Garázs

A régi, fekete bőrtokos kisrádió(k) láttán szinte mindenki a közismert SOKOL márkára tippel, pedig a Moszkvai Rádiógyár mellett számos más szovjet üzem is gyártott rádiókészülékeket. Ezen cikk alanyára több ismerősöm egyből rávágta, hogy: "Nagypapámnak is pont ilyen Sokolja volt a kertben!", vagy épp: „Apukám két darab laposelemet gumizott a Sokol hátára, hogy tovább bírja!”

De hát ez nem is Sokol, hanem egy Tento Quartz 406-os!

A Tento (teljes nevén: Technointorg) nem egy konkrét gyár volt, hanem a Szovjetunió állami külkereskedelmi vállalata, amely kifejezetten műszaki cikkek (részben nyugatra, ill. más szocialista országokba történő) exportálásával foglalkozott. A Tento név alatt tehát más-más vállalatok gyártmányai mentek a külföldi piacokra.
A Quartz 406-ot konkrétan a Kishtimi Rádiógyár készítette a ’70-es évek közepétől kezdve. Magáról az üzemről gyakorlatilag semmit sem sikerült kiderítenem a kutatásaim során. Elképzelhető, hogy köze van a Kyshtym-Chelyabinsk-Ozyorsk ún. zárt városok által alkotott MAYAK „háromszöghöz”, amely hosszú éveken át a szovjet atomkutatás egyik legfontosabb helyszíne volt. Amennyiben igen, úgy előfordulhat, hogy a rádiógyártás egyszerűen fedőtevékenység volt az üzem valódi céljának leplezéséhez. (Ugyanilyen okokból készültek hazánkban telefonkészülékek a Mechanikai Művek, ill. stúdiómagnók és lemezjátszók a Mechlabor üzemeiben.)

A saját példányom a bőrtokba beleütött bélyegző, ill. a belső alkatrészeken szereplő feliratok alapján 1983 tavaszán készült.

Az előlapi feliratok nemcsak erről a példányról, hanem a neten fellelhető darabok 99,99%-ról eltűntek az évek folyamán. A potméterek feliratai a német feliratozású modelleknél felülről-lefelé sorrendben: Abstim. (Abstimmung=hangolás); KW-Lupe (rövidhullám-finomhangolás); Lautst (Lautstärke=hangerő):

Bal oldalon két aljzat található: a felsőhöz külső antennát csatlakoztathatunk a vétel minőségének javítása érdekében, míg az alsó egy szabványos 3,5 mm-es mono jack aljzat, amely fülhallgató fogadására lett felkészítve. Ehhez a típushoz gyárilag egy TM-4 típusszámot viselő, fehér színű — füljáratba helyezhető — leginkább régi hallókészülékre hasonlító fülhallgatót mellékeltek, amely sajnos elveszett az évtizedek során.

Bár az előlapi feliratok kivétel nélkül lekoptak, a hátlapon lévő tábla kifogástalanul olvasható. A TENTO embléma és a Quartz 406 felirat alatt német nyelven olvasható, hogy a készülék a Szovjetunióban készült (UDSSR = Union der Sozialistischen Sowjetrepubliken). A tábla felett található kapcsoló M állásában a középhullámú, míg K-nál (Kurzwelle) az 5,9…12,1 MHz közötti rövidhullámú adások vétele válik lehetségessé. Ennek a típusnak készült belpiaci (=nem export) verziója is, eltérő skálaüveggel, cirill betűs feliratokkal és Hz helyett méterben kalibrált skálával.

A hátlapon lévő fedelet lecsúsztatva megtaláltam a tápforrásként szolgáltató elem elmozdulását gátló szivacs mumifikálódott maradványait, amely szerencsémre bármiféle vegyi kezelés, vagy fizikai erőlködés nélkül, egyszerűen porszívóval eltávolítható volt:

A korabeli 9 voltos elemek gyakori hibája volt, hogy a bennük lévő elektrolit állás közben folyamatosan korrodálta, majd egy idő után át is lyukasztotta a burkolatot, ezt követően pedig a maró hatású anyag kifolyt a készülék belsejében, amely utólag nemcsak nehezen eltávolítható a felületekről, hanem gyakran komoly károkat is okozott az elektronikában. Ennél a típusnál az elem előrelátó módon egy kivehető bölcsőben kapott helyett, így egy esetleges elektrolit szivárgás esetén elég csak a bölcsőt kivenni és megtisztítani, az áramköri lap alkatrészei sértetlenek maradnak:

---

Évek óta nincs otthon 9 voltos telep, hiszen ma már alig van olyan eszköz, amely ezt a feszültségforrást igényelné, ugyanakkor nem volt türelmem másnapig várni a próbával, ezért gyorsan összeforrasztottam egy egyszerű „teleppótlót”, amelynek egyik végén a 9 voltos elemről ismert patent csatlakozó, a másik végén pedig a stabilizált feszültségű tápegységem csatlakozójának ellendarabja található. A feszültség alá helyezést követően nagy várakozásokkal fordítottam el a főkapcsolót, maaaajd:…nem történt semmi. Multimétert kézbe véve rámértem a panelra: el sem jutott odáig a feszültség. Ekkor döntöttem úgy, hogy bár nagyon fontos számomra a korhűség, de ha a működőképesség helyreállításáról van szó, akkor hajlandó vagyok megválni a korrodált, törött elemcsatlakozótól, és beforrasztottam helyére egy normális minőségű másik példányt. Egyből megszólalt a rádió hangszórója, majd odatekertem 540 kHz-re, amely az MR1 Kossuth solti adójának frekvenciája. Hiába a nagy teljesítménnyel, belföldről sugárzó adó: a hangerőszabályzót végállásig kellett tekernem ahhoz, hogy normális hangerővel szóljon a műsor. Majd jött a „csoda”: pár perc elteltével szépen lassan elkezdett egyre hangosabbá válni az adás — annak ellenére, hogy nem nyúltam a potméterhez. A negyvenedik életévükön bőven túllévő, évtizedek óta egy helyben álló kondenzátorok elkezdték visszanyerni kapacitásukat. Ettől kezdve már teljesen normálisan működött/működik a rádió, az elemcsatlakozón kívül végül semmilyen más alkatrészt nem kellett kicserélni.

---

Napközben középhullámon csak a solti, ill. a lakihegyi adók műsorát tudtam venni, a szolnoki és a győri MR4 adásokat nem. (Utóbbit egyébként korszerűbb, nagyobb érzékenységű vevővel sem tudom befogni Budapesten.) Ugyanekkor rövidhullámon a beépített ferritantennával a Kínai Nemzetközi Rádió (CRI) számos párhuzamosan sugárzott programja közül csak egyet sikerült venni. A huzalantenna csatlakoztatása után további két CRI adás is bejött.

A távolsági rádióvétel éjszaka kezdődik! — ez ezúttal is beigazolódott. A solti adó kikapcsolása (22:30) után végigtekerve a sávot a Muravidéki Magyar Rádió (Szlovénia) mellett egy angol nyelvű, beszélgetős rádió műsorát is stabilan, zajmentesen tudtam venni. A beazonosításokat nehezíti, hogy az analóg skála miatt nincs pontos frekvenciakijelzés, és nagyon sok olyan rádióműsor van, ahol az azonosító (ident) csak 30-60 percenként egyszer hangzik el.

Rövidhullámon is „kinyílt a világ”: egy egyszerű, kb. kétméteres drótdarabot csatlakoztattam az antennaaljzathoz, majd sorra jöttek a bolgár, algériai, ill. török adások. Mivel a skála viszonylag rövid, ezért a pontos frekvenciára hangolásnál nagy segítség a készülék oldalán található finomhangoló gomb. A beállított frekvencia hosszabb (30-40 perc) idő elteltével sem mászik el: nincs szükség állandó utánhangolásra.

---

A rádió műszakilag meglepően korrektül van megépítve — igaz a beépített germánium tranzisztorok (összesen nyolc darab: GT309 és MP40 típusok) a ’80-as években már igencsak elavultnak számítottak, hiszen a nyugati, ill. az ázsiai elektronikai ipar akkoriban már régóta a jóval korszerűbb szilícium anyagú félvezetőket használta.

Legfelül egy teljes szélességű ferritantenna található. Mivel a rádió teleszkópantennával nem rendelkezik, ezért a rövidhullámú sávok vételénél is ez a ferritantenna „dolgozik”, amely egyébként nem gyakori megoldás a műsorvevő rádiók esetében.

