Garázs

Piros pont az Alinco-nak, hogy normális (beleállítós) gyorstöltőt mellékel a rádióhoz, és nem külön tartozékként (aranyáron) kínálja, mint pl. a Yaesu, vagy az Icom.

Az energiaforrás  Li-ion akkumulátor 1700 mAh (12,5 Wh) kapacitású, a feltöltése az első alkalommal alig több mint 3 órát vett igénybe.

Az „SMA mama” csatlakozóval ellátott antenna 18 cm hosszú — ez a 70 cm-es (amatőr)sávon épp kiadja a negyed lambdás hosszt, ezáltal jó hatásfokkal üzemel. (A 2 méteres sávon viszont már érezhetően kompromisszumos. Mivel azonban a hazai DMR átjátszók a 70 cm-es sávban találhatóak, ez nem okoz érezhető hátrányt.)

A színes LCD kijelző megfelelő méretű, és szabadtérben is jól olvasható. A menürendszer, ill. annak színvilága kissé a kétezres évek elejének Nokia, ill. Sony Ericsson (már színes kijelzős, de még „nem okos”) GSM telefonjaira emlékeztet, ám ez egyáltalán nem negatívum, sőt: nincs túlbonyolítva, nem kell végtelen mélységű menükben elveszni egy-egy beállítás eléréséhez. Kifejezetten hasznos szolgáltatás, hogy a beállított csatornán legutoljára vett állomás hívójele az adás vége után is látható marad a kijelző alsó sorában. Így nem kell háromszor visszakérdezni, amikor valaki nem képes érthetően, artikulált módon bemondani a hívójelét, de akkor is jó szolgálatot tesz, amikor egy hívásnak már csak a végét sikerül elcsípni.

Nem jár viszont dicséret a mellékelt használati útmutatóért, és úgy összességében a gyártói ügyféltámogatásért: a pár oldalnyi, angol nyelvű kiadvány a szokásos biztonsági figyelmeztetéseken kívül mindössze csak az akkupakk és az antenna csatlakoztatását, a bekapcsolás és a hangerő szabályozásának módját, valamint a kezelőszervek megnevezését feltüntető ábrát tartalmazza, majd véget is ér. Arról, hogy mire szolgálnak az egyes menüpontok, vagy hogyan kell(ene) egy átjátszót beállítani, egyetlen szó sem esik. Joggal gondolhatnánk arra, hogy tévedésből kevesebb oldalt tűztek össze a nyomdában, de az utolsó oldalon ott van a gyártó neve és elérhetősége, valamint az oldalszámozás is folyamatos — tehát ezt ők teljesen komolyan gondolták.

A neten kutakodva végül egy német nagyker — feltehetően saját szerzeményű — a gyárinál részletesebb — leírását sikerült beszerezni.

Szintén harmadik féltől (konkrétan egy amerikai kereskedő cégtől) lehet letölteni a programozáshoz szükséges szoftvert is, mert a gyártó nem tartotta fontosnak megosztani ezt sem a saját (!) weblapján…

A rádió bekapcsolása után 3 másodperccel éled fel a kijelző, majd újabb 5 másodperc elteltével válik használhatóvá a készülék. Nem szokványos ez a viszonylag lassú indulási idő, de azért együtt lehet élni vele. A beépített GPS nem túl erős: szobában egyáltalán nem talál jelet — még akkor sem, ha közvetlenül az ablakba van helyezve a rádió, és szabadtéren is kb. 5-15 perc (!) kell, mire meg tudja határozni a pozíciót, és szinkronizálja a belső óráját.

Külföldi fórumokban többen is tudni vélik, hogy az Alinco DJ-MD5 áramkörileg azonos az Anytone AT-D878UV jelű rádiójával. Tény, hogy az Anytone-hoz készített CPS állomány (egyedi beállításokat tartalmazó adatfájl) gond nélkül rátölthető az Alinco készülékére. A rádió gyárilag programozatlanul érkezik: a saját DMR azonosító beállítása, az átjátszók, frekvenciák beállítása a felhasználó feladata. Tekintve, hogy egy eredendően ipari rádiórendszerről van szó, a DMR készülékek programozása kezdőként nem éppen egyszerű feladat. Érdemes elsőként egy azonos típusú, de már beüzemelt készülék CPS állományát lemásolni, azt a saját igényeknek megfelelően átszerkeszteni, majd rátölteni az új készülékre. Számomra nagy segítség volt a HG5ACZ (Zsolt) által készített és megosztott CPS fájl, mivel ennek segítségével sokkal egyszerűbb volt rájönni a beállítások logikájára, mintha egy üres fájlt kellett volna nulláról összerakni.

A kimenő teljesítmény négy lépésben állítható: a teljes, 5 W-os mellett három csökkentett: 2,5 W, 1 W, és 0,2 W is választható — ez utóbbi elsősorban hotspot használata esetén praktikus: többszörösére növelhető az üzemidő. Apropó üzemidő: az 1700 mAh-s akku kapacitás átlagosnak számít a kézi rádióknál, ám az Alinco rádiója kifejezetten hosszú ideig üzemképes vele: csak ritkán kell töltőre tenni. A használat során egyszer sem tapasztaltam, hogy a rádiót működtető szoftver lelassult, vagy épp lefagyott volna.

Kalózoknak bizonyára jó hír, hogy az MD5E gyárilag a teljes vételi sávra „nyitva van” adásban is, így — egyébként teljesen szabálytalanul, és etikátlanul — lehet akár 5 W-tal is adni a PMR sávon…

Amennyiben egyetlen sávon sem találnánk adást (ezt azért nagyon nehéz elképzelni), a beépített vevő segítségével az FM műsorszóró sáv is hallgatható.

Az Alinco MD5-ről elmondható, hogy egy masszív, robosztus felépítésű rádió; nem lötyög benne az akkumulátor, nincsenek illesztési hézagok, egyáltalán nincs olcsó műanyag hatása. Ugyan a vevője nem kétszer transzponált („dupla szuper”) rendszerű, hanem közvetlen mintavételezésű (SDR), de ebben az árkategóriában ez teljesen szokványosnak számít. DMR üzemmódot használva, eddig még nem adódott olyan helyzet, amikor az SDR hátrányai (pl.: közeli, nagyteljesítményű adók leültetik a vevőt) érezhetőek lettek volna. Analóg FM vételnél azonban néhányszor előfordult, hogy kifejezetten erős zaj jött egy-egy olyan frekvencián, amelyen egy másik (analóg üzemű, „hagyományos” rendszerű) rádió néma maradt. Mivel az MD5E alapvetően egy DMR készülék — amelynek egyfajta plusz szolgáltatása az analóg FM üzemmód — az említett jelenség nem róható fel hibaként.

Hazai forgalmazásban, számlával, garanciával 70.000 Ft alatti összegért megvásárolható: az eddigi tapasztalatok alapján egy jó ár-érték arányú készülék.

Végül azonban a hazai DMR hálózat teljes tetszhalott állapota miatt a készülék eladása mellett döntöttem — de ez nem az Alinco DJ-MD5, hanem kifejezetten a hazai rádióamatőrök  új technikákkal szemben tanúsított teljes elutasítása miatt történt, amely rendkívül lehangolóvá teszi ezt a hobbit idehaza.

2020.10.15-12.31.

Szegecs