A soproni CB-s klub
Rádiós közösség-szerveződések a '80-as évek hajnalán...
A '80-as évek hajnalán
számos regionális, ill. vidéki CB-s klub alakult meg az
országban, amelyek kisebb-nagyobb aktivitással általában még
a '90-es évek elején is léteztek, — ám ennek
ellenére 35-40 év távolságból szinte már semmit sem tudunk
róluk. A kevés kivétel egyike a soproni CB-seké: szervezetük
létrejöttét, tevékenységét a Kisalföld napilap folyamatosan
figyelemmel kísérte.
Első említésük az 1981.
október 24-ei számban olvasható:
"Nagyobb városaink,
Budapest, Pécs, Győr, Tatabánya után a közeljövőben
Sopronban is megalakul a CB-rádióklub. Az ilyen klubok a
CB-rádiózás zavartalansága, illetve fejlődése felett
vállalnak védnökséget. Mi is a CB-rádiózás? Rádiótelefon,
amely kulturált technikai szórakozás, egyben a
segélynyújtás eszköze. Sopronban eddig mintegy 20
CB-készülék van használatban, főleg a lakás és a
gépkocsi közötti rádiótelefonbeszélgetésre használják
őket. A klubalakítást az indokolja, hogy további 40
CB-rádió működési engedélyét kérvényezik a városiban. A
klub alakítására október 30-án 14 órakor, a soproni Liszt
Ferenc Művelődési Központban kerül sor."
A telefonhelyzet a nyugati országrészben
sem volt jobb, mint az ország többi felén: mobil és
vezetékes telefonok hiányában mindennapos problémát okozott
a segélyhívás egy baleset, tűz, vagy más műszaki probléma
esetén. Ezen segíteni próbálva a soproni rádiósok társadalmi
munkában CB állomást telepítettek a helyi tűzoltóság
ügyeletére. Erről számolt be a Kisalföld 1983. december
24-én:
"Baleseti segélyhívó
állomást helyeztek üzembe tegnap délelőtt Sopronban a
városi CB- klub tagjai. A tagok társadalmi munkájával
felszerelt központ a városi tűzoltóságon kapott helyet, az
ottani ügyeletes azonban szükség esetén a mentőkhöz és a
rendőrséghez is továbbíthatja a beérkező információkat. A
segélyhívó állomást a Sopronban és környékén tartózkodó
CB-sek az AM—9 csatornán érhetik el."
A klub egyéves
évfordulójáról számolt be a napilap 1985. január 21-ei
kiadása. Itt valamiféle "időugrás" van a történetben, hiszen
a cb-s egyesület — a fentebb olvasható első forrás szerint —
1981 októberében alakult, tehát 85 elején már a harmadik
születésnapjukon is túl voltak...
"Itt a CB 82X-16,
Sopron
Egy évvel ezelőtt alakult
meg a soproni CB rádiósok klubja. Mit tettek a közért
azóta, hogyan igazolták létjogosultságukat, milyen a
közösségi életük? Erről beszélgettünk Horváth Ferenccel, a
klub titkárával.
— Egy verőfényes nyári napon a készülékemnél ülve arra lettem figyelmes, hogy a Budapest tengerjáró lép be a vonalba, egyenesen a Földközi-tenger közepéből — mondja Horváth Ferenc.
— Az ilyesmi persze máskor is előfordul, főként nyáron, amikor a kisugárzott frekvenciák kitűnően terjednek az ionoszférában és sokszor a legtávolabbi földrészeken verődnek vissza.
— Egy verőfényes nyári napon a készülékemnél ülve arra lettem figyelmes, hogy a Budapest tengerjáró lép be a vonalba, egyenesen a Földközi-tenger közepéből — mondja Horváth Ferenc.
— Az ilyesmi persze máskor is előfordul, főként nyáron, amikor a kisugárzott frekvenciák kitűnően terjednek az ionoszférában és sokszor a legtávolabbi földrészeken verődnek vissza.
Igaz, a
CB-hullámhosszokon történő külföldi beszélgetések
engedélyezése körül még folyik a vita, de a népszerű
technikai vívmány kedvelői máris rengeteg nemzetközi
segélyakció részesei voltak.
