ű

A soproni CB-s klub

Rádiós közösség-szerveződések a '80-as évek hajnalán...

A '80-as évek hajnalán számos regionális, ill. vidéki CB-s klub alakult meg az országban, amelyek kisebb-nagyobb aktivitással általában még a '90-es évek elején is léteztek, — ám ennek ellenére 35-40 év távolságból szinte már semmit sem tudunk róluk. A kevés kivétel egyike a soproni CB-seké: szervezetük létrejöttét, tevékenységét a Kisalföld napilap folyamatosan figyelemmel kísérte.
Első említésük az 1981. október 24-ei számban olvasható:
CB rádiózás Sopronban
"Nagyobb városaink, Budapest, Pécs, Győr, Tatabánya után a közeljövőben Sopronban is megalakul a CB-rádióklub. Az ilyen klubok a CB-rádiózás zavartalansága, illetve fejlődése felett vállalnak védnökséget. Mi is a CB-rádiózás? Rádiótelefon, amely kulturált technikai szórakozás, egyben a segélynyújtás eszköze. Sopronban eddig mintegy 20 CB-készülék van használatban, főleg a lakás és a gépkocsi közötti rádiótelefonbeszélgetésre használják őket. A klubalakítást az indokolja, hogy további 40 CB-rádió működési engedélyét kérvényezik a városiban. A klub alakítására október 30-án 14 órakor, a soproni Liszt Ferenc Művelődési Központban kerül sor."


A telefonhelyzet a nyugati országrészben sem volt jobb, mint az ország többi felén: mobil és vezetékes telefonok hiányában mindennapos problémát okozott a segélyhívás egy baleset, tűz, vagy más műszaki probléma esetén. Ezen segíteni próbálva a soproni rádiósok társadalmi munkában CB állomást telepítettek a helyi tűzoltóság ügyeletére. Erről számolt be a Kisalföld 1983. december 24-én:
CB segélyhívó Sopronban
"Baleseti segélyhívó állomást helyeztek üzembe tegnap délelőtt Sopronban a városi CB- klub tagjai. A tagok társadalmi munkájával felszerelt központ a városi tűzoltóságon kapott helyet, az ottani ügyeletes azonban szükség esetén a mentőkhöz és a rendőrséghez is továbbíthatja a beérkező információkat. A segélyhívó állomást a Sopronban és környékén tartózkodó CB-sek az AM—9 csatornán érhetik el."


A klub egyéves évfordulójáról számolt be a napilap 1985. január 21-ei kiadása. Itt valamiféle "időugrás" van a történetben, hiszen a cb-s egyesület — a fentebb olvasható első forrás szerint — 1981 októberében alakult, tehát 85 elején már a harmadik születésnapjukon is túl voltak...

