Garázs

A Videoton Elektronikai Vállalat az 1982-es őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatta be új termékét: az RM 5632 S sztereó rádiósmagnót, amelyet a lakosság 1982 decemberétől kezdve vásárolhatott meg. Ebből a típusból családunknak is volt egy 1984-ben gyártott példánya, amelyet én valamikor 1998-2000 körül kaptam meg használatra — így hosszútávú tapasztalatokkal rendelkezem vele kapcsolatban.

A kezelőszervek mennyiségéből is látszik, hogy ezt a típust komoly készüléknek szánták, amelynek tervezésekor a mérnökök minden bizonnyal igyekeztek „mindent beleadni”. Az, hogy ez mennyire sikerült, kiderül a cikkből.

A hátlapot levéve három, nagyméretű nyomatott áramköri panelt láthatunk. Ezek balról-jobbra: rádió, magnó, hangerősítő-bemenetválasztó/tápegység panelek. Alul a nyolc (!) darab góliát-méretű elemnek helyet adó fészek látható. A tápfeszültség nemcsak elemről, hanem külső tápcsatlakozó segítségével is bejuttatható a készülékbe — legyen szó akár 230 (akkoriban még csak 220) voltos váltó-, vagy 12 voltos egyenfeszültségről.

Az RM 5632 S elemek nélkül 4,4 kg tömegű, ugyanakkor 8 db góliát (D, ill. LR20 jelű) elemmel feltöltve már 5,5 kg. Ilyen tömeget hosszabb ideig cipelni nem kellemes, ezért a típusra a „hordozható” helyett találóbb lenne a „szállítható” megnevezés.

---

Az előlapba két szélessávú, (HA 12/8 típusú) nagyméretű hangszóró van beépítve, ami alapján kifejezetten jó hangminőségre számítana az ember. Ezzel szemben a mélyhangok lényegében teljesen hiányoznak a hangképből, a középtartományban pedig van egy erőteljes kiemelés. Nem is lenne ezzel gond, amennyiben valaki kizárólag hír, ill. hírháttér műsorokat akar hallgatni, hiszen a beszédérthetőség kifogástalan, de zenehallgatáshoz nem ideális ez a hangszórópár. Nem véletlen, hogy az utód RM 5642-ben már nem ezeket használták.

A belső (vagy külső) hangszórókat egy-egy TBA810AS típusú monó hangvégfok IC hajtja meg, amely a ’70-es évektől kezdve népszerű volt a tévékészülékekben, ill. asztali rádiókban is.

A hangszórók felett, a skálaüveg két szélén egy-egy japán (Primo) gyártmányú elektret kondenzátor mikrofont láthatunk: ez a készülék beépített mikrofonnal is képes sztereó felvételt készíteni, amely szintén nem volt mindennapos a kategóriában. A felvétel minősége javítható külső mikrofon, vagy mikrofonpárok csatlakoztatásával.

---

A készülék kétségkívül legkorrektebbül összerakott része a rádióvevő: ez persze nem meglepő, hiszen a Videoton fő profilja pont a rádió- és televíziókészülékek tervezése és gyártása volt.

Ultrarövidhullámból a keleti (OIRT) és a nyugati (CCIR) sávot is képes venni a készülék — utóbbinál 104 MHz a felső határfrekvencia, mivel a sávot csak később terjesztették ki 108 MHz-ig. Ez régebben nem okozott problémát, hiszen hazánkban a ’80-as évek közepéig csak az országhatár közelében lehetett rádióadásokat venni a CCIR sávban (jugoszláv és osztrák rádiókat), a magyar, csehszlovák, román, ill. szovjet rádiók az OIRT sávban sugároztak. Ennél a típusnál az OIRT/CCIR sávváltásra egy dedikált nyomógomb szolgál a rádió tetején.

A beépített teleszkópantenna teljes hosszban visszatolható a készülékházba — ezt a fenti kép jobb szélén láthatjuk. Dicséretes, hogy a hátlapon külső URH antenna fogadására alkalmas, szimmetrikus 240 ohmos aljzat is található: ilyennel a rádiósmagnóknak csak egy elenyésző része rendelkezik.

