Garázs

Mit nevezünk rádióamatőr diplomának?

A világ országainak rádióamatőr szövetségei, helyi klubjai rendszeresen hirdetnek meg ún. „rádióamatőr diplomákat”, amelyeknél bizonyos — előre kihirdetett — feltételeknek való megfelelés esetén elismerő oklevél, vagy emléklap jár a résztvevőknek. Ilyen feltétel lehet pl. meghatározott számú, ill. üzemmódú összeköttetés létesítése, majd igazolása a szervező állomásokkal. A diplomákat leggyakrabban valamilyen kerek évforduló kapcsán írják ki: pl. egy adott ország függetlenné válásának, vagy egy híres személy születésének 100. évfordulójára hirdet diplomát a helyi rádióamatőr szövetség.
Maga a kifejezés egyébként a magyar rádióamatőr szakmai nyelvbe meglátásom szerint hibásan került be, ugyanis az angol „diplom” szó oklevelet jelent, a magyarban használt „diploma” (mint pl.: orvosi diploma) angol megfelelője a „degree”. A rövid nyelvi kitérő után lássuk egy gyakorlati példán keresztül, hogy miről is szól egy rádióamatőr diploma (oklevél), ill. SWL (megfigyelő) állomásként milyen lehetőségeink vannak oklevelek, ill. emléklapok megszerzésére?

A spanyol rádióamatőr szövetség (URE) 2024-ben ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját. Ennek alkalmából egy kifejezetten nagyszabású rádióamatőr diplomát hirdettek meg.

A kihívás lényege, hogy a megadott idősávon belül (2024. április 1-30.) minél több alkalmi hívójelű állomással kellett sikeres összeköttetést létesíteni a megadott sávokban és üzemmódokban.

Külön kiemelték, hogy nem csupán hívójeles amatőrök, hanem SWL (megfigyelő) állomások részvételére is számítanak. (Erre valamennyi diplomakiírásnál érdemes figyelni, ugyanis nem minden esetben hirdetnek meg SWL lehetőséget.) A szervezők profizmusát jellemzi, hogy minden elektronikusan zajlott: nem volt szükség nyomtatásra, postára menésre, hetekig várakozásra. Az SWL állomásoknak a sikeresen vett összeköttetéseket tartalmazó naplófájlt kellett e-mail mellékletben eljuttatni a szervezők részére.

A kiírásban szerepelt az alkalmi állomások hívójele, ill. az üzemmódjuk is, amelyben meg lehetett őket találni „az éterben”. A bemutatott spanyol diplománál nemcsak a sávok álltak bőségesen rendelkezésre (RH, VHF, UHF és SHF), hanem az üzemmódok is (SSB, FM, távíró, valamint a népszerű gépi üzemmódok: FT4, FT8, RTTY, műhold és digitális URH {DMR, C4FM, D-Star}).

A kihívásban — rendezői oldalról — az alábbi 18+2=20 alkalmi állomás vett részt (zárójelben az adott állomás területi hovatartozása olvasható):
AO75AN (Andalusia), AO75AR (Aragon), AO75IC (Canary Island) (EA8), AO75CA (Cantabria), AO75CL (Castile and León), AO75CM (Castilla-La Mancha), AO75CT (Catalonia), AO75MA (Madrid Community), AO75NA (Foral Community of Navarra), AO75CV (Valencia Community), AO75EX (Extremadura), AO75GA (Galicia), AO75IB (Balearic Islands) (EA6), AO75LR (La Rioja), AO75MC (Melilla and Ceuta) (EA9), AO75EU (Basque Country), AO75PA (Principality of Asturias), AO75MU (Murcia Region), AO75URE (Spain), CQ75URE (Portugal) (CT).

---

A megszerezhető oklevelek

A naplózott sikeres összeköttetések, ill. a használt sávok függvényében bronz, ezüst, ill. arany fokozatú oklevelet kaphattunk a szervezőktől:

Ezek megszerzésének feltételei az alábbiak voltak a rövidhullámú kategóriában:

A bronz fokozathoz elegendő volt az alkalmi állomások közül 10 db naplózása — tetszőleges üzemmódban és sávban. Az ezüst fokozathoz már 14 alkalmi állomásra volt szükség és a 3 különböző sáv is feltétel volt. A legmagasabb arany fokozathoz pedig a 20-ból 18 állomás és 4 különböző sáv kellett.

Ezek így leírva lehet, hogy nem tűnnek soknak, de a gyakorlat során tapasztaltam, hogy nem is olyan egyszerű teljesíteni, főleg ha az ember egy szál dróttal próbál meg rádiózni (azt is lakáson belül).

A diplomához egy kifejezetten igényes, alkalmi weblapot is készítettek, amely a https://75aniversario.ure.es/ címen érhető el bárki számára. A szervezőket dicséri, hogy a részvételi szabályok a spanyol és az angol mellett még hat (!) további nyelven is olvashatóak az oldalon.

Érdemes egy pillantást vetni az egyes üzemmódok arányára („QSQs by mode”): akár tetszik egyeseknek, akár nem, de a digitális üzemmódok (FT8, FT4 és társaik) magasan tarolnak: 454.000 digitális összeköttetésre kicsivel több mint 250.000 fónia (SSB) és alig 152.000 távíró (CW) összeköttetés jutott, és amikor a fenti képernyőkép készült, a határidő lejártáig még 12 nap hátra volt.

