Garázs

A ’70-es, ’80-as években számos olyan Hi-Fi erősítő született, amelyek életkoruk ellenére — kis „felfrissítést” követően — hangminőségben, ill. szolgáltatások tekintetében könnyedén felveszik a versenyt a mai utódaikkal. A használt cikkek relatíve alacsony ára miatt napjainkra olyan készülékek is elérhetővé váltak, amelyek 30-40 évvel ezelőtt megfizethetetlennek, vagy „erősen zsebbenyúlósnak” számítottak. Bár az erősítők egy kazettás deck-hez, vagy CD játszóhoz képest alig tartalmaznak mozgó alkatrészeket, az évek „náluk” sem múlnak el nyomtalanul. Erről a recsegő potméterek, bemenetváltó kapcsolók, ill. a megfakult, gyenge hangzás árulkodik kendőzetlenül. Jó hír viszont, hogy minimális elektronikai jártassággal, kb. 3-4000 Ft anyagi, és 4-5 óra munkaidő ráfordítással házilag is újjá varázsolhatjuk Hi-Fi erősítőnket. Ez a cikk ehhez kíván útmutatást adni.

A képen látható JVC AX-1 típusú erősítőt még 2000 tavaszán vásároltam egy országos apróhirdetési újságból. (Akkoriban még léteztek ilyenek.)☺

Ez egy 1980-ban gyártott modell: az azóta eltelt évtizedek alatt természetes, hogy néhány alkatrész elhasználódott, cserére szorult. Az itt bemutatott lépések természetesen más készülékek felújításakor is irányadóak lehetnek.

A tápfeszültség stabilitása a jó hangminőség egyik eleme. Ha „gyenge” a táp, nagyobb hangerőnél, illetve erős basszusoknál az erősítő lefullad (hallható torzítás, esetleges kijelző villogása).
Az erősítő fedelének levétele után a főpanelon, vagy a hálózati trafó környezetében találnunk kell (legalább) két darab, nagyméretű kondenzátort (a lenti képen a sárgával jelölt alkatrészek). Ezek szerepe az, hogy a hálózati trafóról érkező, egyenirányított feszültség „pulzálásait“ „simítsa”, ill. nagy áramfelvételeknél ún. pufferként besegítsen az erősítő energiával történő ellátásában. Az ilyen célra gyártott kondenzátorok elektrolit folyadékot tartalmaznak megfelelő anyagba felitatva. Az idő múlásával a kondenzátor kiszárad, lecsökken a kapacitás. Megnő az alapzaj, nagy hangerőnél pedig lefullad az erősítő.
Ebből következik, hogy egy 15…20 éves, vagy még idősebb erősítőnél első lépés a tápegység elkóinak cseréje. Minden kondenzátoron legalább két adat szerepel: a kapacitása, illetve az a feszültség, amelyet tönkremenetel nélkül el tud viselni. (Nagyobb feszültségénél átütés következik be a kondenzátor lemezei között, amely visszafordíthatatlan folyamat.) A csere alkalmával nagyobb kapacitást nyugodtan berakhatunk, azonban a tűrésfeszültség  legalább akkora, vagy nagyobb legyen, mint amennyi az eredetin szerepel. Amennyiben az elektrolitkondenzátorok közel vannak egymáshoz a panelon, érdemes arra is figyelmet fordítani, hogy a cserealkatrészek is elférnek-e majd a régiek helyén, vagy sem.

 A JVC erősítőben eredetileg 8700 mikrofarados, 56 voltos elkók voltak beépítve — amely nem hétköznapi érték —, ezek átmérője 30 mm volt. A szabványos sorban hozzá közel álló 10.000 uF-os típusok nagy része 35 mm átmérőjű — ezeket nem tudtam volna beépíteni. Szerencsére — némi keresés után — sikerült olyan 10.000 uF-s, 63 voltos típust beszerezni, amelynek a mérete is stimmelt. Sajnos a régi kondiknak sok esetben nem azonos a lábtávolsága, ezért fúrógéppel tágítani kellett a NYÁK-lemezben lévő lyukon. Ezután már csak be kellett forrasztani az új kondenzátorokat. A kipróbálás után meglepően javult az erősítő hangja: még kisebb hangerőn is érezhetően szebben szólt, mint előtte a kiszáradt elkókkal. Az összesen 1500 Ft-os beruházás ennek fényében nem mondható soknak.

Sokszor előfordul régi erősítőknél, hogy a hangerő és hangszínszabályzók forgatáskor, a bemenetválasztók pedig átkapcsoláskor recsegő hangot adnak, amely azon kívül, hogy zavaró, a hangfalaknak sem tesz jót. Célszerű erre már a vásárlásnál figyelni, mintsem utólag szenvedni a poti javításával. A legjobb megoldás értelemszerűen az, ha újra cseréljük a potmétert. Azonban az erősítőkben legtöbbször olyan kivitelű potikat találunk, amelyek boltban nem szerezhetőek be. Ilyenkor nem marad más hátra, mint a házilagos javítás.
Szerencsénk van, ha a potméter a képen látható nyitott kivitelű, mert ebben az esetben nem kell kiforrasztani a panelről, és szétszerelni. A kontakt spray-kből többféle is van, egyik fajtájuk tisztításra, másik típusuk kenésre lett kitalálva. Ezek jelölésükben is megkülönböztethetőek egymástól: pl. a Kontakt WL, ill. a Kontakt Tuner tisztító, míg pl. a Kontakt 61 kenésre szolgál. Nem ajánlott azonban a „sima” WD-40 spray használata mivel ez csak ideig-óráig szünteti meg a recsegést: az oldószer egy idő után elillan, a visszamaradó sűrű „trutymó” pedig tovább rontja az érintkezést.

Az elkók kiszáradásának okai már ismertetésre kerültek az első pontban. Ha van türelmünk, célszerű az összes elkót újra cserélni: 20-50 Ft darabja — tehát anyagilag ez sem tekinthető komoly érvágásnak. Az elkók polaritására itt is ügyelni kell, ahogyan a feszültségükre is. Előfordulhat, hogy a bemeneten lévő illesztőkondi is elektrolit-kondenzátor. Ezt célszerű kidobni, és helyére MKT, vagy MKP típusú fóliakondenzátort tenni. Nagyságrendekkel jobb lesz tőle az erősítő hangja, és nem szárad ki évek múltával sem.

Szegecs