Melyik digitális rádióamatőr rendszert válasszam?
A C4FM, D-Star, ill. DMR rendszerek aktuális helyzete hazánkban...
— Melyik digitális
rádióamatőr rendszert válasszam? — szól a cikk címében
található kérdés.
Amennyiben Magyarországon él
a T. Olvasó, a rövid válasz: egyiket sem! Hogy
miért? Talán furcsának tűnhet ez a válasz, pedig
többhónapnyi, személyes tapasztalat áll mögötte.
Technikailag ugyan mind a
DMR, mind a D-Star és a C4FM rendszer is kiválóan
használható lenne, (a szomszédos országok, ill. a világ
többi rádióamatőrei aktívan használják is mindhármat),
azonban hazánkban valahogy ez sem úgy működik, mint
máshol...
A rádióamatőr vizsga
2019-ben történt sikeres teljesítése, és az engedély
kézhezvétele után hamar megtapasztaltam, hogy a hazai URH
sávokban analóg FM üzemmódban teljes pangás van: a nap nagy
részében egy lélek nincs az átjátszókon, de alig lehet
beszélgetést hallani a szimplex frekvenciákon is. Ha mégis,
azok legtöbbször érdektelen, tartalmatlan beszélgetések. Nem
egy olyan kitelepülés van a hátam mögött, amikor hiába
voltam jó pozícióban (hegy teteje, kilátó, stb.) mégis alig
sikerült 2-3 összeköttetésnél többet összehozni. A
folyamatos csalódások egy idő után csökkentik az ember
lelkesedését. A nem épp kedvező hazai analóg tapasztalatok,
illetve a nemzetközi fórumokban, FB csoportokban bemutatott
aktív külföldi digitális aktivitások után azt reméltem, hogy
idehaza is sikert fogok elérni digitális üzemmódokban.
Tévedtem...
Mindhárom — idehaza létező —
digitális rendszert kipróbáltam, és bár műszakilag
mindegyikkel elégedett vagyok, a "rádiózás élménye"
szempontjából mindegyik csalódást okozott.
DMR
A DMR rendszer eredetileg
ipari felhasználók részére készült: rendszerfelépítése,
szolgáltatásai is ezt tükrözik. A készülékek a megvásárlást
követően programozást igényelnek, a dobozból kivéve őket nem
lehet még egyből rádiózni velük. Ipari felhasználás esetén a
programozást minden esetben szakszerviz végzi, emiatt kevés
olyan nyilvános dokumentáció áll rendelkezésre, amely
segítségével a rádióamatőr önállóan fel tudná programozni a
saját készülékét, az ugyanis "mankó" nélkül bizony nem
egyszerű dolog. Noha rádióamatőr célra a DMR rendszer eléggé
bonyolultnak tűnhet, mégis ez terjedt el a leginkább
hazánkban. Ez egyrészt az átjátszók nagy számának, másrészt
az olcsó, kínai új, valamint a cégektől "okosban"
megszerzett használt ipari készülékeknek köszönhető. A
rendszer nagy előnye, hogy ugyanazon a frekvencián egyszerre
két külön csatornán is történhet beszélgetés, így a hazai
átjátszók egyik "lába" minden esetben az országos (TG216)
beszédcsoport elérését biztosítja, míg a másik "lába" helyi
használatra alkalmas. Az átjátszók internetes összekötése
lehetővé teszi azt is, hogy egy kis kézi rádióval akár
Zalaegerszegről beszélhessünk egy debreceni rádióamatőrrel.
2020. október 15-én lettem DMR felhasználó. A DMR azonosító
megszerzéséhez szükséges regisztráció gyorsan, és egyszerűen
lezajlott. A rádió programozását követően örömmel
tapasztaltam, hogy a budapesti DMR átjátszóra egy belvárosi
lakásból, gumiantennás kézi rádióval, 2,5 wattal bármikor
stabilan feljutok, ahogyan kellemes meglepetést okozott az
is, hogy ugyanezzel a technikával a szolnoki Tisza-parton
sétálva tudtam rádiózni a Kékestetőn lévő átjátszóra
kapcsolódva. Mindig is erre vágytam: végre nem kell autóban,
vagy lakásban üldögélni, esetleg hegytetőre mászni, ha az
ember rádiózni szeretne — gondoltam. Hamar jött a csalódás,
miután megtapasztaltam, hogy sokan csak személyhívóként
használják a rendszert: meghívják az ismerősüket annak
hívójelével, majd miután az jelentkezik, a hívó fél
javasolja, hogy folytassák a beszélgetést GSM telefonon.
