PicoAPRS V4

A világ legkisebb APRS kézi rádiója…

PicoAPRS V4
A PicoAPRS V4 fenti fotói a wimo.de oldalról származnak.
Bevezetés
Az APRS üzemmód az utóbbi években újra népszerűvé vált — különösen azok után, hogy már nemcsak a nagy márkák felsőkategóriás, drága készülékeinek szolgáltatásai közé tartozik, hanem a tömegtermelésben olcsón gyártó kínai üzemek is megjelentek a piacon a saját tervezésű eszközeikkel. Emellett a barkácsoló hajlamú amatőrök különféle (szintén kínai eredetű) fejlesztői panelekből maguk is építhetnek akár LoRa, akár hagyományos VHF APRS jeladókat, TNC-ket, vagy épp internetes kapuállomásokat.
A német Taner Schenker (DB1NTO hívójelű) rádióamatőr szabadidejében évek óta fejleszti a PicoAPRS nevű eszközét, amely jelenleg a világ legkisebb méretű komplett (önállóan is működőképes) APRS adóvevőjének számít, és amelyből a német WiMo cég közvetítésével bárki vásárolhat magának saját példányt.


A korai modell(ek)
A 2010-es évek közepén született prototípus — a korrekt műszaki tartalom ellenére — a házilag 3D nyomtatott készülékház, ill. nyomógombok kivitele miatt meglehetősen gagyinak nézett ki, és inkább hasonlított egy középiskolás diák otthoni műhelymunkájára, mintsem egy komoly készülékre.
Korabeli picoAPRS modellek
A képek forrásai: Hamspirit.de magazin (2016 december) és QST magazin (2018 szeptember)


A fejlesztés viszont nem állt meg: a jelenlegi legújabb (2023-ban bemutatott) V4-es verzió már teljesen normális megjelenésű, csak nyomokban vehető észre rajta, hogy nem gyári készülékről van szó. A működtető szoftvert is a hardver fejlesztője Taner Schenker készíti: a „hivatalos” weblapjának tanusága szerint folyamatosak a verziófrissítések, amelyek egyrészt új funkciókat, másrészt az esetleges hibák javítását tartalmazzák.
Az eszköz nagy előnye, hogy számítógép nélkül is teljeskörűen használható: a konfigurálás, sőt még a firmware-frissítés is elvégezhető a PicoAPRS saját 240x240 pixeles színes kijelzője és az előlapi nyomógombok segítségével.
A PicoAPRS-en futó szoftver logikus felépítésű, a képernyőképek áttekinthetőek, jól olvashatóak:
Képernyőképek
Forrás: wimo.de


A PicoAPRS V4 többféle üzemmódban is használható:
— jeladóként a beépített GPS-e és VHF sávos rádióadója használatával;
— a szintén beépített Bluetooth illesztőnek köszönhetően funkcionálhat TNC-ként: ilyen esetben egy okostelefonról lehet vezérelni pl. az APRSdroid, vagy az aprs.fi for iOS app-okkal;
— iGate-ként a beépített WiFi segítségével tudunk neki internethozzáférést biztosítani. Ugyanígy oldható meg a firmware frissítés, és a kényelmesebb konfigurálás is;
— hagyományos FM üzemmódú rádióamatőr adóvevőként a beépített mikrofon és hangszóró segítségével. (Sajnos sem fülhallgató, sem külső mikrofon nem csatlakoztatható.)

A kis méretek persze jelentős kompromisszumokkal járnak:
— a rádiós rész legfeljebb 0,8…1 watt kimenőteljesítményre képes, amely sokszor kevésnek bizonyulhat;
— az akkumulátor mindössze 850 mAh kapacitású, viszont dícséretes módon nem fixen beforrasztott, hanem cserélhető kivitelű, és az oldalsó USB-C aljzatról tölthető.

A PicoAPRS V4 széleskörű elterjedésének szerintem legfőbb akadályát mégsem ezek, hanem a meglehetősen borsos vételára okozza: 300 €-ért (!) cserébe csak magát a rádiót kapjuk meg, antennáról már a vásárlónak kell gondoskodnia, ahogyan a külső töltő sem a csomag része — bár ez utóbbi hiányában még lehet használni a rádiót. 2025 decemberében a Wimo jelentős leárazást hajtott végre, és 179 €-ra csökkentette akciós jelleggel az árat. Ehhez persze még ugyanúgy hozzájön a szállítási díj is, amely Magyarország esetében még további 15 € költséget jelent.
Vételár
Akciós ár 2025 decemberében — forrás: wimo.de weblap



Megéri-e az árát?
A PicoAPRS legnagyobb előnye a kis mérete. Ez az előny azonban azonnal elvész, mihelyst nem a gyári fotókon látható kisujjnyi rövidségű — ezáltal kifejezetten rossz hatásfokú antennával, hanem normális (1/4 lambdás — VHF sávon 40-50 cm hosszú) gumiantennát teszünk rá.
A csekély RF kimenőteljesítményt már említettem, ahogyan a kis kapacitású akkut is — utóbbi jelentősen negatív irányban befolyásolja a használhatóság idejét.
És akkor még nem szóltam az egyszemélyes hobbi projectek legnagyobb veszélyéről: ha a fejlesztő megnősül, vagy gyereke lesz, esetleg nyer a lottón és új életet kezd, vagy csak egyszerűen ráun a project-re, akkor a korábbi vásárlók bizony ottmaradnak firmware frissítések és mindenféle műszaki támogatás nélkül.
Talán sokan még ezt a rizikót is vállalnák a technikai korlátokkal együtt, ha PicoAPRS legalább árban versenyképes lenne a gyári rádiókkal. Ám amíg pl. egy Anytone AT-D878UV II Plus készülék 3100 mAh-ás akkuval, 4…7 watt kimenővel, UHF/VHF, DMR, APRS, és analóg FM móddal, beleállítós töltővel 219 €-ért elvihető, addig nem sokan fognak 300 €-t fizetni a „fapados” PicoAPRS-ért.
Fontos hangsúlyoznom ugyanakkor, hogy a PicoAPRS nem azért drága, mert kapzsi a fejlesztője, hanem azért, mert otthoni módszerekkel egyszerűen nem lehet sem sem árban, sem minőségben versenyre kelni a nagytételben gyártó, a K+F-be jelentős pénzeket beleölő cégekkel — még úgy sem, hogy azoknak a működési költségeik is jelentősen magasabbak, mint egy magánembernek, akinek csak saját magát kell eltartania. Tetszik, vagy nem, sajnos tudomásul kell venni, hogy az a világ már elmúlt, amikor Karl Benz 1886-ban autót épített az otthonában.


2025.12.03.
Szegecs