Garázs

— Melyik digitális rádióamatőr rendszert válasszam? — szól a cikk címében található kérdés.

Amennyiben Magyarországon él a T. Olvasó, a rövid válasz: egyiket sem! Hogy miért? Talán furcsának tűnhet ez a válasz, pedig több hónapnyi, személyes tapasztalat áll mögötte.

Technikailag ugyan mind a DMR, mind a D-Star és a C4FM rendszer is kiválóan használható lenne (a szomszédos országok, ill. a világ többi rádióamatőrei aktívan használják is mindhármat), azonban hazánkban valahogy ez sem úgy működik, mint máshol…

A rádióamatőr vizsga 2019-ben történt sikeres teljesítése és az engedély kézhezvétele után hamar megtapasztaltam, hogy a hazai URH sávokban analóg FM üzemmódban teljes pangás van: a nap nagy részében egy lélek nincs az átjátszókon, de alig lehet beszélgetést hallani a szimplex frekvenciákon is. Ha mégis, azok legtöbbször érdektelen, tartalmatlan beszélgetések. Nem egy olyan kitelepülés van a hátam mögött, amikor hiába voltam jó pozícióban (hegy teteje, kilátó, stb.) mégis alig sikerült 2-3 összeköttetésnél többet összehozni. A folyamatos csalódások egy idő után csökkentik az ember lelkesedését. A nem épp kedvező hazai analóg tapasztalatok, illetve a nemzetközi fórumokban, FB csoportokban bemutatott aktív külföldi digitális aktivitások után azt reméltem, hogy idehaza is sikert fogok elérni digitális üzemmódokban. Tévedtem…

Mindhárom — idehaza létező — digitális rendszert kipróbáltam, és bár műszakilag mindegyikkel elégedett vagyok, a „rádiózás élménye” szempontjából mindegyik nagy csalódást okozott. 

---

A DMR rendszer eredetileg ipari felhasználók részére készült: rendszerfelépítése, szolgáltatásai is ezt tükrözik. A készülékek a megvásárlást követően programozást igényelnek, a dobozból kivéve nem lehet még egyből rádiózni velük. Ipari felhasználás esetén a programozást minden esetben szakszerviz végzi, emiatt kevés olyan nyilvános dokumentáció áll rendelkezésre, amely segítségével a rádióamatőr önállóan fel tudná programozni a saját készülékét, az ugyanis „mankó” nélkül bizony nem egyszerű dolog. Noha rádióamatőr célra a DMR rendszer eléggé bonyolultnak tűnhet, mégis ez terjedt el a leginkább hazánkban. Ez egyrészt az átjátszók nagy számának, másrészt az olcsó, kínai új, valamint a cégektől „okosban” megszerzett használt ipari készülékeknek köszönhető.

