Garázs

A rádióamatőr gyakorlatban „long wire” antennának az olyan — végén táplált — egy szál huzalból álló antennákat nevezzük, amelyek sugárzójának hossza véletlenszerűen megválasztott, így azonban illesztetlenségük miatt nem alkalmasak arra, hogy közvetlenül az adóberendezés kimenetére kapcsoljuk őket. Az illesztést egy külső eszközzel, az ún. tunerrel kell megoldani, amely hangolható induktív, ill. kapacitív tagokkal „oldja meg”, hogy a találomra megválasztott hosszúságú drót rezonánssá váljon. A megvalósítás módja szerint számos fajta tuner létezik, a most bemutatásra kerülő típus viszont kifejezetten a „long wire” antennákhoz készült.

A tuner előlapján, bal oldalon egy 12 állású yaxley kapcsoló található „A”-tól „L”-ig feliratozva, amellyel az induktivitás értékét állíthatjuk be, míg a tőle jobbra lévő forgatógombbal a kapacitás szabályozható egy 1…10-es skála segítségével. Ugyan az antennaaljzat koaxiális kivitelű, ám ez ne tévesszen meg senkit: ide közvetlenül a sugárzót kell kötni egy banándugó segítségével, nem pedig a hozzávezető koaxkábelt. A rádió és a tuner között viszont mindenképpen koaxiális kábelt kell használni — lehetőség szerint kisveszteségű típust.

Az interneten több olyan weblappal, ill. Youtube videóval találkoztam, ahol az antennát fogadó SO-239 aljzatot házilag kicserélték banánaljzatra. Tették mindezt számomra teljesen érthetetlen módon, hiszen a SO-239 aljzat eleve úgy lett kitalálva, hogy a melegpontjára közvetlenül csatlakoztatható legyen egy banándugó is:

---

A doboz két oldalán található lemezcsavarokat eltávolítva máris feltárul a tuner belseje, amelyben az induktivitást egy több megcsapolást tartalmazó ferritmagos tekercs, míg a kapacitást egy forgókondenzátor képviseli.

A gyári dokumentáció szerint a tuner beiktatásával az összesen 12 megcsapolást tartalmazó tekercs sorosan, míg a 10…324 pF értékek között hangolható kondenzátor pedig párhuzamosan kapcsolódik a rádió és az antenna közé:

Forrás: https://mfjenterprises.com/

---

Az interneten fellelhető felhasználói véleményeket átolvasva többen panaszkodtak a tuner nem megfelelő mechanikai kivitelezésére: az antennaaljzatok egyszerű popszegecseléssel ☺ kerültek rögzítésre, ezáltal viszont bizonytalanná vált a testelés. Ezt a felhasználók házilagosan javították a popszegecsek hagyományos csavarokkal, alátétes anyákkal történő rögzítésével. Szintén többen panaszkodtak a forrasztások gyenge minőségére is. Úgy gondoltam, hogy a használatbavétel előtt megvizsgálom a saját példányomat — biztos, ami biztos alapon.

Nos, popszegecseknek nyomát sem találtam: mindkét csatlakozó korrekt módon, csavarral van rögzítve, ráadásul minőségi, teflonos kivitelűek, szemben a régi típusok hitványabb, bakelit szigetelős aljzataival. (Lásd a fenti fotókat!) A forrasztásoknál sem találtam kifogásolnivalókat, úgyhogy következhetett a próba.

Ritkán fordul elő olyan, hogy egy hosszú éveken át gyártott terméknél az idő múlásával ne egyre silányabb és silányabb alkatrészeket építsenek be a profitmaximalizálás érdekében, de úgy tűnik, hogy a 16010-es tuner épp egy ilyen kivétel. Az is előfordulhat persze, hogy a vásárlói panaszok eljutottak a gyártóhoz, és a döntéshozók nem engedték el azokat a fülük mellett, mint ahogyan az más gyártóknál teljesen szokványos szokott lenni…

---

A picinyke tuner egy méretes dobozban vásárolható meg, amely mentes mindenféle csicsától: az oldalán mindössze a típusjelzés, ill. egy „Made in USA” felirat olvasható.

2024.04.17.