetett
műsorvevő készülékek konstrukciós kiegészítését,
esetleges javítását. A posta zavarvizsgáló szakemberei a
bejelentések alapján minden esetet kivizsgálnak. Címük:
Országos Zavarvizsgáló Felügyelőség, Székesfehérvári
Zavarvizsgáló Csoport, Székesfehérvár, Petőfi S. u. 1.
Itt bárki panasszal élhet.
Más
kérdés a beszélgetések tartalma, nyelvezete. A
rádiózásban a világon mindenütt, így nálunk is meg
vannak az írott és íratlan szabályok. A rádióhullámok
éppúgy eljutnak a hívott állomás hangszórójába, mini
más, azonos frekvenciára hangolt, sok száz vagy ezer
kilométer távolságban lévő ugyanazon készülékhez. Tehát
országvilág hallhatja mindazt, amit a rádió használója a
mikrofon előtt elmond.
A CB-készülékek üzemeltetői minősége is többféle lehet, ami érzékelhető a beszélgetésekből. Vannak, akik munkaeszközként használják saját céljukra, vannak akiket munkahelyük kényszerít rá, hogy egyéb hírközlőeszköz hiányában használják, és vannak, akik szórakozásból, családtagok közötti kapcsolattartásra, nem egy esetben orvosi segítség hívására a szűkös telefon kapacitás miatt szereznek be ilyen készüléket. A hobbiból rádiózók, mivel sokat használják készüléküket, hamar megtanulják a forgalmazás szabályait. Így nem képzelhető el, hogy etikai okok miatt figyelmeztetni kelljen őket. Mindannyian tudjuk, hogy az engedélyünk függ attól, ha valamilyen súlyos műszaki, vagy etikai fegyelmezetlenséget követünk el.
A CB-készülékek üzemeltetői minősége is többféle lehet, ami érzékelhető a beszélgetésekből. Vannak, akik munkaeszközként használják saját céljukra, vannak akiket munkahelyük kényszerít rá, hogy egyéb hírközlőeszköz hiányában használják, és vannak, akik szórakozásból, családtagok közötti kapcsolattartásra, nem egy esetben orvosi segítség hívására a szűkös telefon kapacitás miatt szereznek be ilyen készüléket. A hobbiból rádiózók, mivel sokat használják készüléküket, hamar megtanulják a forgalmazás szabályait. Így nem képzelhető el, hogy etikai okok miatt figyelmeztetni kelljen őket. Mindannyian tudjuk, hogy az engedélyünk függ attól, ha valamilyen súlyos műszaki, vagy etikai fegyelmezetlenséget követünk el.
Másképpen
áll a helyzet egyes vállalatok, gazdasági egységek
készülékeivel. A rádiók használata ilyen helyen nincs
korlátozva, vagy ha igen, nem fektetnek rá nagy
hangsúlyt, hogy kezelője jobban ismerje, megismerje a
rádió tulajdonságait, az abban rejlő lehetőségedet,
valamint a forgalmazás törvénybe foglalt szigorú
szabályait. Így előfordul, hogy egyes kezelők hasonló,
vagy ugyanolyan nyelvezetet használnak, mint a zártabb
rendszerű telefonban, amit más nem hallgathat. Ebben az
ügyben a cikked megjelenését megelőző napon határozott
úgy a Tatabányán működő »FŐNIX« CB-klub, hogy a rádióval
rendelkező vállalatok vezetőit megkeresve, velük
egyetértésben korlátozzák a készülékek használóinak
számát, akik pedig megbízást kapnak erre, azokat — ha a
vállalat igényli — a klub tagjai kioktatják a rádiózás
alapszabályaira és a készülékek helyes kezelésére.
Természetesen
ezzel a te gondod, kedves rádiózó barátunk, csak félig
oldódik meg, mert ha sikerül is a rádiózás nyelvezetét
az irodalmi nyelvhez közelíteni, zenehallgatásod a »jó
öreg Videoton« készüléken csak akkor lesz zavartalan, ha
a CB zavarok kiszűrésére a megfelelő korszerűsítést
szakemberrel elvégezteted.
