Garázs

A bűnüldöző-bűnmegelőző munkában (is) elsődleges fontosságú a gyors, megbízható kommunikációs eszközök rendelkezésre állása. A városi, megyei kapitányságokat már a XX. század első felében ellátták vezetékes telefonnal, ám a helyszínen lévő egységekkel történő vezeték nélküli kapcsolattartás lehetőségére még azt követően is hosszú évtizedeket kellett várni. A ’70-es években a járőrkocsik nagy részében már volt URH rádió — ezáltal egyszerűbbé vált a munka koordinálása. Továbbra is megoldatlan problémát jelentett ugyanakkor, hogy a lakossági bejelentések csak jelentős késéssel, több lépcsőn keresztül jutottak el az illetékes rendőri szervekhez, ugyanis mobiltelefon akkoriban idehaza még nem létezett, egy vezetékes telefonvonalra pedig éveket kellett várni, mire bekötötték (ha egyáltalán bekötötték). A kézi kapcsolású telefonközpontok világában pedig komplett települések maradtak elérhetetlenek a postahivatal zárvatartási idejében. Ez a helyzet csak a rendszerváltoztatás után kezdett pozitív irányba változni, ahogyan erről egy korábbi cikkemben már részletesen írtam.

A botrányos távközlési ellátottság megoldására csak enyhe gyógyír volt, amikor a ’80-as évek elején a közületek mellett elkezdtek magánszemélyek részére is CB rádiók üzemeltetésére jogosító engedélyeket kiosztani, hiszen hiába volt a rendőrségnek URH rendszere, arra a lakossági CB-kkel nem lehetett bejelentkezni.

Akkoriban alakultak meg az önkéntes alapon működő CB-s segélyszolgálatok, amelyek egyszerre rendelkeztek CB rádióval és telefonvonallal is, így a CB-n érkező segélykéréseket vezetékes telefonon keresztül tudták továbbítani a mentőknek, tűzoltóknak, rendőröknek. (Az egyik legismertebb ilyen jellegű szolgálat az Apostol utcai központ volt.)

Mivel a rendőri vezetők is felismerték a CB rádiókban, ill. az azok tulajdonosainak önkéntes munkájában rejtőző (számukra is hasznos) előnyöket, ezért a ’80-as években több kapitányságon is üzembe helyeztek 27 MHz-es adóvevőket, amelyek az ügyeletes tiszt asztalán kaptak helyet. Így a „közép 9”-es csatornán leadott jelzések közvetlenül oda futottak be, a szolgálatban lévő irányító pedig a szükségesnek ítélt riasztást utána már a belső URH rendszeren keresztül közvetlenül tudta kiadni az intézkedő csoportoknak.

Utólag kijelenthető, hogy ez a rendszer beváltotta a hozzá fűzött reményeket: nem véletlen, hogy sok helyen egészen a ’90-es évek közepéig üzemben tartották, mindaddig, amíg a mobiltelefonok el nem terjedtek olyan mértékben, hogy a CB-k telefonpótlóként való használata indokolatlanná vált.

Ebben a cikkben az eredetileg lakossági célú CB rádióknak a hazai bűnmegelőző-bűnüldöző munkában betöltött egykori szerepét szeretném bemutatni. Ehhez a Belügyminisztérium hetente megjelenő belső terjesztésű kiadványának, a Magyar Rendőr folyóiratnak a korabeli számait hívtam segítségül, amelyeket az Arcanum Digitális Tudománytárban találtam meg.