— A Földközi-tengerről hazai vizekre evezve, mit tud mondani a soproni segélyhívásokról? Tud-e a klub segíteni a bajbajutottakon?
— 1983-ban szereltük fel segélyhívó állomásunkat a városi tűzoltóság épületében. Azóta hatszor jeleztünk komoly tűzesetet, 51 alkalommal közlekedési balesethez riadóztattuk a mentőket, és a tűzoltókat, 59 esetben hívtuk ki a rendőrségi URH-s kocsikat, illetve 17-szer vízvezeték-törést, gázszivárgást, meghibásodott fénysorompót jelentettünk be az illetékes szerveknek.
— Hallottam, klubéletükre sem panaszkodhatnak...
— Jó közösséget alakítottunk ki. A körülbelül 80—90 cébésből 35 klubtag. Többek között például van „magán rádióadónk” is. Tavaly szeptembertől minden hétfőn este az AM 7-es csatornán műsort sugárzunk a soproni és környékbeli cébéseknek. Kedves meséket mondunk a gyerekeknek. Népszerű házivetélkedőnk vezetője Hirschl Tamás matematika tanár. Különben a kvíz valamennyi helyes megfejtését pontozzuk. Aki fél éven belül eléri a százat, jutalmat kap a vezetőségtől. Akad persze komolyabb hangvételű, műszaki jellegű adásunk is, éppen a vetélkedőt követően. Ez sokat segít a készülékek tökéletesebb megismerésében, a forgalmazás szabályainak elsajátításában. A családi beszélgetések pedig, mert hiszen mi már családtagoknak tekintjük egymást, sokszor éjfélig is elhúzódnak.
— És mit szólnak ahhoz, amikor a tv-nézők éppen önöket szidják a műsor zavarása miatt?
— Bátran állíthatom, hogy a zavaroknak mintegy húsz százalékáért vagyunk csak mi a felelősek. A legújabb tv készülékeket egyébként már gyárilag mintegy 100 decibeles zavarvédettséggel látják el. A korszerű antennák is sok zavart kiszűrnek. És a zavarszűrőket nekünk is kötelező beépíteni a készülékeinkbe.
— A Földközi-tengerről hazai vizekre evezve, mit tud mondani a soproni segélyhívásokról? Tud-e a klub segíteni a bajbajutottakon?
— 1983-ban szereltük fel segélyhívó állomásunkat a városi tűzoltóság épületében. Azóta hatszor jeleztünk komoly tűzesetet, 51 alkalommal közlekedési balesethez riadóztattuk a mentőket, és a tűzoltókat, 59 esetben hívtuk ki a rendőrségi URH-s kocsikat, illetve 17-szer vízvezeték-törést, gázszivárgást, meghibásodott fénysorompót jelentettünk be az illetékes szerveknek.
— Hallottam, klubéletükre sem panaszkodhatnak...
— Jó közösséget alakítottunk ki. A körülbelül 80—90 cébésből 35 klubtag. Többek között például van „magán rádióadónk” is. Tavaly szeptembertől minden hétfőn este az AM 7-es csatornán műsort sugárzunk a soproni és környékbeli cébéseknek. Kedves meséket mondunk a gyerekeknek. Népszerű házivetélkedőnk vezetője Hirschl Tamás matematika tanár. Különben a kvíz valamennyi helyes megfejtését pontozzuk. Aki fél éven belül eléri a százat, jutalmat kap a vezetőségtől. Akad persze komolyabb hangvételű, műszaki jellegű adásunk is, éppen a vetélkedőt követően. Ez sokat segít a készülékek tökéletesebb megismerésében, a forgalmazás szabályainak elsajátításában. A családi beszélgetések pedig, mert hiszen mi már családtagoknak tekintjük egymást, sokszor éjfélig is elhúzódnak.
— És mit szólnak ahhoz, amikor a tv-nézők éppen önöket szidják a műsor zavarása miatt?
— Bátran állíthatom, hogy a zavaroknak mintegy húsz százalékáért vagyunk csak mi a felelősek. A legújabb tv készülékeket egyébként már gyárilag mintegy 100 decibeles zavarvédettséggel látják el. A korszerű antennák is sok zavart kiszűrnek. És a zavarszűrőket nekünk is kötelező beépíteni a készülékeinkbe.
