Garázs

A Maxon PM-100 ipari URH készülékek a ’90-es években látták meg a napvilágot, azonban strapabíróságuknak köszönhetően a mai napig megtalálhatóak pl. számos taxi fedélzetén. A típus széleskörű elterjedését nagyban elősegítette, hogy lényegesen olcsóbban megvásárolható volt, mint pl. a Motorola, vagy a Kenwood hasonló modelljei.

Maxon PM-100 kézibeszélővel — Forrás: gyári prospektus

A készülék előlapja konzervatívnak mondható: nélkülöz mindenféle felesleges csicsát. A szögletes vonalak kissé ’80-as évekbeli dizájnt kölcsönöznek a rádiónak, pedig ez a típus egy bő évtizeddel később készült.
A bal felső sarokban az adás/vétel módot jelző LED mellett két nyomógomb található: az „AUX”-szal az opcionálisan beépíthető kiegészítők (pl.: beszédtitkosító) kapcsolhatók, míg a „MON” nyomógombbal az automatikus zajzár inaktiválható. A tőlük jobbra elhelyezett 1…4 feliratú LED-ek közül mindig az aktuális csatorna számának megfelelő világít.
A kézibeszélő RJ45-ös aljzata mellett kapott helyet a főkapcsolóval egybeépített hangerőszabályzó. Szomszédja a „Channel” egy négyállású csatornaválasztó forgókapcsoló. Kissé szokatlan, hogy ezt nem nyomógombos módszerrel oldották meg — ezáltal viszont kisebbé és kompaktabbá válhatott a készülékház.
A típus a felhasználási célnak megfelelően UHF és VHF változatban is készült. Mindkét verzió maximálisan 25 W RF teljesítmény leadására képes: a pontos értéket az átadás előtt a kereskedő állítja be a felhasználó rádióengedélyében szereplő érték alapján. (Pl. a hazai taxik rádióinak kimenő teljesítménye általában 10 wattban van korlátozva.)
A PM-100 az ún. keskenysávos (12,5 kHz-es raszterű) üzemre is alkalmas — így a nem éppen új konstrukció ellenére is a mai napig legálisan üzemben tartható.

Hegyekben állnak az eladásra váró Maxon rádiók az angliai HND Communications Ebay oldalán.

Noha a használt PM 100-asokat kifejezetten olcsón kínálják a használtpiacon idehaza és külföldön is, a rádióamatőr célú további felhasználást nehezíti, hogy ezek a készülékek az UHF/VHF sávon belül is több csoportra vannak osztva. Így pl. a leggyakoribb „V2” típusjelűek csak 148-174 MHz között programozhatóak — amely bőven lefedi az  ipari sávot, ám az amatőr szimplex, és átjátszó frekvenciák kívül maradnak ebből a tartományból. Ugyanez a helyzet az UHF sávos modellekkel is: rádióamatőr célra az „U1” jelű (400-440 MHz) modellek lennének jók, azonban a hazai ipari felhasználók az „U2”-es (440-470 MHz) modelleket használják/ták.
Amennyiben mégis sikerülne megfelelő típust találni, további nehézséget jelent az, hogy az átprogramozáshoz lassú PC-re, és MS-DOS operációs rendszerre van szükség. A programozókábel szintén speciális, mivel a jól ismert és széles körben használt MAX232-es illesztő IC helyett MAX236-ot tartalmaz.