Garázs

Az 1990-es évek elejéig a magyarországi távközlési infrastruktúra hihetetlen elmaradottsága miatt egy-egy lakossági vezetékes telefonállomás kiépítésére éveket, évtizedeket kellett várni, de nem voltak sokkal jobb helyzetben a közületi megrendelők sem. A kisebb településen pedig az anyagi források hiánya miatt esélyük sem volt arra, hogy belátható időn belül telefonvonalhoz jussanak. Hosszú évtizedeken át mobiltelefont is legfeljebb csak a nyugati filmekben láthattak a magyarok.

A kényszer sokszor szokatlan megoldásokat szül: ilyen volt — többek között — a CB-rádiók hazai alkalmazása „telefonpótló” eszközként. Az egyébként teljesen más célra kitalált adó-vevők az
1980-as évek elején kezdtek beszivárogni az országba — köszönhetően annak, hogy a jogszabályok enyhítésével lehetővé vált, hogy magánszemélyek is üzemben tarthassanak CB rádiót — természetesen szigorú állami ellenőrzés mellett.
A CB-nek köszönhetően olyan termelő, és szolgáltató vállalatok is elérhetővé váltak, amelyekkel korábban csak postai levélben, esetleg táviratban, vagy személyes felkeresés során lehetett kapcsolatba lépni. Ez az elérhetőség persze sokkal korlátozottabb volt, mint amit egy vezetékes telefon nyújtani tudott volna, hiszen egy-egy CB-s állomás kb. 3…30 km-es körzeten belül volt közvetlenül elérhető, így az üzenet eljuttatásához gyakran több állomást is be kellett vonni.

Ráadásul amíg a hagyományos telefonhívásnál a beszélgetés két végpont között jön létre, addig a CB rádiónál a vételkörzeten belül mindenki hallhatja a kommunikációt, akinek a rádiója ugyanarra a frekvenciára van hangolva. A kezdetben engedélyezett 40 CB-csatorna hamar telítetté vált, így a bekapcsolva tartott rádiókon az érdektelen, vagy másnak szóló beszélgetéseket is folyamatosan hallgatni kellett ahhoz, ha valaki nem akart lemaradni az esetleg neki szóló hívásokról.
Csakhogy a szellemi munkatevékenységet, de az otthoni pihenést is lehetetlenné teszi, ha folyamatosan szól a rádió: milyen jó volna egy olyan eszköz, amely csak akkor teszi hallhatóvá az adást, ha annak címzettje mi magunk vagyunk! (Ugyan az ipari URH rádiók egy része rendelkezett ún. szelektív hívási funkcióval, ám a CB rádió — tekintve, hogy teljesen más célból született — nem kínált ilyen szolgáltatást.)

---

Felmerült tehát egy viszonylag széleskörű fogyasztói igény, ám a kor sajátos politikai-gazdasági viszonyaiban a gyártási infrastruktúrával rendelkező, kizárólagos állami tulajdonban lévő cégek központi tervutasítások alapján működtek, nem tudták / nem akarták meghallani a vásárlói igényeket. Emiatt aztán a hiánycikkek gyártása egyszemélyes „vállalkozások”, ill. 2-3 fős, ismerősökből verbuválódott „gazdasági munkaközösségek” terepe lett, akik legtöbbször egy-egy panellakás félszobájában, vagy egy üres garázsban folytatták kisipari termelő tevékenységüket.
Hasonló körülmények között születtek meg az Unitek szelektív hívók is, amelyeknek nemcsak a fejlesztése, hanem a gyártása is egy kispesti családi házban indult. Az áramkör megtervezése során fontos szempont volt, hogy az akkori szűkös hazai elektronikai alkatrészválasztékból is elkészíthető legyen. A korabeli viszonyokat jól jellemzi, hogy normális műszerdoboz nem lévén a piacon, az első példányok az Ofotért boltban kapható műanyag diakeret tárolókba kerültek beszerelésre. Az egységes megjelenés érdekében az összeszerelés során ezeket fekete színre fújták, ám a használat során a festék gyakran lekopott, és előtűnt az eredeti műanyag sokszor kifejezetten kellemetlen színe. Szintén fontos tervezési szempont volt, hogy minél több rádiókészülékhez illeszthető legyen, úgy, hogy azokon csak minimális változtatásokat kelljen eszközölni.
Az egyik szükséges módosítás a CB rádió hangszóróvezetékének megszakítása: ezzel egyrészt némítódik a rádió, másrészt tartalmazza azt a jelet, amelyet a szelektív hívónak dekódolnia kell.