De ne feledd, mérges cikked ellenére, ha gyors segítségre van szükséged, szorult helyzetben, távol lakott településtől, vagy egy telefonfülkétől, mert magad, családod vagy embertársad egészségéről, életéről, vagy a közvagyonról van szó, bármikor bekopoghatsz a közeledben lakó CB-shez, vagy megállíthatod az antennájáról messziről felismerhető CB-rádióval felszerelt autót és mindenkor önzetlen segítségre számíthatsz.
CB-s üdvözlettel:
De ne feledd, mérges cikked ellenére, ha gyors segítségre van szükséged, szorult helyzetben, távol lakott településtől, vagy egy telefonfülkétől, mert magad, családod vagy embertársad egészségéről, életéről, vagy a közvagyonról van szó, bármikor bekopoghatsz a közeledben lakó CB-shez, vagy megállíthatod az antennájáról messziről felismerhető CB-rádióval felszerelt autót és mindenkor önzetlen segítségre számíthatsz.
CB-s üdvözlettel:
A FŐNIX Klub tagsága”
A
Főnix Klub álláspontja alatt az eredeti cikk szerzőjének
viszonválasza olvasható:
„Néhány megjegyzés
(mivel az írás, úgy tűnik, nagyrészt az én glosszámra
reflektál):
1. Nem kifogásolom a CB-rádió használatát.
2. Tényleg nem vagyok műszaki érdeklődésű ember.
3. Tényleg nem érdekelnek a készülék egyéb műszaki paraméterei.
4. Nem írtam, hogy a CB-sek »az éter szennyezői«.
5. Ha elfogadom az állításotokat (maradva a tegezésnél) — negyedik bekezdés vége — e szerint engem engedély nélkül működő CB-készülék zavar. Ez cseppet sem vigasztal.
6. Cikkem nem volt »mérges«, de az esetleges gyors és önzetlen segítség ígéretét örömmel fogadom.
1. Nem kifogásolom a CB-rádió használatát.
2. Tényleg nem vagyok műszaki érdeklődésű ember.
3. Tényleg nem érdekelnek a készülék egyéb műszaki paraméterei.
4. Nem írtam, hogy a CB-sek »az éter szennyezői«.
5. Ha elfogadom az állításotokat (maradva a tegezésnél) — negyedik bekezdés vége — e szerint engem engedély nélkül működő CB-készülék zavar. Ez cseppet sem vigasztal.
6. Cikkem nem volt »mérges«, de az esetleges gyors és önzetlen segítség ígéretét örömmel fogadom.
Végül a 7.
Nonszensznek tartom, hogy én, mint
vevőkészülék-tulajdonos »korszerűsíttessem« a rádiómat
— azért, mert az illetékes szervek (és erről korántsem
a Főnix Klub tagsága tehet) mindenféle »műszaki
bevizsgálás«, »átnézés« dacára nem képesek
megteremteni egy új — és kétségkívül hasznos —
hírközlési eszköz működtetéséhez másokát megvédő
technikai feltételeit.
De bennem nincs harag: annál is kevésbé, mert néhány hete a CB-rádiók helyett egy kedves rádióamatőr hosszas magánbeszélgetéseit élvezem — a Petőfi rádió ürügyén. Nyilván a saját rádiókészülékem korszerűtlensége okán.
De bennem nincs harag: annál is kevésbé, mert néhány hete a CB-rádiók helyett egy kedves rádióamatőr hosszas magánbeszélgetéseit élvezem — a Petőfi rádió ürügyén. Nyilván a saját rádiókészülékem korszerűtlensége okán.
E. Nagy Lajos”
Voltak,
akik nem elégedtek meg az újságokban való üzengetéssel,
hanem tettlegességre szánták el magukat. Egy ilyenről
számolt be a miskolci Déli Hírlap, 1984. augusztus 4-ei
száma „Elvágták az antennakábelt” címmel:
„Egy
garázda személy elvágta az Avas taxi
diszpécserközpontjának rádió adó-vevő antennavezetékét.
Mint ismeretes, az Avas taxi központja a Győri kapu 34.
szám alatt, az Autóklub műszaki állomásán található, míg
a CB-antenna a szemközti épület tizedik emeletén van. Az
ügyeletes éjféltájban jelentette, hogy nem működik a
CB-rádió, s a gyors vizsgálat kiderítette a hiba okát.
