Garázs

Ahogyan azt a bevezetőben említettem: nincs nagy kínálat az autórádiók piacán, így viszonylag könnyű volt a választás. A 70-80.000 Ft-os készülékeket eleve elvetettem: ennyit ugyanis egyrészt nem akartam rászánni erre a hobbira, továbbá nincs szükségem beépített CD lejátszóra, amely csak drágítja az eszközt.
A SONY DSX-A210UI-t magyar és külföldi FM-URH-DX csoportban is ajánlották olyan készülékként, amelynek kifejezetten jó a szelektivitása, és megfelelő az érzékenysége a távoli adások vételéhez. Vevője digitális jelfeldolgozású (DSP-s): ez a technika nagyságrendekkel jobb paraméterekkel rendelkezik, mint a régi szuperheterodin vevők.
2024 nyarán újonnan, számlával, 2 év garanciával mindössze 24.990 Ft-ért lehetett megvásárolni. Az ismert használtcikkes oldalakon ennyiért 30-35 éves, bizonytalan állapotú („kipróbálni nem tudtam” — ami az esetek nagy részében „a tudom, hogy hibás, de elsunnyogom”-mal egyenértékű) fényesre kopott, nikotintól megsárgult autórádiókat és Hi-Fi tunereket árulnak, amelyekért nemhogy pénzt nem lennék hajlandó adni, de a lakásba sem hoznám be őket…☺

Mivel évek óta nem foglalkoztam autó Hi-Fi-vel, engem őszintén meglepett, hogy „már csak ilyen kicsi egy fejegység”: persze úgy, hogy nincs már benne kazettás mechanika, se CD-játszó, a „maradék” elektronika pedig akár még ennél is kisebb helyen is elférne, csak akkor nem lehetne normálisan beépíteni a régi autókba. A rádió mellett található egy kifejezetten szűkszavú, minimális információtartalmú leírás, egy kiemelőszerszám, továbbá egy olyan adapterkábel, amely a SONY saját típusú hátsó csatlakozóját alakítja szabványos ISO csatlakozóvá.

A marketingosztály 4x55 watt hangteljesítményt ígér — ami a hajszálvékony tápkábelekre tekintve némi hitetlenséget kelt az emberben…☺

Korszakok, elnökök, technikák jönnek-mennek, de a régi „lengyel piacos nagy ígérgetések” az autó Hi-Fi területéről úgy látszik, már sosem fognak eltűnni.

A hátlap egy vastag öntvény, aminek a hőelvezető hatására szükség is van, mivel a rádió még minimális hangerőn hallgatva is észbontóan melegszik: konkrétan 15-20 perc után nem lehet megérinteni a hátulját, annyira forró. Milyen lehet akkor szűk helyre beépítve — főleg ha még rá is süt a kocsira a napfény?
A két RCA csatlakozóról vonalszintű jel vehető le további erősítő, vagy más audioeszköz számára. 10 amperes a beépített biztosíték, tehát 120 watt felvett teljesítmény felett már ki fog oldani, ezért is kamu az előlapon és a csomagoláson ígért 4x55 watt (összesen: 220 W) hasznos hangteljesítmény.

Ennek a modellnek az alapszíne: fekete-vörös, de létezik belőle fekete-zöld színvilágú is — nekem előbbi jobban tetszik.
A gombok mérete, elhelyezkedése, ill. az, hogy melyik funkciók kaptak dedikált kezelőszervet viszont már több kritikát érdemel: a kazettás magnó, ill. a CD-játszó mechanikái, ill. ezek kezelőszerveinek hiányával felszabadult helyet egyáltalán nem használták ki: a kijelző alatti nyomógombsor (amellyel a memóriában tárolt programok között léptethetünk) rendkívül kis méretű, ráadásul maguk a nyomógombok nem is ott találhatóak, ahol a számok világítanak, hanem alattuk. Szerintem teljesen feleslegesen kapott dedikált gombot az RDS-PTY, amely segítségével műsortípusok szerint kereshetünk a rádióállomások között. Cserébe kaphatott volna dedikált nyomógombot a főkapcsoló: jelenleg az SRC (bemenetválasztó) gombot kell hosszan nyomni a kikapcsoláshoz, de erre semmilyen jól látható felirat nem utal. Nincs dedikált gomb a balansz-szabályzónak sem: csak menübe mélyen belépve lehet állítgatni a fader-rel együtt.

