Garázs

— Melyik digitális rádióamatőr rendszert válasszam? — szól a cikk címében található kérdés.

Amennyiben Magyarországon él a T. Olvasó, a rövid válasz: egyiket sem! Hogy miért? Talán furcsának tűnhet ez a válasz, pedig többhónapnyi, személyes tapasztalat áll mögötte.

Technikailag ugyan mind a DMR, mind a D-Star és a C4FM rendszer is kiválóan használható lenne (a szomszédos országok, ill. a világ többi rádióamatőrei aktívan használják is mindhármat), azonban hazánkban valahogy ez sem úgy működik, mint máshol...

A rádióamatőr vizsga 2019-ben történt sikeres teljesítése és az engedély kézhezvétele után hamar megtapasztaltam, hogy a hazai URH sávokban analóg FM üzemmódban teljes pangás van: a nap nagy részében egy lélek nincs az átjátszókon, de alig lehet beszélgetést hallani a szimplex frekvenciákon is. Ha mégis, azok legtöbbször érdektelen, tartalmatlan beszélgetések. Nem egy olyan kitelepülés van a hátam mögött, amikor hiába voltam jó pozícióban (hegy teteje, kilátó, stb.) mégis alig sikerült 2-3 összeköttetésnél többet összehozni. A folyamatos csalódások egy idő után csökkentik az ember lelkesedését. A nem épp kedvező hazai analóg tapasztalatok, illetve a nemzetközi fórumokban, FB csoportokban bemutatott aktív külföldi digitális aktivitások után azt reméltem, hogy idehaza is sikert fogok elérni digitális üzemmódokban. Tévedtem...

Mindhárom — idehaza létező — digitális rendszert kipróbáltam, és bár műszakilag mindegyikkel elégedett vagyok, a "rádiózás élménye" szempontjából mindegyik csalódást okozott. 

A DMR rendszer eredetileg ipari felhasználók részére készült: rendszerfelépítése, szolgáltatásai is ezt tükrözik. A készülékek a megvásárlást követően programozást igényelnek, a dobozból kivéve nem lehet még egyből rádiózni velük. Ipari felhasználás esetén a programozást minden esetben szakszerviz végzi, emiatt kevés olyan nyilvános dokumentáció áll rendelkezésre, amely segítségével a rádióamatőr önállóan fel tudná programozni a saját készülékét, az ugyanis "mankó" nélkül bizony nem egyszerű dolog. Noha rádióamatőr célra a DMR rendszer eléggé bonyolultnak tűnhet, mégis ez terjedt el a leginkább hazánkban. Ez egyrészt az átjátszók nagy számának, másrészt az olcsó, kínai új, valamint a cégektől "okosban" megszerzett használt ipari készülékeknek köszönhető.

