„Az osztrák rendőr elkobozza és keresztülfúrja a CB rádiót” (?)
Széleskörben elterjedt legendák a hazai CB-s társadalomban — II. rész…
A hazai cb-s közösségben
számos olyan legenda él, amelyek a mai napig jelen
vannak a szóbeszédben, ill. az internetes CB-s (pl.:
Facebook-os) csoportokban. Egyik ilyen a „(régen) Ausztriában
a rendőr elkobozta és átfúrta a CB rádiót”
történet, amely kifejezetten hihetetlennek tűnik, ám ez
sokakban mégsem ébreszt semmiféle kétséget.
Ha netalán valaki mégsem
ismerné: a ’80-as, ’90-es években „valaki valakijével”
tutira megtörtént történet lényege az, hogy a magyar
kamionost csak úgy megállítja az osztrák rendőr / határőr az
autópályán, vagy a parkolóban, majd amikor észreveszi a
fülke tetején lévő CB antennát, ill. az arra csatlakoztatott
(az osztrák/német előírásoknak nem megfelelő) Stalkert /
Grantot, akkor azt azonnal elkobozza, és többezer
márkás/schillinges (később: eurós) bírságot állít ki. A
történetnek több verziója is kering a szóbeszédben, a
legextrémebb szerint a hatósági személy az elkobzást
követően még ott a helyszínen egy sablont helyez a rádió
tetejére, azért, hogy annak segítségével a megfelelő helyen
(pl.: a szintézer IC-je felett) a nála lévő akkus fúrógép
segítségével, keresztülfúrja a készüléket — végleg
használhatatlanná téve azt.
Azért lássuk be, ez egy elég
hajmeresztő sztori, amelynek hitelességével kapcsolatban
legalább minimális mértékben gyanúnak kellene ébrednie
abban, aki meghallja / elolvassa…
1) A határőr és a rendőr nem
rendelkeznek rádiótechnikai szakismerettel: épp ezért nem
várható el tőlük, hogy felismerjék: jogszerűen üzemben
tartható, megfelelő kimenőteljesítményű készülék van-e a
fülkében, vagy sem.
2) A hírközlési hatóság
embere viszont nem léphet fel rendőri jelenlét nélkül: tehát
egy fenti (állítólagos) intézkedéshez minimum két emberre
lenne szükség, akik egész nap csak azt várják, hátha épp
arra jár egy magyar kamionos, akinek el lehet venni a
rádióját. Nem túlságosan életszerű, ahogyan az sem, hogy
többféle CB rádióhoz is tartanak maguknál „fúrási sablont”
és akkus szerszámgépet.
3) Ausztria és Németország
mégiscsak jogállamok, ahol a rendőr, ill. a határőr
intézkedési jogosultságát komoly törvényi háttér
szabályozza. Egy esetleges hatáskörtúllépés komoly
következményekkel járhat, márpedig — még ha meg is valósul a
szabálysértés — egy európai országban ez nem képez jogot a
másnak való szándékos károkozásra, egy többhavi
átlagfizetésnek megfelelő értékű készülék tönkretételére.
4) Egy elkobzás, lefoglalás
esetén elismervényt állít ki az intézkedő hatóság: mégsem
volt még a mai napig sem, aki ilyet bemutatott volna a
történet hitelességét alátámasztva.
5) Az állítólagos eljárás
megemlítése során sosem hangzik el konkrét helyszín,
időpont, vagy épp a kárvallott rádiótulajdonos neve:
mindenki csak hallott valakiről, aki tudott valakit, akinek
a szomszédjával ez megtörtént.
6) Ezen cikk megírása előtt
az Arcanum Digitális Tudománytárban felhalmozott több
évtizednyi napilap, magazin, folyóirat anyagát áttúrva
egyetlen olyan esetet sem találtam, amely konkrét, tényekkel
alátámasztott adatot tartalmazott volna a külföldi
lefoglalásokról, rádióátfúrásokról. Márpedig ha ilyen
tényleg történt volna, arról minden bizonnyal cikkeztek
volna a hazai újságok.
A Kossuth Rádió Déli Krónika
című, 1986.08.28-án sugárzott műsorában részletesen
foglalkoztak a hazai tulajdonban lévő CB rádiók külföldre
vitelének nehézségével, ám foglalásról, megsemmisítésről itt
sem esik szó, „csak” vaskos pénzbírságról (Forrás: OSA
Archívum - Hungarian Monitoring kiadvány @ Arcanum Digitális
Tudománytár):
„A külföldre CB rádióval
induló autósok a legtöbb európai országba csak úgy vihetik
be készülékeiket, ha arra az illető országtól, illetve a
kijelölt hatóságától engedélyt kapnak. Mert, hogy sokan
nem tudták és nem egy magyar autós kellemetlen helyzetbe
is kerül emiatt, Orbány Györgyi Zimonyi Árpádot a CB
Rádiósok Országos Egyesülete elnökségi tagját kérdezte a
tudnivalókról:
— Ha pl. valaki Ausztriába akarja magával vinni a készülékét, mi a teendő?
— Ha pl. valaki Ausztriába akarja magával vinni a készülékét, mi a teendő?
— Legalább 3o nappal
előbb az osztrák postától engedélyt kell kérni CB rádió
bevitelére. De az a probléma, hogy a magyar berendezések
sokkal többet tudnak mint ami Ausztriában engedélyezve
van, ezért az osztrák posták általában nem
engedélyezik a bevitelt.
— Jobb ha itthon hagyja?
— Feltétlenül jobb, mert
a határon nem ellenőrzik, ha valaki bevisz rádiót.
De ha bent Ausztriában forgalmaz, azért nagyon
kemény büntetés jár. Valamennyi európai
országban ugyanez a helyzet. Nincs európai ország, amelyik
olyan szabadon engedélyezné a CB rádiózást, mint ahogy
Magyarországon ezt engedélyezik. Ezért a nyugati
országokban sokkal kisebb teljesítménnyel, kevesebb
csatornaszámon és SSB-vel egyáltalán nem lehet rádiózni. A
nyugati országokba AM és FM módban be lehet vinni a
készüléket, de azért is külön engedélyt kell kérni.
— És hogy történik ez az
engedély kérés?
— Az illető ország
követségén lehet benyújtani az engedélyt, vagy el lehet
küldeni egyenesen az illető ország postájának, ahonnan 3o
napon belül megérkezik a válasz.”
Reményeim
szerint sikerült megcáfolnom a cikk címében idézett,
közkeletű tévhitet, vagy legalább kétségeket ébreszteni a
rémtörténetek hitelességével kapcsolatban. Ugyanakkor
abban is biztos vagyok, hogy az „Ide járt: Az Élet
iskolája”, ill. „kisfijjjam én már akkor
cébéztem, amikor te még meg sem születtél” típusú
pökhendi, lekezelő stílusú kommentelők továbbra is ki
fognak tartani a legendáriumuk mellett. De ettől még
szerencsére holnap is fel fog jönni a Nap. ☺
2024.01.10.-2025.03.03.
Szegecs