Az ügyet jelentették a rendőrségnek. Feltételezik, hogy
olyan személy követhette el a bűncselekményt, akinek a
televízióját zavarta a taxisok adása.”
A
problémák évekkel később sem szűntek meg, erre
következtethetünk a Dolgozók Lapja 1986.04.14-ei
kiadásában megjelent „CB-sek kontra TV nézők” c.
cikkből:
„Sávok,
csíkok, ködszerű fantomok, hullámvonalak, széteső képek,
»fejtetőre állt« színek. Íme, néhány jellegzetes
kísérőjelenség a tv-vevők képernyőin, ami az utóbbi
időben egyre gyakrabban megkeseríti Tatabánya jó részén
a nézők életét. A helyzet immár tűrhetetlen, a lakosság
felháborodása érthető, jogos! Szerkesztőségünkbe számos
panaszos levél érkezett, szinte se szeri, se száma a
telefonon reklamálóknak. A posta székesfehérvári
zavarelhárítói elmondták, hogy nagyon sok bejelentést
kapnak Tatabányáról, ugyanezt erősítették meg Budapesten
az országos zavarbemérők diszpécserszolgálatánál is.
Egyik telefonálónk: » —Kérem, csináljanak már valamit! Én nem azért adtam ki majdnem ötvenezer forintot a színes tévémért, hogy állandóan szétessen a kép, a hang, és lila pofájú lovakat lássak !« Idézet egyik minap érkezett levélből: »…Már nem tudom véka alá rejteni felháborodásomat a tatabányai központi antenna kritikán aluli teljesítménye miatt… Szeretnénk végre tisztán látni, szeretném, ha megmondanák őszintén, hogy valóságban mi a helyzet.«
Egyik telefonálónk: » —Kérem, csináljanak már valamit! Én nem azért adtam ki majdnem ötvenezer forintot a színes tévémért, hogy állandóan szétessen a kép, a hang, és lila pofájú lovakat lássak !« Idézet egyik minap érkezett levélből: »…Már nem tudom véka alá rejteni felháborodásomat a tatabányai központi antenna kritikán aluli teljesítménye miatt… Szeretnénk végre tisztán látni, szeretném, ha megmondanák őszintén, hogy valóságban mi a helyzet.«
Nos, mi is szeretnénk tisztán látni, akár csak kedves
olvasónk. Korábban többször is megpróbáltuk nyakon
csípni a képernyők ördögét, sajnos, sikertelenül, mert
túl sok a »gazda« és túlontúl is ördögi e kör. Most
azonban a szerencse, pontosabban egy, a »nehéz emberek«
kategóriájába tartozó fiatalember perdöntő
bizonyítékokat tett le asztalunkra. Pintér Ferenc, a
tatabányai 1-es posta dolgozója megunta, hogy képtelen
színes tv-vevőjén zavartalanul élvezni mind a hazai,
mind pedig a Bécs I. és Bécs II. adók műsorait.
Rádiómagnójával rácsatlakozott e két utóbbi adó
műsorára, s ha képben nem is, de hangban rögzíteni
tudta, hogy a helyi zavaróforrások miként tudják
»kilőni« a hangot…
Indul a kazetta szalagja. Tisztán érthető az osztrák bemondó szövege, majd a sportközvetítés riporterének kommentárja is. Aztán egyik pillanatról a másikra »ködbe vész« a német szöveg, s helyette recsegve, ropogva bejön valamiféle magyar diskurzus. Tanulságos belehallgatni. »…Honnan beszéltél? Irányítottról?… Hát akkor kellemes ünnepeket, gyerekek… Jó sok nyuszit, jó locsolást, nőt…« Hallom, a 35-ön átléptél kaszkadőrbe…
Pereg a magnószalag, a bécsi tv képét és hangját nagyjából öt másodpercenként »üti« ki a tv-készülékbe illetéktelenül »beköltözött« ismeretlenek eszmecseréje. Ismeretlenek? A további szövegből már egyértelmű, hogy taxisok. Pintér Ferenc a Turul-taxisokra gyanakszik, felhívja központjukat és … telibe talál! Tudniillik, közli az irányító hölggyel, hogy az egész taxis gárda »benne van« a bécsi műsorban, csináljanak már valamit!… » — Nem tudom elhinni — válaszol a hölgy, majd némi vita után a következőt tanácsolja:…— Ha éppen benne vagyunk, hát istenem. Hallgasson végig! De, ha súgunk, azt nem hallhatja…«
Nos, a súgást lehet, hogy nem, de a hölgy válaszát tökéletesen hallotta és rögzítette a magnófelvétel, miután ez nemcsak a telefonban, hanem a tv-készülékben is jól hallatszott.
