Garázs

Amikor a „CB rádió a rendőrségen?” című írásomhoz gyűjtöttem anyagot, tucatszám böngésztem át a Belügyminisztérium egykori belső folyóirataként ismert Magyar Rendőr korabeli példányait. A számomra releváns cikkek többségében csak pár mondat, esetleg egy-egy rövidebb bekezdés erejéig esik szó a CB-ről: ezekből született meg a fent említett történeti visszatekintés. Ráakadtam ugyanakkor egy egész oldalas, valódi krimibe illő esetleírásra is, amelyben egy olyan bűnügyet mutatnak be, ahol az elfogásban komoly szerepet kapott a CB rádió, ill. a mögöttük lévő önkéntesek. Ugyanakkor úgy gondoltam, hogy a teljes forrás terjedelmi okokból már nem férne bele a történeti visszatekintőbe, tartalmat kihúzni belőle nem szerettem volna, így az alábbiakban inkább változtatás nélkül, külön cikkként adom közre a Magyar Rendőr 1982. november 11-ei számában megjelent „Üldözés az éjszakában” című riportot. Sajnos az eredeti (nyomtatott) példány valami miatt úgy lett beszkennelve, hogy a bal szélső hasábban az első szavak rendre hiányoznak, így azokat az átemelés során magam próbáltam meg pótolni, kiegészíteni a szövegkörnyezetnek megfelelően. Ahol ezzel nem boldogultam, ott három csillaggal (***) jeleztem a hiányzó, általam nem dekódolható részt.

---

„Még az esti órákban is nagy volt a forgalom november 5-én a fővárosban. Különösen a Keleti pályaudvar környékén volt feltűnő a sok jármű, az utcákon, az aluljáróban emberáradat hömpölygött! Pénteki csúcs volt ezen a napon. Ezrek igyekeztek a vidékre induló vonatokhoz, de a fővárosba is sokan érkeztek ezen a hétvégén. Egy magas, fekete hajú fiatalember a pályaudvar indulási oldalán taxit keresett. A hozzá legközelebb álló kocsinak felnyitotta a jobb ajtaját, s már adta is az utasítást a vezetőnek: »Menjünk a XVIII. kerületbe,  a Nagybecskerek utcába!«

A vezető indított. Messze a megadott cél, a sofőr jó fuvarra számított. A sárga színű Lada kombi eltűnt a főváros forgatagában. A Főtaxi Kerepesi úti székházának diszpécserközpontjában az URH-s csatorna pultjánál azon az estén Kürti Sándorné volt a vezető irányító, őt szólította az előbbi kocsi vezetője. Ez a hívás azonban más volt, mint a többi. A sofőr hangja remegett az izgalomtól.

»Egyeske. A 112-es vagyok. Egy férfi beült a Keletinél és az M1-es úton kifelé tartunk… Kés van nála, bejelentkezni nem tudtam, nekem vidéket mondott. Felté*** annak a rendőrséggel szem-***
A többit majd folytatja az***.

Bent csend támadt a központban. Kürti Sándorné torka összeszorult. Nyugalmat erőltetett azonban magára, majd megkérdezte a taxi úticélját és forgalmi rendszámát.

— JC-44-81, sárga kombi mondja be fátyolos hangon a kocsi sofőrje, majd kis szünet után így folytatja: — Egyeske, az utasom azt akarja, hogy Hegyeshalomba menjek, de ha útközben bármiféle ellenőrzést kapunk, akkor bajba kerülök.

Kürti Sándorné vezető forgalomirányító a diszpécser pultnál

Még néhány szót sikerült váltania a központnak a taxi vezetőjével, azután elnémult a csatorna. A gépkocsivezető azt gondolhatta akkor, hogy ott maradt kiszolgáltatva a késsel fenyegető, feltételezhetően illegális határátlépésre készülő, elszánt fiatalembernek. Pedig nem így történt.

