Garázs

A Nápoly de Luxe készülék műszakilag a Videoton RD3613 típusú autórádió hálózati üzemre átalakított (tápegységgel, hangszóróval ellátott, bedobozolt) változata. Ma egy ilyen megoldásra azt mondanánk, hogy „a termelési kapacitás praktikus optimalizálása”, hiszen ugyanazt a gépsort többféle termék előállítására is lehet használni — ezzel csökkentve az előállítási költségeket.

A valódi indok azonban máshol keresendő: az 1970-től a Szovjetunióban készített Lada/Zsiguli gépkocsikhoz kezdetben nem állt rendelkezésre megfelelő mennyiségű, és főleg minőségű belföldi gyártású autórádió, ezért államközi egyezmény keretében a szovjet személyautókba az autórádiókat a székesfehérvári Videoton gyártotta és szállította a Volgai Autógyárnak. Mivel a szocialista vállalatoknál a termelés és a kereslet csak ritkán állt összhangban egymással (emiatt állandósult jelenség volt a hiány, ill. a túltermelés is), így amikor évekkel később a szovjet fél visszamondta a megrendelt autórádiókat, a Videotonnak jelentős készlet maradt a nyakán. Nem estek azonban kétségbe: a megmaradt autórádiók egy részét magyar piacon kezdték el forgalmazni, a többi példány pedig a fentebb leírt módon asztali rádióvá változott, és Nápoly, ill. Nápoly de Luxe néven került a boltok polcaira.

Ezen a Népszava újságban 1974. október 17-én megjelent fotón éppen egy fehér dobozos Nápoly de Luxe készülék összeszerelés utáni bemérését végzi Molnár Zsuzsanna műszerész.

A négyévente megrendezett olimpiai játékok sportközvetítései régen is, de még napjainkban is jó ürügyet szolgáltatnak az otthoni szórakoztatóelektronikai eszközök újra, modernebbre történő cserélésére. Csakhogy amíg manapság a „többnégyzetméteres” lapostévét cserélik „mégtöbbnégyzetméteresre”☺, addig 50 évvel ezelőtt egy új asztali rádió beszerzése jelentette a műszaki előrelépést:
A KSH nyilvánosan elérhető adatai szerint 1976-ban bruttó 3714 Ft volt a magyar átlagkereset. Ez alapján egy Nápoly de Luxe még a fenti akció keretében is fél havi bruttó fizetésnek megfelelő összegbe került.

A bevezetőben említett 220/12 voltos tápegység (sárga nyíl) mellett eltérés a különválasztott főkapcsoló (zöld nyíl), ill. a rádió/külső jelforrás bemenetváltó (kék nyíl) is. Az autórádió alsó, ill. felső fémburkolatát elhagyták, a skála méretét ugyanakkor megnövelték. A skálaizzó vezetéke közvetlenül a tápegység kimenetére csatlakozik.

Míg az eredeti autórádió egyetlen 75 ohmos koaxiális antennaaljzatot tartalmaz mindhárom sávhoz, addig a hálózati üzemre alakított kivitelnél külön bemenetet kapott az URH, ill. a KH/HH rész. Akkoriban az otthoni műsorvételnél ritkaság számba ment a koaxkábel használata: a tető-, vagy szobaantennákat 240 ohmos, szimmetrikus szalagkábellel kötötték össze a rádióval (vagy a tévével), így a Nápoly de Luxe is szalagkábel fogadására lett átalakítva. (Ezek a fenti fotó bal szélén látható fehér, ill. fekete színű, késes aljzatok.)
A rádió sasszéja alá került egy ötpólusú tuchel csatlakozó, amely egyszerre szolgál bemenetként (magnóhoz, vagy lemezjátszóhoz), ill. vonalszintű kimenetként (a rádióműsor rögzítéséhez). Tőle jobbra pedig az opcionális külső hangszóró csatlakozóaljzata található.

