Garázs

Bevezetés

Az internetes közösségi térben számtalan magyar nyelvű rádióamatőr, ill. rádiós vonatkozású fórum, csoport, levelezőlista található, ahol a hívójellel rendelkező amatőrök mellett (a kezdetben még) lelkes érdeklődők is jelen vannak. Utóbbiak bizonyára abban a reményben, hogy megfelelő választ kaphatnak esetleges kérdéseikre, ill. profitálhatnak mások tapasztalataiból, tudásából.

Az újonnan csatlakozók számára viszont rövid időn belül feltűnik, hogy micsoda szakmai tévedések, feszültségek, duzzogások, sértődések, személyeskedések uralják ezeket a csoportokat, azt sugallva, hogy a hazai rádióamatőr társadalom egy igazi mérgező közösség, amelytől a legjobb, ha az ember távol tartja magát.

Holott valójában itt is van egy halk kisebbség, csak ők már rég a háttérbe vonultak épp az előbbi okok miatt.

A most következő cikkben a fentiekre szeretnék néhány tipikus példát bemutatni, a neveket pedig épp azért tettem olvashatatlanná, mert számomra nem maga a személy, hanem sokkal inkább az attitűd, gondolkodásmód, stílus az, amellyel szembesülni minden alkalommal rendkívül kellemetlen. Mindegyik bekezdéshez számos példát szúrhattam volna be, tehát ezek nem egyedi jelenségek. 

Mielőtt magam is rádióamatőr lettem, naivan azt gondoltam, hogy ezt a hobbit kifejezetten azok választják, akik érdeklődnek a technikai újdonságok iránt, ezért autodidakta módon folyamatosan képzik magukat, hogy tudásukat naprakészen tartsák. Sajnos azonban rendszeresen azt tapasztalom, hogy a hazai amatőrök jelentős részére ezen tulajdonságok egyike sem jellemző. FB-os csoportokat böngészve folyamatosan megy az új technikák virtuális „köpködése”.

Mihelyst valaki beszámol pl. a digitális üzemmódok valamelyikében elért sikereiről, azonnal elkezdik savazni, eredményeit fitymálni. Az alábbi üzenetváltás is egy ilyenre mutat példát:

Miért lenne az idióták üzemmódja? Azért, mert József nem ért hozzá? Gyakori „érv” még az is, hogy „az FT8 nem rádiózás”, mert „ott csak gépek kommunikálnak egymással”. Ebből mindig kiderül, hogy valójában nem is ismerik az általuk folyamatosan lehúzott üzemmódokat, techniká(ka)t, hiszen bár az FT8 valóban képes automata működésre is, az igazán értékes, távoli állomásokat továbbra is „kézzel”, manuális módon kell meghívni. Továbbra is szükség van antennaállításra, a terjedési viszonyok folyamatos figyelésére. Tehát ez is rádióamatőr munka, még csak nem is más típusú, mint a korábbiak.

Az FT8 „savazói” a legtöbb esetben arra sem vették a fáradságot, hogy legalább utánaolvassanak, megismerjék, megértsék az új, korszerű technikát, ugyanakkor nincs bennük annyi őszinteség sem, hogy ezt legalább maguknak beismerjék. Bár jómagam nem vagyok érintett az FT8 üzemmódban, sosem ekéznék olyanokat, akik ezzel foglalkoznak, és kifejezetten kellemetlenül érzem magamat, amikor mások FT8-as sikereiről szóló beszámolók alatt megjelennek a hívójeles amatőrök a rendkívül proli „az FT8 után már csak egy lépés a guminő” beszólásaikkal.

Ugyanez zajlott le korábban a digitális URH üzemmódokkal is (D-Star, C4FM, DMR). Ezeket azzal az — amúgy végtelenségig szánalmas — „indokkal” támadták/támadják, hogy (az egyébként mobiltelefonnál jobb) hangvisszaadásuk „nem természetes, hanem robotszerű”. Érdekes módon az SSB-vel semmi bajuk, pedig ott aztán tényleg sokszor azt sem lehet eldönteni, hogy nő, vagy férfi van az ellenoldalon.☺ Korrektebb lenne inkább beismerni azt, hogy valaki nem képes egy gyárilag üresen érkező rádió számítógépes felprogramozására, mintsem gyerekes, valótlan érvekkel folyamatosan ön-igazolni.