A rádió mindaddig néma marad, amíg a dekódolt jelben szereplő számsor nem egyezik meg az állomás saját hívószámával. Emiatt aztán hagyományos (hívómű nélküli) rádiókkal nem is lehetett a szelektív hívós rádiók felé kommunikálni, csak abban az esetben, ha az áramkört a vételi oldalon inaktiválták. (Erre szolgált az előlapon található hangszóró piktogrammal ellátott gomb.)

---

Az üzemszerű működéséhez a hívó, ill. a hívott rádióállomásnak is rendelkeznie kell szelektív hívó áramkörrel.

Hívásnál a célállomás számát az előlapon található peremkerekes kódolóval kell előzetesen megadni. Ezután a hangszóró gomb megnyomásával érdemes belehallgatni a csatornába, hogy épp nem foglalt-e? Ezt követően a hívás gomb megnyomásával a beállított hívószámhoz tartozó kódsorozat kisugárzásra kerül a rádión keresztül. Az ellenoldalon található Unitek egység miután vette a jelsorozatot, és „felismerte, hogy ő a címzett”, hangjelzéssel jelzi a rádió kezelőjének a hívást. A legelső modellek nem, ám a későbbi (három, illetve négyjegyű hívószámot is kezelni tudó) példányok arra is képesek voltak, hogy a hívást automatikusan megválaszolják egy hangsorozattal, így a hívó fél — nyitott zajzár esetén — értesülhetett arról, hogy hívása célba ért.

A hívott oldalon a hangszóró feliratú gomb megnyomását követően lehetővé vált a beszélgetés, amelynek végén a gomb ismételt megnyomása újraaktiválta az áramkört.

---

Működési elv
A legelső, korai Unitek példányok még csak kétjegyű hívószámokat tudtak kezelni, az áramkör hagyományos, logikai IC-kből épült fel. FM modulációt használt adásnál, és vételnél is, ennek köszönhetően nem volt túl érzékeny az SSB üzemmódban gyakran előforduló frekvencia elcsúszásra. Persze szélsőséges esetekben, pl. télen, hideg autóban sok rádiónál előfordulhatott több kHz−es eltérés is, amikor már nem tudott hibamentesen dekódolni. A kompatibilitás jegyében az első, és a továbbfejlesztett modellek is egyaránt bináris kódolás használtak, amelynek első szakasza egy kötött bitsorozat volt, ami szinkronként szolgált, ezt a beállított hívószám bitjei, végül egy ellenőrző összeg követték. Az FM demodulátor egy 758-as sztereo dekóder IC volt, amelyből csak a PLL rész került felhasználásra.

---

Később — az alkatrész beszerzési források bővülésével — az újabb modellek PIC mikrokontrollert, hétszegmenses kijelzőt, és fröccsöntött készülékházat, valamint számbillentyűzetet kaptak, továbbá háromnál több számjegyű hívószámok alkalmazása is lehetővé vált. Ezek a legfejlettebb példányok képesek voltak megjegyezni a hívó fél azonosító számát, így ha valaki nem tartózkodott a bekapcsolt CB rádiója közelében, akkor is értesülhetett róla, ha távollétében keresték, sőt az áramkör a visszahívást is lehetővé tette. Ezen kívül csoportos hívások kezdeményezését, ill. fogadását is kezelni tudta. A cég növekedése egyúttal szükségessé tette, hogy a vállalkozás a korábbi családi házból új telephelyre költözzön.

---

A hazai telefonhálózat ’90-es évek közepén lezajlott fejlesztése, ill. a mobiltelefonok megjelenése néhány évvel később már feleslegessé tette a CB rádiók telefonpótlóként való alkalmazását,

— ezzel párhuzamosan a szelektív hívók használatát is. Az Unitek Szövetkezet ezt felismerve profilt váltott, és meteorológiai készülékek gyártásába kezdett.

---

Ez a cikk nem jöhetett volna létre az index fórumos mmormota topictárs visszaemlékezései nélkül, aki egyébként „civilben” az Unitek egykori alapítója, és tervezője volt.

A kezelés módjának ismertetéséért XANTIi topictársnak, míg a termékfotókért Kelemen Józsinak jár nagy köszönet!

2021.08.07-08.

Legutóbbi frissítés: 2024.01.16.