Kürti Sándorné azonnal értesítette a történtekről a Budapesti Rendőr-főkapitányság és a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság központi ügyeletét, ahonnan jelezték a történteket a BM Határőrség országos parancsnokságának is. Biri *** hadnagy szolgálatban volt a *** ügyeletén, s amint megtudta a fejleményeket, azonnal értesítette ORFK útellenőrző parancsnokságát, de természetesen a fővárosi szolgálatot teljesítő URH-s egységeket is. Megindult tehát az akció, hogy útját állja az eltérítőnek, s lehetőség szerint megakadályozzon egy súlyos bűncselekményt.

A Főtaxi diszpécsernője 20 óra *** perckor tett jelentést a központi ügyeleten. Eltelt majdnem egy óra, de nem érkezett újabb hír a körözött taxiról.
Nem találkoztak vele rendőrök, nem észlelték sehol a közelben sem. Végre aztán az érdi rendőrőrs ügyeletese jelentkezett 21 óra *** perckor, s közölte, hogy a keresett taxi vezetője autóstoppal megérkezett hozzájuk. A megrémült férfi elmondta, hogy a késes támadó Érd és Martonvásár között kitette őt a kocsiból, majd továbbhajtott, feltételezése szerint valamelyik határállomás irányába.

A Taxi vezetője szerencsésen megúszta tehát a dolgot, szökésben volt azonban még a támadó, nem lehetett tudni, milyen irányba száguldott a jogtalanul birtokolt gépkocsival. Közölték az ***adatot a rendőrségi járőrökkel, miután most már biztonságban volt a taxi vezetője, a diszpécserközpont is elrendelte a JC-44-81 Lada kombi általános körözését.

Ezt a felhívást hallotta meg az autójával éppen hazafelé tartó, 1444-es hívószámú CB-rádiós, s miután hazaért, elhatározta, hogy társainak a segítségét kéri a lopott taxi felkutatásához. A xx-es AM csatornára váltott, jól tudta, hogy itt forgalmaznak a CB-sek, s így azok a magántaxisok is, akik rendelkeznek rádióval. A BRFK munkáját segítve már egy ideje rendszeresen tevékenykedik két, CB-sekből szervezett akciócsoport, de igen eredményesen dolgoznak az I. és a IX. kerületi kapitányságokon létrehozott CB-s önkéntes rendőri csoportok is.

Részegh Ferenc önkéntes rendőr, az 5560 és a CB-taxi 1 hívószámú CB-rádió tulajdonosa, aki egyébként személyszállító kisiparos, közhasználatú néven magántaxis, a lakásán tartózkodott, és meghallotta 1444-es kollégája általános hívását a körözött taxiról. Kitűnő készüléke, jó magas antennája van, azonnal feljegyezte az adatokat, majd több alkalommal is közölte őket a városban dolgozó kollégáival. Ebben a pillanatban természetesen még senki nem tudhatta, hogy az ország melyik részén száguld a késes támadó. Útban lehetett valamelyik vidéki város felé, de feltűnhetett a fővárosban is.

Részegh Ferenc önkéntes rendőr, az 5560 és az 1-es magántaxi CB-állomás tulajdonosa állandó kapcsolatot tartott a rendőrséggel és a magántaxisokkal

S mint ahogy a szolgálatban levő rendőrjárőrök, a CB-rádióval rendelkező magántaxisok is nagyon komolyan vették a kiadott körözést, s akár utassal voltak, akár anélkül, fokozottan figyelték a forgalmat, és a mellettük elhaladó taxik forgalmi rendszámát. Valamivel 11 óra előtt Kató István, a 67-es hívószámú magántaxis, fiatal hölgyutasával ráfordult a Bogdánfy útra, s akikor úgy tűnt neki, mintha a vele szembe jövő taxi rendszáma megegyezne a körözöttével. Azonnal a mikrofonhoz nyúlt, s a Taxi 1-es állomást kérte.

— Rögtön menj utána, s győződj meg róla, hogy a JC-44-81-es rendszámú kocsi — hallotta a hangszóróból Részegh Ferenc válaszát.