Meglátásom szerint valaminek a nem ismerése önmagában egyáltalán nem ciki, viszont minderre büszkének lenni, sőt egyfajta erényként bemutatni már végtelenül kellemetlen…

---

Szintén jól mutatja az újdonságok iránti érdeklődés hiányát, ill. az élből történő elutasítást az alábbi reakció, amelyet a magánkezdeményezésből indított, 2021 őszi ideiglenes DAB rádióadásról hírt adó cikk váltott ki:

„Eddig is megvoltunk digitális majális nélkül” — írja Tamás… :(
Inkább hálásnak kellett volna lenni azért (vagy legalább nem savazni), hogy valaki a saját szabadidejét, ill. pénzét felhasználva kijárta az NMHH-nál, hogy ideiglenes adóengedélyt kapjon, ezáltal másoknak is biztosítsa a lehetőséget arra, hogy a tesztidőszak alatt kipróbálják a DAB terjedési tulajdonságait. Én örömmel éltem a lehetőséggel, és saját tapasztalataimat nemcsak a tesztadás gazdájával, hanem a garazs.de oldal érdeklődőivel is megosztottam.

Tamás kommentje alatt az egyik hozzászóló frappánsan megjegyzi, hogy „az emberek 99,99%-a megvan a rádióamatőrök nélkül”, mire Tamás durcásan, passzív-agresszív stílusban: „…majd szólj, ha a vélemény nyilvánításhoz valakitől engedélyt kell kérnem.”

Az alábbi beszélgetés előzményében egy leendő CB-s a csoport tagjainak segítségét kérte a megfelelő bázisantenna kiválasztásához. Ilyenkor mindig előkerül egy-egy kórus, akik mindenféle indoklás nélkül huhogják a „Penetrátor” szót, amely ugyan egy legendás antenna volt a ’80-as években, ám újonnan ez a típus idehaza már legalább negyedszázada (!) nem szerezhető be, a használt példányok pedig már túl vannak 35…40 télen, ill. UV sugárzásban gazdag nyáron, — így megvásárlásuk egy kezdő számára semmiképp sem javasolt. Főleg úgy, hogy az újoncokat lehúzni próbáló nepperek alig adják őket olcsóbban, mint amennyiért vadiúj antennát lehet kapni szaküzletben, számlával, garanciával.

István pont erre hívja fel a figyelmet, és inkább új antenna vásárlását javasolja (helyesen). Ekkor érkezik János, a szokásos „Mi már akkor rádióztunk, amikor te meg sem születtél…” mondatával. Nekem ettől a reakciótól már gyerekkoromban is kinyílt a bicska a zsebemben, ahogyan 20 évesen is, és még most is, túl a 40-en…

Mintha az életkor önmagában bármiféle érdem lenne. Érdekes módon ezt a viszonylag gyakori, meglehetősen lekezelő megnyilvánulást mindig olyanoktól olvasom/hallom, akik mellett már több évtizede elhaladt az idő, tudásuk jelentősen megkopott, az új technikákkal, megoldásokkal képtelenek felvenni a versenyt, sárga csekken fizetik a rezsit, a nyugdíjukat/fizetésüket hó elején egyben felveszik az ATM-ből, mert csak a készpénz az igazi, de azért másokat szívesen szólnak le, miközben az egyetlen „ütőkártyájuk” az életkoruk, — mintha az bármiféle hőstett lenne.

Amikor merészeltem megjegyezni, hogy egy kezdő nem fogja tudni megállapítani egy 30-40 éves antennáról, hogy az használható-e, vagy csak egy fémhulladékot akarnak rásózni, akkor János úgy reagált, hogy „A tanulópénzt meg kell fizetni.” Tessék? Azért, mert tapasztalatlan, szívassuk meg? Érje őt bosszúság, anyagi kár, hátha egy életre elmegy a kedve a rádiózástól? Aztán meg megy a csodálkozás, hogy miért hal ki ez a hobbi? János „szakmaiságát” mellesleg jól jelzi, hogy szerinte az 1:3-as SWR-érték kiváló, holott ez már a műszereken is a vörös színnel jelölt tartományban van. ☺Minden bizonnyal 1:1,3-at akart írni…

---

Az egyik hazai rádiótechnikai webshop felületén a termékekről szóló oldalak nem csupán a műszaki infókat, ill. az esetleges marketing bullshit-eket tartalmazzák, hanem a korábbi vásárálóknak lehetőségük van utólagos értékelést írniuk az adott rádióról, antennáról, vagy éppen más kiegészítőről. Jó ez az eladónak, mert egyfajta reklámként jelzi, hogy egy adott cikk valóban keresett, vagy sem, és legfőképp jó (lenne) a leendő vevőknek is, hiszen mások tapasztalataiból megtudhatnak olyan — a döntést befolyásoló — információkat, amelyek egyébként nem derülnének ki a gyári prospektusból. A sikeres vásárlás után pár nappal egy automatikusan küldött levél érkezik, amelyben megkérik a vásárlót, hogy értékelje a TERMÉKET. Sokaknak ezt a kérést nem sikerül értelmezniük, és a termékkel kapcsolatos tapasztalataik helyett a házhoz szállítás gyorsaságáról, vagy épp a csomagban talált ajándék kulcstartóról írnak. Engem, vagy bármelyik leendő vevőt abszolút hidegen hagy, hogy hány nap alatt érkezett meg a csomag: nem ez alapján fogok egy adott eszköz mellett dönteni: sokkal inkább érdekelnének a gyakorlati tapasztalatok, amiket viszont nem írnak meg.

