Garázs

Világvevőnek az olyan műsorvevő rádiókat nevezzük, amelyek a hagyományos URH, ill. középhullámú adások mellett a rövidhullámú sávok többségének, vagy mindegyikének vételét is lehetővé teszik. Évtizedekkel ezelőtt számos patinás márka (Grundig, Sony, Philips) képviseltette magát ezen a piacon. Ezek közül először a németek, a hollandok, később aztán a japánok estek ki, így mára lényegében csak két kínai gyártó maradt: a TECSUN és a Sangean. Noha ezek a nevek idehaza alig ismertek, mindkettő kifejezetten jóminőségű termékekkel látja el azon vásárlókat, akik még igénylik a hagyományos rádióadások vételét.

---

Régebben a világvevő rádiók a lakossági elektronikai eszközök között kifejezetten drágának számítottak: 30-40 évvel ezelőtt többhavi fizetés összegét kellett a bolt pénztárban hagyni, napjainkra viszont az ipar fejlődésének köszönhetően már bőven a megfizethető kategóriába tartoznak.

Mindenképpen olyan készüléket kerestem, amely rendelkezik külső antenna csatlakoztatására való aljzattal. Az a világvevő rádió, amelynek csak beépített antennája van: „félkarú óriás”.☺

Végül három rádió közül kellett egyet választanom: a Sangean ATS-909X2, az XHDATA D-808, és a TECSUN PL-330 típusairól rengeteg véleményt átolvastam, számos videót megnéztem. Végül a TECSUN lett a nyerő — még úgy is, hogy a három közül csak ebben nincs RDS dekóder, ami pedig szintén fontos lett volna számomra.

A Sangean végül kiesett a magas vételára (120-140.000 Ft), ill. amiatt, mert külső antennaaljzat csak AM üzemmódhoz van rajta, FM-hez csak a teleszkópantenna használható. A versenyben maradt két kínai rádió közül végül a TECSUN PL-330 lett a kiválasztott, amelynek hazai forgalmazóját nem találtam, ezért a hivatalos európai webshopból rendeltem meg 72€-s fogyasztói áron.

---

A rádió az alábbi műsorszóró sávokban biztosít vételi lehetőséget:

►URH (FM): 64…108 MHz (OIRT és CCIR sáv is!)
►KH (MW):  520…1710 kHz (9 és 10 kHz-es raszter is beállítható)
►HH (LW):   153…513 kHz
►RH (SW):   1711…29999 kHz

Utóbbi tartomány hullámhosszban kifejezve: 120 m, 90 m, 75 m, 60 m, 49 m, 41 m, 31 m, 25 m, 22 m, 19 m, 16 m, 15 m.

Amint az a felsorolásból látható, a légiforgalmi sáv nem szerepel köztük, ám mivel — számomra — ott nincs releváns információ, így ez nem okoz problémát.

A készülék további kiemelendő tulajdonsága, hogy a műsorszórásban használt FM/AM üzemmódok mellett a rádióamatőr gyakorlatban elterjedt egyoldalsávos, elnyomott vivőjű (SSB) adásokat is képes venni a 160 m, 80 m, 60 m, 40 m, 30 m, 24 m, 20 m, 17 m, 15 m, 12 m, 10 m-es sávokban.

A venni kívánt frekvencia minden sávon beírható közvetlenül a számbillentyűzetről, de használható az oldalsó (felső) forgatógomb, ill. az automatikus hangolás (scan) is, vagy előzetes eltárolás esetén előhívhatjuk memóriából is.

---

A csomagban a rádió, és a Li-ion akku mellett angol nyelvű leírás, a töltéshez használható USB-C típusú kábel (töltőfej nem!), egy sztereó fülhallgató, és egy márkajelzéssel ellátott cipzáras hordtáska található.

A mellékelt BL-5C típusú Li-ion akku ismerős lehet egyrészt ún. „alapszolgáltatású” GSM telefonokból, korábban pedig számos Nokia mobiltelefon is ezt a fajta áramforrást használta. Jobban örültem volna, ha hagyományos AA méretű akkuk táplálnák a rádiót — főleg úgy, hogy hely is lenne a készülékházban utóbbiak elhelyezésére. Szerencsére a BL-5C akku olcsón (1000-2000 Ft/db) beszerezhető, tehát gyakorlatilag kevesebbe kerül pótolni, mintha ceruzaakkukat kellene vásárolnunk. Mivel a rádió alacsony fogyasztású, így a mellékelt 1000 mAh-s áramforrással kifejezetten hosszú ideig üzemeltethető, ritkán kell csak tölteni.

A készülék előlapja jól átgondolt tervezésű, a gombok jól kezelhetőek, funkcióik egyértelműek. Ugyan a fenti fotón pont az ellenkezője látszik, de az LCD kijelző megfelelő kontrasztú, kellően nagy méretű, a borostyánsárga háttérvilágítás pedig igény szerint állandóra kapcsolható. Nagyon hasznos, hogy a vett jel minőségének két jellemzőjét konkrét számértékben olvashatjuk le a kijelző jobb felső sarkában: az antennajel melletti (dBu-ban mért) érték a bemeneti jelszintet, míg a mellette lévő („sima” dB-ben jelzett) S/N érték a pillanatnyi jel-zaj arányt mutatja.

A rádió beépített órával is rendelkezik, amelyet első alkalommal kézzel kell beállítani. A rádió kikapcsolt állapotában a kijelzőről a pontos idő olvasható le. Igény esetén beállítható ébresztés (alarm) és kikapcsolás (sleep) is.

---

A kor műszaki színvonalának megfelelően ez a rádió már DSP-s (digitális jelfeldolgozású) tunerrel rendelkezik, ennek előnyeiről (nagyobb érzékenység, jobb szelektivitás a hagyományos szuperheterodin vevőkkel összehasonlítva) magam is meggyőződtem.

