CB rádió a rendőrségen?
Segítség a bűnüldözésben és a bűnmegelőzésben…
Bevezetés
A bűnüldöző-bűnmegelőző
munkában (is) elsődleges fontosságú a gyors, megbízható
kommunikációs eszközök rendelkezésre állása. A városi,
megyei kapitányságokat már a XX. század első felében
ellátták vezetékes telefonnal, ám a helyszínen lévő
egységekkel történő vezeték nélküli kapcsolattartás
lehetőségére még azt követően is hosszú évtizedeket kellett
várni. A ’70-es években a járőrkocsik nagy részében már volt
URH rádió — ezáltal egyszerűbbé vált a munka koordinálása.
Továbbra is megoldatlan problémát jelentett ugyanakkor, hogy
a lakossági bejelentések csak jelentős késéssel, több
lépcsőn keresztül jutottak el az illetékes rendőri
szervekhez, ugyanis mobiltelefon akkoriban idehaza még nem
létezett, egy vezetékes telefonvonalra pedig éveket kellett
várni, mire bekötötték (ha egyáltalán bekötötték). A kézi
kapcsolású telefonközpontok világában pedig komplett
települések maradtak elérhetetlenek a postahivatal
zárvatartási idejében. Ez a helyzet csak a
rendszerváltoztatás után kezdett pozitív irányba változni, ahogyan erről
egy korábbi cikkemben már részletesen írtam.
A botrányos távközlési
ellátottság megoldására csak enyhe gyógyír volt, amikor a
’80-as évek elején a közületek mellett elkezdtek
magánszemélyek részére is CB rádiók üzemeltetésére jogosító
engedélyeket kiosztani, hiszen hiába volt a rendőrségnek URH
rendszere, arra a lakossági CB-kkel nem lehetett
bejelentkezni.
Akkoriban alakultak meg az
önkéntes alapon működő CB-s segélyszolgálatok, amelyek
egyszerre rendelkeztek CB rádióval és telefonvonallal is,
így a CB-n érkező segélykéréseket vezetékes telefonon
keresztül tudták továbbítani a mentőknek, tűzoltóknak,
rendőröknek. (Az
egyik legismertebb ilyen jellegű szolgálat az Apostol
utcai központ volt.)
Mivel a rendőri vezetők is
felismerték a CB rádiókban, ill. az azok tulajdonosainak
önkéntes munkájában rejtőző (számukra is hasznos) előnyöket,
ezért a ’80-as években több kapitányságon is üzembe
helyeztek 27 MHz-es adóvevőket, amelyek az ügyeletes tiszt
asztalán kaptak helyet. Így a „közép 9”-es csatornán leadott
jelzések közvetlenül oda futottak be, a szolgálatban lévő
irányító pedig a szükségesnek ítélt riasztást utána már a
belső URH rendszeren keresztül közvetlenül tudta kiadni az
intézkedő csoportoknak.
Utólag kijelenthető, hogy ez
a rendszer beváltotta a hozzá fűzött reményeket: nem
véletlen, hogy sok helyen egészen a ’90-es évek közepéig
üzemben tartották, mindaddig, amíg a mobiltelefonok el nem
terjedtek olyan mértékben, hogy a CB-k telefonpótlóként való
használata indokolatlanná vált.
Ebben a cikkben az
eredetileg lakossági célú CB rádióknak a hazai
bűnmegelőző-bűnüldöző munkában betöltött egykori szerepét
szeretném bemutatni. Ehhez a Belügyminisztérium hetente
megjelenő belső terjesztésű kiadványának, a Magyar
Rendőr folyóiratnak a korabeli számait hívtam
segítségül, amelyeket az Arcanum Digitális Tudománytárban
találtam meg.
„[…]A közelmúlt
egyik estéjén a CB 9-es csatornán, amelyet a
segélykérésekre rendszeresítettek, megszólalt a
közlekedésrendészet ügyeletén elhelyezett CB-készülék.
Kondás Gyula alhadnagy, ügyeletes tiszt egy Mercedes
személygépkocsi vezetőjétől érdekes bejelentést kapott. Az
autós arról értesítette, hogy a Thököly út és a Hungária
körút kereszteződésében éppen az imént lett egy viszonylag
jelentéktelen koccanásos baleset részese. Állóra fékezett
kocsijából azonnal kiszállt, hogy a másik kocsi, egy
Trabant vezetőjével értékeljék a történteket, de a Trabant
vezetője nagy gázt adva elhúzott anélkül, hogy őt szóra
méltatta volna.