Példa egy mások számára is „hasznos” véleményre… ☺

---

A PannonDXC csere-bere rovata az egyik legrégebbi — kifejezetten rádiós témájú — adás-vételi oldal. Felülete könnyen kezelhető, ám használata ennek ellenére mégis kihívást jelent sokak számára.

Ugyan az űrlap rovatainak címe önmagáért beszél, további segítségként a jobb oldalra még egy részletes használati útmutatót is készítettek. Vannak, akik mindezek ellenére sem képesek rendesen kitölteni, így előfordult, hogy a hirdetés címe (pl. „Yaesu XY-123 rádió eladó”) helyett beírták a saját lakcímüket utcanévvel, házszámmal.

Forrás: index fórum - Nevetséges rádiók nevetséges áron topic

Szintén érthetetlen, amikor az aktualitását vesztett hirdetést a feladója nem szedi le, hanem inkább felad egy másikat, „az XY. rádió elkelt” szöveggel ahelyett, hogy az eredeti alján rákattintana a „módosítás” feliratra, majd bemásolná a feladáskor kapott kódot.

---

Az egyes adás-vételi felületeken, ill. az amatőrbörzéken oly gyakran előforduló túlárazásokról, átverési kísérletekről egy külön cikk készül, ezért itt csak említés szintjén szerepel ez a szintén jellemző motívum.

---

A most bemutatásra kerülő eset elsőre talán kiragadott példának tűnhet, pedig a benne lévő reakciók kifejezetten általánosak, amikor bármiféle kritika merül fel az érdekvédelmi szervezet ☺tevékenységével (vagy leginkább annak hiányával) kapcsolatban.

Az ügy előzménye: a Magyar Rádióamatőr Szövetség, amelynek elsődleges feladata a hazai rádióamatőrök képviselete lenne, 2023 nyarán „kiállított” a németországi Friedrichshafenben megrendezett nemzetközi szakkiállításon.

Többen is rákérdeztek, hogy ennek a részvételnek így, ebben a formában ugyan mi értelme volt, a MRASZ „mi pluszt adott ezzel a kiállításra ellátogatóknak”? Minden alkalommal, amikor valaki kritikát fogalmaz meg a MRASZ tevékenységével kapcsolatban, komoly lavinát indít el. Ezúttal sem történt ez másképp, ám a mundér becsületét védők ezúttal sem igazán tudtak komolyan vehető érvekkel előállni:

Zoltán részéről a — Mi a hívójeled?  kérdés azt sugallja, hogy ha valakinek nincs érvényes amatőrengedélye, annak joga sincs kritikát megfogalmazni a MRASZ tevékenységével szemben. Majd anélkül, hogy megvárná a választ — két sorral később ex cathedra kijelenti, hogy „Biztosan nem vagy MRASZ-tag!”. Mivel az alapszabályzatuk szerint eleve csak rádióamatőr klubok, egyesületek (tehát magánszemély közvetlenül nem!) lehetnek MRASZ tagok, így ezzel a kijelentéssel nagy felfedezést igazából nem tett.

A „Csinálj jobbat te, ha nem tetszik valami” tipikus duzzogó reakció. Kíváncsi lennék, hogy aki szintén így gondolja, mit szólna hozzá, ha pl. egy étteremben ugyanezt a választ kapná a pincértől, amikor a romlott, vagy rosszul elkészített, esetleg fel sem szolgált ételre panaszkodik.

És ezután jöttem én a képbe, amikor megjegyeztem, hogy egy nemzetközi találkozón kicsit ciki kizárólag magyarul kiírni egy szövetség nevét, ill. az egész standot elintézni azzal, hogy valami paravánra kitűzünk pár fotót a mindennapi életről, —  még akkor is, ha ez a koncepció amúgy teljesen rendben volt a ’60-as, ’70-es évek BNV kiállításain.

Klasszikus hibás érvelés az „És te miért nem segítettél?” bedobása. Egyrészt egy kívülállónak ugyan honnan kellett volna tudnia, hogy egyáltalán terveznek megjelenni a kiállításon, és hogyan gondolják berendezni a standjukat? Továbbá miért az én feladatom lenne a szövetség külvilággal kapcsolatos reprezentációjának megálmodása, amikor a MRASZ interneten elérhető 2021-es beszámolója szerint abban az évben 28.841.000 Ft bevétellel (!) gazdálkodhatott, amelyből 14.947.000 Ft a központi költségvetésből (adófizetőktől) származott? Frissebb beszámoló ugyan nincs fenn, ám minden bizonnyal a 2023-as év nagyságrendileg hasonló lehetett.