(Miért nem egyből azon hívja?) Ha épp nem személyhívóként
használják a rendszert, akkor legtöbbször teljesen üres,
semmitmondó beszélgetések zajlanak. Különösen idegesítő,
amikor a hívójeleket valamennyi adásciklus elején, ill.
végén is elmondják, holott mindez olvasható a kijelzőn is,
teljesen felesleges ez a fajta redundancia. Egy ideig még
szórakoztató volt esténként az alkoholos befolyásoltság
alatt rádiózó hívójeles amatőrök "Szalacsi Sándor jellegű" monológjait
hallgatni, de egy pár nap után ezt is inkább kínosnak,
mintsem vidámnak találtam. Később aztán ezek a
"beszélgetések" is megszűntek, jelenleg kifejezetten
gyakori, hogy a nap tetszőleges szakában órákon át csend van
az átjátszóknak mind a helyi, mind az országos ágán.
A hazai DMR hálózat forgalma folyamatosan monitorozható a Brandmeister oldalán. (TG 216 országos forgalom, HG6RUC (Kékestető) helyi forgalom, HG5RUC (Budapest) helyi forgalom)
A hazai DMR hálózat forgalma folyamatosan monitorozható a Brandmeister oldalán. (TG 216 országos forgalom, HG6RUC (Kékestető) helyi forgalom, HG5RUC (Budapest) helyi forgalom)
Ezeket megnyitva jól
látszik, hogy adott esetben 3-4 órán keresztül sincs
forgalom, a 0 másodperces bejegyzések pedig üres PTT
nyomások, vagy épp a házi hotspot feljelentkezésének nyomai.
Tíz hónapnyi használat után
végül — több tízezer forintos anyagi bukóval — eladtam a DMR
készülékemet, mert porfogónak elég drága, rádiózni meg
lényegében addigra már nem volt kivel.
C4FM
A Yaesu által kifejlesztett
C4FM rendszer a DMR-rel szemben kifejezetten amatőr célra
készült. A készülék első bekapcsolásakor csak be kell írni a
saját hívójelünket, majd ezt követően már lehet is rádiózni.
Nem kell interneten regisztrálni, azonosítót igényelni, csak
keresni egy átjátszót, vagy egy digitális szimplex
frekvenciát. A rendszer hazai elterjedését segítendő a
gyártó, ill. a hazai képviselete ingyen, vagy jelentős
kedvezménnyel kínálta az átjátszókat a hazai rádióamatőr
kluboknak. Sajnos mindezek ellenére mégsem terjedt el ez az
üzemmód hazánkban. Ennek egyik oka talán az, hogy a C4FM
átjátszók képesek analóg FM üzemmódban is működni, ezért a
legtöbb helyen ezek az átjátszók továbbra is analóg
üzemmódban vannak használva. Így aztán semmi nem ösztönözte
a hazai amatőröket abban, hogy drága pénzen C4FM rádiókat
vásároljanak. (Ne feledjük: a CTCSS 2014-es bevezetése előtt
idehaza sokan még a 20-30 évvel korábban, a Munkásőrségtől
megvett MAROS-B-ket,
ill. Veszprém rádiókat használták, — ezekhez képest egy LCD
kijelzős rádió, amin 3-nál több kezelőszerv van, már
űrtechnikának számít.)