Az ügyeletes tiszt arra kérte a bejelentést tevő autóst, hogy próbálja meg nyomon követni a vágtázó Trabantot, és az útirányról folyamatosan tudósítsa a közlekedési ügyeletet. Emellett Kondás alhadnagy haladéktalanul intézkedett, hogy Horváth Lajos László és Geleta István főtörzsőrmester járőrök szolgálati gépkocsijukkal induljanak a Trabant megkeresésére, amelynek útirányáról a közlekedési ügyeletről kapnak tájékoztatást a Mercedestől beérkező információk továbbításával. A nem mindennapi hírközlési mód pillanatok alatt megszületett, vagyis a Mercedes nyomában maradt a mind esztelenebbül száguldó Trabantnak, és útjukról folyamatosan számot adott a CB-hullámsávon, míg a közlekedési ügyelet ezt áttette a járőrkocsiba beépített rádió adó-vevő hullámsávjára.
A jó együttműködés és a kifogástalan hírszolgáltatás eredményeképpen a járőrkocsinak egy pillanatig sem kellett tévelyegnie a ködös és sötét utcák útvesztőjében. Valósággal a céljára lett vezérelve. Csupán néhány perc volt szükséges ahhoz, hogy a rendőrségi gépkocsi a Hungária körút és a Kerepesti út kereszteződésében megakadályozza — leszorítással — a trabantost a továbbhaladásban. […] Az eset, mint már elöljáróban is megjegyeztük, jó bizonyíték arra, hogy a CB hírközlési rendszer felhasználása új utakat nyit a rendőri munka segítésében is. A rendőri CB−rendszer kiépítése ennek folytán csak haszonnal járhatna.”
Az ügyeletes tiszt arra kérte a bejelentést tevő autóst, hogy próbálja meg nyomon követni a vágtázó Trabantot, és az útirányról folyamatosan tudósítsa a közlekedési ügyeletet. Emellett Kondás alhadnagy haladéktalanul intézkedett, hogy Horváth Lajos László és Geleta István főtörzsőrmester járőrök szolgálati gépkocsijukkal induljanak a Trabant megkeresésére, amelynek útirányáról a közlekedési ügyeletről kapnak tájékoztatást a Mercedestől beérkező információk továbbításával. A nem mindennapi hírközlési mód pillanatok alatt megszületett, vagyis a Mercedes nyomában maradt a mind esztelenebbül száguldó Trabantnak, és útjukról folyamatosan számot adott a CB-hullámsávon, míg a közlekedési ügyelet ezt áttette a járőrkocsiba beépített rádió adó-vevő hullámsávjára.
A jó együttműködés és a kifogástalan hírszolgáltatás eredményeképpen a járőrkocsinak egy pillanatig sem kellett tévelyegnie a ködös és sötét utcák útvesztőjében. Valósággal a céljára lett vezérelve. Csupán néhány perc volt szükséges ahhoz, hogy a rendőrségi gépkocsi a Hungária körút és a Kerepesti út kereszteződésében megakadályozza — leszorítással — a trabantost a továbbhaladásban. […] Az eset, mint már elöljáróban is megjegyeztük, jó bizonyíték arra, hogy a CB hírközlési rendszer felhasználása új utakat nyit a rendőri munka segítésében is. A rendőri CB−rendszer kiépítése ennek folytán csak haszonnal járhatna.”
(M.Gy. - 1984.01.21.)
