Garázs

A Garázs Audió „megszületését” középiskolás korszakom házibulijainak, ill. egyéb iskolai rendezvényeinek hangosítási, ill. fénytechnikai igényei ösztönözték.
Ma már tuti, hogy nem állnék neki diszkófényt, vagy keverőpultot házilag készíteni — hiszen tucatjával lehet olyan ázsiai tömegtermelésben gyártott eszközöket kapni, amelyek alkalmankénti használatra teljesen megfelelőek. Az ezredforduló előtt viszont ezek még nem léteztek, a gyári, profi eszközök pedig sosem termelték volna ki az árukat otthoni, hobbi felhasználás esetén. Ráadásul diákként a pénz sem vetett fel, így a profi eszközök felépítésének tanulmányozása után megpróbáltam azokat házilagosan, a rendelkezésre álló anyagokból magam elkészíteni.

Így született meg elsők között az NDK-s ASPECTAR 150-es mesefilm-vetítő átalakításából a Colorstrobe 2000 típusnevet kapó színes fényváltó.
A kazettás magnóból kioperált egyenáramú motor egy színes tárcsát forgatott, amelyet irattartókból készítettem.  Az évekkel korábban kiégett vetítőizzó helyére egy MÁV-os vagonlámpa került be.

A villogó, színes fényekre is nagy igény mutatkozott, ezek után készültek el a képeken látható eszközök, amelyeknél a fénycsőarmatúrákban alkalmazott gyújtópatron szaggatta meg a hálózati feszültséget. Annak ellenére, hogy a villogás sebességének semmi köze nem volt a zene üteméhez, ez mégsem volt túl zavaró a bulik során. A hátul tükröző felülettel bevont izzók Tungsram Tungsraflex R63 névre hallgattak.

Onnantól kezdve, hogy kettőnél több lámpa került a rendszerbe, kellett valamilyen eszköz is, amellyel ezeket kapcsolgatni lehetett.
Így született meg a DISNYO-01 nevű „professzionális fényvezérlés”, amely 6 db kapcsolót, valamint a lámpákhoz vezető csatlakozósort, ill. a pultlámpa, valamint a fentebb említett Colorstrobe 2000 motorjának működtetéséhez egy-egy törpefeszültséget biztosító transzformátort is tartalmazott. Mivel a készülékházak már akkor is drágának számítottak, ezért egy egykori rádiósmagnó házába került az egész beépítésre — a hordfül is ennek a része volt. A készülék semmilyen érvényes érintésvédelmi szabványnak nem felel meg — erre így utólag egyáltalán nem vagyok büszke...

 

---

Dj. Zeusz valamikor 1998 őszén csatlakozott a Garázs Audióhoz — ettől kezdve közösen tartottunk bulikat, ill. konstruktőrként ő is többfajta eszközt készített.
Kezdetben kazettákról ment a zene: a bejátszás egykazis Hi-Fi deck-ekről történt. Ezeket valamilyen módon keverni kellett — ezért elkészült a Minimix-3 keverő, amely két darab LF356 műveleti erősítőt tartalmazott aktív elemként, a szimmetrikus tápellátást pedig két darab, „6F22” jelű, 9V-os elem biztosította.

Kemény meló volt a tolópotméterek helyét megfelelő szerszámok nélkül kireszelgetni a műszerdoboz házából, amelynek „holdfelszín” mintázatú felülete ráadásképp folyamatosan félrevezette a fúrószárat is. A Minimix-3 nem sok bulin dolgozott, mivel a müncheni Conrad Elektronikból vásároltam egy McCript SM25-MKII kétcsatornás keverőpultot, amin már lemezjátszó, és mikrofonbemenet is volt. A hangszínszabályzó hiányát a gyakorlatban nem éreztük, mivel otthoni Hi-Fi erősítőket használtunk, amelyeken volt magas és mély beállítási lehetőség is. Zeusz pedig egy Stage Line diszkós mixert vett — hasonló szolgáltatásokkal.
Amint azt már említettem — néhány kivételtől eltekintve — otthoni Hi-Fi erősítőkről hajtottuk meg a hangfalakat. A lakossági célú erősítők nem tartós terhelésre lettek tervezve, ezért — elkerülendő a túlmelegedésüket — külső kényszerhűtést kellett alkalmazni. Erre kezdetben háztartási asztali ventilátor szolgált, majd elkészült az AH-1 „mobil hűtőapparát”, amelyhez egy régi magnó adta a házat, és a hordfület, a ventilátorok pedig régi PC-s tápokból kerültek ki. Meghajtásuk a fénypultba épített trafókról történt — de lehetőség volt külső dugasztáp csatlakoztatására is.

Első jelmondatunk „Suttyom technikát mindenkinek!” kiváló megtestesítője volt egy asztali Philips rádió tuningja. Az átalakítás során a skála eltávolításra került, azért, hogy helyet adhasson egy magassugárzónak, miközben az eredeti oválhangszóró is cserére került egy régi tv-ből kioperált, jobb mélyekkel rendelkező példányra. Kezdetben (1995) a számítógép kihangosítására használtam az oldalán lévő bemenet segítségével, azonban ez a készülék annyira bevált, hogy a mai napig is üzemel konyhai rádióként.

Házilag tuningolt Philips asztali rádió egy 1998-as, alacsonyfelbontású videófelvételből digitalizálva.

---

A középiskola befejezése után évekig utazgattam heti rendszerességgel vonaton. Az akkori By, Bhv kocsik még izzós világításúak voltak, amelyekből az utasok rendszeresen kilopkodták a lámpákat, a vasutasok pedig energiatakarékossági szempontból egyre kisebb teljesítményű példányokkal pótolták azokat. Rendszeresen utaztam sötétben, vagy „hangulatfényben”, amely rossz közérzetet biztosított. Ezért két darab hidegtükrös halogénizzóból elkészítettem a képen látható világítótestet, amelyet egyetlen mozdulattal bepattintottam az ülésem feletti lámpatestbe, majd a leszállás előtt (kesztyűvel megfogva) ugyanilyen egyszerűséggel el is tudtam távolítani, hogy a legközelebbi utazásom során is használhassam. Minden alkalommal általános megdöbbenést váltott ki mind az útitársak, mind a vonatszemélyzet részéről. :)

A fentebb bemutatott alkotások több mint 20 év elteltével visszatekintve már cikinek számítanak, azonban hiba lenne a múltat letagadni: ez is a „történelem” része…