Garázs

A lakossági szórakoztatóelektronikai piacon hosszú idő óta megtalálhatóak olyan műsorvevő rádiók, amelyek — meglovagolva a folyamatos népszerűségnek örvendő nosztalgia irányzatokat — formavilágukban a ’60-as, ’70-es éveket idézik. Sajnos legtöbbjükre az ízléstelen (hiteltelen) külső mellett a silány belső tartalom, ill. a jelentős túlárazás jellemző. Ezúttal viszont egy olyan modellt mutatok be, amely kivételnek számít: a gyártónak úgy sikerült a retró hatást esztétikus módon, igényes anyagválasztással megvalósítani, hogy mellette műszakilag is teljesen vállalható beltartalmat kínálnak  — mindezt tenyérnyi (!) méretben. Ezek tükrében érthető, hogy a vételár nem lett karcsú — de hát valamit valamiért…
A kínai Sangean cég idehaza alig ismert, pedig (vagy talán pont amiatt, mert) a saját tervezésű modelljei a műsorvevő készülékek felső kategóriájába tartoznak.

A rádió összesen nyolcféle színben készül. Ezek közül a dió és cseresznye színű (fenti fotó) hozza igazán a retró összhatást — különösen a sárga skálavilágítással kiegészülve.
A fehér és a fekete szerintem túl modern — ezeknél ráadásul a fehér LED-es háttérfény teljesen idegen a ’60-as, ’70-es évek dizájnjától:

© Sangean gyári terméklap

 A rózsaszín, ill. a „zöld szövegkiemelő filc” példányok pedig kifejezetten extrémnek számítanak:

© Sangean gyári terméklap

---

---

A készülékház — a hasonló méretű rádiókkal ellentétben — nem fröccsöntött műanyagból, hanem dekorfóliával bevont, préselt forgácslapból készült, ebbe illeszkedik bele méretpontosan a fém hangszórórács, amely a „cseresznye” kivitelnél matt pezsgőszínű. A rács mögött elhelyezett LED színe az aktuális üzemmódról tájékoztat: a zöld szín URH vételnél a pontos frekvencia beállítását jelzi, Bluetooth hangszóróként használva színe kékre változik. A beépített akkumulátor töltéséről pedig a LED vörös fénye tájékoztat. Szintén fémből készült az előlap jobb oldali fele is, amelyen a nagyméretű hangológomb, alatta pedig a főkapcsolóval egybeépített funkcióválasztó, mellette pedig a hangerőszabályzó található. Míg a hangológomb jól kézreáll, az alatta lévő két másik szabályzó méretét kifejezetten kicsinek találtam. Más kérdés, hogy ha megnövelték volna ezek méretét, akkor aránytalanná vált volna dizájn, ill. egyik szabályzó állítása esetén könnyen a másikat is eltekerhetnénk. A rádió kompaktsága miatt a beépített hangszóró is meglehetősen kis méretű (1,5"=3,8 cm). Alapból az ember nem sokat várna egy olyan hangsugárzótól, amelynek mérete megegyezik egy telefonkagylóban lévő hangszóróéval — pont emiatt okozott meglepetést a rádió hangminősége. (Erről bővebben a cikk későbbi bekezdésében.)

A mérethez képest tekintélyes tömeg mellett négy tömör gumiláb gondoskodik arról, hogy a rádió stabilan álljon az asztalon, vagy azon a felületen, amire állítottuk. Az alul található gyártási szám harmadik és negyedik karaktere a gyártás évét és hónapját adja meg, ami a fenti esetben 2022 júliusa. Mivel a vásárlás 2024 októberében történt, így nem nehéz kiszámítani, hogy ez a példány az elkészülte után közel két és fél évet állt raktár(ak)ban. Azt feltételeztem, hogy ennyi idő alatt bőven lemerült a beépített áramforrás, ám ez nem jött be: töltés nélkül is azonnal működésre bírható volt a rádió.

---

A bal alsó sarokban egy micro USB aljzat kapott helyet: külső tápegység csatlakoztatható ide, amellyel a rádió üzemeltetése és a beépített akkumulátor töltése egyaránt megoldható. A micro USB helyett véleményem szerint előnyösebb lett volna egy USB-C aljzat beépítése, amely lényegesen strapabíróbb és elterjedtebb is, mint a micro-s verzió. A belső Li-ion akku egyébként egy teljesen szabványos 18650-es cella, amely 2600 mAh névleges kapacitású. Előnye, hogy mivel széleskörben elterjedt, így évekkel később egy esetleges tönkremenetel esetén könnyen és olcsón cserélhető. Az akkumulátor töltöttségének 10% alá csökkenésekor a skálavilágítás kialszik, ezzel jelezve a töltés szükségességét.

A hátlap legnagyobb részét egy ráccsal védett, ún. passzív membrán foglalja el, amely lényegében egy mágnes és lengőtekercs nélküli hangszóró. Szerepe az előlapi, picinyke méretű hangsugárzó mélyátvitelének javítása. Ennek hatásosságáról azonnal meggyőződhetünk, ha egy hullámkartondarabbal, vagy egy vastagabb szivaccsal letakarjuk a rácsozott részt: egyből „Sokol-rádióssá” válik a hangzás… Szintén romlik a mélyátvitel, ha a rádiót nagyon közel, vagy épp túl messze helyezzük el a faltól, vagy más — hasonló funkciót ellátó — hangvisszaverő felülettől. Tapasztalataim szerint 15…20 cm az a rádió-fal távolság, amikor a legjobb a hangminőség.