— Feri, ez az. Pest felé halad, itt vagyok mögötte a Petőfi-hídon.

Részegh Ferenc azonnal a telefonhoz nyúlt. Felhívta a központi ügyeletet és CB-rádión, egy másik csatornán Kardos Gyula főhadnagyot, aki önkéntes rendőr CB-rádiósaival éppen szolgálatban volt, s a Margit-híd környékén tartózkodott. A nyomozótiszt nyomban el is indult a Nagykörúton, hogy elébe kerüljön a körözött taxinak. Egy pillanat alatt megmozdult a csendes, esti forgalom, zajossá vált az éter a rendőrség, a Főtaxi URH-sávjain éppen úgy, mint a CB-rádiók rövidhullámú csatornáin.

Kardos Gyula főhadnagy eligazítást tart

Az I. kerületi kapitányság CB-állomása továbbította a járőrkocsikba a legfrissebb híreket, a körözött taxi útirányát. De tudtak róla a főtaxisok is, s aki csak tehette, a megadott útirányba tartott, hogy ott legyen a közelben, ha segítségre van szükség. Talán még egy kicsit nagyobb is volt a zaj a kelleténél. Mindenki izgatott volt, hiszen tudták: fegyver: egy jókora kés van a támadónál. A magántaxisok szinte egymás szavába vágva kérdezték: »Hol van? Merre menjünk?«

Nagy szolgálatot tett ekkor az ügynek az 5300 hívószámú CB-s, akit jó antennája és pozíciója révén kitűnően lehetett hallani az egész városban. »Rendet teremtett« a sávban, s ha kellett, közvetítette a 67-es, a 34-es magántaxisok jelzéseit, s így nyomon követhette a körözött taxi útját, így ment ez egészen addig a pillanatig, amíg a JC-44-81-es taxi nem ért el a Ferenc körút és a Tompa utca kereszteződésében a piros lámpához. Nem messze állt ettől a helytől egyébként a IX. kerületi kapitányság egyik járőrkocsija. Grónás János főtörzsőrmester, a gépkocsi vezetője és Janó József tőtörzsőrmester a kocsiban ült, és várták Szilágyi György főtörzsőrmestert, aki éppen intézkedett egy ügyben. A piros lámpa megfogta a JC- 44-81-est is, így Kató István Wartburgja odaállhatott közvetlenül mellé. Jól látta a fekete hajú, vékony arcú fiatalembert, amint a lámpaváltásra várt. Ismét kezébe vette a mikrofont, a mögötte levő 34-es magántaxist hívta. — Ott van, egy rendőrségi kocsi. Szóljatok neki azonnal, hogy itt a keresett taxi. A 34-es le is tekerte az ablakot, és odakiáltott a rendőröknek: »Jöjjenek gyorsan! Itt áll előttünk a körözött taxi.«

Janó József és Grónás János főtörzsőrmesterek eredtek az üldözött taxi nyomába

De szólt a rendőröknek a Főtaxi egyik gépkocsivezetője is. Grónás főtörzsőrmester azonnal indította a motort, bekapcsolta a kék lámpát, hogy megpróbáljon valahogy a taxi elé kerülni. Révész József, mert ő volt a késes támadó, már korábban indított. Abban a pillanatban fogott gyanút, amikor észrevette, hogy Kató István a Tompa utcai kereszteződésben forgalmazott a CB-rádión.

S miután meglátta a mögötte levő rendőrségi autót is, eszeveszett, őrült vágtatásba fogott, hogy egérutat nyerjen.

S ekkor olyasvalami kezdődött el a Ferenc és a József körúton, amihez hasonlót krimifilmek fantáziadús rendezői szoktak megszervezni az üldözéses jelenetekben. A filmvásznak hősei azonban, bármennyire is vérfagyasztónak tűnik a szituáció, mindig biztonságban vannak. A Nagykörúton november 5-én este viszont valódi krimi játszódott le, igazi szereplőkkel.