CB rádió az ügyeletes
tisztek asztalán
Az ügyeleti szolgálat
feladatainak bemutatásával több alkalommal, így 1986. június
14-én is foglalkozott a hetilap: akkor a kaposvári rendőrség
dolgozóinak munkájáról jelent meg riport „Ügyeleti szolgálat
Somogyban” címmel. A cikkben ugyan nem kerül közvetlen
említésre a CB rádió, viszont az alábbi fotón jól látszik a
szolgálatvezető asztalán elhelyezett Stalker IX készülék. A pult tetején
egy Videoton RA2301 („Nápoly”) műsorvevő
rádió részlete is látható. Utóbbi készülék egy autórádió
gyárilag (!) bedobozolt és 220/12 voltos hálózati
tápegységgel ellátott változata volt.☺☺☺
Három évvel később — az
1989. szeptember 23-án megjelent számban — ismét az
ügyeletes tisztek munkájának sokszínűségével foglalkoztak:
„A megyékben, városokban,
kerületekben az ügyelet az a hely, ahová az állampolgárok
személyesen vagy akár telefonon fordulhatnak. Sokan innen
kérnek tanácsot egyéb, a hatósággal kapcsolatos
ügyes-bajos dolgaik elintézéséhez. Emellett még szünet
nélkül érkeznek a jelentések a különbözőszintű rendőri
szervektől, a portyázó járőröktől, a körzeti
megbízottaktól. Az itt összegyűlt információk alapján jól
áttekinthető a felügyelet alá tartozó terület. Ahogyan a
tennivalók szaporodtak, úgy korszerűsödtek az ügyeletes
tiszt rendelkezésére álló technikai eszközök. A telex és a telefon mellett
sok helyütt már a CB-készülék is a lakossággal való gyors
hírösszeköttetést segíti.”
A fenti fotó a Budapest X.
kerületi Rendőrkapitányságon készült, ahol épp Rékasi János
zászlós teljesít szolgálatot. A munkaasztal bal felső
sarkában egy BRG GK301 típusú kezelő látható, amely
az FM301-160 URH adóvevő tartozéka.
Alatta az asztalon egy President
Grant CB üzemel, tőle jobbra pedig egy Mechanikai Művek CB76 típusú és egy
szintén Mechanikai Művekes CB811 tárcsás
telefon kapott helyet. A kép jobb sarkában lévő — a
kézibeszélő és a tárcsamű alatt számtalan kapcsolót
tartalmazó — készülék pedig egy korabeli telefonalközponthoz
tartozó kezelőpult.
Önkéntes rendőrök CB rádióval
Ki voltak az „önkéntes
rendőrök”? A ma már csak pejoratív értelemben használt
kifejezést eredetileg (a rendszerváltoztatás
előtt) a belügyi szervek munkáját fizetés nélkül,
állampolgári kötelességtudatból segítő magánszemélyek
megnevezésére használták. A Magyar Rendőr folyóirat 1988.
június negyedikei számában Pintér Csilla készített
riportot a zirci rendőrőrsről, amelyben szó esik — többek
között — az önkéntes rendőrök feladatairól is:
„A zirci rendőrőrs
munkáját 189 önkéntes rendőr segíti. Feladatukat tíz
körzeti megbízott irányításával végzik. Az önkéntesek
többsége a mezőgazdaságban, a közeli erdészetben és a
dudari bányában dolgozik. De a közlekedési csoportban
van tanár, gépkocsivezető, orvos és gyógyszerész is. Az
őrs parancsnokát, Molnár Nándor főhadnagyot
megkérdeztük, munkájukhoz elegendő-e a 189 ember
segítsége?
— Szerencsére kevés bűncselekmény történik errefelé, így az önkénteseknek ritkán kell segédkezniük elkövetők kézre kerítésében. Ennek ellenére bőven akad munkájuk. Részt vesznek az ellenőrzéseken, ott vannak, ha helyszínt kell biztosítani, jelzéseket adnak gazdasági bűncselekmények felderítéséhez. Mint mindenütt az országban, itt, a Bakonyban is legfőbb feladat a büntetendő cselekmények megelőzése, illetve felderítése. Ehhez pedig nagy szükségünk van rájuk. […]
— Szerencsére kevés bűncselekmény történik errefelé, így az önkénteseknek ritkán kell segédkezniük elkövetők kézre kerítésében. Ennek ellenére bőven akad munkájuk. Részt vesznek az ellenőrzéseken, ott vannak, ha helyszínt kell biztosítani, jelzéseket adnak gazdasági bűncselekmények felderítéséhez. Mint mindenütt az országban, itt, a Bakonyban is legfőbb feladat a büntetendő cselekmények megelőzése, illetve felderítése. Ehhez pedig nagy szükségünk van rájuk. […]
Szántó József több mint
húsz éve önkéntes rendőr. Néhány esztendeje
csoportvezető. Korábban repülőgép-technikus volt, ma a
Veszprém Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat zirci
üzemegységének műszerésze. 1957 óta az MHSZ
rádióamatőre. Nemrég kapta meg önkéntesrendőri munkája
elismeréseként a Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetést.