Ebben a formában teljesen feleslegesnek tartom a világító csíkokat, miközben pl. a gyakran használt hangerőszabályzó semmiféle megvilágítást nem kapott. A legnagyobb és legerősebb fénnyel világító nyomógomb az „EXTRA BASS” feliratú, amely alul középen található, és minden bekapcsoláskor automatikusan aktivált állapotba kerül. Megnyomva tovább növeli a mélyhangkiemelést, második megnyomásakor pedig kikapcsolja azt.

A kék-fehér pontmátrix kijelzőről határozottan pozitív a véleményem: nagyon jól olvasható még nappal, erős megvilágítás mellett is.
A rádió az RDS szolgáltatásoknak csak egy szűk szeletét támogatja: ezek az alábbiak:
PS (Program Service): 8 karakteres statikus szöveg az állomás nevének megjelenítésére;
AF (alternatív frekvenciák): ennek birtokában az adóállomástól folyamatosan távolodó gépkocsi rádiója a vett jel minőségének romlásakor képes egy másik — ugyanazt az adást sugárzó — adóra áthangolni (igény esetén kikapcsolható, pl. URH-DX-nél);
CT (Clock Time - pontos idő): ez egy kifejezetten hasznos szolgáltatás lenne, ha a magyarországi rádióállomások mindegyike odafigyelne arra, hogy valóban pontos idő legyen belekódolva a jelfolyamukba, ne pedig valamilyen totál esetleges adat, amely becsapja a készüléket, és annak használóját.
PTY (Program Type - programtípus): a fentebb említett dedikált gombbal tematika alapján váltogathatunk az egyes rádiók műsorai között.

Nem szerepel a szolgáltatások között az RT (radio text), amely max. 64 karakteres, dinamikusan változó szöveg megjelenítését teszi lehetővé. Számomra ez a funkció autóban egyáltalán nem hiányzik, mivel egy ekkora kijelzőre hosszabb szöveg egyszerre úgysem fér ki, csak folyamatosan léptetve, az pedig engem vezetés közben idegesít — éppúgy mint bármi, ami feleslegesen elvonja a figyelmemet a vezetéstől.
Behangolt URH állomás esetén bal oldalon a megfelelő memóriabank számát láthatjuk (FM1/FM2/FM3), mellette pedig az üzemi frekvenciát, vagy amennyiben van dekódolható RDS adat, akkor az állomás nevét. Fura, hogy ha már megvan a PS adat, utána semmilyen gombbal nem lehet visszaváltani frekvenciakijelzésre, ahogyan az is, hogy az eltárolt állomások hallgatásakor azok memóriabankon belüli memóriahelyeinek számát nem jelzi ki a rádió.

A DSPL (display = kijelző) gomb megnyomásakor a pontosidő kerül kijelzére, amely lehet kézzel előre beállított, vagy az RDS-CT-ből átemelt. A gomb újabb megnyomásakor pedig a tápfeszültség pillanatnyi értékét olvashatjuk le. Nekem még sosem jutott eszembe, hogy az autórádió kijelzőjén ellenőrizzem a gépkocsi akkumulátorának kapocsfeszültségét, de bizonyára sokan kérhették, ha gyárilag beletették. A DSPL gomb újra megnyomásakor visszatérünk a „Bank név - RDS PS” kijelzésre. Jó néven vettem volna valamiféle visszajelzést a sztereó vételről, ill. egy jelszint kijelzőt is: igazán lett volna nekik hely, mégis kimaradtak.

