Garázs

Előkészületek

2024 januárjának végén egy teljes + két fél napot az olaszországi Milánó városában tölthettem. A „fapados” repülőút miatt mindössze egyetlen normál méretű hátizsákba kellett mindent összezsúfolni, de azért úgy alakítottam, hogy még beférjen az Anytone AT-D878UV II Plus rádió, ill. a hozzá külön vásárolt (VHF sávon a gyárilag mellékeltnél lényegesen jobb nyereségű) Diamond HC100S antenna. Korábban sosem utaztam repülőgéppel rádióamatőr készülék társaságában, ezért nem voltam benne biztos, hogy kiszedetik-e a csomagból a biztonsági ellenőrzésen, vagy sem. Mindenesetre a biztonság kedvéért a hátlapot és az antennát leszedve csomagoltam az egykoron filmes kompakt fényképezőgép védelmére szolgáló szivacsos táskába. A reptéren senkit sem érdekelt a rádió, ellenben a cipőmet leszedették rólam — éppen úgy, ahogyan a többi utastársam esetében is, akiknél feltehetően nem volt URH készülék. ☺

---

A sikeres landolás után következhetett a városba való bejutás. Az egyik erre szakosodott buszos cég járatán ablak mellett helyet foglalva egyből elő is került a rádió, a gyors összeszerelés után jöhetett a bekapcsolás.

A GPS 1…2 percen belül pozícionálta magát, és az első — még kézzel indított — adásom egyből fel is jutott az APRS hálózatra az IR2BZ jelű, a reptértől 22,7 km-re lévő (a fenti térképrészleten zöld nyíllal jelölt) kapuállomás közvetítésével. A naplófájlok későbbi könnyebb elemezhetőségének érdekében az út során saját táviratként: „AT-D878UVII Plus @ 4W AIRPORTBUS” szöveget állítottam be.

A beszállás befejezésével a már mozgó buszból még egy alkalommal tudta venni a jelemet a fenti állomás, majd ezt követően 47 kilométeren át nem volt több feljutás egészen addig, amíg el nem értünk Milánó Loreto metróállomásához, ahonnan a közeli IR2AL iGate vette a táviratomat:

Ezt az állomást a helyi rádióamatőr klub üzemelteti, helyileg pedig a 32 emeletes (!) Pirelli irodaház tetején található (zöld kerettel jelölve). Ebből a pozícióból gyakorlatilag az egész várost és környékét lefedi, nem véletlen, hogy a Milánóban töltött időszak alatt küldött távirataim legnagyobb részét az IR2AL kapuállomás vette. Érdekessége még, hogy a vett jeleket egyúttal továbbítja is a Milánótól északra lévő IK2XDE-6 APRS állomásnak is (ennek légvonalbeli útját jelöli az aprs.fi térképén a lila vonal).

Az elsőnapi városnézést követően a hotelbe történt visszatérés után a rádió az ablakpárkányon kapott helyet, ahol a nem éppen ideális körülmények ellenére szinte percenként érkeztek a 144,800 MHz-en vett APRS táviratok. Meglepő volt számomra az, hogy Milánóban milyen nagy élet van abban a sávban, ill. üzemmódban, amelyre hazánkban lényegében a teljes pusztulat a jellemző, bár ez utóbbi Magyarországon nem APRS specifikus, hanem az amatőrüzemmódok többségéről elmondható. :(
A szállodai szobánk a negyedik emeleten volt, csakhogy az épület szemközti szárnya egy 10 emeletes épület, amely nemcsak a fényt, de a rádióhullámok egy részét is csillapította. Tőle jobbra pedig csak egészen kis szögben volt szabad kilátás: egy másik, kevésbé magas, de legalább távolabb lévő épületre.

 

Az okostelefonom webböngészőjében megnyitott aprs.fi oldalon rendszeresen ellenőriztem, hogy a rádióm által 3 percenként elküldött csomagok sikeresen feljutnak-e a rendszerbe. Egy idő után kiderült, hogy nagyon nem mindegy, hogy a rádió az ablakpárkány melyik részén kap helyet: az egyik sarokban folyamatos volt ugyan a GPS vétel, de a küldött csomagoknak csak egy töredéke érte el a helyi APRS kaput, a másik oldalon pedig a GPS vétel volt bizonytalan, de az internetes feljutás zökkenőmentes volt. Ezért aztán pepecselős, centinként ide-oda tologatás vette kezdetét azért, hogy GPS vétel is legyen, és az APRS hálózat is elérhető legyen. A megfelelő pozíciót jobb híján egy a szobában talált kisméretű —  marketing céllal bekészített — fadarabbal jelöltem meg.☺
Az Anytone éjszakára is bekapcsolva maradt egyrészt azért, hogy szorgalmasan gyűjtse az „éterben” fogható táviratokat, másrészt pedig azért, hogy 180 másodpercenként kisugározza a sajátjait — bízva abban, hogy esetleg más, épp a közelben járó rádióamatőr(ök) is elcsíp(nek) belőlük egyet-egyet.

Másnap a reggeli elfogyasztása után folytattuk a várossal való ismerkedést, a déli harangszó után kb. fél órával érkeztünk a dóm előtti térre, amely a turisták mellett a galambok, a zsebesek, és a minden felesleges vackot erőszakosan a turistákra sózni próbáló arcok gyűjtőhelye.

 

Szerettem volna ehhez a milánói APRS cikkhez egy illusztrációt készíteni, ahogyan az egyik kezemben a rádió, a háttérben pedig a dóm látható. Az előkészüket során a szemem sarkából megláttam, ahogy elindult felénk az egyik bóvliárus, majd ahogyan meglátta a kezemben az URH-t, torzult fejjel már sarkon is fordult…☺

A városban töltött szűk három nap alatt a fentebb már külön megnevezettek mellett az alábbi állomások vették a jelemet:

A légvonalbeli távolságokat megnézve az IU4DKT-15 esetén látható a 80,3 km-es érték esetében az első gyanúm az volt, hogy ez minden bizonnyal közvetítőn keresztüli (vagyis nem direkt) rádiós összeköttetést takar, ezért átnéztem az APRS rendszerben elérhető nyers naplófájlokat, majd ezt követően a Scadacore.com weblap domborzati alapú keresőjét használva kiderült, hogy a két helyszín magasságkülönbségéből adódóan egyáltalán nem volt irreális a közvetlen összeköttetés:

Forrás: scadacore.com

Az utolsó napra már csak egy rövid belvárosi sétára jutott idő, mielőtt a főpályaudvar előtt felszálltunk a reptérbuszra. Mivel nem eléggé korán érkeztünk, így ablak mellé már nem jutott hely, a bekapcsolt rádió a hátizsákban maradt, a padlón. Ennek ellenére mégis sikerült GPS jelet fognia, és az indulás előtt egyszer, majd a belvárosból még két alkalommal fel is tudott jutni az APRS hálózatra, majd ezt követően már nem volt több sikeres csatlakozás.

2024.01.23.— 2025.09.13.

Szegecs