A gyári dokumentáció szerint a beépített hangszóró átviteli frekvenciasávja 450…3150 Hz, amely ugyan elmarad a Hi-Fi szabványtól, ám a közép-, és rövidhullámú adások vételekor ez nem jelent problémát, hiszen az adások eleve sávkorlátozottak. A Quartz 406-on a beszéd kifejezetten jól és tisztán érthető, a zenei műsorok pedig számomra is (!) elviselhető minőségűek, ami azért nagy szó, mert a KH/RH adások hangminőségét a műsorvevő készülékek 99%-ánál általában max. 3-5 percig vagyok képes elviselni.☺

A műszaki háttérre visszatérve: praktikus megoldás, hogy a panel a hangszóró mágnesénél ki van vágva (kék nyíl), ezáltal a készülékház is kisebb méretű lehetett. Egy esetleges javítás során nagy segítség, hogy az antenna és fejhallható csatlakozókat rögzítő panel (piros nyíl mutatja) egyszerűen kiemelhető, így ha ki kell szedni a panelt, nem kell bűvészkedni a nyomtatott áramköri lap kiemelésekor. Szintén megkönnyíti a javítást, hogy az alkatrészek pozíciószámát feltüntették a panelon.

Azért, hogy a panel (és ezáltal a rádió is) minél kisebb lehessen, az ellenállások, kondenzátorok nagy része nem fekvő, hanem álló helyzetben van beépítve. A képen sárga nyíllal jelölt helyen a fémházas elektrolit kondenzátort elővigyázatosságból egy kis szigetelőcsövecskével látták el, nehogy a közelében lévő alkatrészekhez hozzáérve zárlat keletkezzen:

A sikeres élesztést követően készült ez a kép, amely joggal nevezhető „korszakok és országok találkozásának”: 2026 tavaszán Angyalföldön, a népszerű Shazam nevű zenefelismerő okostelefonos app-pal azonosítom, hogy épp milyen zene szól a kínai állami rádió idegennyelvű, rövidhullámon sugárzott adásában egy 1983-ban, a Szovjetunióban gyártott rádión.

---

Úgy gondoltam, hogy ha már a rádió felélesztése sikerrel járt, a bőrtok is megérdemli, hogy visszanyerje eredeti fényét. És ebben az esetben az „eredeti fénye” kifejezés szó szerint értendő, mivel az évtizedeken át elmaradt ápolás következtében az állati eredetű bőr rideggé és fakóvá vált. Első lépésben a redőkbe ragadt port távolítottam el szappanos vízbe mártott fogkefe segítségével — ügyelve arra, hogy a bőr még minimális mértékben se ázzon el. A száradást követően másnap méhviaszos, fekete színű cipőápoló krémmel kentem át az eredetileg is festett bőrfelületeket. Az anyag szinte itta magába az ápolókrémet, ezért pár órával később megismételtem a műveletet. Fontos a jóminőségű cipőápolókrém használata annak érdekében, hogy a későbbiek során a festék ne kerüljön át a bőrfelülettel érintkező más tárgyakra, vagy épp a kezünkre.

Ilyen volt…ilyen lett!

---

Amikor ehhez a cikkhez anyagot gyűjtöttem, több olyan hirdetésbe is belefutottam, amelyekben ugyanilyen típusú rádiókat kínáltak eladásra. Közülük a legérdekesebb az alábbi volt, amelyben az eladó gyűjtői darabnak nevezi a saját példányát:

A gyűjtői állapot az olyan készülékek jelzője, amelyek tiszta állapotúak (!), hiánytalanok, sérülésmentesek, a felirataik nem kopottak — további extra, ha még az eredeti dobozuk, gépkönyvük, számlájuk is megvan. Ehhez képest a debreceni eladó rádiójának hiányzik a bőrtokja, a hangerőszabályzó gombja, az elemtartó fedele, és maga az elemtartó bölcső is. Az ilyeneket reálisabb „hiányos”, vagy „alkatrésznek/javításra” jelzőkkel hirdetni… Persze, ha úgy érti, hogy a hiányzó részegységeket majd a leendő vevőnek kell összegyűjtenie, akkor máris új értelmet nyer a „gyűjtői darab” kifejezés…☺