2020 októberében
csatlakoztam a C4FM rendszerhez, miután az egyik rádióamatőr
ismerősöm fellelkesített, hogy "majd milyen jókat beszélünk
C4FM-ben". Az csak a rádió megvásárlása után derült ki, hogy
az interneten elérhető — elvileg naprakész —
átjátszólistában szereplő budapesti C4FM átjátszó már évek
óta nem üzemel, így aztán nem volt min beszélgetni. Ennek
miértjéről érdemes elolvasni HG5ICON hozzászólását a hamator.hu
portálon. Jobb híján tehát a fővárosban maradtak a
szimplex C4FM kísérletek, ezeket viszont csak olyankor
lehetett összehozni, amikor az analóg átjátszókon, ill.
szimplex frekiken sikerült valakit találnom, aki C4FM
rádióval (is) rendelkezik, és át tudtam hívni a 433.450
MHz-es digitális hívófrekvenciára. Olyan, hogy "véletlenül"
C4FM forgalmazásra akadjak, egyetlen alkalommal sem történt.
Nem volt jobb a helyzet vidéken sem: belföldi utazásaim
során egy-egy vidéki C4FM átjátszóra felcsatlakozva, és ott
hívást indítva semmilyen választ nem kaptam. De olyan is
előfordult, hogy a C4FM adásomat követően analóg FM-ben
válaszolt egy borízű hang, aki hívójel nélkül küldött el
melegebb éghajlatra, mert az analóg rádióján zavarta a
digitális prünnyögés. (Annyi esze már nem volt, hogy vételi
oldalon beállítsa a megfelelő CTCSS-t, amivel csak analóg
adások esetén nyitna ki a zajzára.)
Technikailag tehát hiába jó
a C4FM, ha idehaza a kutya nem használja. A vásárlás
napjához képest egy évvel később — jelentős anyagi bukóval —
eladtam a rádiót, kézibeszélővel, töltőtalppal együtt.
D-Star
2021 nyarán — sorrendben
utolsóként — az Icom és a Kenwood által kifejlesztett D-Star
rendszert próbáltam ki, — annak ellenére, hogy történelmileg
ez mindkét — fentebb bemutatott — rendszernél korábbi. A
D-Star rádiók programozása bonyolultabb, mint a C4FM-nél,
ugyanakkor egyszerűbb, mint a DMR-nél. A három közül ehhez a
rendszerhez a legdrágább a csatlakozás: mindkét gyártó
vastag ceruzát használ a készülékek árazásánál.
Az interneten még fellelhető
magyar nyelvű anyagok tanúsága szerint 10-12 évvel ezelőtt
nagy lendülettel indult a D-Star hazai története, amely
aztán pillanatok alatt ki is fulladt, és lényegében azóta
"tetszhalott" állapotban van. Jelenleg 5 alatt van a hazai
D-Star átjátszók száma, komplett országrészek vannak D-Star
ellátottság nélkül. Ráadásul a többségük nincs internet
kapcsolattal ellátva, enélkül viszont a rendszer funkcióinak
jelentős része nem használható ki, — így ezek a sziget
üzemmódú átjátszók használhatóságukat tekintve nem
különböznek az analóg társaiktól.
Ezek után nem is csoda, hogy
gyakorlatilag semmi élet nincs a hazai D-Star hálózatban:
sokszor egész nap be van kapcsolva mellettem az Icom kézi
rádió, úgy, hogy az átjátszó óránkénti bejelentkezését
leszámítva végig néma marad a készülék. A magyar XLX125 jelű reflektor forgalmát
megnézve látható, hogy napi 1...3 feljelentkezés van, azok
sem egy időben, így aztán kisebb csoda, ha valakivel sikerül
D-Star összeköttetést létesíteni akár az átjátszón, akár a
reflektoron keresztül. Különösen azért szomorú ez, mert a
világ többi részén (pl.: USA, Németország, Japán, Ausztria,
stb.) komoly élet van D-Star-on: ami nálunk 2-3 nap
forgalma, az ott kb. 3-4 percé.
A három digitális rádióm
közül legtovább a D-Star-osat tartottam meg. Végül —
vállalva az újabb anyagi veszteséget — ettől is megváltam.
Drága tanulópénz. Így
foglalhatnám össze egyetlen mondatban a tapasztalatokat.
Ezek után talán már érthető a cikk bevezetője: senkit sem
bíztatok arra, hogy digitális készüléket vegyen hazai
rádióamatőr célra: hiába jók ezek a rendszerek technikailag,
ha a teljes hazai apátia, érdektelenség miatt nagy
valószínűséggel mégis csalódást fognak okozni.
Szegecs