A saját példányomat nem volt szívem szétszedni, de szerencsére a radioscanner.ru internetes fórumban  a „Kolomchanin” nicknevű felhasználó jóminőségű képeket osztott meg, amelyeken jól látható egyebek között a készülék belső felépítése is:

A ferritantennák szinte minden középhullámú vevőben megtalálhatóak, mindemellett szükségantennaként tartják őket számon. Ettől függetlenül én nagyvárosi környezetben, szobából, az éjszakai órákban számos sikeres távoli vételt teljesítettem vele. A ferritantenna jellegéből adódóan némi irányhatással is rendelkezik, ez kifejezetten hasznos tud lenni elektroszmogos, RF zajos környezetben.

Dicséretes, hogy nemcsak a nyugati (CCIR), hanem a keleti (OIRT) sáv vétele is lehetséges: utóbbin ugyanis — megfelelő tetőantenna és jó terjedés esetén — időnként hazánkban is foghatóak orosz és ukrán adások, ugyanis ez a két ország még nem szüntette meg teljesen az OIRT-sávú sugárzást.
A rádió rendelkezik sztereó dekóderrel, ám mivel csak egyetlen beépített hangszórót tartalmaz, a vétel alapesetben monó. A jobb minőségű sztereó vételhez külső fülhallgatót/fejhallgatót kell csatlakoztatni, ezzel automatikusan aktiváljuk a dekódert, amelyről az LCD kijelző is tájékoztat.
Zenei műsorok esetén fejhallgató használata azért is javasolt, mert a készülékbe épített hangszóró leginkább csak beszédműsorokhoz alkalmas.
A gyárilag mellékelt fülest nem próbáltam ki, helyette egy Audio-technica ATH-M50x stúdió-monitor fejhallgatóval szoktam rádiózni.
Nagyon örültem volna egy RDS dekódernek is, amely nagy segítség egy-egy ismeretlen adó azonosításakor — sajnos ez a szolgáltatás kimaradt ebből a típusból.
A beépített teleszkópantennával a (nálam egyébként mindig rosszul vehető) Jazzy és Tilos adásai monóban teljesen stabilan vehetőek, míg a sztereó vételhez a beépített antenna irányba forgatása, vagy külső antenna csatlakoztatása szükséges.
A hármashatárhegyi kilátóból rádiózva aztán egyből „kinyílt a világ” — egész pontosan csak Magyarország keleti fele, hiszen ebben a tartományban országon-túli vételek csak igen különleges esetekben lehetségesek.

A rádión külön kell aktiválni a HH üzemmódot, mivel az elmúlt években tíz alá csökkent az ebben a tartományban sugárzó adóállomások száma, és a még meglévők további sorsa is erősen kétséges. Lakásból, huzalantennával egyelőre még nem sikerült HH műsort fognom, függetlenül attól, hogy melyik napszakban próbálkoztam.

Budapesti helyszínen, szobán belül napközben a solti Kossuth, ill. a lakihegyi MR4 mellett stabilan vehető a szolnoki MR4 műsora is, a győrit viszont a budai hegyek takarása miatt már nem tudom venni. A külföldi adások közül szinte kizárólag román nyelvű műsorokat sikerül ilyenkor fogni. Középhullámon az igazi „élet” este kezdődik: a beépített ferritantennával a legnagyobb meglepetésemre angol, orosz, ill. közel-keleti rádiók műsora is rendszeresen vehető, ezekről folyamatos naplót vezetek, ill. hamarosan egy külön cikket fogok készíteni Távoli műsorok vétele beépített ferritantennával címen.

Igazából ez az a sáv, ami a világvevő rádiók „lényege”, hiszen csak URH/KH vételre még a legegyszerűbb készülékek is alkalmasak. A rövidhullámú műsorszórást eleve országokon, földrészeken átnyúló sugárzásra találták ki, és bár ezen adók száma is napról-napra csökken a világon, azért szerencsére még bőven van mit hallgatni.
Nagy előnye a PL-330-nak, hogy rövidhullámon is használható a szkennelés, ill. arra is lehetőségünk van, hogy gombnyomásra a készülék automatikusan végigpásztázza a teljes, vagy a részleges sávot, az ezalatt megtalált adásokat ideiglenes memóriahelyekre tegye, amik között aztán szabadon lépkedhetünk előre-hátra, a szimpatikusnak ítélt műsor frekvenciáját pedig akár át is emelhetjük a rádió állandó memóriájába, amely kikapcsolás után sem törlődik. Ez így összehasonlíthatatlanul kényelmesebb, mintha kinyomtatott, vagy internetes listák alapján kellene rádióállomásokra vadászni.
A rövidhullámú vételekhez nem a rádió beépített antennáját, hanem egy egyszerű, házilag készített huzalantennát használok, amellyel lakásban is rendszeresen sikerül távoli vételeket megvalósítani. Mivel a sávban a terjedési tulajdonságok sokszor percről-percre is változnak, természetes, hogy egy-egy kifejezetten távoli állomást adott esetben csak egy-két percig, vagy még addig sem lehet fogni, majd időszakosan, vagy véglegesen belevész a zajba. A legnagyobb távolságú vételeimet szintén egy külön cikkben fogom bemutatni.

Kifejezetten jó vételnek tartom a TECSUN PL-330-at: a kiváló műszaki paraméterei, kompakt mérete mellett az is mellette szól, hogy általa minimális anyagi befektetéssel „szállhatunk be” a világvevő rádiózás világába, amire aztán ha esetleg később ráununk, akkor sem buktunk jelentős összeget.