Szükség van-e CB erősítőre?
Pár gondolat a „batyukról”, „utánégetőkről”…
A címben feltett kérdés
röviden megválaszolva: nincs. Lássuk részletesen,
hogy miért?
A jelenlegi szabályozásoknak megfelelő (legálisan üzemeltethető) CB rádiók saját végfokai önállóan is képesek leadni a jogszabályokban engedélyezett maximális kimenő teljesítményeket (AM/FM: 4 W, SSB: 12W). A CB rádió hullámok sajátos viselkedése miatt egyébként is az aktuális terjedés, valamint az antenna helyzete, ill. mérete az, amely a leginkább befolyásolja az áthidalható távolságot, nem pedig a kimenő teljesítmény. Másképp fogalmazva: „ahova nem elég 12 W, oda 150 sem lesz elég”…
A jelenlegi szabályozásoknak megfelelő (legálisan üzemeltethető) CB rádiók saját végfokai önállóan is képesek leadni a jogszabályokban engedélyezett maximális kimenő teljesítményeket (AM/FM: 4 W, SSB: 12W). A CB rádió hullámok sajátos viselkedése miatt egyébként is az aktuális terjedés, valamint az antenna helyzete, ill. mérete az, amely a leginkább befolyásolja az áthidalható távolságot, nem pedig a kimenő teljesítmény. Másképp fogalmazva: „ahova nem elég 12 W, oda 150 sem lesz elég”…
Persze mindig akadnak, akik mindenáron szeretnék megnövelni a rádiójuk adóteljesítményét, és ehhez jelentős csábítást jelent a kamionos boltokban, börzéken kapható CB erősítők viszonylag alacsony vételára. (Újonnan akár már 20.000 Ft-ért is beszerezhetőek a CB-s szlengben csak utánégetőnek, batyunak, „Nachbrenner”-nek nevezett eszközök. Használtan ennek töredékéért is hozzá lehet jutni egy-egy ilyen erősítőhöz.)
Mi a baj ezekkel? Az olcsó CB-s erősítők (pl. a legismertebb, olasz Z****i, és ennek különféle neveken forgalmazott koppintásai) ugyan valóban elterjedtnek számítanak a CB-s világban, ez a tény azonban nem a minőségüknek, sokkal inkább az olcsóságuknak köszönhető. Sajnos a kedvezőnek tűnő áron kínált „batyu” belsejében egy végtelenül primitív felépítésű elektronika található. Ezek a „végfokok”, „batyuk” sokkal inkább tekinthetőek szélessávú zavargenerátornak, mintsem valódi RF erősítőknek.
Megvizsgálva a legnépszerűbb CB erősítők belső felépítését, azonnal szembetűnik az alkatrészek minimális száma: hiányzik a bemeneti zavarszűrő, ill. a túlfeszültség védelem. Még fájóbb azonban, hogy a kimenetükön semmilyen felharmonikus szűrés nem található. Mérések alapján ezeknél a „batyuknál” a felvett teljesítmény közel 30%-a nem az üzemi frekvencián kerül kisugárzásra, hanem annak kétszeres, háromszoros frekvenciáján (ún. második, harmadik felharmonikus). Az előlapra szerelt SSB üzemmód kapcsoló lényegében csak egy munkapont eltolást végez az adótranzisztornál: ezek a primitív kapcsolások egyszerűen nem alkalmasak valódi SSB üzemre: ahhoz ún. „A” osztályú erősítőkapcsolásra lenne szükség — ennek hiányában csak újabb zavartermékek jelennek meg a „batyu” kimenetén. Ezért aztán a bóvli erősítők számos más készüléket zavarhatnak. Sok „batyus” CB-s — az alapvető műszaki ismeretek hiánya miatt — erről nem is tud, vannak, akiket pedig egyszerűen nem érdekel. A K40-es csatornán időnként hallható beszélgetések alapján sokan még büszkék is rá, hogy a „rádiózásukkal” zavart okoznak másoknak.
Természetesen léteznek
korrekt felépítésű, megfelelő zavarszűrésekkel és
védelmekkel ellátott ún. lineár erősítők az RH sávra,
rádióamatőr felhasználásra. Ezek azonban nemcsak műszakilag,
hanem vételárukban is jelentősen eltérnek a CB-s
„batyuktól”, használatuk pedig vizsgához, ill. engedélyhez
kötött.
Érdemes elgondolkodni
továbbá azon is, hogy mi értelme van a minden határon túl
növelt kimenő teljesítménynek, hiszen — amennyiben az
ellenoldal szabályos rádiót használ — hallani ugyan fogja a
„batyus” rádióst, visszaszólni azonban nagy valószínűséggel
úgysem fog tudni neki. A zavargenerátorra szánt pénzt
érdemes inkább egy nagyobb nyereségű, korrektül telepített
(!) antennára, ill. minőségi kábelre fordítani. Régi rádiós
igazság, hogy „Az antenna a legjobb erősítő”.
A cikk elkészítéséhez
felhasználtam az Index fórum CB-s topicjában a
témában megjelent hozzászólásokat is. (1, 2, 3, 4)
2019.05.13.
Szegecs