---

„[…]A közelmúlt egyik estéjén a CB 9-es csatornán, amelyet a segélykérésekre rendszeresítettek, megszólalt a közlekedésrendészet ügyeletén elhelyezett CB-készülék. Kondás Gyula alhadnagy, ügyeletes tiszt egy Mercedes személygépkocsi vezetőjétől érdekes bejelentést kapott. Az autós arról értesítette, hogy a Thököly út és a Hungária körút kereszteződésében éppen az imént lett egy viszonylag jelentéktelen koccanásos baleset részese. Állóra fékezett kocsijából azonnal kiszállt, hogy a másik kocsi, egy Trabant vezetőjével értékeljék a történteket, de a Trabant vezetője nagy gázt adva elhúzott anélkül, hogy őt szóra méltatta volna.
Az ügyeletes tiszt arra kérte a bejelentést tevő autóst, hogy próbálja meg nyomon követni a vágtázó Trabantot, és az útirányról folyamatosan tudósítsa a közlekedési ügyeletet. Emellett Kondás alhadnagy haladéktalanul intézkedett, hogy Horváth Lajos László és Geleta István főtörzsőrmester járőrök szolgálati gépkocsijukkal induljanak a Trabant megkeresésére, amelynek útirányáról a közlekedési ügyeletről kapnak tájékoztatást a Mercedestől beérkező információk továbbításával. A nem mindennapi hírközlési mód pillanatok alatt megszületett, vagyis a Mercedes nyomában maradt a mind esztelenebbül száguldó Trabantnak, és útjukról folyamatosan számot adott a CB-hullámsávon, míg a közlekedési ügyelet ezt áttette a járőrkocsiba beépített rádió adó-vevő hullámsávjára.
A jó együttműködés és a kifogástalan hírszolgáltatás eredményeképpen a járőrkocsinak egy pillanatig sem kellett tévelyegnie a ködös és sötét utcák útvesztőjében. Valósággal a céljára lett vezérelve. Csupán néhány perc volt szükséges ahhoz, hogy a rendőrségi gépkocsi a Hungária körút és a Kerepesti út kereszteződésében megakadályozza — leszorítással — a trabantost a továbbhaladásban. […] Az eset, mint már elöljáróban is megjegyeztük, jó bizonyíték arra, hogy a CB hírközlési rendszer felhasználása új utakat nyit a rendőri munka segítésében is. A rendőri CB−rendszer kiépítése ennek folytán csak haszonnal járhatna.”

(M.Gy. - 1984.01.21.)

---

Az ügyeleti szolgálat feladatainak bemutatásával több alkalommal, így 1986. június 14-én is foglalkozott a hetilap: akkor a kaposvári rendőrség dolgozóinak munkájáról jelent meg riport „Ügyeleti szolgálat Somogyban” címmel. A cikkben ugyan nem kerül közvetlen említésre a CB rádió, viszont az alábbi fotón jól látszik a szolgálatvezető asztalán elhelyezett Stalker IX készülék. A pult tetején egy Videoton RA2301 („Nápoly”) műsorvevő rádió részlete is látható. Utóbbi készülék egy autórádió gyárilag (!) bedobozolt és 220/12 voltos hálózati tápegységgel ellátott változata volt.☺☺☺

---

Három évvel később — az 1989. szeptember 23-án megjelent számban — ismét az ügyeletes tisztek munkájának sokszínűségével foglalkoztak:

A fenti fotó a Budapest X. kerületi Rendőrkapitányságon készült, ahol épp Rékasi János zászlós teljesít szolgálatot. A munkaasztal bal felső sarkában egy BRG GK301 típusú kezelő látható, amely az FM301-160 URH adóvevő tartozéka. Alatta az asztalon egy President Grant CB üzemel, tőle jobbra pedig egy Mechanikai Művek CB76 típusú és egy szintén Mechanikai Művekes CB811 tárcsás telefon kapott helyet. A kép jobb sarkában lévő — a kézibeszélő és a tárcsamű alatt számtalan kapcsolót tartalmazó — készülék pedig egy korabeli telefonalközponthoz tartozó kezelőpult.

---

Önkéntes rendőrök CB rádióval

---

Az 1984. március 3-ai számban „Pillanatképek a XVII. kerületből” címmel jelent meg riport, amelyből megtudhatjuk: hogyan tudtak elfogni egy autótolvajt, egy CB rádióval rendelkező magántaxis segítségével:

„A bűnügyi osztály vezetőjét a vizsgálati csoport vezetője tájékoztatja a nyomozás fejleményeiről” - Fotó: Martinkó Károly

---