„Csak fikázni tudsz?” — kérdezi. Nos, a stílus maga az ember…

„Magyar mentalitás.” — Micsoda? Az, ha nem tapsol az ember az anakronisztikus, idejétmúlt, ciki megjelenésnek? Vagy inkább a kritikára általa adott duzzogó megsértődésére gondolt?

Ennyiben maradtunk, ám az eredeti „beszélgetés”  közben egyre szürreálisabbá, személyeskedésekkel telivé vált, majd végül a fenti képet posztoló hozzászóló unta meg elsőként a semmire sem vezető „kommunikációt”, amelyet — keretes szerkezettel — Attila zárt le a szokványos van-e hívójeled? reakcióval. ☺

---

Számos ilyet idézhetnék, ide csak néhányat tettem be ízelítőül:

Forrás: index fórum - Nevetséges rádiók nevetséges áron topic

Az „ősz üzem módú” készüléket minden bizonnyal csak egyetlen évszakban lehet használni.☺ Háromszor kellett nekifutnom, mire értelmezni tudtam a fenti, Pannon DXC-s hirdetést a botrányos helyesírás, valamint a központozások hiánya miatt.

Szegény Galyatető nevét sem sikerül helyesen leírni sok esetben… A fotók forrása: jofogas.hu

---

Műszaki emberként engem kifejezetten zavar, amikor a szintén műszaki emberek folyamatosan helytelenül írják le a mértékegységek neveit. Persze, úgy is el lehet olvasni őket, de legyünk már legalább annyira igényesek magunkkal szemben, hogy a kilowatt az kW, a hertz pedig Hz, stb. Űbercikinek tartom azt is, amikor valaki műszaki ember létére folyamatosan ciklus per szekundumozik a huszonegyedik század második évtizedének közepén, miközben az SI mértékegységrendszer használata hazánkban 1980. január 1-jétől kötelező.

Szintén rendkívül kellemetlen a „220/380 voltozás”, mert egyeseknek közel három évtized sem volt elég, hogy megszokják a „230 volt / 0,4 kV” rendszert.

---

A hirdetőt szeretné valaki teljesen korrekt, normális stílusban megkímélni attól, hogy egy ipari hulladékot vegyen, erre „hálából” érkezik a modoroskodás, duzzogás:

Sajnos minden közösségbe előbb-utóbb beférkőznek olyan személyek, akik etikátlan módon viselkednek a többiekkel szemben. A rádióamatőrök között is akad, aki hibás terméket sóz rá hibátlanként a vevőre, vagy épp téglát ad fel a postai csomagban a kifizetett készülék helyett. Csakhogy míg normális közösségekben az ilyen személyeket rövid időn belül kivetik, kiközösítik maguk közül, addig a rádióamatőröknél valami tévesen értelmezett betyárbecsület miatt nemhogy nem határolódnak el az inkorrekt, pitiáner csalóktól, hanem sokszor még az áldozatot állítják be hibásnak. Nem egyszer olvastam olyan beszámolót, amikor valaki megírta pórul járásának történetét, azért, hogy ezzel figyelmeztesse a többieket: legalább ők ne járjanak így, majd aztán egyből nekiesnek, hogy „ezt ne itt intézzétek”, vagy „engedjük ezt el, ami történt, megtörtént” . (Akkor is ezt mondanád, ha téged vertek volna át?) A legmegdöbbentőbb számomra viszont az a reakció volt, hogy „ha hagytad magadat átverni, akkor meg is érdemled”. — Tessék??? És nem, ezt nem troll írta, hanem hívójeles amatőr, száz fölötti ismerőssel, unokákkal játszós profilképpel.

Bár mindig felbukkannak új csalók, azért a „keménymagot” alkotó 4…5 ember évek óta ugyanaz, és ugyan igyekeznek rendszeresen nevet változtatni a különféle internetes felületeken, jellegzetes stílusuk, helyesírási hibáik, ill. a termékfotóik háttere rövid időn belül lebuktatja őket…☺ A rádiózással épp csak ismerkedő amatőrökön kívül szinte mindenki tudja, hogy kik ők, mégsem közösítik ki őket: a börzéken, találkozókon megy a pacsizás, az egymás szívélyes üdvözlése. Csak épp abba nem gondolnak bele, hogy ha egy kezdőt már egyből átvernek, annak lehet, hogy egy életre elmegy a kedve a rádiózástól, aztán meg lehet panaszkodni, hogy nincs utánpótlás, meg „kiöregszik, kihal ez a szép hobbi”, amit még együtt kezdtek el az MHSz-ben, meg a Munkásőrségben.

Szegecs