A rendszer nagy előnye, hogy ugyanazon a frekvencián egyszerre két külön csatornán is történhet beszélgetés, így a hazai átjátszók egyik "lába" minden esetben az országos (TG216) beszédcsoport elérését biztosítja, míg a másik helyi használatra alkalmas. Az átjátszók internetes összekötése lehetővé teszi azt is, hogy egy kis kézi rádióval akár Zalaegerszegről beszélhessünk egy debreceni rádióamatőrrel. 2020. október 15-én lettem DMR felhasználó. A DMR azonosító megszerzéséhez szükséges regisztráció gyorsan és egyszerűen lezajlott. A rádió programozását követően örömmel tapasztaltam, hogy a budapesti DMR átjátszóra egy belvárosi lakásból, gumiantennás kézi rádióval, 2,5 wattal bármikor stabilan feljutok, ahogyan kellemes meglepetést okozott az is, hogy ugyanezzel a technikával a szolnoki Tisza-parton sétálva tudtam rádiózni a Kékestetőn lévő átjátszóra kapcsolódva. Mindig is erre vágytam: végre nem kell autóban, vagy lakásban üldögélni, esetleg hegytetőre mászni, ha az ember rádiózni szeretne — gondoltam. Hamar jött a csalódás, miután megtapasztaltam, hogy sokan csak személyhívóként használják a rendszert: meghívják az ismerősüket annak hívójelével, majd miután az jelentkezik, a hívó fél javasolja, hogy folytassák a beszélgetést GSM telefonon. (Miért nem egyből azon hívja?) Ha épp nem személyhívóként használják a rendszert, akkor legtöbbször teljesen üres, semmitmondó beszélgetések zajlanak. Különösen idegesítő, amikor a hívójeleket valamennyi adásciklus elején, ill. végén is elmondják, holott mindez olvasható a kijelzőn is, teljesen felesleges ez a fajta redundancia. Egy ideig még szórakoztató volt esténként az alkoholos befolyásoltság alatt rádiózó hívójeles amatőrök "Szalacsi Sándor jellegű" monológjait hallgatni, de egy pár nap után ezt is inkább kínosnak, mintsem vidámnak találtam. Később aztán ezek a "beszélgetések" is megszűntek, jelenleg kifejezetten gyakori, hogy a nap tetszőleges szakában órákon át csend van az átjátszóknak mind a helyi, mind az országos ágán.
A hazai DMR hálózat forgalma folyamatosan monitorozható a Brandmeister oldalán. (TG 216 országos forgalom,   HG6RUC (Kékestető) helyi forgalom,   HG5RUC (Budapest) helyi forgalom)

Ezeket megnyitva jól látszik, hogy adott esetben 3-4 órán keresztül sincs forgalom, a 0 másodperces bejegyzések pedig üres PTT nyomások, vagy épp a házi hotspot feljelentkezésének nyomai.

Tíz hónapnyi használat után végül — több tízezer forintos anyagi bukóval — eladtam a DMR készülékemet, mert porfogónak elég drága, rádiózni meg lényegében nem volt kivel.

A Yaesu által kifejlesztett C4FM rendszer a DMR-rel szemben kifejezetten amatőr célra készült. A készülék első bekapcsolásakor csak be kell írni a saját hívójelünket, majd ezt követően már lehet is rádiózni. Nem kell interneten regisztrálni, azonosítót igényelni, csak keresni egy átjátszót, vagy egy digitális szimplex frekvenciát. A rendszer hazai elterjedését segítendő a gyártó, ill. a hazai képviselete ingyen, vagy jelentős kedvezménnyel kínálta az átjátszókat a hazai rádióamatőr kluboknak. Sajnos mindezek ellenére mégsem terjedt el ez az üzemmód hazánkban. Ennek egyik oka talán az, hogy a C4FM átjátszók képesek analóg FM üzemmódban is működni, ezért a legtöbb helyen ezek az átjátszók továbbra is analóg üzemmódban vannak használva. Így aztán semmi nem ösztönözte a hazai amatőröket arra, hogy drága pénzen C4FM rádiókat vásároljanak. (Ne feledjük: a CTCSS 2014-es bevezetése előtt idehaza sokan még a 20-30 évvel korábban, a Munkásőrségtől megvett MAROS-B-ket, ill. Veszprém rádiókat használták — ezekhez képest egy LCD kijelzős rádió, amin 3-nál több kezelőszerv van, már űrtechnikának számít.)