Vannak persze olyan
„kalózok” is — ők adják a húsz százalék jelentős részét —,
akik illegálisan hozzák be az országba CB rádióikat, őket
mi csak „nyomkodóknak” hívjuk. Egyrészt ők ügyet sem
vetnek a szabványszűrők alkalmazására, másrészt pedig a
beszélgetési etikett íratlan szabályait sem tartják be.
Előfordul, hogy a segélyhívásokba is belekotyognak, hogy
csak egy finomabb példát említsek, mondjuk olyasmiről, mit
szeretnének aznap ebédelni ...
— Terveik?
— Szeretnénk egy klubhelyiséget a Liszt Ferenc Művelődési Központban. Ettől az igazgató nem is zárkózik el. Eddig ugyanis nem volt állandó találkozó helyünk. Igazából csak az éterben tudtunk egymásnak randevút adni.
— EZENKÍVÜL egy nagyteljesítményű, úgynevezett USB üzemmódú klubállomáson törjük a fejünket amelyet talán a Károly magaslaton helyeznénk el. Ennek a teljesítménye pontosan a háromszorosa lenne a most meglévőnek. Nagyobb területekre kiterjedő összeköttetéseket alakíthatnánk ki vele. Természetesen együttműködve más megyék cébéseivel, vállalatokkal és üzemekkel.
— Terveik?
— Szeretnénk egy klubhelyiséget a Liszt Ferenc Művelődési Központban. Ettől az igazgató nem is zárkózik el. Eddig ugyanis nem volt állandó találkozó helyünk. Igazából csak az éterben tudtunk egymásnak randevút adni.
— EZENKÍVÜL egy nagyteljesítményű, úgynevezett USB üzemmódú klubállomáson törjük a fejünket amelyet talán a Károly magaslaton helyeznénk el. Ennek a teljesítménye pontosan a háromszorosa lenne a most meglévőnek. Nagyobb területekre kiterjedő összeköttetéseket alakíthatnánk ki vele. Természetesen együttműködve más megyék cébéseivel, vállalatokkal és üzemekkel.
— Kuntz —"
A kétéves (amely lehet, hogy
négyéves) évfordulóról is született beszámoló (1986.01.16.):
"Kétéves a soproni
CB-rádiósok klubja. A kezdeti nehézségek és a
konfliktusoktól sem mentes útkeresés időszakán túljutva
úgy tűnik, igazi közösséggé érlelődött a CB—16-os
csatornán forgalmazók tábora. Sőt mi több, az elmúlt
évben már országos találkozó megszervezésére is
vállalkozhattak. Ezen mintegy másfélszázan gyűltek egybe a
szépséges fekvésű brennbergi völgyben. Gulyáspartival,
lovastúrával, autósvetélkedővel tették emlékezetessé a
háromnapos találkozót, kicserélték tapasztalataikat, és
„kardoskodtak” a posta új frekvencia használati díjának
tervezete ellen (bár ez utóbbival az ország többi
klubjához hasonlóan nem sok eredményt értek el). A klubot
mégsem kellett eltemetniük, összetartotta közösségük
valódi ereje.
A népszerű házivetélkedőkön, műszaki adásokon és a gyerekeknek CB-n felolvasott meséken kívül sokat tehettek a szélesebb értelemben vett közért is. A nagy betakarítási munkák ideje alatt például fokozott tűzfigyelő és jelentő szolgálattal segítették a mezőgazdasági üzemek munkáját. Ahol a legnagyobb szükség volt a kombájnokra, oda csoportosították át őket a rádiósok segítségével. Az őszi szüret idején pedig a szállítóeszközök irányítását vállalták, a kevesebb veszteség reményében.
A szinte a kezdettől fogva működő segélyhívó állomás nem egy esetben előzött meg súlyos baleseteket és hárította el a közvetlen életveszélyt, mentett emberéletet. A tűzoltókat négy alkalommal riadóztatták, 123 esetben hívták ki a rendőrség URH-s kocsijait, 35-ször vízvezeték-törést, gázszivárgást, meghibásodott fénysorompót jeleztek az illetékes szerveknek. A mostoha téli időjárás beköszöntével már megszervezték az USB 36-os csatornán működő ügyeletüket, amely a CB-vel rendelkező autósoknak ad útbaigazítást, illetve a bajba jutottakon segíteni is tud.
