Garázs

A Budapesti Elektroakusztikai Gyár (BEAG) termékpalettájában az erősítők, hangfalak, keverőpultok mellett fejhallgatók is szerepeltek. A ’70-es évek közepén bemutatott FMD 26 család nevében az F betű a fejhallgató, az M a mikrofon, a D pedig a dinamikus szavak kezdőbetűjéből származik. A kötőjel után álló 600-as szám pedig a beépített hangszóróbetétek impedanciájára utal. Ugyanebből a típusból készült mikrofon nélküli változat is: FDS-26 jelöléssel. Az FMD/FDS fejhallgatókból százezer feletti (!) példányt gyártott a zuglói székhelyű, de vidéki kirendeltségekkel is rendelkező cég. A megsüvegelendő mennyiségből jelentős számban ment az 1980−as moszkvai nyári olimpiára is, amelynek a BEAG volt a hivatalos hangtechnikai szállítója.

A fejhallgató külső megjelenése Lelkes Péter (1942-2022) ipari formatervező művész munkája, ahogyan a ’70-es-’80-as években készült BEAG készülékek többsége (pl. a jól ismert HTP-30 „uborkaszeletelő”) is. A fenti képpáron ő, ill. egy FMD26-200-as fejhallgató látható az 1990-ben megjelent — a művész addigi munkásságának főbb alkotásait bemutató — színes prospektusban.

---

A komoly legyártott mennyiség ellenére szinte alig lelhető fel ismertető a típusról. Az 1975 áprilisában kiadott Minőség és Megbízhatóság című kiadvány így mutatja be az új fejhallgatót:

A fenti sorokból egyértelmű, hogy nem Hi-Fi (zenehallgatási) célokra szánt termékről van szó — mindezek ellenére napjainkban sokan tévesen mégis így gondolják…

A műszaki adatok — szintén az előbb idézett kiadványból:
„Névleges impedancia oldalanként: FDS 26—200: 200 ohm, FDS 26—400: 400 ohm, FDS 26—600: 600 ohm

Névleges érzékenység: 112 dB /mVA
Terhelhetőség oldalanként: 200 mVA
Névleges átviteli sáv: 20—20 000 Hz
Maximális hangnyomásszint: 128 dB
Harmonikus torzítás: max. 1% (122 dB-re von.)
Súly: FDS 26: 0,35 kp, FMD 26: 0,45 kp.”

---

Az FMD-26 fontos eleme volt a — szintén BEAG fejlesztésű — BKO-13 nyelvi laboroknak is:

A kép forrása: Petőfi Népe - 1981. november 10.

A nyelvi labor egy olyan komplex egység volt, amelyben a tanár kétirányú hangösszeköttetést tudott létesíteni az egymástól paravánnal elválasztott tanulókkal, akiken szintén egy-egy BEAG FMD mikrofonos fejhallgató volt. A rendszer része volt még a vezérlőpulton kívül két darab BRG kazettás magnó is, amelyekről az előre elkészített, a nyelvtanulást segítő forrásokat, feladatokat hallgathatták meg a diákok, akiknek aztán egyénileg, vagy közösen kellett válaszolniuk a feltett kérdésekre. A nyelvi labort nemcsak gyerekek, hanem felnőttek képzéséhez is eredményesen lehetett használni — erre mutat példát a Tiszai Vegyi Kombinát leninvárosi (1970-ig: Tiszaszederkény falu, 1991−től jelenleg is: Tiszaújváros) központjának nyelvi laborját bemutató képpár, amely a Borsodi Vegyész 1982. január 21-ei számában jelent meg:

A pedagógiai szempontból kétségtelenül progresszív megoldásnak számító nyelvi labor széleskörű hazai elterjedését akadályozta a viszonylag magas ára: 1973-as bevezetésekor több mint 400.000 Ft volt a rendszer telepítésének költsége. Ezzel egyidőben egy új Lada (VAZ-2101) gépkocsi fogyasztói ára 80.000 Ft, a jóval olcsóbb Trabanté pedig 46.000 Ft volt. (Forrás: Autó-Motor, 1973.03.06.) Mivel az általános- és középiskolák már akkoriban is közismerten szegények voltak, így aztán nem csoda, hogy csak a jobbmódú cégek, ill. egy-egy kivételesen nem alulfinanszírozott egyetem/főiskola engedhetett meg magának ilyen költségvonzatú beruházást.