Forrás: Sangean Facebook csatorna

A WR-7 tunere kizárólag a CCIR-FM sávon (87,5…108 MHz) működőképes, középhullámú adások vételére nincs lehetőség — de utóbbi igazából nem is hiányzik. A hangolás nem a hagyományos módon (egy forgókondenzátor tengelyének tekerésével) történik, hanem elektronikus úton: a hangológomb egy jeladóhoz csatlakozik, amely egy DSP-s (digitális jelfeldolgozású) egychipes FM vevő bemenetére van kötve. A gomb eltekerésével növekvő, vagy csökkenő irányban hangolhatjuk a rádiót. Az éppen hallgatott állomás pontos frekvenciáját ugyan nem lehetséges leolvasni, de a két, ill. három MHz-enként beosztott skála, valamint a rádióállomások rendszeres időközönként elhangzó saját azonosítója (ident) segítségével ez is megoldható.
A retró külső miatt le kell mondani a gyorskeresésről (scan), ill. a kedvenc állomások eltárolására szolgáló memóriahelyekről is.

Sokan (tudatlanságból) megvetik a DSP rendszerű vevőket, mert az ebay-en 5-6.000 Ft-ért beszerezhető noname kínai adóvevőkkel azonosítják őket, amelyek sem normális bemeneti szűrőkörrel, sem normális jelfeldolgozó áramkörökkel nem rendelkeznek. Egy normálisan felépített (emiatt nyilván nem 10.000 Ft-os kategóriájú) DSP-s rádió viszont gyakorlatilag minden tulajdonságban köröket ver a hagyományos szuperheterodin vevőkre. Nem véletlen, hogy ma már a komoly rádióamatőr, ill. profi készülékek többsége DSP-s tunerrel készül.

A rádió belső felépítéséről, áramköri paneljairól — nem túl jó minőségű — fotók találhatóak az alábbi webhelyen: https://fccid.io/BYGWR7/Internal-Photos/Internal-Photos-3890867

A WR-7 érzékenységéről laborműszerek hiányában egyszerű gyakorlati tesztekkel győződtem meg, amelyekhez a budapesti Jazzy Rádió (90,9 MHz), ill. a szintén fővárosi Tilos Rádió (90,3 MHz) adásait választottam. Ezek ugyanis a pozíciójukból, ill. az alacsony adóteljesítményükből adódóan otthonomban a vevőkészülékek többségével vagy egyáltalán nem, vagy csak sisteregve, recsegve hallgathatóak még mono üzemmódban is.

A WR-7-hez mellékelnek ugyan egy külső huzalantennát, ennek hiányában viszont a beépített antennájával is használható — nyilván csak a közeli, nagy térerejű adók vételére. Meggyőződésem volt, hogy a beépített antennával sem a Tilos, sem a Jazzy nem fog bejönni, ám ez legnagyobb meglepetésemre nem igazolódott be: mindkettő stabilan jött, függetlenül attól, hogy a rádiót melyik helyiségbe, vagy annak melyik sarkába helyeztem.

A sávot végigpásztázva nem találtam több adót a külső huzalantennával ahhoz képest, mint amikor a beépített antennát használtam.

A szelektivitást is megfelelőnek tartom: az egymáshoz (frekvenciában) közel lévő adók nem zavarnak át a szomszédos csatornákra. (Pl. Szolnokon zavarmentesen hallgatható volt a 92,2 MHz-en sugárzó helyi Aktív Rádió, ill. a 92,5-ön, 30 kilométerrel távolabbról adó Cegléd Rádió is.)

Amint azt a fenti bekezdésekben már részben érintettem, ennek a kis rádiónak a méretéhez képest meglepően jó a hangminősége. Természetesen nem a többszázezres HiFi hangfalakkal kell összehasonlítani, és házibulit sem ezzel fog tartani az ember, de úgy érzem, hogy amit ekkora térfogatból fizikailag ki lehet hozni, azt a tervezőknek sikerült megvalósítani. Ebben a vastag, fából készült doboznak éppúgy szerepe lehet, mint a passzív membránnak. A WR-7 értelemszerűen nem teremhangosításra van kitalálva, de egy otthoni étkezőt, vagy egy normál méretű szobát normál hangerővel, hallható torzítás nélkül képes betölteni hanggal, ill. zenével. Érdekes módon ugyanakkor a Bluetooth kapcsolaton keresztül elérhető hangminőséget érezhetően gyengébbnek találtam, mint az analóg rádiókét. (Bluetooth hangszóróként használva halkabb, dinamikaszegényebb volt a hangzás.) A gyári adatlap szerint FM vételnél a maximális kimenő hangteljesítmény 1,4 watt (ilyenkor az erősítő AB osztályban dolgozik), míg Bluetooth / AUX üzemmódban 1,6 watt préselhető ki belőle „D” osztályban.

---

A Sangean WR7-es rádió gyakorlatilag csak külsejét tekintve nevezhető retrónak. A tuner, ill. a pici dobozból kicsiholt hang minősége alapján sokkal inkább nevezhető korszerű készüléknek. Ahogyan azt pár sorral fentebb említettem, Bluetooth hangszóróként kevésbé voltam vele megelégedve, ha valakinek nem kell az FM rádió vétel, akkor jobban jár, ha ugyanazért a pénzért egy kifejezetten Bluetooth-os hangszórót vásárol. A hazai kereskedelmi forgalomban közel 40.000 forintba kerülő WR-7 elsőre kimondottan drágának tűnik, ám az tény, hogy jelenleg nincs olyan gyártó, amely ugyanezt a műszaki minőséget, ill. igényes anyaghasználatot ugyanennyiért, vagy olcsóbban nyújtaná.