Kétségtelen, hogy a ma már 40 tagot számláló klub kivívta magának tekintélyét városszserte, sőt hallat magáról az ország más tájain is. Különösen jó kapcsolatokat teremtettek a postai zavarvizsgálóval, a CB-forgalomban résztvevő vállalatokkal, és a készülékeket rendszeresen használó magántaxisok egyesületével. Ajánlásaikra, műszaki véleményükre mind többen kíváncsiak.
A népszerű házivetélkedőkön, műszaki adásokon és a gyerekeknek CB-n felolvasott meséken kívül sokat tehettek a szélesebb értelemben vett közért is. A nagy betakarítási munkák ideje alatt például fokozott tűzfigyelő és jelentő szolgálattal segítették a mezőgazdasági üzemek munkáját. Ahol a legnagyobb szükség volt a kombájnokra, oda csoportosították át őket a rádiósok segítségével. Az őszi szüret idején pedig a szállítóeszközök irányítását vállalták, a kevesebb veszteség reményében.
A szinte a kezdettől fogva működő segélyhívó állomás nem egy esetben előzött meg súlyos baleseteket és hárította el a közvetlen életveszélyt, mentett emberéletet. A tűzoltókat négy alkalommal riadóztatták, 123 esetben hívták ki a rendőrség URH-s kocsijait, 35-ször vízvezeték-törést, gázszivárgást, meghibásodott fénysorompót jeleztek az illetékes szerveknek. A mostoha téli időjárás beköszöntével már megszervezték az USB 36-os csatornán működő ügyeletüket, amely a CB-vel rendelkező autósoknak ad útbaigazítást, illetve a bajba jutottakon segíteni is tud.
Kétségtelen, hogy a ma már 40 tagot számláló klub kivívta magának tekintélyét városszserte, sőt hallat magáról az ország más tájain is. Különösen jó kapcsolatokat teremtettek a postai zavarvizsgálóval, a CB-forgalomban résztvevő vállalatokkal, és a készülékeket rendszeresen használó magántaxisok egyesületével. Ajánlásaikra, műszaki véleményükre mind többen kíváncsiak.
K. Z."
A 2007-ben megszűnt Határőrség belső
szakmai folyóirata a Határőr lap "Határőrök a közéletben" c.
rovatában mutatta be Horváth Ferencet, aki amellett, hogy a
fegyveres testület tagja volt, "civilben" a helyi CB-s klub
titkáraként is tevékenykedett. Szakmai életútjáról az 1988.
augusztus 5-ei kiadásban olvashatunk:
"ÉDÁSZ-dolgozó volt, így
amikor bevonult, az elosztást végzők gondolták: jó lesz
híradósnak. Nem tévedtek nagyot. Horváth Ferenc raj-,
később szakaszparancsnok lett, majd egy soproni lány
végett odahagyta Kónyt, s egy kissé miatta is vállalta a
hivatásos szolgálatot.
— De leginkább azért — helyesbít a fiatal zászlós —, mert rádióműszerész lehettem a soproni határőrkerületnél. Az adóvevők mindig érdekeltek. Hobbim a szakmám és ezért is végeztem el a híradásipari technikumot. Ma már rádiótechnikus vagyok.
— De leginkább azért — helyesbít a fiatal zászlós —, mert rádióműszerész lehettem a soproni határőrkerületnél. Az adóvevők mindig érdekeltek. Hobbim a szakmám és ezért is végeztem el a híradásipari technikumot. Ma már rádiótechnikus vagyok.
Boldog ember. Szakmája egyúttal a hobbija is. De nem rádióamatőr, hanem… A kerületnél elsőnek Halász József polgári alkalmazott vett CB-rádiót. Amikor Horváth Ferenc megtudta ezt, rögtön megszemlélte a készüléket s felkeltette figyelmét a különös szerkezet. Odahaza átalakította a család használaton kívüli Sirius rádióját, s azon lehallgatta a CB-sek beszélgetéseit.
— Azt tapasztaltam, hogy izgalmas, érdekes dolog a CB-rádiózás, s alig vártam, hogy összejöjjön egy készülékre az összekuporgatott zsebpénz.