A nyugati gyártmányú TDA 1220A típusjelű, 16 lábú IC egy akkoriban kifejezetten korszerűnek számító, jóminőségű, integrált AM/FM vevőchip, amely egy tokban tartalmaz többek között: RF−előerősítőt, keverőt, AFC áramkört, audió előerősítőt. Ezek régebben külön-külön egységek voltak, jócskán megnövelve egy-egy rádió alaplapjának méretét. A modern félvezetőt kék színű Mechanikai Művek-es kondenzátorok, rosszhírű KŐPORC trimmerek, valamint egy elég kókány módon beépített kétwattos szovjet ellenállás (sárga nyíllal jelölve) fogja körbe.

URH-n a távoli sztereó vétel (STEREO BLEND) kapcsolóval, míg AM sávokon — megfelelően erős jel esetén — a DISCANT gomb megnyomásával (keskenyről széles sávszélességre váltással) javítható a hangminőség. A RIF gomb a rádió interferencia szűrőt aktiválja AM vételnél.

Ezzel a rádióval hallgattuk Érden az 1986 nyarán indult Danubius Rádiót, amelynek a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai székházában készített, német nyelvű (!) műsorát a 100,5 MHz-es frekvencián sugározták Kab-hegyről a Balaton partján nyaraló (OIRT szabványú vevőkkel értelemszerűen nem rendelkező) külföldi turistáknak.

Később pedig Szolnokon fogtam vele rendszeresen a gyöngyösi Szaturnusz Rádió helyi adását. Emlékszem a pillanatra, amikor az első sikeres vételt követően felhívtam a stúdiójukat azért, hogy beszámoljak nekik a sikeres vételről, és — naivan — azt gondoltam, hogy majd ugyanolyan lelkesek lesznek mint én. Ehhez képest dögunott hangon csak annyit mondtak, hogy: „Jó.”☺

Így indult az én FM-DX „pályafutásom”.☺

---

A magnó elektronikai részét a Videoton, míg a mechanikai egységet a Budapesti Rádiótechnikai Gyár (BRG) készítette. Sajnos ki kell mondani, hogy ez a magnómechanika (BRG jele: 1S-35-113/R) egy hulladék. Hiába készült fémből, már újkorában sem volt jó: rendszeresen megállt lejátszás közben, vagy épp begyűrte a szalagot. Kétszer volt szervizben, mindkétszer visszaadták úgy, hogy „jó”, holott a hibát nem szüntették meg. Utána kénytelenek voltunk elfogadni, hogy ez nem egy rádiósmagnó, hanem egy nagyméretű rádió. Az utód RM 5642-be már nem ez a mechanika került — nyilván nem véletlenül.

Pedig amúgy a magnó lehetett volna jó is, hiszen a mögötte lévő elektronika kifejezetten korrekt, — talán még túlzás is egy rádiósmagnóba — olyan extrákkal, mint az elektronikus fordulatszám-szabályozás, az automata mellett kézzel is beállítható felvételi kivezérlésszint, krómdioxid kazettákhoz szükséges korrekció felvétel és lejátszás során, analóg kivezérlésmérő-műszer, stb. Csak hát ezek — amint az a használat során hamar kiderült — mit sem érnek, ha a mechanika pocsék. További extra a „FULL AUTO STOP”, ami azt jelenti, hogy a szalagtovábbítás nemcsak lejátszáskor, hanem tekerés során is automatikusan lekapcsol abban az esetben, ha a szalag a végére ér — így az nincs kitéve felesleges feszítésnek, amely egy idő után nyúláshoz, esetleg szakadáshoz vezet. Ez szintén nem volt alapszolgáltatás akkoriban: a legtöbb rádiósmagnónál csak felvétel/lejátszás esetén állt rendelkezésre, tekeréskor nem.