A rendszer nagy előnye, hogy ugyanazon a frekvencián egyszerre két külön csatornán is történhet beszélgetés, így a hazai átjátszók egyik „lába” minden esetben az országos (TG216) beszédcsoport elérését biztosítja, míg a másik helyi használatra alkalmas. Az átjátszók internetes összekötése lehetővé teszi azt is, hogy egy kis kézi rádióval akár Zalaegerszegről beszélhessünk egy debreceni rádióamatőrrel. 2020. október 15-én lettem DMR felhasználó. A DMR azonosító megszerzéséhez szükséges regisztráció gyorsan és egyszerűen lezajlott. A rádió programozását követően örömmel tapasztaltam, hogy a budapesti DMR átjátszóra egy belvárosi lakásból, gumiantennás kézi rádióval, 2,5 wattal bármikor stabilan feljutok, ahogyan kellemes meglepetést okozott az is, hogy ugyanezzel a technikával a szolnoki Tisza-parton sétálva tudtam rádiózni a Kékestetőn lévő átjátszóra kapcsolódva. Mindig is erre vágytam: végre nem kell autóban, vagy lakásban üldögélni, esetleg hegytetőre mászni, ha az ember rádiózni szeretne — gondoltam. Hamar jött a csalódás, miután megtapasztaltam, hogy sokan csak személyhívóként használják a rendszert: meghívják az ismerősüket annak hívójelével, majd miután az jelentkezik, a hívó fél javasolja, hogy folytassák a beszélgetést GSM telefonon. (Miért nem egyből azon hívja?) Ha épp nem személyhívóként használják a rendszert, akkor legtöbbször teljesen üres, semmitmondó beszélgetések zajlanak. Különösen idegesítő, amikor a hívójeleket valamennyi adásciklus elején, ill. végén is elmondják, holott mindez olvasható a kijelzőn is — teljesen felesleges ez a fajta redundancia. Egy ideig még szórakoztató volt esténként az alkoholos befolyásoltság alatt rádiózó hívójeles amatőrök „Szalacsi Sándor-jellegű” monológjait hallgatni, de egy pár nap után ezt is inkább kínosnak, mintsem vidámnak találtam. Később aztán ezek a „beszélgetések” is megszűntek, jelenleg kifejezetten gyakori, hogy a nap tetszőleges szakában órákon át csend van az átjátszóknak mind a helyi, mind az országos ágán.
A hazai DMR hálózat forgalma folyamatosan monitorozható a Brandmeister oldalán. (TG 216 országos forgalom,   HG6RUC (Kékestető) helyi forgalom,   HG5RUC (Budapest) helyi forgalom)

Ezeket megnyitva jól látszik, hogy adott esetben 3-4 órán keresztül sincs forgalom, a 0 másodperces bejegyzések pedig üres PTT nyomások, vagy épp a házi hotspot feljelentkezésének nyomai.

Tíz hónapnyi használat után végül — több tízezer forintos anyagi bukóval — eladtam a DMR készülékemet, mert porfogónak elég drága, rádiózni meg lényegében nem volt kivel.

---

A Yaesu által kifejlesztett C4FM rendszer a DMR-rel szemben kifejezetten amatőr célra készült. A készülék első bekapcsolásakor csak be kell írni a saját hívójelünket, majd ezt követően már lehet is rádiózni. Nem kell interneten regisztrálni, azonosítót igényelni, csak keresni egy átjátszót, vagy egy digitális szimplex frekvenciát. A rendszer hazai elterjedését segítendő a gyártó, ill. a hazai képviselete ingyen, vagy jelentős kedvezménnyel kínálta az átjátszókat a hazai rádióamatőr kluboknak. Sajnos mindezek ellenére mégsem terjedt el ez az üzemmód hazánkban. Ennek egyik oka talán az, hogy a C4FM átjátszók képesek analóg FM üzemmódban is működni, ezért a legtöbb helyen ezek az átjátszók továbbra is analóg üzemmódban vannak használva. Így aztán semmi nem ösztönözte a hazai amatőröket arra, hogy drága pénzen C4FM rádiókat vásároljanak. (Ne feledjük: a CTCSS 2014-es bevezetése előtt idehaza sokan még a 20-30 évvel korábban, a Munkásőrségtől megvett MAROS-B-ket, ill. Veszprém rádiókat használták — ezekhez képest egy LCD kijelzős rádió, amin 3-nál több kezelőszerv van, már űrtechnikának számít.)

