ű

Egy famintás előlapú Stalker IX CB rádió felélesztése

A negyvenéves technika többévnyi pihenés után újra életre kelt…

Stalker IX famintás előlappal - klasszikus formák, letisztult dizájn.
Régóta szerettem volna egy famintás előlapú Stalker IX-et a President Grant mellé, de sajnos a neten, ill. a rádiós börzéken felbukkanó példányok 90%-a botrányos esztétikai állapotban, vagy szétbuherálva, vagy csillagászati árban, ill. ezen tulajdonságok tetszőleges kombinációival várja új tulajdonosait. 2023 tavaszán végül a szerencse mellém szegődött, amikor az egyik internetes adás-vételi portálon találtam egy mindössze 20.000 Ft-ért kínált példányt. Csupán egyetlen fénykép volt feltöltve róla — az sem jó minőségű. Így látatlanban tuti nem vásároltam volna meg, viszont mivel az eladó belement a személyes átvétel megszervezésébe, ezért úgy gondoltam: ha nem megfelelő állapotú a készülék, max. nem veszem meg. A telefonos beszélgetés során szimpatikus volt a hirdető — ebben is különbözött a neten, ill. börzéken mindig jelenlévő nagydumás nepperektől. A megbeszéltek szerint megtörtént a személyes találkozó, és bár az eső miatt nem tudtam a helyszínen kipróbálni a rádiót, de a kifejezetten megkímélt állapota, és a hozzá kapott kiegészítők (eredeti mikrofon, tápkábel) bizalmat ébresztett: remélhetőleg csak nem egy romhalmazt vettem meg.☺
A sorozatszám matricája sajnos már eltűnt a hátlapról, így a gyártás pontos évét nem sikerült megállapítani. Tippem szerint 1981-es — az alaplapra szerelt félvezetők feliratai, ill. a felszereltség alapján (fa előlap, 80 csatorna, FM üzemmód).

Bár nem volt koszos a készülék, a hazaérés után kapott egy törlőkendős tisztítást; ezt követően került sor a beüzemelésre. A kimenetre műterhelést csatlakoztattam, majd a rádiót egy szabályozható kimenetű, stabilizált tápra kötöttem. Mivel nem lehetett tudni, hogy hány évet töltött tétlenül ez a Stalker IX-es, ezért a biztonság kedvéért először csak 9 volt feszültséget állítottam be, ezt a rádió bekapcsolása után szépen lassan emeltem 13,8 voltig.

Később az RF kimenetre egy kombinált SWR & teljesítménymérőt, annak kimenetére pedig műterhelést kapcsoltam abból a célból, hogy ellenőrizhessem: rendben működik-e a rádió végfoka. (Ezeknél a régi 30-40 éves készülékeknél a beépített félvezetők ma már gyakorlatilag beszerezhetetlenek, így egy végfok, vagy szintézer meghibásodás lényegében a gazdasági totálkárral egyenlő.)

A teljesítménymérő mutatója AM, ill. FM üzemmódban ugyan kitért nyugalmi állapotából (tehát a végfok működött), ám SSB-ben hiába beszéltem a mikrofonba: 0-n maradt a mutató. Másik mikrofont csatlakoztatva a készülékhez SSB üzemmódban is egyből mérhető volt teljesítmény. Nem volt kérdés: itt a Stalker mikrofonnal van valami probléma. Szétszedtem a házát, amire amúgy is sor került volna, mert szerettem volna megtisztítani anélkül, hogy az elektronikai része vizet kapjon. Multiméter szakadásvizsgálójával végigmérve a betét nem mutatott meghibásodást, a spirálkábel, ill. végén a csatlakozó szintén rendben volt, így a PTT nyomógombra terelődött a gyanúm. Ez egyidőben két áramkört kapcsol: egyik fele az adás, vagy a vétel szálat „húzza le” 0-ra, a másik fele pedig a mikrofon jelét szakítja meg elengedett állapotban. Szerencsére ez egy nyitott házas kapcsoló, így az oxidréteg eltávolítása érdekében az érintkezők kaptak egy kis Tuner 600 spray-s kezelést, majd kb. 40-50 gombmegnyomás után jöhetett a Kontakt 61 spray-s kezelés a hosszútávú jó kontaktus érdekében. Ugyanilyen ápolásban részesült a mikrofonjel szintjének csökkentésére szolgáló pici potméter is.
A Stalker IX eredeti gyári mikrofonja.
A kézibeszélő házának műanyag elemei a szivaccsal együtt kétszeri krémszappanos kezelést kaptak, majd száradás után jöhetett az összeszerelés. A próba sikerült, a gyári kézibeszélő ismét használható!☺