---

A tápegység Mivel a Nápoly de luxe alapját adó rádió eredetileg autós üzemre lett kitalálva, ezért ahhoz, hogy hálózatról is üzemeltethető legyen, előbb a „konnektorban lévő” 220 (ma már 230) voltot 12 voltra kell transzformálni, majd egyenfeszültséggé alakítani. Ma már technikai érdekesség a főkapcsoló melletti, Tungsram gyártmányú, szelénlapocskákból álló egyenirányító. Azért nem az eredetileg kapcsolóval egybeépített hangerőszabályzó potméter szolgál a rádió be-, ill. kikapcsolására, mert annak érintkezői kisfeszültségre, nem pedig a hálózati 220/230 voltra lettek tervezve.
Szereléstechnikailag meglehetősen gányolás érzete van az egész panelnek: a farostlemezre találomra felhányt alkatrészek a keszekusza kábelezéssel finoman szólva nem nyújtanak professzionális hatást. A faiparos munka is sok helyen olyan „minőségű”, mintha diákokkal vágatták volna ki a kötelező nyári termelési gyakorlat keretében. Lehet azzal jönni, hogy „így is működik”, meg „bedobozolva úgysem látszik”, de talán pont emiatt a — mindennapokban napjainkban is gyakran tetten érhető — „jól van ez így” hozzáállás miatt tartunk még mindig ott, ahol…

Persze mindezek teljes mértékben megbocsájthatóak lennének, amennyiben a Nápoly de Luxe-ot egy lelkes barkácsoló ember építette volna össze szabadidejében otthon, bontott alkatrészekből, a szerény szerszámparkjával. Csakhogy ez egy gyári, nagyüzemben készített rádió, amelyért a vásárló több mint fél hónapig dolgozott. A Videoton nem egy sufni vállalkozás volt, hanem a Kádár-korszak egyik legnagyobb exportőre, ezáltal deviza termelője is.

Jellemző a korszakra, hogy arra ugyan nem volt szándék, ill. akarat, hogy a tápegységnek egy külön nyomtatott áramköri panelt készítsenek tisztességes huzalozással, arra viszont idő is, ill. humánerőforrás is rendelkezésre állt, hogy az összes csavart piros festékkel megpöttyözzék. Ezek szerepe az volt, hogy egy „házi javítás” esetén a festékpöttyök megsérültek, így egy esetleges meghibásodást követően a vásárló garanciális igénye azonnal elutasításra került. (Ez elérhető lett volna egyetlen hátlapi matricával, vagy pecséttel is, de így legalább plusz munkahelyet létesíthettek — hozzájárulva ezzel a korszak fő politikai célkitűzésének: a teljes foglalkoztatottságnak a megvalósulásához.)

„all transistor” hirdeti a felirat a jobb sarokban azt a tényt, hogy ebben a készülékben már nincsenek elavult elektroncsövek, hanem korszerű, félvezető-alapú áramköröket tartalmaz. Egészen pontosan még két IC is van benne: a TAA691 típus egyetlen tokban tartalmaz FM KF erősítőt, limitert, demodulátort, ill. hangfrekvenciás előerősítőt, míg a TBA810AS hűtőzászlós IC egy — tápfeszültségtől függően — 4…7 wattos hangvégfok, amely a beépített, vagy külső hangszóró meghajtását biztosítja.

Érdekesség, hogy a hangolás fordított irányban történik: a skála bal szélén találhatóak a magasabb, míg jobbra az alacsonyabb frekvenciaértékek. Az URH ennél a típusnál a 66…74 MHz közötti (ún. OIRT, vagy közismertebb nevén: „keleti”) tartományt jelenti.
A városnevek a középhullámú sávhoz tartoznak: régebben a gyártók a készülékek skáláján nemcsak a frekvenciaértékeket, hanem a hozzájuk tartozó rádióadók telephelyét is feltűntették, megkönnyítve ezzel a hangolást. Bevallom őszintén, hogy az M. Ceneri név számomra semmit sem mondott, de az internetnek hála hamar kiderült, hogy az 558 kHz-es frekvencián sugárzó, 1933-ban megépített Monte Ceneri állomás Svájc első olasznyelvű középhullámú rádióadója volt. 1978-ban az eredeti 120 méteres antennától északra felállítottak egy második, 220 méteres antennát is. Évtizedekkel később a középhullámú rádióadások hallgatottságának jelentős mértékű csökkenése miatt az adót 2008 nyarán leállították. Ekkor az Oroszország Hangja (VoR=Voice Of Russia) jelentkezett a szabaddá vált infrastruktúra saját műsoruk sugárzására történő bérbevételének szándékával. Az engedélyek beszerzése után 2011 tavaszán megkezdődött az orosz nyelvű adás svájci sugárzása, ám ez mindössze egy éven át tartott. A Monte Ceneri KH állomás berendezéseit, ill. a tornyot 2016 nyarán elbontották. :(