2020 októberében csatlakoztam a C4FM rendszerhez, miután az egyik rádióamatőr ismerősöm fellelkesített, hogy "majd milyen jókat beszélünk C4FM-ben". Az csak a rádió megvásárlása után derült ki, hogy az interneten elérhető — elvileg naprakész — átjátszólistában szereplő budapesti C4FM átjátszó már évek óta nem üzemel, így aztán nem volt min beszélgetni. Ennek miértjéről érdemes elolvasni HG5ICON hozzászólását a hamator.hu portálon. Jobb híján tehát a fővárosban maradtak a szimplex C4FM kísérletek, ezeket viszont csak olyankor lehetett összehozni, amikor az analóg átjátszókon, ill. szimplex frekiken sikerült valakit találnom, aki C4FM rádióval (is) rendelkezik, és át tudtam hívni a 433.450 MHz-es digitális hívófrekvenciára. Olyan, hogy "véletlenül" C4FM forgalmazásra akadjak, egyetlen alkalommal sem történt. Nem volt jobb a helyzet vidéken sem: belföldi utazásaim során egy-egy vidéki C4FM átjátszóra felcsatlakozva, és ott hívást indítva semmilyen választ nem kaptam. De olyan is előfordult, hogy a C4FM adásomat követően analóg FM-ben válaszolt egy borízű hang, aki hívójel nélkül küldött el melegebb éghajlatra, mert az analóg rádióján zavarta a digitális prünnyögés. (Annyi esze már nem volt, hogy vételi oldalon beállítsa a megfelelő CTCSS-t, amivel csak analóg adások esetén nyitna ki a zajzára.)

Technikailag tehát hiába jó a C4FM, ha idehaza a kutya nem használja. A vásárlás napjához képest egy évvel később — jelentős anyagi bukóval — eladtam a rádiót, kézibeszélővel, töltőtalppal együtt.

2021 nyarán — sorrendben utolsóként — az Icom és a Kenwood által kifejlesztett D-Star rendszert próbáltam ki — annak ellenére, hogy történelmileg ez mindkét — fentebb bemutatott — rendszernél korábbi. A D-Star rádiók programozása bonyolultabb, mint a C4FM-nél, ugyanakkor egyszerűbb, mint a DMR-nél. A három közül ehhez a rendszerhez a legdrágább a csatlakozás: mindkét gyártó vastag ceruzát használ a készülékei árazásánál.

Az interneten még fellelhető magyar nyelvű anyagok tanúsága szerint 10-12 évvel ezelőtt nagy lendülettel indult a D-Star hazai története, amely aztán pillanatok alatt ki is fulladt, és lényegében azóta "tetszhalott" állapotban van. Jelenleg 5 alatt van a hazai D-Star átjátszók száma, komplett országrészek vannak D-Star ellátottság nélkül. Ráadásul a többségük nincs internet kapcsolattal ellátva, enélkül viszont a rendszer funkcióinak jelentős része nem használható ki, — így ezek a sziget üzemmódú átjátszók használhatóságukat tekintve nem különböznek az analóg társaiktól.

Ezek után nem is csoda, hogy gyakorlatilag semmi élet nincs a hazai D-Star hálózatban: sokszor egész nap be volt kapcsolva mellettem az Icom kézi rádió, úgy, hogy az átjátszó óránkénti bejelentkezését leszámítva végig néma marad a készülék.   A magyar XLX125 jelű reflektor forgalmát megnézve látható, hogy napi 1...3 feljelentkezés van, azok sem egy időben, így aztán kisebb csoda, ha valakivel sikerül D-Star összeköttetést létesíteni akár az átjátszón, akár a reflektoron keresztül. Különösen azért szomorú ez, mert a világ többi részén (pl.: USA, Németország, Japán, Ausztria, stb.) komoly élet van D-Star-on: ami nálunk 2-3 nap forgalma, az ott kb. 3-4 percé.

A három digitális rádióm közül legtovább a D-Star-osat tartottam meg. Végül — vállalva az újabb anyagi veszteséget — ettől is megváltam.

---

Drága tanulópénz. Így foglalhatnám össze egyetlen mondatban a tapasztalatokat. Ezek után talán már érthető a cikk bevezetője: senkit sem bíztatok arra, hogy digitális készüléket vegyen hazai rádióamatőr célra: hiába jók ezek a rendszerek technikailag, ha a teljes hazai apátia, érdektelenség miatt nagy valószínűséggel mégis csalódást fognak okozni.