Az RM 5632 S-nél amikor a reed-csöves jeladóval működő cél-IC (TDA7270) úgy érzékelte, hogy a felcsévélő orsó forgása megállt (akár azért, mert a szalag a végére ért, vagy mert megakadt) egyszerűen berántotta a képen sárga színnel jelölt elektromágnest, amely azt a hatást érte el, mintha megnyomtuk volna a STOP gombot. Történt mindez olyan hanghatás és rezonancia kíséretében, amellyel (kis túlzással) a halottakat is fel lehetett volna kelteni. (Nem vicc!)
A kazettaajtó nyitásának csillapítására sem fordítottak figyelmet: az EJECT gomb lenyomásának pillanatában a kazettafészek ajtaja robbanásszerűen vetődik ki — enyhe szívinfarktus kockázatával  azok számára, akik erre nincsenek felkészülve.

---

Az RM 5632 S nagy előnye a rengeteg csatlakozási lehetőség: a korábban említett külső antenna mellett ráköthetünk külső hangfalpárt, lemezjátszót, monó vagy sztereó mikrofont, külső magnetofont, illetve fejhallgatót is. Az ötpólusú tuchel csatlakozók közül az alsó ráadásul bemenet és kimenet is egyben: a rádió vonali jelszintű hangkimenete itt közvetlenül hozzáférhető: ezt sokáig ki is használtam, miután már végre lett rendes Hi-Fi erősítőm és hangfalam, a Videoton-t már csak tunerként használtam — saját készítésű audiokábellel rákötve az erősítőre.

A középső INDICATOR feliratú kapcsoló állása szerint a Deprez-műszer mutathatja a felvételi kivezérlés szintjét, szolgálhat a behelyezett elemek feszültségszintjének ellenőrzésére, vagy TUNING állásban hangolásjelzőként.

A MONO/STEREO feliratok felett látható egy MATRIX mód is: aktiválásakor egy speciális áramkör a bal csatorna jelének ellenfázisúvá tett, majd egy frekvenciafüggő RC-tagon átvezetett jelét hozzákeveri a jobb csatorna jeléhez, ezzel egyidőben az „eredeti” jobb csatorna jelét ugyanilyen módszerrel hozzákeveri a bal oldal jeléhez — így jön létre a sajátos térhatás.

A mátrixolás utáni eredő jelben az eredeti bal és a jobb csatorna azonos fázisú jelkomponensei kivonódnak, az ellenfázisú jelek pedig összeadódnak, ezáltal a monó jelkomponensek aránya csökken, míg a sztereóé pedig nő.

(Köszönet a Videoton gyári Szervizkönyv összeállítóinak, ugyanis a kiadvány nélkül talán sosem derült volna ki számomra: mi is történik valójában a MATRIX állásban azon túl, hogy sokkal „teresebb” lesz a hang.)

Zárszó

Ez a készülék újkorában (1982-ben) 7600 Ft-ba került. Az összeg nagyságának érzékeltetéséhez érdemes figyelembe venni, hogy abban az évben 4651 Ft volt a havi bruttó átlagkereset a KSH adatbázisa szerint. Mai átlagfizetésre átszámolva ez egymillió forint (!) körüli vételár lenne. Mindezt egy rádió(smagnó)ért.
A magas ár ellenére olyan tipikusan szocialista az egész: alapvetően jó, ám kissé túlgondolt ötletek, kemény valutáért beszerzett, valóban modern nyugati alkatrészek, amelyek teljesítményét viszont lerontják a gyenge minőségű keleti (ebben az esetben ráadásul hazai) komponensek. Nem véletlenül dőlt be a komplett magyar elektronikai ipar ’90 után, amikor már valódi piacon kellett volna versenyre kelni…

A bemutatott Videoton rádiósmagnót végül 2010 körül adtam el az egyik hazai adás-vételi portálon — lényegében jelképes áron. A megbízhatatlan magnómechanika és a csak 104 MHz-ig menő rádió miatt napjainkban sem képvisel komoly értéket, ennek ellenére gyakran egészen vicces árazású hirdetésekbe lehet belefutni az interneten.