Ennek ideje 1983-ban következett be, amikor is vett egy 12 csatornás, 0,5 W-os „mezei” CB-rádiót. Aztán ezt a készüléket egy korszerűbbre, azt egy még jobbra cserélte.
Ma már President GRAND-ja
(sic!) van, amit a Ramovill-nál 27.900 forintért
vesztegetnek.
Bekapcsolódott a városi CB-sek klubjának munkájába, az egyik legaktívabb tag lett, amit klubtársai azzal ismertek el, hogy 1984-ben megválasztották titkárukká. A klub megalakulásának ötödik évfordulóján így ő számolt be a klub fél évtizedes munkásságáról, az eredmények, a gondok megszüntetése érdekében tett erőfeszítéseikről.
Bekapcsolódott a városi CB-sek klubjának munkájába, az egyik legaktívabb tag lett, amit klubtársai azzal ismertek el, hogy 1984-ben megválasztották titkárukká. A klub megalakulásának ötödik évfordulóján így ő számolt be a klub fél évtizedes munkásságáról, az eredmények, a gondok megszüntetése érdekében tett erőfeszítéseikről.
A beszámoló után a Hazafias Népfront városi
szervezetének képviselője is szót kért. Méltatta a klubban
folyó színvonalas tevékenységet, s a klubtitkárnak Kiváló
társadalmi munkáért kitüntető jelvényt adott át. Aki
ismeri a hazai CB-sek helyzetét, azt ez az elismerés
aligha lepte meg, mert a soproni CB-seknél folyik talán a
legszínvonalasabb klubélet s ez nem utolsósorban Horváth
Ferenc zászlós érdeme.
Ott volt 1983 karácsonya
előestéjén a tűzoltóság laktanyájában, amikor a soproni
CB-sek elsőként az országban segélykérőállomást
telepítettek. Nagy része van abban, hogy a tizenkettes
alapító taglétszám az elmúlt öt év során — miközben másutt
klubok szűntek meg — harminckilencre emelkedett.
Harminckilenc klubtag sok-e vagy kevés? Ha azt vesszük,
hogy Sopronban nyolcvanan rendelkeznek CB-engedéllyel,
akkor ez az országban sehol másutt nem tapasztalható,
csaknem ötvenszázalékos szervezettség már önmagában
sokatmondó.
— Olyanok vagyunk mi harminckilencen — vall erről a határőr zászlós klubtitkár —, mint egy nagy család. A CB-seknek nincs életkora. Teljesen magától értetődő egymás között a tegeződő viszony és ami ennél sokkal fontosabb, a segítőkészség. Nemrégiben az egyik klubtag az éter hullámain át elpanaszolta, hogy a háza felújítását végző kőműves csak akkor kezdi meg a munkát, ha leverik a vakolatot. Egy óra múltán seregnyi segítő püfölte a falat.
— Olyanok vagyunk mi harminckilencen — vall erről a határőr zászlós klubtitkár —, mint egy nagy család. A CB-seknek nincs életkora. Teljesen magától értetődő egymás között a tegeződő viszony és ami ennél sokkal fontosabb, a segítőkészség. Nemrégiben az egyik klubtag az éter hullámain át elpanaszolta, hogy a háza felújítását végző kőműves csak akkor kezdi meg a munkát, ha leverik a vakolatot. Egy óra múltán seregnyi segítő püfölte a falat.
Horváth zászlós
felemlíti, hogy amikor nagy izgalommal bekapcsolta első
készülékét, egy kellemes női hang szólalt meg az éter
hullámain:
„14 720? Szevasz. Ibolya
vagyok. Ugye neked van pvc-forrasztód? Kölcsönadnád?” Az
adás-vételnek önkéntelen tanúja volt Horváth Ferenc
felesége, villámokat szóró tekintettel vonta kérdőre:
„Mióta tegeződsz ezzel a nővel? Hát ehhez kell neked a
CB?”
Horváthné ma már nem kapja fel a fejét ilyesfajta beszélgetésekre és az is természetes számára, hogy klubhelyiség híján a férje picinyke műhelyében nagy a forgalom, ott találkoznak a soproni CB-sek. Vagyis az ő életének szintén része a klub, s nincs olyan családi rendezvény, amelyre ne menne szívesen.