S akinek ezek után netán még mindig kételyei lennének, annak elmondhatjuk, hogy még csaknem két kazettányi Turul-taxis műsort rögzített Pintér Ferenc, méghozzá több napon, illetve estén át. Van ebben érdekes s a kívülálló számára érdektelen szöveg, pajzán felszólítás valamelyik taxis kollégának, amit nem volna ildomos e helyen idéznünk. Szó esik talányos dolgokról is.
Pintér Ferenc szívós telefonálgatására és sürgetésére végül is megjelentek lakásán a székesfehérvári posta zavarelhárító, illetve bemérő részlegének szakemberei. Ellenőrizték Pintér tv-készülékét, a tartozékokat, és megállapították, hogy nem az ő készülékében van a hiba. Meghallgatták a magnófelvételeket is. S miután a tények makacs dolgok, nem mondhattak mást, hogy ezek bizony perdöntő bizonyítékok. Tanúk előtt kijelentették: az antennarendszeren beérkező jel gyönge, csoda, hogy egyáltalán van kép.
Felhívtuk Miskei Lászlót, a székesfehérvári zavarfelderítők főnökét. Elmondta, hogy Tatabányáról nagyon sok panasz érkezik hozzájuk a vétellel kapcsolatban. Véglegeset mondani nem tud, a zavarok forrását vizsgálják. (Szerintünk évek óta már!) Véleménye szerint valahol, a közösségi antennarendszerben, illetve ennek valamelyik erősítőjében lehet a hiba. A CB-taxisok csak így kerülhettek bele a tv-adásba.
Fogarasi László, a posta fővárosi, pontosabban országos zavarelhárító csoportjának képviselője szerint nemcsak így. Ha tudniillik, valamelyik CB-s a megengedettnél nagyobb teljesítménnyel ad, nem használ megfelelő minőségű szűrőt, akkor bekerülhet a tv-vevőbe, lemezjátszóba, sajátos hasonlattal élve, akár a vízcsapba is. Fogarasi László egyébként megígérte, hogy igyekeznek kivizsgálni Tatabányán a vételi gondokat. Méréseik, megállapításaik eredményéről néhány hét múlva tájékoztatást adnak szerkesztőségünknek.
Április 9-én élvezhetetlenné vált a tv egyes műsorának adása, futott a kép. Ismét Pintér Ferenc telefonált ahova csak tudott, legeslegvégül pedig Budapestre. Ott közölték vele, hogy műszereik jelezték, valami baj van a Turulnál lévő átjátszónál, szerelőik már elindultak Tatabányára. Beavatkozásuk eredményeként a képfutás megszűnt, de maradtak a »zebracsíkok«. Pintér Ferenc újfent konzultált a szerelőkkel, akik elmondották, hogy a csíkosság a közösségi antennarendszer hibája. Ezenkívül megállapították, hogy illetéktelen és hozzá nem értők »bütyköltek« valamit a turuli átjátszó berendezésein. Hát?! Igazán kíváncsiak lennénk, hogy illetéktelen, hozza nem értők egyáltalán hogy juthatnak be egy átjátszóba, miképp »bütykölhetnek« ott?