 
A tápkábel „pimpelése”
A rádióhoz kapott tápkábel egyrészt rövid volt, másrészt a vastagságát sem tartottam megfelelőnek (mindössze 0,75 mm átmérőjű volt), ezért úgy döntöttem, hogy ezt mindenképpen fel fogom újítani. — Miért nem vettem inkább új tápkábelt? Sajnos a kereskedelemben újként forgalmazott Grant/Stalker tápkábel (Albrecht NC B303) nagyon vékony rézvezetékkel van szerelve, a csatlakozója pedig egybeöntött típusú: nincs lehetőség a vezeték utólagos cseréjére. A tápdugót pedig külön, szerelhető kivitelben sehol sem árusítják.
Szerencsére a Stalkerrel együtt kapott tápkábelen szétszedhető a csatlakozó, a lengő biztosítóház érintkezői is forrasztható típusúak, így adódott az ötlet: ezek felhasználásával, valamint 2 x 1,5 mm2-es hangszóróvezetékkel kiváló, új tápkábelt tudok készíteni.
A tápkábel pimpelése I.
Az eredeti és az új tápkábel keresztmetszetének különbsége; forrasztott saruk kerültek a másik végre, valamint a szerelhető tápdugó bővítése a vastagabb vezeték fogadásához.

A csatlakozó érintkezőihez forrasztással rögzítettem a vezetéket, a kábelkivezetésénél pedig reszelővel óvatosan bővítettem a nyíláson, azért, hogy a vastagabb vezeték kényelmesen beférjen, és a csatlakozóház összeszerelhető legyen. Az olvadóbiztosító házát a kábel rádióhoz közelebb eső felébe építettem be, míg a tápkábel másik végére 6,3-as, sarus csatlakozót tettem, — ezáltal ugyanis kitelepülések során a rádió közvetlenül csatlakoztatható a tápellátását szolgáló zselés ólom akkumulátorhoz. A vezeték hossza egyébként azért lett 130 cm, mert ez pont megfelelő az autó padlólemezén nyugvó akku, és a műszerfal tetejére tett rádió összekötéséhez.☺
A pimpelt tápkábel...
Így fest a „pimpelt” Stalker IX tápkábel, amely azóta már többször bizonyította használhatóságát.



Az első „éles” próba
Stalker IX éles próbája még az eredeti elkókkal.

Bár az elektrolit kondenzátorok cseréje az első pillanattól kezdve tervbe volt véve, még azt megelőzően szerettem volna kipróbálni a rádiót: mit tud a 40 éves elkókkal? Otthon egy másik rádióval, ill. a kimenetre kötött műterheléssel tesztelve látszólag minden rendben volt, de az igazi teszt mégiscsak az, amikor valódi rádiós körülmények között van kipróbálva a készülék, ezért egyik este összepakoltam a Stalkert a fentebb bemutatott tartozékaival együtt, magamhoz vettem egy zselés ólomakkumulátort, meg egy 2000 mm-es Sirio antennát a mágnestalppal, és elautóztam a Duna Aréna parkolójába. A gyors beüzemelést követően a késői órák ellenére is sikerült két összeköttetést létesítenem. Mindkét ellenállomástól kedvező riportokat kaptam az adásomra, és én is kitűnően vettem őket.



További (megoldott) feladatok
A sikeres próba után hátra volt még az említett elektrolitkondenzátorok teljes cseréje, ill. az adást jelző TX LED hibájának felkutatása — ez ugyanis adás alatt is sötét maradt.
A Stalker IX kicserélt elektrolitkondenzátorai...
Az elkócsere inkább türelemjáték, mintsem komoly műszerészi kihívás. Szerencsére a korábbi Grant-felújításból szinte mindegyik kapacitásértékből maradt még elegendő mennyiség a cseréhez, de pár értékből azért így is rendelni kellett. Az eredetileg 10 voltos feszültséghatárra méretezett darabok helyett 25 voltosakat építettem be, továbbá valamennyit 105°C-os hőtűrésű példánnyal váltottam ki.

Nagyobb kihívás volt a TX LED hibájának felkutatása. Anélkül, hogy a T. Olvasót untatnám a feleslegesen lefutott körökkel, a többszöri szétszedésekkel, összecsavarozásokkal, annyit röviden, hogy egy korábbi forrasztásnál használt folyasztószer pont annál a két fóliasávnál okozott átvezetést, amelyek a LED-hez mentek. Egy régi mechanikus írógép javítókészletéből származó durvaszőrű ecset, és egy kis Tuner 600 spray-s kezelés együttese végül eredményt hozott, és megszűnt a zárlat: a TX LED világít adáskor.
Most már végre teljes értékűen használható ez a klasszikusnak számító CB rádió.
Stalker IX - TX LED
Abban, hogy az a kis piros LED ott a bal alsó (valójában jobb felső) sarokban világítson, többórányi munka van.



2023.05.23-30.
Legutóbbi frissítés: 2024.07.18.
Szegecs