2020 októberében csatlakoztam a C4FM rendszerhez, miután az egyik rádióamatőr ismerősöm fellelkesített, hogy „majd milyen jókat beszélünk C4FM-ben”. Az csak a rádió megvásárlása után derült ki, hogy az interneten elérhető — elvileg naprakész — átjátszólistában szereplő budapesti C4FM átjátszó már évek óta nem üzemel, így aztán nem volt min beszélgetni. Ennek miértjéről érdemes elolvasni HG5ICON hozzászólását a hamator.hu portálon. Jobb híján tehát a fővárosban maradtak a szimplex C4FM kísérletek, ezeket viszont csak olyankor lehetett összehozni, amikor az analóg átjátszókon, ill. szimplex frekiken sikerült valakit találnom, aki C4FM rádióval (is) rendelkezik, és át tudtam hívni a 433.450 MHz-es digitális hívófrekvenciára. Olyan, hogy „véletlenül” C4FM forgalmazásra akadjak, egyetlen alkalommal sem történt. Nem volt jobb a helyzet vidéken sem: belföldi utazásaim során egy-egy vidéki C4FM átjátszóra felcsatlakozva, és ott hívást indítva semmilyen választ nem kaptam. De olyan is előfordult, hogy a C4FM adásomat követően analóg FM-ben válaszolt egy borízű hang, aki hívójel nélkül küldött el melegebb éghajlatra, mert az analóg rádióján zavarta a digitális prünnyögés. (Annyi esze már nem volt, hogy vételi oldalon beállítsa a megfelelő CTCSS-t, amivel csak analóg adások esetén nyitna ki a zajzára.)

Technikailag tehát hiába jó a C4FM, ha idehaza a kutya nem használja. A vásárlás napjához képest egy évvel később — jelentős anyagi bukóval — eladtam a rádiót, kézibeszélővel, töltőtalppal együtt.

---

2021 nyarán — sorrendben utolsóként — az Icom és a Kenwood által kifejlesztett D-Star rendszert próbáltam ki — annak ellenére, hogy történelmileg ez mindkét — fentebb bemutatott — rendszernél korábbi. A D-Star rádiók programozása bonyolultabb, mint a C4FM-nél, ugyanakkor egyszerűbb, mint a DMR-nél. A három közül ehhez a rendszerhez a legdrágább a csatlakozás: mindkét gyártó vastag ceruzát használ a készülékei árazásánál.

Az interneten még fellelhető magyar nyelvű anyagok tanúsága szerint 10-12 évvel ezelőtt nagy lendülettel indult a D-Star hazai története, amely aztán pillanatok alatt ki is fulladt, és lényegében azóta „tetszhalott” állapotban van. Jelenleg 5 alatt van a hazai D-Star átjátszók száma, komplett országrészek vannak D-Star ellátottság nélkül. Ráadásul a többségük nincs internet kapcsolattal ellátva, anélkül viszont a rendszer funkcióinak jelentős része nem használható ki — így ezek a sziget üzemmódú átjátszók használhatóságukat tekintve nem különböznek az analóg társaiktól.

Ezek után nem is csoda, hogy gyakorlatilag semmi élet nincs a hazai D-Star hálózatban: sokszor egész nap be volt kapcsolva mellettem az Icom kézi rádió, úgy, hogy az átjátszó óránkénti bejelentkezését leszámítva végig néma marad a készülék.   A magyar XLX125 jelű reflektor forgalmát megnézve látható, hogy napi 1…3 feljelentkezés van, azok sem egy időben, így aztán kisebb csoda, ha valakivel sikerül D-Star összeköttetést létesíteni akár az átjátszón, akár a reflektoron keresztül. Különösen azért szomorú ez, mert a világ többi részén (pl.: USA, Németország, Japán, Ausztria, stb.) komoly élet van D-Star-on: ami nálunk 2-3 nap forgalma, az ott kb. 3-4 percé.

A három digitális rádióm közül legtovább a D-Star-osat tartottam meg. Végül — vállalva az újabb anyagi veszteséget — ettől is megváltam.

---

Drága tanulópénz. Így foglalhatnám össze egyetlen mondatban a tapasztalatokat. Ezek után talán már érthető a cikk bevezetője: senkit sem bíztatok arra, hogy digitális készüléket vegyen hazai rádióamatőr célra: hiába jók ezek a rendszerek technikailag, ha a teljes hazai apátia, érdektelenség miatt nagy valószínűséggel mégis csalódást fognak okozni.