Összegezve: a többféle és olykor igazán nem egységes szakvélemények alapján véleményünk az, hogy igazságtalan lenne teljesen a CB-taxisok nyakába varrni a tatabányai vételi zavarokat. Többféle lehet itt a zavaró ok. Kárhoztatni a nem éppen legkorszerűbb és legszakszerűbb közösségi antennarendszert éppúgy lehet, mint a megengedettnél nagyobb teljesítménnyel dolgozó, a megfelelő szűrőt nem alkalmazó CB-seket. És nyilván vannak rossz, hibás vevők is, ahol a kedves tv-néző készülékében van a hiba. Aztán számos, egyéb ok is lehet, amit viszont kivizsgálni nem a mi feladatunk. Az viszont igen, hogy felhívjuk mindazoknak a figyelmét, akiket illet. A tv-nézőknek elegük van a műszaki indokok számukra többnyire érthetetlen tömegéből, bármiféle bizonyítvány magyarázgatásából is. Valamennyien kifogástalan vételt akarunk élvezni készülékeinken! A csatornák, a közösségi antennarendszerek használatáért fizetünk, ez tehát szerződés, ami kétoldalú. A közösségi antennarendszer tervezőinek, fenntartóinak kötelességük jó vételt biztosítaniuk! Ha pedig úgy áll a dolog, hogy az egész antennarendszer elavult, rossz, akkor azoknak, akiket érint, vállalniuk kell ennek anyagi és erkölcsi konzekvenciáit. Egymásra mutogatás, kibúvók keresése helyett végre cselekedni kell, mert csak így és csakis így lehet végképp kifüstölni a képernyők ördögét!
Indul a kazetta szalagja. Tisztán érthető az osztrák bemondó szövege, majd a sportközvetítés riporterének kommentárja is. Aztán egyik pillanatról a másikra »ködbe vész« a német szöveg, s helyette recsegve, ropogva bejön valamiféle magyar diskurzus. Tanulságos belehallgatni. »…Honnan beszéltél? Irányítottról?… Hát akkor kellemes ünnepeket, gyerekek… Jó sok nyuszit, jó locsolást, nőt…« Hallom, a 35-ön átléptél kaszkadőrbe…
Pereg a magnószalag, a bécsi tv képét és hangját nagyjából öt másodpercenként »üti« ki a tv-készülékbe illetéktelenül »beköltözött« ismeretlenek eszmecseréje. Ismeretlenek? A további szövegből már egyértelmű, hogy taxisok. Pintér Ferenc a Turul-taxisokra gyanakszik, felhívja központjukat és … telibe talál! Tudniillik, közli az irányító hölggyel, hogy az egész taxis gárda »benne van« a bécsi műsorban, csináljanak már valamit!… » — Nem tudom elhinni — válaszol a hölgy, majd némi vita után a következőt tanácsolja:…— Ha éppen benne vagyunk, hát istenem. Hallgasson végig! De, ha súgunk, azt nem hallhatja…«
Nos, a súgást lehet, hogy nem, de a hölgy válaszát tökéletesen hallotta és rögzítette a magnófelvétel, miután ez nemcsak a telefonban, hanem a tv-készülékben is jól hallatszott.
S akinek ezek után netán még mindig kételyei lennének, annak elmondhatjuk, hogy még csaknem két kazettányi Turul-taxis műsort rögzített Pintér Ferenc, méghozzá több napon, illetve estén át. Van ebben érdekes s a kívülálló számára érdektelen szöveg, pajzán felszólítás valamelyik taxis kollégának, amit nem volna ildomos e helyen idéznünk. Szó esik talányos dolgokról is.
Pintér Ferenc szívós telefonálgatására és sürgetésére végül is megjelentek lakásán a székesfehérvári posta zavarelhárító, illetve bemérő részlegének szakemberei. Ellenőrizték Pintér tv-készülékét, a tartozékokat, és megállapították, hogy nem az ő készülékében van a hiba. Meghallgatták a magnófelvételeket is. S miután a tények makacs dolgok, nem mondhattak mást, hogy ezek bizony perdöntő bizonyítékok. Tanúk előtt kijelentették: az antennarendszeren beérkező jel gyönge, csoda, hogy egyáltalán van kép.
Felhívtuk Miskei Lászlót, a székesfehérvári zavarfelderítők főnökét. Elmondta, hogy Tatabányáról nagyon sok panasz érkezik hozzájuk a vétellel kapcsolatban. Véglegeset mondani nem tud, a zavarok forrását vizsgálják. (Szerintünk évek óta már!) Véleménye szerint valahol, a közösségi antennarendszerben, illetve ennek valamelyik erősítőjében lehet a hiba. A CB-taxisok csak így kerülhettek bele a tv-adásba.