— Sokszor segít a hétfő esti mese, illetve vetélkedő vagy a szakmai továbbképző előadások összeállításában — mondja feleségéről Horváth zászlós —, a klubhoz való kötődések erősítése végett ugyanis kitaláltuk, hogy minden hétfőn este adunk műsort, amely nemcsak szórakoztat, hanem a szakmai, etikai fejlődésünket is szolgálja. Ez a műsor (lásd mese!) nemcsak a rádiósoknak, hanem a családjaiknak is szól. Mint ahogyan a családok hétvégeken is természetes, hogy együtt szórakozunk a gyerekekkel és az asszonyokkal… Mindig szervezünk játékokat, főzőversenyt, szóval arra törekszünk, hogy ne csak a rádiósok érezzék jól magukat.
Újabban kitekintenek a város határain túlra. Építgetik a kapcsolatokat a testvérklubokkal, és az idén ők kapták a jogot az országos CB-s találkozó megrendezésére.
— A CB azon túl, hogy kielégíti a rádiózás iránt érdeklődőket — folytatja a határőr zászlós —, segítségünkre van a társas, a családi kapcsolatok kialakításában, a barátságok építésében, és úgy intézzük sorsunkat, hogy a rádióinkkal közhasznú munkát is végezzünk. Az 1983-ban létrehozott segélykérő állomás a közrend, a tűzbiztonság szolgálatában áll, s volt már rá eset, hogy az állomás közvetítésével értesítették CB-s klubtagok a határőrkerületet határsértésre készülődő gyanús külföldiekről, vagy adtak információt részeg katonákról...
A határőrkerülettel különösen jó a Lövér-klub kapcsolata, de nem csak Horváth Ferenc klubtitkár révén, mert rajta kívül a harminckilencből még öten tagjai a határőrség soproni magasabbegysége állományából a klubnak.
Horváthné ma már nem kapja fel a fejét ilyesfajta beszélgetésekre és az is természetes számára, hogy klubhelyiség híján a férje picinyke műhelyében nagy a forgalom, ott találkoznak a soproni CB-sek. Vagyis az ő életének szintén része a klub, s nincs olyan családi rendezvény, amelyre ne menne szívesen.
— Sokszor segít a hétfő esti mese, illetve vetélkedő vagy a szakmai továbbképző előadások összeállításában — mondja feleségéről Horváth zászlós —, a klubhoz való kötődések erősítése végett ugyanis kitaláltuk, hogy minden hétfőn este adunk műsort, amely nemcsak szórakoztat, hanem a szakmai, etikai fejlődésünket is szolgálja. Ez a műsor (lásd mese!) nemcsak a rádiósoknak, hanem a családjaiknak is szól. Mint ahogyan a családok hétvégeken is természetes, hogy együtt szórakozunk a gyerekekkel és az asszonyokkal… Mindig szervezünk játékokat, főzőversenyt, szóval arra törekszünk, hogy ne csak a rádiósok érezzék jól magukat.
Újabban kitekintenek a város határain túlra. Építgetik a kapcsolatokat a testvérklubokkal, és az idén ők kapták a jogot az országos CB-s találkozó megrendezésére.
— A CB azon túl, hogy kielégíti a rádiózás iránt érdeklődőket — folytatja a határőr zászlós —, segítségünkre van a társas, a családi kapcsolatok kialakításában, a barátságok építésében, és úgy intézzük sorsunkat, hogy a rádióinkkal közhasznú munkát is végezzünk. Az 1983-ban létrehozott segélykérő állomás a közrend, a tűzbiztonság szolgálatában áll, s volt már rá eset, hogy az állomás közvetítésével értesítették CB-s klubtagok a határőrkerületet határsértésre készülődő gyanús külföldiekről, vagy adtak információt részeg katonákról...
A határőrkerülettel különösen jó a Lövér-klub kapcsolata, de nem csak Horváth Ferenc klubtitkár révén, mert rajta kívül a harminckilencből még öten tagjai a határőrség soproni magasabbegysége állományából a klubnak.
L. T."
A klub következő említése a
Kisalföldben — már a '90-es években — a 10 éves évforduló
apropóján 1995. július 10-én:
"Hangulatos, családias
rendezvényt sikerült ismét összehoznia a Rádiósok Országos
Egyesülete Soproni Lövér Klubjának. A brennbergi
autóspihenőben három napig adtak randevút egymásnak CB-,
illetve amatőr rádiójukon azok a családok, akiknek
életében kitüntetett helyet élvez a rádiózás.
