Garázs

Nem sokkal azután, hogy a ’80-as évek elején magánszemélyek számára is engedélyezték a CB rádiók használatát, jelentős vásárlói igény jelentkezett új készülékekre, ill. kiegészítőikre. Ezzel az igénnyel a magyar elektronikai ipari nem tudott, vagy nem akart mit kezdeni. A BRG ugyan már korábban is gyártott kézi CB rádiókat („Visszhang”, ill. „CB100”), de ezeket egyrészt közületek részére forgalmazták, másrészt pár száz méteres hatótávuk miatt legfeljebb útmunkáknál szükséges forgalomirányításhoz, ill. építkezéseken lehetett használni őket. Autóba építhető, vagy telepített CB készüléket a magyar ipar nem gyártott.

A szintén állami tulajdonú Bizományi Áruház Vállalat üzleteiben egy-egy használt készülék kivételével szintén nem volt választék. Maradt tehát az egyéni import, Ausztriából, Németországból. Csakhogy nyugaton nem lehetett forinttal fizetni, idehaza viszont korlátozták a bankban váltható külföldi valuta mennyiségét: hiába volt elegendő pénze valakinek forintban, akkor sem juthatott évi néhány schillingnél, vagy márkánál nagyobb mennyiségű külföldi fizetőeszközhöz.
Ekkoriban élték virágkorukat az illegális valutaváltók: a főleg taxisként, benzinkutasként, szállodai portásként dolgozó emberektől ugyan a banki árfolyamnál drágábban, cserébe viszont összeghatár nélkül lehetett valutát venni. Mivel ez egy teljesen törvénytelen tevékenység volt, a „valutások” személyét szóbeszéd alapján lehetett megtudni.

Miután sikerült előteremteni az új rádió vételárát valutában, még mindig korai volt autóba ülni, és elindulni Bécs felé. A külföldi CB beszerzés módját a Népszabadság 1981. október 6-ai száma ismerteti, zárójelben pedig az általam hozzáfűzött magyarázatok olvashatóak.

— A kiutazás előtt hatósági erkölcsi bizonyítványt (!) kellett kérvényezni a helyi rendőrségen. (Ezzel kívánták biztosítani, hogy kizárólag politikai szempontból megbízható emberek juthassanak csak rádióhoz, akik nem fognak majd rendszerellenes, vagy lázító szövegeket mondani a rádióba. Ettől függetlenül komoly belügyi apparátus foglalkozott a rádiócsatornák folyamatos lehallgatásával.)

— A Posta Rádió-tanácsadó Szolgálatánál (V., Petőfi S. utca 17-19.) úgynevezett előzetes behozatali engedélyt kellett kérni, amelyben fel kellett tüntetni a megvásárolni kívánt rádió típusát is.

— A külföldre kivinni szánt valutáról ún. valuta kiviteli engedélyt kellett beszerezni a banktól, amelyet a határátkelőhelyen ellenőrzésre elkérhettek. (Ilyenkor az engedély mellett a bankjegyeket is be kellett mutatni: pont emiatt kellett rejtegetni a nem hivatalosan vett valutát, mert ha azt a határon megtalálták, azonnali elkobzásra, és komoly büntetésre lehetett számítani.)

— A fenti engedélyek birtokában lehetett elindulni a beszerző útra.

— Hazatéréskor a készüléket azonnal vámkezeltetni kellett, majd 8 napon belül átadni a postának bemérésre.

A hatóságok által engedélyezettnél (max. 40 csatorna; mobil állomás: 4 watt, stabil állomás: legfeljebb 1 watt kimenő) nagyobb teljesítményű készülékeket a tulajdonos kötelessége volt a postai vizsgálat előtt szakszervizben „lebutíttatni”. 

---

A Képes 7 magazin 1987 áprilisi számában megjelent „Nagyító alatt a CB” című cikkjének illusztrációja — itt éppen egy President Grant bemérése zajlik.

Így utólag egészen furcsának tűnhet, hogy miért kellett egy nyugati, gyári készüléket, amely több minőségellenőrzésen is átment újra beméretni fehér köpenyes Marikákkal…

Ezek a vizsgálatok egyrészt azt szolgálták, hogy a hatóságnak minden egyes, az országban lévő készülékről, illetve annak használójáról pontos információja legyen, valamint egyúttal ellenőrizték azt is, hogy az adóvevő csak a kijelölt sávban, és az engedélyezett teljesítménnyel legyen üzemeltethető.

Ugyanakkor műszaki szempontból is szükséges volt, hogy kiszűrjék azokat, az országba nagyszámban beáramló, silány minőségű CB-ket, amelyek leginkább a televíziós műsorok vételében okoz(hat)tak zavarokat.

A sikeres ellenőrzést követően a rádiót egy hivatalos matricával zárták le, amely tartalmazta a bevizsgálási jegyzőkönyv számát is.

---

A német és osztrák kereskedők azonnal felismerték a „szomszédból” jövő piaci igényt, és egy idő után már magyar nyelvű reklámokat jelentettek meg a hazai lapokban, mint pl. az alábbi — az Autó-Motor 1984 januári számában megjelent — hirdetés:

A München közelében található Peky Funknál a fentiek szerint tényleg minden volt, amiről a hazai rádiósok nagy része csak álmodozott: Grant, Stalker IX,  Avanti Moonraker, illetve amerikai K40 antennák, kiegészítők. Az MNB archívumában megtalálható adatok alapján 1 német márka 1984 januárjában 16,47 Ft-ba került. Ez alapján egy Stalker IX,  vagy Grant vételára még vám nélkül is elérte, illetve meg is haladta az akkori magyar átlag havi bruttó fizetés (5452 Ft) összegét. (A holzkircheni Peky Funkról külön cikket készítettem.)

---

A korabeli osztrák üzletek közül a magyarok szempontjából szintén jelentős volt még a bécsi Elme-Erlach Funk is (Döblinger Hauptstraße 95), amelyben egy Brunner vezetéknevű magyar alkalmazott is dolgozott — így németül nem beszélő honfitársainknak sem okozott nehézséget, hogy megértessék magukat.
Az index fórumos XANTIi (Tóni bácsi) így emlékszik vissza a boltra: „Egész turistacsoportok indultak hozzájuk. Volt, hogy este bezárta a boltot és elindult Németországba egy rakomány CB-t hozni. A magyarok hajnalig ott dekkoltak és a teherautóról vették a rádiót. Ment a Mehrwertsteuer papír pecsételése a határon.”

Döblinger Hauptstraße 95: ebben a sarki épületben működött a ’80-as években az Elme-Erlach Funk nevű bolt

Az európai jogharmonizációnak (CEPT PR-27) megfelelően 2002 januárjától CB rádió vásárláshoz nincs már szükség előzetes engedélyekre, erkölcsi bizonyítványra, készülékbemérésre, frekvenciahasználati díj fizetésére. Sőt: a webshopoknak köszönhetően akár ki sem kell mozdulnunk otthonunkból ahhoz, hogy egy újonnan gyártott, a jelenlegi szabályoknak megfelelő adóvevő tulajdonosai lehessünk. Sokat fordult a világ, mire eljutottunk idáig.

A cikk elkészítéséhez nagy segítséget nyújtott az Arcanum Digitális Tudománytár, amelyben több évtizednyi magyar nyelvű újság és folyóirat található meg digitalizált, kereshető formátumban.