---

Számos olyan képző intézmény volt ugyanakkor hazánkban, ahol ugyan ki lett építve a komplett rendszer, a mindennapos oktatásban mégsem, vagy csak „fényévente egyszer” használták, amelynek egyik oka lehetett egyrészt a tanároknál gyakran tetten érhető kényelmesség, ellustulás, ill. a motiváció hiánya, a másik pedig a rendszer gyenge pontja: a beépített két BRG MK27-es magnó volt. Utóbbiak mechanikája meglehetősen gyenge minőségű volt: gyakran meghibásodott, a cseréjükkel viszont a legtöbbször nem törődtek. Komplett laborok jutottak így ebek harmincadjára, a végső tőrdöfést viszont mégsem ez, hanem a szocialista rendszer alatt kötelezővé tett orosz nyelvoktatás 1990 utáni megszüntetése jelentette. Feleslegessé váltak az amúgy gondosan kidolgozott oktatási anyagok, az újonnan bevezetett német, ill. angol nyelvre pedig már nem rendezték be a meglévő (az esetek nagy részében addigra már nem is működőképes) nyelvi laborokat, így aztán az annak idején csilliárdokért beszerzett eszközök többsége hamar eladásra, vagy hulladéktelepre került:

A hirdetések forrása: Köznevelés c. szakmai lap 1995.09.22-ei száma.

---

A kép forrása: „A mai magyar vasút” c. kiadvány - IPV, 1985. (Saját gyűjteményből szkennelve.)

Az oktatás mellett a magyar vasútnál is jelentős számban használták a BEAG mikrofonos fejhallgatóit. A jóminőségben fennmaradt felvételen szereplő hölgy egy ún. SziR (Szállításirányítási Rendszer) terminálon írja be azokat az adatokat, amelyeket a vágányok között bóklászó, ún. vonatfelíró munkatárs URH rádión (akkoriban tipikusan: MAROS-B-n) diktál be neki. A terminálkezelő rádiójának adásindítása lábpedálra volt kötve, ezáltal az adatbevitelhez mindkét kéz szabadon rendelkezésre állt. A terminálon bevitt adatok Videoton gyártmányú modemek segítségével jutottak el a MÁV fővárosi számítógépközpontjába.

---

Gyakran előfordul velem, hogy miközben csak egy konkrét eszközt szeretnék bemutatni, a végén sikerül egy komplett technikatörténeti anyagot megírnom, ezt történt ezúttal is. Ezen cikk megírásának eredeti apropóját egyébként az adta, hogy az utóbbi időszakban megszaporodtak a hazai adásvételi portálokon az egészen hajmeresztő áron eladásra kínált BEAG mikrofonos fejhallgatók. Őszintén szólva meglepett, amikor megpillantottam a 35-40.000 Ft-os kínálati árakat, hiszen ennyi pénzért már jóminőségű, új stúdió-monitor fejhallgatókat lehet kapni, számlával, garanciával. Ezzel szemben a közel ötvenedik évüket taposó, gyakran végtelenségig lelakott, pajtából előkerült füleseket „kissé” túlárazottnak tartom. Kíváncsi lettem, hogy mi indokolja ezt a valóságtól elrugaszkodott árképzést, amihez kapóra jött, hogy emlékeim szerint a még Szolnokon lévő holmijaim között nekem is van egy példány a típusból, amelyet még a kétezres évek elején vásároltam a szolnoki rádióamatőr börzén. Az első meglepetés akkor ért, amikor kiemeltem a bolti reklámszatyorban pihenő BEAG fülest, ugyanis a fejpánt belsejében elhelyezett — eredetileg a kényelmet növelő — szivacs az évtizedek alatt porrá bomlott, és folyamatosan szóródott ki a réseken:

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ez nem a japán fotó-, ill. elektronikai termékeknél megismert ragadós, mindenre ráragadó massza, hanem egyszerű száraz, szanaszét szóródó por. Ettől függetlenül a kitakarítása nem kevésbé sziszifuszi munka: amikor azt hiszi az ember, hogy már az utolsó maradékot is sikerült végre kiporszívózni a pánt résein keresztül, akkor mindig kiderül, hogy ez még korántsem valósult meg. Nem véletlen, hogy a neten eladásra kínált példányok nagy részéről már hiányzik a fejpánt műbőr része: másoknak nem volt annyi türelmük, mint nekem.☺

A fenti fotón jól látszik, hogy milyen rengeteg hely van még a fülekre illeszkedő egységekben. A belső rész semmiféle akusztikai csillapítást nem tartalmaz. A külső zaj szigetelését példás módon megoldották a mérnökök: a fülest felvéve egyből elcsendesül a külvilág, ami jól jöhet pl. vonaton utazva az idegesítő útitársak zajának kiszűrésére. Igaz: csupán erre a célra egyszerűbb egy megfelelő munkavédelmi fültokot magunkkal vinni, ami ráadásul könnyebb tömegű, és nem nyomja szét az ember fejét fél óra viselés után, mint a BEAG fejhallgatója.

---

A beszélő szája elé fordítható mikrofon 200 ohmos, kardioid karakterisztikájú, és — miután rákötöttem a régi DJ-pultomra — meggyőződhettem róla, hogy még túl a negyedik ikszen is bőven teljesíti a bevezetőben tett gyári ígéretet: közelmikrofonozásra van kitalálva, a távolabból (3-4 centiről) érkező hangokat is már jelentősen csillapítja. Tiszta, jól érthető beszédátvitelt biztosít.

Mivel a beépített hangszóróbetétek 600 ohmosak, ezért a mai tablet-ek, okostelefonok, hordozható audioeszközök nem tudják normálisan meghajtani: összekötve őket vagy eleve meg sem szólal, vagy nagyon halk és dinamikaszegény lesz a zene/hang. Emiatt ha mai készülékekkel akarjuk használni, szükségünk lesz egy külön fejhallgató-erősítőre, vagy keresni kell egy olyan régi eszközt, amelynek fejhallgató kimenete még 600 ohmos fülesekhez lett illesztve. Nagy szerencse, hogy nem dobtam még ki azt a régi Discman-emet, amely képes a régi, nagyimpedanciás fejhallgatók meghajtására is — így miután sikerült két, beleillő ceruzaelemet, meg egy CD-t találnom, kezdődhetett a teszt:

A Gat Decor - Passion című száma egy igazi klasszikus a korai ’90-es évek progresszív house műfajában: egy pillanatra sem volt tehát kérdés, hogy ez legyen az első meghallgatott felvétel a füles tesztjéhez. Amint azt a bevezetőben említettem, ez nem egy Hi-Fi fejhallgató: a zenéből hiányzik a mélytartomány teljes része, és a magasak közép-felső tartománya is. Ne feledjük, hogy a szöveges információközlésben ezeknek nincs szerepe, csak a középtartománynak, amelybe az emberi beszéd is beleesik, ill. ahol a fül a legérzékenyebb. Az FMD-26 alapvetően beszédátvitelre van kitalálva, zajos környezetben történő alkalmazásokhoz. Ezeknek a kihívásoknak eleget is tesz, de csalódás fogja érni azt, aki zenei célra szeretné használni, és Hi-Fi minőséget vár el. Ennek tükrében, ill. figyelembe véve azt a tényt, hogy a mai korszerű eszközök nem képesek meghajtani a magas impedanciája miatt, komolytalannak tartom az adásvételi oldalakon érte elkért, 3-4000 Ft-nál magasabb összegeket, nemhogy a 35-40.000 Ft-os árakat☺.