Garázs

A mobiltelefonok hazai megjelenéséig ('90-es évek eleje) komoly problémát jelentett, a mindennapi segítségkérés egy közúti baleset, vagy épp egy idegen városban eltévedés esetén. A CB rádiózás engedélyezésével részben a krónikus telefonhiányt igyekezett enyhíteni az akkori kormányzat — más kérdés, hogy a CB-t eredetileg nem telefonpótlónak találták ki. A készülékek (és a felhasználók) számának gyors növekedésével együtt több helyen alakultak meg CB-s segélyszolgálatok, amelyek tagjai társadalmi munkában, önkéntes alapon végezték tevékenységüket. A helyszín kiválasztásakor a jó pozíció mellett a vezetékes telefon megléte is elengedhetetlen volt, hiszen a rádión vett bejelentéseket ezen keresztül továbbították a hivatalos szerveknek. (Pl. mentők riasztása, autósegély értesítése, stb.) Ezek az önkéntes segélyszolgálatok lényegében a mobiltelefonok megjelenéséig látták el feladatukat. Közel 25-30 évvel a megszűnésük után már nehéz információkat találni róluk: sajnos sok esetben az egykori üzemeltetők sincsenek már köztünk, akik mesélni tudnának a CB rádiózás hazai "hőskoráról". Így aztán különös jelentőséggel bírnak azok a korabeli újságcikkek, amelyek annak idején hírt adtak a CB-s élet eseményeiről is. Ilyen pl. a Népszabadság 1983. november 20-ai, vasárnapi számában megjelent "Segélyhívás az éterben" című írás is, amely a CB-rádiósok Országos Egyesületének Apostol utcai önkéntes segélyszolgálatát mutatja be:

— CB-segély jelentkezzen, vétel! Itt a taxi 661-es beszél.
— A CB-segély jelentkezik, vétel!
— Több gépkocsi összeütközött a Népfürdő utcában, a Dagály előtt hosszú sorokban állnak az autók, az Árpád-hídnál megbénult a forgalom. Rendőri intézkedésre van szükség!
— Jelentését vettük, máris értesítjük a rendőrséget. Mentőt hívjunk?
— Nem, sérülés nem történt. Köszönjük a segítséget!

Bővülő hálózat

Ilyen és ehhez hasonló párbeszéd a nap 24 órájában többször is elhangzik az éterben; a hívások Budára, az egyik több emeletes, Apostol utcai épületben kialakított hírközpontba érkeznek. E földrajzilag kétségkívül jó magaslati ponton, a Rózsadombon rendezték be ugyanis a CB-rádiósok országos egyesületének budapesti segélyszogálatát; a háztetőre szerelt antenna segítségével 30—40 kilométeres körzetből veszik a hívásokat. Az egykori házmesterlakást a MAFILM támogatásával átépítették a célnak megfelelően, s éjjel-nappal fogadják a segélykéréseket. (A filmesek elsősorban azért szorgalmazták a segélyszolgálat mielőbbi létrehozását, mert a főváros környéki forgatások helyszínéről CB-rádión kérhetnek segítséget tűz vagy baleset esetén.)
— Az egyesület megalakulásakor az alapszabályban is rögzítettük a segélyszolgálat mielőbbi megalakításának szükségességét — mondja a parányi, Apostol utcai hírközpontban Zimonyi Árpád, a CB-rádiósok országos egyesületének elnökségi tagja, aki nagyon sokat tett a segélyszolgálat mielőbbi életre hívásáért. — Köszönet érte mindazoknak, akik támogattak bennünket célunk valóra váltásában, s felismerték, hogy a CB-rádiósok — az országban már 40 ezer készülék van, s ebből több mint tízezer a mobil berendezések száma — rengeteget tehetnek a jobb élet- és vagyonbiztonságért. A CB a legtöbb helyen a telefont pótolja.
— Vidéken is alakultak már az Apostol utcaihoz hasonló segélyszolgálatok?
— Igen. Az ország több nagyvárosában létrehoztak már hasonlót, s mi nagyon szeretnénk, ha ez a hálózat a jövőben tovább fejlődne. A CB-rádiózás számunkra hobbi, amelynek társadalmi hasznosságát a segélyszolgálatok is bizonyítják.
— A fejlesztésekhez viszont pénz kell. Milyen bevételi forrásaik vannak?
— Miután a vállalatok, a termelőszövetkezetek és az intézmények mindinkább felismerik, hogy a CB — különösen az egymástól földrajzilag távoli egységek esetében — termelésirányításra is használható, van igény ilyen rendszerek kiépítésére. Ezért gazdasági társulást alakítottunk CB-rádióhálózatok tervezésére és szerelésére, amiért természetesen pénzt kapunk. Ez tehát az egyik bevételi forrásunk. A másik — bár ez sokkal szerényebb összeg az előbbihez képest — az egyesületi tagok által befizetett tagdíj.
Az Apostol utcai hírközpontban a CB-rádiózáshoz kiválóan értő nyugdíjasok fogadják a hívásokat éjjel-nappal, hétköznap, ünnepnap; rendszeres ügyeletet tartanak, 12 óránként váltják egymást. S annyi bizonyos, hogy nem unatkoznak, hiszen szinte egymást érik a bejelentések. Az eseménynaplót lapozgatva kiderül, hogy csupán a múlt hónapban csaknem 400 hívást jegyeztek fel. A legtöbbször balesethez kérnek segítséget. A füzetben — ezúttal hagyjuk el a pontos címeket — egyebek között ilyen bejegyzések olvashatók: „Elgázoltak egy idős asszonyt, a járókelők ápolják, a mentőkre is szükség van … Egy autó fának rohant, a vezető megsérült, értesítsék a mentőket… Egy nyolcéves kisfiúnak nagyon magas láza van, a szülők orvost hívnak … Kigyulladt egy családi ház, a közelben olajos hordókat tárolnak, sürgősen értesítsék a tűzoltókat… Tömegverekedés tört ki egy kocsmában, gyorsan hívják a rendőrséget...”
Ám a napló regisztrál forgalmas szakaszon beszakadt úttestet éppen úgy, mint vízcsőtörést, továbbá elromlott közlekedési jelzőlámpákat is.
— Hová és hogyan továbbítják a CB-rádiósok Apostol utcába érkezett hívását?
— Közvetlen összeköttetésünk van a BM Tűzoltóság Országos Parancsnokságával, továbbá a Pest megyei Tűzoltó Parancsnoksággal — tájékoztat Zimonyi Árpád. — A mentőknek, a rendőrségnek egy városi telefonon továbbítjuk a bejelentéseket. S nyugodtan elmondhatom azt is, hogy a rendőrséggel, a tűzoltósággal, valamint a mentőkkel nagyon jó az együttműködésünk.