— A mindennapi teendőikkel miként sikerüli összeegyeztetniük az önként vállalt szolgálatot?
— Csak szervezés kérdése az egész. Általában hétvégén veszünk részt akciókban, így szabadidőnknek egy részét áldozzuk fel, ha ezt egyáltalán áldozatnak lehet nevezni. A körzeti megbízottal havonta megbeszéljük, milyen újabb feladatok várnak a csoportra. Aztán úgy osztjuk el a munkát, hogy csoporton belül kinek-kinek meglegyen az 50 órás szolgálata.
— Jártában-keltében oldalán van egy CB-készülék. Lakásának manzardszobája kisebbfajta stúdióra emlékeztet. Úgy tűnik, életének egy része a rádiózás.
— Az már természetes itthon, hogy állandóan üzemel az adóvevő, hiszen a családban nem egyedül én vagyok a rádiózás megszállottja. A feleségem és a gyerekeim is megszerezték már az adóengedélyt. Ki sem mozdulunk a lakásból, s másodpercek alatt az ország legtávolabbi pontjaira is eljuthatunk az éteren keresztül. De elmondhatom, harminc év alatt elértem, hogy messzi országokból is érkeznek hírek, üdvözletek. A rádiózás nekem szórakozás és egyben társadalmi feladat is. 1978 óta ugyanis bizonyos időközönként összekapcsolom antennák segítségével a tőlünk kilenc kilométerre levő kőris-hegyi átjátszóállomást az ország többi átjátszójával.
— Szolgálatban sem válik meg a készüléktől?
— Sokszor ott van rá a legnagyobb szükség. Előfordult már, hogy rádión keresztül segíteni tudtam terepen bujkálók elfogásában. Az is megtörtént, hogy közúti balesethez hívtam mentőt. Percek alatt meg is érkezett. Hiszem, mióta a rádiózás »betört«, nincsenek távolságok az országban. Életek menthetők meg ezzel a kis szerkentyűvel — mutatott a készülékre —, s veszélyes bűnözőket akár órák alatt el lehet fogni a segítségével.
— Már több mint húsz esztendeje segíti a rendőrség munkáját. Miért?
— Gyűlölöm az erőszakot, és elengedhetetlennek tartom, hogy minél előbb megkerüljenek az elkövetők. S amit legalább ilyen fontosnak találok, az a bűnmegelőzés. Ebben lehet nekünk nagy szerepünk.”
— A mindennapi teendőikkel miként sikerüli összeegyeztetniük az önként vállalt szolgálatot?
— Csak szervezés kérdése az egész. Általában hétvégén veszünk részt akciókban, így szabadidőnknek egy részét áldozzuk fel, ha ezt egyáltalán áldozatnak lehet nevezni. A körzeti megbízottal havonta megbeszéljük, milyen újabb feladatok várnak a csoportra. Aztán úgy osztjuk el a munkát, hogy csoporton belül kinek-kinek meglegyen az 50 órás szolgálata.
— Jártában-keltében oldalán van egy CB-készülék. Lakásának manzardszobája kisebbfajta stúdióra emlékeztet. Úgy tűnik, életének egy része a rádiózás.
— Az már természetes itthon, hogy állandóan üzemel az adóvevő, hiszen a családban nem egyedül én vagyok a rádiózás megszállottja. A feleségem és a gyerekeim is megszerezték már az adóengedélyt. Ki sem mozdulunk a lakásból, s másodpercek alatt az ország legtávolabbi pontjaira is eljuthatunk az éteren keresztül. De elmondhatom, harminc év alatt elértem, hogy messzi országokból is érkeznek hírek, üdvözletek. A rádiózás nekem szórakozás és egyben társadalmi feladat is. 1978 óta ugyanis bizonyos időközönként összekapcsolom antennák segítségével a tőlünk kilenc kilométerre levő kőris-hegyi átjátszóállomást az ország többi átjátszójával.
— Szolgálatban sem válik meg a készüléktől?