CB 82X-16
"Itt a CB 82X-16, Sopron
Egy évvel ezelőtt alakult meg a soproni CB rádiósok klubja. Mit tettek a közért azóta, hogyan igazolták létjogosultságukat, milyen a közösségi életük? Erről beszélgettünk Horváth Ferenccel, a klub titkárával.
— Egy verőfényes nyári napon a készülékemnél ülve arra lettem figyelmes, hogy a Budapest tengerjáró lép be a vonalba, egyenesen a Földközi-tenger közepéből — mondja Horváth Ferenc.
— Az ilyesmi persze máskor is előfordul, főként nyáron, amikor a kisugárzott frekvenciák kitűnően terjednek az ionoszférában és sokszor a legtávolabbi földrészeken verődnek vissza.
Igaz, a CB-hullámhosszokon történő külföldi beszélgetések engedélyezése körül még folyik a vita, de a népszerű technikai vívmány kedvelői máris rengeteg nemzetközi segélyakció részesei voltak.
— A Földközi-tengerről hazai vizekre evezve, mit tud mondani a soproni segélyhívásokról? Tud-e a klub segíteni a bajbajutottakon?
— 1983-ban szereltük fel segélyhívó állomásunkat a városi tűzoltóság épületében. Azóta hatszor jeleztünk komoly tűzesetet, 51 alkalommal közlekedési balesethez riadóztattuk a mentőket, és a tűzoltókat, 59 esetben hívtuk ki a rendőrségi URH-s kocsikat, illetve 17-szer vízvezeték-törést, gázszivárgást, meghibásodott fénysorompót jelentettünk be az illetékes szerveknek.
— Hallottam, klubéletükre sem panaszkodhatnak...
— Jó közösséget alakítottunk ki. A körülbelül 80—90 cébésből 35 klubtag. Többek között például van „magán rádióadónk” is. Tavaly szeptembertől minden hétfőn este az AM 7-es csatornán műsort sugárzunk a soproni és környékbeli cébéseknek. Kedves meséket mondunk a gyerekeknek. Népszerű házivetélkedőnk vezetője Hirschl Tamás matematika tanár. Különben a kvíz valamennyi helyes megfejtését pontozzuk. Aki fél éven belül eléri a százat, jutalmat kap a vezetőségtől. Akad persze komolyabb hangvételű, műszaki jellegű adásunk is, éppen a vetélkedőt követően. Ez sokat segít a készülékek tökéletesebb megismerésében, a forgalmazás szabályainak elsajátításában. A családi beszélgetések pedig, mert hiszen mi már családtagoknak tekintjük egymást, sokszor éjfélig is elhúzódnak.
— És mit szólnak ahhoz, amikor a tv-nézők éppen önöket szidják a műsor zavarása miatt?
— Bátran állíthatom, hogy a zavaroknak mintegy húsz százalékáért vagyunk csak mi a felelősek. A legújabb tv készülékeket egyébként már gyárilag mintegy 100 decibeles zavarvédettséggel látják el. A korszerű antennák is sok zavart kiszűrnek. És a zavarszűrőket nekünk is kötelező beépíteni a készülékeinkbe.
Vannak persze olyan „kalózok” is — ők adják a húsz százalék jelentős részét —, akik illegálisan hozzák be az országba CB rádióikat, őket mi csak „nyomkodóknak” hívjuk. Egyrészt ők ügyet sem vetnek a szabványszűrők alkalmazására, másrészt pedig a beszélgetési etikett íratlan szabályait sem tartják be. Előfordul, hogy a segélyhívásokba is belekotyognak, hogy csak egy finomabb példát említsek, mondjuk olyasmiről, mit szeretnének aznap ebédelni ...
— Terveik?
— Szeretnénk egy klubhelyiséget a Liszt Ferenc Művelődési Központban. Ettől az igazgató nem is zárkózik el. Eddig ugyanis nem volt állandó találkozó helyünk. Igazából csak az éterben tudtunk egymásnak randevút adni.
— EZENKÍVÜL egy nagyteljesítményű, úgynevezett USB üzemmódú klubállomáson törjük a fejünket amelyet talán a Károly magaslaton helyeznénk el. Ennek a teljesítménye pontosan a háromszorosa lenne a most meglévőnek. Nagyobb területekre kiterjedő összeköttetéseket alakíthatnánk ki vele. Természetesen együttműködve más megyék cébéseivel, vállalatokkal és üzemekkel.
— Kuntz —"

A kétéves (amely lehet, hogy négyéves) évfordulóról is született beszámoló (1986.01.16.):
Lövér CB Sopronban
"Kétéves a soproni CB-rádiósok klubja. A kezdeti nehézségek és a konfliktusoktól sem mentes útkeresés időszakán túljutva úgy tűnik, igazi közösséggé érlelődött a CB—16-os csatornán forgalmazók tábora. Sőt mi több, az elmúlt évben már országos találkozó megszervezésére is vállalkozhattak. Ezen mintegy másfélszázan gyűltek egybe a szépséges fekvésű brennbergi völgyben. Gulyáspartival, lovastúrával, autósvetélkedővel tették emlékezetessé a háromnapos találkozót, kicserélték tapasztalataikat, és „kardoskodtak” a posta új frekvencia használati díjának tervezete ellen (bár ez utóbbival az ország többi klubjához hasonlóan nem sok eredményt értek el). A klubot mégsem kellett eltemetniük, összetartotta közösségük valódi ereje.