---

Ez a rádió levehető előlapos lopásvédelemmel rendelkezik, tehát a készülék végig beszerelt állapotban marad, ám a jármű elhagyása előtt lehetőségünk van az előlapot lepattintani, ezzel elveszíti „kivánatosságát” az esetleges autófeltörő tolvajok körében. Ugyanakkor az előlap lepattintását lehetővé tevő gombot átgondolatlanul odatették a talán leggyakrabban használt (bemenetváltó és főkapcsoló funkciójú) gomb mellé. Ha az ember nem elég figyelmes, és pl. vezetés közben akarja kikapcsolni a rádiót úgy, hogy közben nem akarja figyelmét elvenni az útról, akkor simán az előlapot fogja leugrasztani a helyéről, mivel annak gombja jóval kintebb van, mint az SRC feliratú. Fura, hogy ez így ebben a formában végigment a teljes terméktervezési folyamaton, anélkül, hogy bárki figyelmeztetett volna arra, hogy nem lesz jó… Pedig a SONY nem kispályás a szórakoztatóelektronikai termékek piacán, hanem egy komoly múlttal rendelkező cég.

Visszatérve a levehető előlapra: igazán adhattak volna hozzá egy kb. 20 Ft gyártási költséget képviselő védőtokot, amely a karcolódásra amúgy is kifejezetten hajlamos előlapot megvédhetné legalább olyan esetekben, amikor nincs fenn a rádión.

Annak ellenére, hogy az A210 számos fura, ill. kissé gagyi megoldást tartalmaz, maga az URH rádióvevője tényleg kifejezetten jó: gyors a keresés, még gyenge rádióállomások esetén is könnyen dekódolja az RDS információkat, amikor romlik a jelminőség nem kezd el egyből idegesítően sercegni az adás, mint a hagyományos rendszerű vevőknél, hiszen a DSP áramkör még olyankor is „csodát tud tenni”, amikor a hagyományos analóg rádiókat inkább odébb hangoljuk, vagy kikapcsoljuk. Egy mondatban összefoglalva: arra a célra, amire én vettem a rádiót, számomra megfelelő.
Ettől persze még bosszantóak a fentebb bemutatott — nem alaposan átgondolt — megoldások, ahogyan az is, hogy a rádió minden egyes tápfeszültség-vesztéskor elfelejt mindent. Az ismételt feszültség alá helyezés során elölről, egyesével be kell állítani mindent:

SET AREA (EU->ON): Európa esetén csak a CCIR sáv (nyugati URH) elérhető, RUSSIA-t választva pedig az OIRT sáv (keleti URH) is használható.
DEMO MODE (ON->OFF): a bemutató üzemmód arra lett kitalálva, hogy a szakkereskedésben kiállított rádió villogással, ill. a tulajdonságainak kijelzőre kiírásával felhívja magára a figyelmet. Ennél a típusnál ez alapból be van kapcsolva, holott szerintem jó, ha minden kb. 20.000. legyártott példányból lesz bemutató darab, sokkal egyszerűbb lenne csak azokon aktiválni, mintsem a többi 19.999 példánynál egyesével letiltani.
BEEP (ON->OFF): ne csipogjanak a gombok megnyomás esetén, mert idegesítő.☺
CT (OFF->ON): az RDS-ből vegye a pontos időt, ne kézzel kelljen beállítani.
Bekapcsolás után a tunert kiválasztva még az alábbi beállítást érdemes elvégezni:
REGIONAL (OFF->ON): a távoli, gyengébben, de stabilan vehető adókat is találja meg, ne csak a helyi, kifejezetten erőseket.

Tényleg érthetetlen számomra, hogy ezek közül miért mindegyiknél a logikátlan opció az alapértelmezett, és egy akkuról leválasztást követően miért kell minden alkalommal újraprogramozni az egész készüléket — így a XXI. század második évtizedében?

Mindent összevetve: ez a típus ugyan egy olcsó modell, ennek megfelelően kell vele szemben követelményeket támasztani, de arra a célra, amire megoldást kerestem, számomra megfelelő választásnak bizonyult.

---