— Sokszor ott van rá a legnagyobb szükség. Előfordult már, hogy rádión keresztül segíteni tudtam terepen bujkálók elfogásában. Az is megtörtént, hogy közúti balesethez hívtam mentőt. Percek alatt meg is érkezett. Hiszem, mióta a rádiózás »betört«, nincsenek távolságok az országban. Életek menthetők meg ezzel a kis szerkentyűvel — mutatott a készülékre —, s veszélyes bűnözőket akár órák alatt el lehet fogni a segítségével.
— Már több mint húsz esztendeje segíti a rendőrség munkáját. Miért?
— Gyűlölöm az erőszakot, és elengedhetetlennek tartom, hogy minél előbb megkerüljenek az elkövetők. S amit legalább ilyen fontosnak találok, az a bűnmegelőzés. Ebben lehet nekünk nagy szerepünk.”
Az 1984. március 3-ai
számban „Pillanatképek a XVII. kerületből” címmel jelent meg
riport, amelyből megtudhatjuk: hogyan tudtak elfogni egy
autótolvajt, egy CB rádióval rendelkező magántaxis
segítségével:
„1984. január 30-án,
kevéssel éjfél előtt arról értesült Belházi Sándor
törzszászlós, ügyeletes tiszt, hogy ismeretlen tettes
elvitte az UZ-09-53 rendszámú 1200-as Zsigulit. Mivel
az ügyeletes tiszt munkáját ezen a kapitányságon
CB-rádió is segíti, a 17-es, majd a 9-es csatornán
közölte a CB-sekkel a gépkocsi eltűnését.
A JC-70-13 rendszámú taxi vezetője, Bakonyi Endre is tudomást szerzett az esetről, s mivel éppen a kerületben tartózkodott, figyelni kezdte a forgalmat. Egyszer csak meglátta a körözött gépkocsit. Üldözőbe vette, és a Péceli út 224. számú ház előtt olyképpen ért véget a »fogócska«, hogy a Molnár Sándor törzsőrmester (a főkapitányság közbiztonsági parancsnokságának a gépkocsizó járőre) által vezetett rendőrségi gépkocsival közrefogták. A törzsőrmester ugyanis rádión vette a központi ügyelettől a hírét annak, hogy a Péceli úton egy taxi eredt az ellopott Zsiguli nyomába. A lopott gépkocsiban ketten ültek: a 18 éves Greskó Attila XVII. kerületi és a fiatalkorú L. István gyáli lakos, mindketten a Kossuth Nyomda anyagmozgatói. A Zsigulit L. István vezette, akinek nincs gépjárművezetői engedélye. A lakásukon tartott házkutatás során a nyomdából lopott könyvek sokasága került elő, s miként azt 48 órával később már sikerült dr. Sléder Judit hadnagynak, a bűnügy vizsgálótisztjének bizonyítania, a két furikázó kedvű fiatalember nem ezen az éjszakán lopott először gépkocsit.”
A JC-70-13 rendszámú taxi vezetője, Bakonyi Endre is tudomást szerzett az esetről, s mivel éppen a kerületben tartózkodott, figyelni kezdte a forgalmat. Egyszer csak meglátta a körözött gépkocsit. Üldözőbe vette, és a Péceli út 224. számú ház előtt olyképpen ért véget a »fogócska«, hogy a Molnár Sándor törzsőrmester (a főkapitányság közbiztonsági parancsnokságának a gépkocsizó járőre) által vezetett rendőrségi gépkocsival közrefogták. A törzsőrmester ugyanis rádión vette a központi ügyelettől a hírét annak, hogy a Péceli úton egy taxi eredt az ellopott Zsiguli nyomába. A lopott gépkocsiban ketten ültek: a 18 éves Greskó Attila XVII. kerületi és a fiatalkorú L. István gyáli lakos, mindketten a Kossuth Nyomda anyagmozgatói. A Zsigulit L. István vezette, akinek nincs gépjárművezetői engedélye. A lakásukon tartott házkutatás során a nyomdából lopott könyvek sokasága került elő, s miként azt 48 órával később már sikerült dr. Sléder Judit hadnagynak, a bűnügy vizsgálótisztjének bizonyítania, a két furikázó kedvű fiatalember nem ezen az éjszakán lopott először gépkocsit.”
„A bűnügyi osztály vezetőjét
a vizsgálati csoport vezetője tájékoztatja a nyomozás
fejleményeiről” - Fotó: Martinkó Károly
Szegecs