A végleges eredmény 1.323.377 összeköttetés volt, amelyből 682.375 digitális, 395.535 fónia (SSB), 252.365 pedig távíró (CW) üzemmódban történt.

A spanyol oldal leghasznosabb szolgáltatása az volt, hogy a pillanatnyilag aktív alkalmi állomások az aktuálisan használt üzemmódjukkal és az éppen használt sávval együtt folyamatosan monitorozhatóak voltak a nyitólap „On air stations” rovatában:

Ennek köszönhetően nem kellett hosszas órákat feleslegesen a rádió mellett töltenem olyan állomások „levadászása” érdekében, amelyek esetleg abban a pillanatban nem is voltak aktívak, — helyette inkább az éppen aktív, és még hiányzó ellenállomások forgalmazásának „elcsípésére” tudtam koncentrálni. Főleg egy kezdő SWL állomás számára óriási segítség, ha tudja, hogy a várt állomást azért nem hallja, mert az be sincs kapcsolva, vagy éppen a vevő saját antennája rossz, esetleg pillanatnyilag nincs terjedés.

---

A diplomakiírásról előzetesen nem értesültem, hanem a 40 méteres amatőrsávot egy hétköznap estén SDR-vevővel fürkészve tűnt fel egy AO75GA (alkalmi) hívójelű állomás. Gyorsan rákerestem a neten, és akkor találtam rá a spanyol rádióamatőr szövetség központi oldalára. Elolvasva a feltételeket, ill. látva a szervezőállomások magas számát, a sokfajta üzemmódot, kedvet kaptam az induláshoz. Kezdő SWL állomásként, egy szál földre fektetett drótot antennaként használva úgy gondoltam, hogy elegendő lesz a bronz fokozatot megcélozni. A következő „találat” 160 méteren született az éjszakai órákban. Ezt követően több napon át vadásztam a még hiányzó, és éppen aktív állomásokra. Ahogyan az minden gyűjtéssel járó tevékenység esetén igaz, itt is a vége volt a legnehezebb: míg az elején mindegyik alkalmi hívójel új volt számomra, később főleg csak olyan állomásokat vettem, amelyek már szerepeltek a naplómban.

Amikor végre elértem a bronz fokozathoz szükséges 10 db naplózott vételt, egy hirtelen jött gondolattól vezérelve úgy döntöttem, hogy itt már nem állok meg: irány az ezüst!

A három különböző sáv már megvolt korábban, „csak” a +4 új állomás hiányzott. Két nap alatt ez is meglett, ekkor már tudtam, nincs megállás az aranyig! ☺

Az ahhoz szükséges összesen négy különböző sáv közben már meglett, viszont a legmagasabb fokozathoz kettő kivételével az összes rendező állomásról kell naplóbejegyzés!

No, ez nem ment könnyen. Nyilván, ha komoly antennám lenne, az nagyban segített volna, de számomra pont az volt a kihívás, hogy a filléres felszereléssel + nem kevés türelemmel mit tudok kihozni. A rövidhullámú jelterjedés „szépségét” pont az adja, hogy napszaktól, évszaktól, időjárástól függő, ill. ott vannak még az ún. holtzónák is, amelyeken belül nem lehetséges a vétel. Végül aztán csak meglett a 18 állomás, így a szervezőknek az alábbi naplót küldtem el:

---

Hiába nemzetközi diplomáról van szó, amely többezer résztvevőt jelent a világ számos részéről, a log e-mailben történő beküldése után alig öt és fél óra múlva (!) már meg is érkezett a visszaigazoló levél, amelyben megköszönték a részvételemet, és türelmemet kérték, amíg kiállítják az oklevelet. A rádiós aktivitás befejeződését követően aztán pár nappal később már landolt is az e-mail postafiókomban a nevemet és a megfigyelőszámomat tartalmazó, pdf formátumú emléklap, amely valamilyen okból mégiscsak bronz fokozatú lett — de ez nem szegte kedvemet.

Le a kalappal a spanyol rádióamatőrök előtt: profi szervezés, profi IT háttértámogatás, igényesen kivitelezett oklevél, gyors ügyintézés. Sajnos idehaza ettől még évtizedekkel vagyunk lemaradva (pl. az egyik közismert belföldi rádióamatőrbajnokság eredményét a határidő lejárta után 5-6 hónappal (!) teszik közzé a szervezők — annak ellenére, hogy azon minden évben ugyanaz a max. 20-25 ember vesz részt), de szerencsére a rádióhullámok nem állnak meg az országhatároknál. ☺

Véleményem szerint az SWL kihívásokon való részvétel jó móka: ugyan kell hozzá türelem, de egyetlen percig sem éreztem azt, hogy unatkoznék, vagy nincs kedvem ahhoz, amit csinálok.

A későbbiekben pedig komolyabb kihívások (pl.: CW, RTTY üzemmódú összeköttetések vétele) felé szeretnék nyitni.

2024.04.18-05.11.

Szegecs