A népszerű házivetélkedőkön, műszaki adásokon és a gyerekeknek CB-n felolvasott meséken kívül sokat tehettek a szélesebb értelemben vett közért is. A nagy betakarítási munkák ideje alatt például fokozott tűzfigyelő és jelentő szolgálattal segítették a mezőgazdasági üzemek munkáját. Ahol a legnagyobb szükség volt a kombájnokra, oda csoportosították át őket a rádiósok segítségével. Az őszi szüret idején pedig a szállítóeszközök irányítását vállalták, a kevesebb veszteség reményében.
A szinte a kezdettől fogva működő segélyhívó állomás nem egy esetben előzött meg súlyos baleseteket és hárította el a közvetlen életveszélyt, mentett emberéletet. A tűzoltókat négy alkalommal riadóztatták, 123 esetben hívták ki a rendőrség URH-s kocsijait, 35-ször vízvezeték-törést, gázszivárgást, meghibásodott fénysorompót jeleztek az illetékes szerveknek. A mostoha téli időjárás beköszöntével már megszervezték az USB 36-os csatornán működő ügyeletüket, amely a CB-vel rendelkező autósoknak ad útbaigazítást, illetve a bajba jutottakon segíteni is tud.
Kétségtelen, hogy a ma már 40 tagot számláló klub kivívta magának tekintélyét városszserte, sőt hallat magáról az ország más tájain is. Különösen jó kapcsolatokat teremtettek a postai zavarvizsgálóval, a CB-forgalomban résztvevő vállalatokkal, és a készülékeket rendszeresen használó magántaxisok egyesületével. Ajánlásaikra, műszaki véleményükre mind többen kíváncsiak.
K. Z."


A 2007-ben megszűnt Határőrség belső szakmai folyóirata a Határőr lap "Határőrök a közéletben" c. rovatában mutatta be Horváth Ferencet, aki amellett, hogy a fegyveres testület tagja volt, "civilben" a helyi CB-s klub titkáraként is tevékenykedett. Szakmai életútjáról az 1988. augusztus 5-ei kiadásban olvashatunk:
Hívószáma: 14 720
"ÉDÁSZ-dolgozó volt, így amikor bevonult, az elosztást végzők gondolták: jó lesz híradósnak. Nem tévedtek nagyot. Horváth Ferenc raj-, később szakaszparancsnok lett, majd egy soproni lány végett odahagyta Kónyt, s egy kissé miatta is vállalta a hivatásos szolgálatot.
— De leginkább azért — helyesbít a fiatal zászlós —, mert rádióműszerész lehettem a soproni határőrkerületnél. Az adóvevők mindig érdekeltek. Hobbim a szakmám és ezért is végeztem el a híradásipari technikumot. Ma már rádiótechnikus vagyok.

Boldog ember. Szakmája egyúttal a hobbija is. De nem rádióamatőr, hanem… A kerületnél elsőnek Halász József polgári alkalmazott vett CB-rádiót. Amikor Horváth Ferenc megtudta ezt, rögtön megszemlélte a készüléket s felkeltette figyelmét a különös szerkezet. Odahaza átalakította a család használaton kívüli Sirius rádióját, s azon lehallgatta a CB-sek beszélgetéseit.
— Azt tapasztaltam, hogy izgalmas, érdekes dolog a CB-rádiózás, s alig vártam, hogy összejöjjön egy készülékre az összekuporgatott zsebpénz.
Ennek ideje 1983-ban következett be, amikor is vett egy 12 csatornás, 0,5 W-os „mezei” CB-rádiót. Aztán ezt a készüléket egy korszerűbbre, azt egy még jobbra cserélte.
Ma már President GRAND-ja (sic!) van, amit a Ramovill-nál 27.900 forintért vesztegetnek.
Bekapcsolódott a városi CB-sek klubjának munkájába, az egyik legaktívabb tag lett, amit klubtársai azzal ismertek el, hogy 1984-ben megválasztották titkárukká. A klub megalakulásának ötödik évfordulóján így ő számolt be a klub fél évtizedes munkásságáról, az eredmények, a gondok megszüntetése érdekében tett erőfeszítéseikről.