---

A készülék hátsó részét megvizsgálva több érdekességet is felfedezhetünk: a nagy felületen perforált hátlap a régi csöves rádiókat idézi, amelyek működés közben jelentős hőt termeltek, ennek elvezetését folyamatosan biztosítani kellett. A Nápoly de Luxe viszont már félvezetős technikájú, a legnagyobb fogyasztó lényegében a hangvégfok, ill. a skálaizzó, ezek viszont együtt sem termelnek annyi hőt, amely ekkora szellőzőrács meglétét indokolná. A hálózati frekvencia mértékegysége a régi Ciklus/sec mellett már az SI-szabványnak megfelelő Hz-ben is feltüntetésre került:

A doboz belső falán körbefutó, kék színű vezeték a KH/HH rész antennájaként szolgál abban az esetben, ha nem csatlakoztatunk külső antennát a készülékhez. Ferritantennát ez a típus nem tartalmaz. A szélessávú oválhangszóró nagyméretű (szélessége 18 centiméter), ennek — ill. az akusztikai szereppel is bíró forgácslap doboznak — hála,  jó mélyvisszaadással rendelkezik.

Utólag már nem lehet kideríteni, hogy a gondatlan szállítás, vagy az asztalosmunka időtállóságának hiánya következtében, de a rádió szétnyílt készülékházzal érkezett meg hozzám:

Ezt a problémát az alapos külső-belső tisztítást, ill. portalanítást követően Pálmatex ragasztóval orvosoltam. A bekapcsolás után derült ki, hogy a skálaizzó ki van égve, ám ami ennél nagyobb gond, hogy sem URH-n, sem közép-, ill. hosszúhullámon nincs vétel: az állomáskereső tekergetésétől függetlenül csak a hangvégfok alapzaját lehet hallani.

Tételezzük fel jóhiszeműen, hogy az eladó által a hirdetésben „működőképes készülék”-ként (!) kínált rádió a becsomagoláskor még kifogástalan állapotú volt, és csak a szállítás során hibásodott meg.☺
Egy-egy régi készülék esetén mindig el kell dönteni, hogy mit tartunk elsődlegesnek: megőrizni eredeti kivitelében még úgy is, hogy ezzel nem, vagy csak korlátozottan marad működőképes, vagy a rendelkezésre álló új alkatrészek beépítésével minden funkcióját visszaállítani — még annak árán is, hogy a korhűség ezáltal megszűnik. Én ebben az esetben az első mellett döntöttem, ugyanis ahhoz, hogy újra rádióként használni lehessen, nemcsak alkatrészcserére, hanem egy CCIR->OIRT sávkonverterre is szükség lenne, a jelenlegi hazai URH műsorkínálat pedig számomra egyszerűen nem ér annyit, hogy erre bármiféle anyagi forrást, ill. szabadidőt biztosítsak.☺

A közel 50 éves Videoton asztali rádió magnóbemenetére egy házilag készített kábel segítségével csatlakoztattam az ősrégi Samsung Galaxy SII Plus okostelefonomat, amely még rendelkezik beépített FM vevővel, jack aljzattal, és az RDS PS, ill. RT adatokat is képes megjeleníteni.☺ A Videoton oválhangszóró a félévszázados életkora ellenére is megfelelően üzemel, mélyekben kifejezetten erős, a magasak viszont hiányoznak: zenehallgatás közben többször is a hangszínszabályzóhoz akartam nyúlni, pedig az nincs ezen a készüléken.☺

Kíváncsiságból rákötöttem egy kétutas Hi-Fi hangfalat a rádióra: a magas tartomány továbbra is szegényes volt: minden bizonnyal a kiszáradt, elöregedett kondenzátorok cseréjével orvosolható lenne a probléma, ám ezt a fentebb részletezett okokból végül nem tettem meg.

---