A tízéves jubileumi találkozóra Svájcból, Ausztriából, Németországból és természetesen Magyarországról érkeztek. A 80-82 család a parkolóban egy nagy családdá olvadt össze. Amint azt Horváth Ferenc klubtitkártól, a főszervezőtől megtudtam, szándékuk volt a szakmaiságon túl az érzelmek, az őszinte barátságok elmélyítése is.
Mára a rádiózás ismét hobbi. Egy-két munkát leszámítva (pl. taxizás) az általuk használt CB-, illetve amatőr rádión kereskedelmi forgalmazás nem bonyolódik. CB-vel 60-80 kilométeres sugarú körben tudnak kapcsolatot teremteni, az amatőr rádióval gyakorlatilag a Föld bármely pontjával. Ismert, hogy a Földet körülhajózó magyar versenyzőkkel is rádióamatőrök tartották az összeköttetést. A frekvenciatörvény módosításának tervezete alapján félő, hogy jelentős korlátozások kerülnek bevezetésre.
A már kialakult jó emberi kapcsolatokat az ilyen hátrányos változások sem tudják felborítani. Létrejött egy mag, néhány, a rádiózás iránt mélyen elkötelezett családból, amelynek kisugárzása évről évre mérhetően növekszik. A hazai klubok közül a székesfehérvárival van a legszorosabb kapcsolatuk. Velük felváltva rendezik évente a találkozókat. Aszódról, Dombóvárról, Győrből, sok dunántúli helységből, Kemenesdollárról jöttek a hazai CB-sek.
A tízéves jubileumi találkozóra Svájcból, Ausztriából, Németországból és természetesen Magyarországról érkeztek. A 80-82 család a parkolóban egy nagy családdá olvadt össze. Amint azt Horváth Ferenc klubtitkártól, a főszervezőtől megtudtam, szándékuk volt a szakmaiságon túl az érzelmek, az őszinte barátságok elmélyítése is.
Mára a rádiózás ismét hobbi. Egy-két munkát leszámítva (pl. taxizás) az általuk használt CB-, illetve amatőr rádión kereskedelmi forgalmazás nem bonyolódik. CB-vel 60-80 kilométeres sugarú körben tudnak kapcsolatot teremteni, az amatőr rádióval gyakorlatilag a Föld bármely pontjával. Ismert, hogy a Földet körülhajózó magyar versenyzőkkel is rádióamatőrök tartották az összeköttetést. A frekvenciatörvény módosításának tervezete alapján félő, hogy jelentős korlátozások kerülnek bevezetésre.
A már kialakult jó emberi kapcsolatokat az ilyen hátrányos változások sem tudják felborítani. Létrejött egy mag, néhány, a rádiózás iránt mélyen elkötelezett családból, amelynek kisugárzása évről évre mérhetően növekszik. A hazai klubok közül a székesfehérvárival van a legszorosabb kapcsolatuk. Velük felváltva rendezik évente a találkozókat. Aszódról, Dombóvárról, Győrből, sok dunántúli helységből, Kemenesdollárról jöttek a hazai CB-sek.
Programjuk szakmai része
rádiótechnikai kiállításból, vásárból, speciális mérési
feladatokból állt. Mindez kiegészült a vasárnapi
rádiós-autós ügyességi vetélkedővel, a gyermekeknek pedig
külön játékos versennyel. A rádiózáson és a vetélkedésen
túl bőven szántak időt egymásra is. Esténként a nomád élet
étkezési szokásai szerint sült kolbászt, csülkös
babgulyást ettek. Erdei, mezei diszkónak nevezett táncos
mulatsággal zárták a napot, s húzódtak vissza sátraikba,
lakóautóikba. Vasárnap délután nehéz szívvel indultak
hazafelé a rádiósok. Talán nem is bírták hazáig, már
útközben megbeszélték a következő találkozót…
B. I."
A
korabeli újságrészletet a
Hungaricana
Digitális Közgyűjteményi Portálon
találtam meg. Hatalmas köszönet nekik a szkennelésért, és
a digitalizált anyagok elérhetővé tételért!
2023.06.16.
Szegecs