A beszámoló után a Hazafias Népfront városi szervezetének képviselője is szót kért. Méltatta a klubban folyó színvonalas tevékenységet, s a klubtitkárnak Kiváló társadalmi munkáért kitüntető jelvényt adott át. Aki ismeri a hazai CB-sek helyzetét, azt ez az elismerés aligha lepte meg, mert a soproni CB-seknél folyik talán a legszínvonalasabb klubélet s ez nem utolsósorban Horváth Ferenc zászlós érdeme.
Ott volt 1983 karácsonya előestéjén a tűzoltóság laktanyájában, amikor a soproni CB-sek elsőként az országban segélykérőállomást telepítettek. Nagy része van abban, hogy a tizenkettes alapító taglétszám az elmúlt öt év során — miközben másutt klubok szűntek meg — harminckilencre emelkedett. Harminckilenc klubtag sok-e vagy kevés? Ha azt vesszük, hogy Sopronban nyolcvanan rendelkeznek CB-engedéllyel, akkor ez az országban sehol másutt nem tapasztalható, csaknem ötvenszázalékos szervezettség már önmagában sokatmondó.
— Olyanok vagyunk mi harminckilencen — vall erről a határőr zászlós klubtitkár —, mint egy nagy család. A CB-seknek nincs életkora. Teljesen magától értetődő egymás között a tegeződő viszony és ami ennél sokkal fontosabb, a segítőkészség. Nemrégiben az egyik klubtag az éter hullámain át elpanaszolta, hogy a háza felújítását végző kőműves csak akkor kezdi meg a munkát, ha leverik a vakolatot. Egy óra múltán seregnyi segítő püfölte a falat.

Horváth zászlós felemlíti, hogy amikor nagy izgalommal bekapcsolta első készülékét, egy kellemes női hang szólalt meg az éter hullámain:
„14 720? Szevasz. Ibolya vagyok. Ugye neked van pvc-forrasztód? Kölcsönadnád?” Az adás-vételnek önkéntelen tanúja volt Horváth Ferenc felesége, villámokat szóró tekintettel vonta kérdőre: „Mióta tegeződsz ezzel a nővel? Hát ehhez kell neked a CB?”
Horváthné ma már nem kapja fel a fejét ilyesfajta beszélgetésekre és az is természetes számára, hogy klubhelyiség híján a férje picinyke műhelyében nagy a forgalom, ott találkoznak a soproni CB-sek. Vagyis az ő életének szintén része a klub, s nincs olyan családi rendezvény, amelyre ne menne szívesen.
— Sokszor segít a hétfő esti mese, illetve vetélkedő vagy a szakmai továbbképző előadások összeállításában — mondja feleségéről Horváth zászlós —, a klubhoz való kötődések erősítése végett ugyanis kitaláltuk, hogy minden hétfőn este adunk műsort, amely nemcsak szórakoztat, hanem a szakmai, etikai fejlődésünket is szolgálja. Ez a műsor (lásd mese!) nemcsak a rádiósoknak, hanem a családjaiknak is szól. Mint ahogyan a családok hétvégeken is természetes, hogy együtt szórakozunk a gyerekekkel és az asszonyokkal… Mindig szervezünk játékokat, főzőversenyt, szóval arra törekszünk, hogy ne csak a rádiósok érezzék jól magukat.
Újabban kitekintenek a város határain túlra. Építgetik a kapcsolatokat a testvérklubokkal, és az idén ők kapták a jogot az országos CB-s találkozó megrendezésére.
— A CB azon túl, hogy kielégíti a rádiózás iránt érdeklődőket — folytatja a határőr zászlós —, segítségünkre van a társas, a családi kapcsolatok kialakításában, a barátságok építésében, és úgy intézzük sorsunkat, hogy a rádióinkkal közhasznú munkát is végezzünk. Az 1983-ban létrehozott segélykérő állomás a közrend, a tűzbiztonság szolgálatában áll, s volt már rá eset, hogy az állomás közvetítésével értesítették CB-s klubtagok a határőrkerületet határsértésre készülődő gyanús külföldiekről, vagy adtak információt részeg katonákról...
A határőrkerülettel különösen jó a Lövér-klub kapcsolata, de nem csak Horváth Ferenc klubtitkár révén, mert rajta kívül a harminckilencből még öten tagjai a határőrség soproni magasabbegysége állományából a klubnak.
L. T."