Révész József nem nézte sem a pirosat mutató lámpákat, sem a forgalomban részt vevő embertársait, de saját testi épségét sem. Csak nyomta a gázt, s a jogtalanul megszerzett gépkocsit jóval a százas tempó fölé parancsolta. Grónás János főtörzsőrmester közvetlen a nyomában volt, s miután átszáguldottak az Üllői út, a Baross utca piros lámpáin, az üldözött taxit a járdaszegélyhez akarta szorítani, hogy megállítsa. Időközben egy másik rendőrségi kocsi a Rákóczi tér után a József körúton keresztbe állt, abban a reményben, hogy így megállásra készteti a menekülőt. Révész József azonban kikerülte a járművet, s hogy lerázza a most már eléje kerülő Grónás János főtörzsőrmester kocsiját, hirtelen lefékezett, majd utána átvágott az úttest másik oldalára, s nagy sebességgel elindult visszafelé. A rendőrségi autó néhány perc múlva már ismét a nyomában volt. Az üldözött látta a mögötte jövő rendőröket és a most már előtte is kürtölő, villogó magán- és kockás taxisokat, hirtelen elhatározással balra nagy ívben befordult a Rákóczi térre.

Ez a manőver ilyen sebességgel még egy nagyon gyakorlott gépkocsivezetőnek sem sikerülhetett volna, Révész Józsefnek azonban még csak jogosítványa sem volt, s eddig mindössze néhány órát vezetett. A két járdaszigeten is átvágódó gépkocsi egy parkoló Daciának ütközött, s kilökte az út közepére. Révész József önkívületi sokkos állapotba került, s bármennyire is hihetetlen, minden sérülés nélkül úszta meg a nagy erejű összeütközést.

Itt végződött az ámokfutás

Az élet írta »krimi« első fejezete ezzel véget ért, s a mentő a rendőrkocsik, állami és magántaxisok gyűrűjéből vitte kórházba a taxirablót. De hát miért is tette mindezt Révész József?

Miért kényszerítette a taxi vezetőjét, hogy elhagyja Budapest területét, s aztán miért jött vissza a fővárosba? Ezekre a kérdésekre a Pest megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályán Csató Kálmán hadnagy tárta fel a választ.

Csató Kálmán hadnagy folytatja a vizsgálatot

Itt derült fény arra is, hogy mintegy másfél évvel ezelőtt Révész József már megpróbálkozott azzal, hogy illegálisan külföldre szökjön. Közvetlenül az államhatár előtt a határőrök azonban elfogták, s tekintettel kiskorúságára, a bíróság egy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Ez alkalommal Révész József ismét Nyugatra akart menni, de most már rafináltabb, számára sikeresebbnek tűnő módszerrel. Miután barátnőjével is összeveszett, úgy gondolta, hogy szerez egy túszt, s ennek »kíséretében« biztonságosan »átsétálhat« majd Hegyeshalomnál az államhatáron. Útközben azonban meggondolta magát, találkozni akart még egyszer barátnőjével, s ezért a taxi vezetőjét kirakta a kocsiból. Révész József alig húszéves fiatalember, s nevéhez máris tiltott határátlépés, taxirablás, túszszerzési kísérlet, esztelen száguldozás a forgalmas főutakon, emberi életek, anyagi javak veszélyeztetése, jelentős összegű károkozás fűződik. A vizsgálat még folyik, s ügyében végül is majd a bíróság hoz ítéletet. Ő most szánja-bánja, amit tett, bár szavai nem hangzanak meggyőzően. Meggondolatlan tettének szerencsére nincsenek áldozatai, de ez nem rajta múlott. Köszönhető a gyors és eredményes rendőri akciónak és annak az önzetlen, áldozatokat is vállaló társadalmi segítőkészségnek, amelyből ez alkalommal a CB-rádiósok széles tábora, az állami és a magántaxisok oroszlánrészt vállaltak.

Szöveg és kép: Halász Kálmán”

---