Megértés, önfegyelem

— Egy olyan világvárosban, mint amilyen Budapest, feltétlenül szükség van CB-segélyszolgálatra — kapcsolódik a beszélgetésbe Vadász Tibor, a segélyszolgálat vezetője. — Valamennyiünk megelégedésére szolgál, hogy az Apostol utcai hírközpont egyértelműen bevált, sokszor tőlünk értesülnek először egy-egy esetről a tűzoltók, a mentők, a rendőrség. Tervünk az, hogy a jövőben más intézményekkel is kössünk olyan együttműködési megállapodást, mint az Állami Biztosítóval és az Autóklubbal; a gyors segítségnyújtásban, a baleset-megelőzésben, a vagyonvédelemben sokat tudunk másoknak is segíteni.
— Mi szükséges még a segélyszolgálat munkájának javításához?
— Az Apostol utcai segélyközpont berendezéseit jó lenne korszerűsíteni. A tűzoltósággal közvetlen összeköttetésünk van, s hadd tegyem hozzá: ennek létrehozásában rendkívül sok segítséget kaptunk a BM Tűzoltóság Országos Parancsnokságától. Ugyanilyen „forró drótra” lenne szükség a rendőrséghez és a mentőkhöz is, mert őket ma még csak telefonon tudjuk értesíteni. A másik kívánság a CB-rádiósokra vonatkozik. Az AM—9-es a segélyhívó csatorna, de miután a szomszédos 8-as és 10-es sávon néhányan sajnos nem a posta által előírt műszaki feltételek megtartásával rádióznak, gyakran erős az áthallás, nehéz felvenni a sürgős segítséget kérő hívásokat. Ezen mielőbb változtatni kell; nagyobb megértésre, önfegyelemre van szükség.

Hatos karambol
S miközben beszélgetünk, a hírközpontban ismét jelez a berendezés. Az ügyeletes felveszi az adatokat, amiből kiderül: hat gépkocsi egymásba szaladt a Határ úton, sérülés is történt. Telefonon értesíti a mentőket, s mire a kagylót a helyére teszi, már szirénázva indul a fehér autó a helyszín felé.

---

A korabeli forrásokat az Arcanum Digitális Tudománytárban találtam meg. Hatalmas köszönet nekik a szkennelésért, és a digitalizált anyagok elérhetővé tételért!