A klub következő említése a Kisalföldben — már a '90-es években — a 10 éves évforduló apropóján 1995. július 10-én:

Nemzetközi CB-s találkozó Brennbergben
"Hangulatos, családias rendezvényt sikerült ismét összehoznia a Rádiósok Országos Egyesülete Soproni Lövér Klubjának. A brennbergi autóspihenőben három napig adtak randevút egymásnak CB-, illetve amatőr rádiójukon azok a családok, akiknek életében kitüntetett helyet élvez a rádiózás.
A tízéves jubileumi találkozóra Svájcból, Ausztriából, Németországból és természetesen Magyarországról érkeztek. A 80-82 család a parkolóban egy nagy családdá olvadt össze. Amint azt Horváth Ferenc klubtitkártól, a főszervezőtől megtudtam, szándékuk volt a szakmaiságon túl az érzelmek, az őszinte barátságok elmélyítése is.
Mára a rádiózás ismét hobbi. Egy-két munkát leszámítva (pl. taxizás) az általuk használt CB-, illetve amatőr rádión kereskedelmi forgalmazás nem bonyolódik. CB-vel 60-80 kilométeres sugarú körben tudnak kapcsolatot teremteni, az amatőr rádióval gyakorlatilag a Föld bármely pontjával. Ismert, hogy a Földet körülhajózó magyar versenyzőkkel is rádióamatőrök tartották az összeköttetést. A frekvenciatörvény módosításának tervezete alapján félő, hogy jelentős korlátozások kerülnek bevezetésre.

A már kialakult jó emberi kapcsolatokat az ilyen hátrányos változások sem tudják felborítani. Létrejött egy mag, néhány, a rádiózás iránt mélyen elkötelezett családból, amelynek kisugárzása évről évre mérhetően növekszik. A hazai klubok közül a székesfehérvárival van a legszorosabb kapcsolatuk. Velük felváltva rendezik évente a találkozókat. Aszódról, Dombóvárról, Győrből, sok dunántúli helységből, Kemenesdollárról jöttek a hazai CB-sek.
Ismerkedés a mérőkocsival
Programjuk szakmai része rádiótechnikai kiállításból, vásárból, speciális mérési feladatokból állt. Mindez kiegészült a vasárnapi rádiós-autós ügyességi vetélkedővel, a gyermekeknek pedig külön játékos versennyel. A rádiózáson és a vetélkedésen túl bőven szántak időt egymásra is. Esténként a nomád élet étkezési szokásai szerint sült kolbászt, csülkös babgulyást ettek. Erdei, mezei diszkónak nevezett táncos mulatsággal zárták a napot, s húzódtak vissza sátraikba, lakóautóikba. Vasárnap délután nehéz szívvel indultak hazafelé a rádiósok. Talán nem is bírták hazáig, már útközben megbeszélték a következő találkozót…
B. I."



A korabeli újságrészletet a Hungaricana Digitális Közgyűjteményi Portálon találtam meg. Hatalmas köszönet nekik a szkennelésért, és a digitalizált anyagok elérhetővé tételért!

2023.06.16.
Szegecs