Fogarasi László, a posta fővárosi, pontosabban országos zavarelhárító csoportjának képviselője szerint nemcsak így. Ha tudniillik, valamelyik CB-s a megengedettnél nagyobb teljesítménnyel ad, nem használ megfelelő minőségű szűrőt, akkor bekerülhet a tv-vevőbe, lemezjátszóba, sajátos hasonlattal élve, akár a vízcsapba is. Fogarasi László egyébként megígérte, hogy igyekeznek kivizsgálni Tatabányán a vételi gondokat. Méréseik, megállapításaik eredményéről néhány hét múlva tájékoztatást adnak szerkesztőségünknek.
Április 9-én élvezhetetlenné vált a tv egyes műsorának adása, futott a kép. Ismét Pintér Ferenc telefonált ahova csak tudott, legeslegvégül pedig Budapestre. Ott közölték vele, hogy műszereik jelezték, valami baj van a Turulnál lévő átjátszónál, szerelőik már elindultak Tatabányára. Beavatkozásuk eredményeként a képfutás megszűnt, de maradtak a »zebracsíkok«. Pintér Ferenc újfent konzultált a szerelőkkel, akik elmondották, hogy a csíkosság a közösségi antennarendszer hibája. Ezenkívül megállapították, hogy illetéktelen és hozzá nem értők »bütyköltek« valamit a turuli átjátszó berendezésein. Hát?! Igazán kíváncsiak lennénk, hogy illetéktelen, hozza nem értők egyáltalán hogy juthatnak be egy átjátszóba, miképp »bütykölhetnek« ott?
Összegezve: a többféle és olykor igazán nem egységes szakvélemények alapján véleményünk az, hogy igazságtalan lenne teljesen a CB-taxisok nyakába varrni a tatabányai vételi zavarokat. Többféle lehet itt a zavaró ok. Kárhoztatni a nem éppen legkorszerűbb és legszakszerűbb közösségi antennarendszert éppúgy lehet, mint a megengedettnél nagyobb teljesítménnyel dolgozó, a megfelelő szűrőt nem alkalmazó CB-seket. És nyilván vannak rossz, hibás vevők is, ahol a kedves tv-néző készülékében van a hiba. Aztán számos, egyéb ok is lehet, amit viszont kivizsgálni nem a mi feladatunk. Az viszont igen, hogy felhívjuk mindazoknak a figyelmét, akiket illet. A tv-nézőknek elegük van a műszaki indokok számukra többnyire érthetetlen tömegéből, bármiféle bizonyítvány magyarázgatásából is. Valamennyien kifogástalan vételt akarunk élvezni készülékeinken! A csatornák, a közösségi antennarendszerek használatáért fizetünk, ez tehát szerződés, ami kétoldalú. A közösségi antennarendszer tervezőinek, fenntartóinak kötelességük jó vételt biztosítaniuk! Ha pedig úgy áll a dolog, hogy az egész antennarendszer elavult, rossz, akkor azoknak, akiket érint, vállalniuk kell ennek anyagi és erkölcsi konzekvenciáit. Egymásra mutogatás, kibúvók keresése helyett végre cselekedni kell, mert csak így és csakis így lehet végképp kifüstölni a képernyők ördögét!
Vajna György”
A folyamatos
zavarásoknak, ill. az azokból adódó konfliktusoknak
végül a társasházi antennarendszerek átvizsgálása,
korszerűsítése, továbbá a régi, elavult műsorvevők
lecserélése, de legfőképp a VHF OIRT sávú tv adók
(2011-ben történt) leállítása jelentette. Az OIRT 1-es
TV csatorna hangvivője (56,25 MHz) ugyanis a CB sáv
első felharmonikusának közelében van, így egy szűrő
nélküli CB rádió, vagy egy nem megfelelő
antennakábelre csatlakoztatott tv készülék esetén
könnyen létrejött a zavarás.
A
korabeli forrásokat a
Hungaricana
Digitális Közgyűjteményi Portálon
találtam meg. Hatalmas köszönet nekik a szkennelésért,
és a digitalizált anyagok elérhetővé tételért!
2023.04.14-07.10.
Szegecs