Garázs

Sok éve már annak, hogy a digitális hangátvitel az ipari URH rendszerek után az amatőrrádiózás területére is „betette a lábát”. Sajnálatos módon a nagy gyártók az összefogás helyett inkább a külön utakon járást választották, így napjainkban több, egymással nem kompatibilis, ugyanakkor zárt rendszer is jelen van az amatőrrádiók között. A nagymúltú Yaesu a saját fejlesztésű C4FM rendszert kínálja a rádióamatőrök részére: a most bemutatásra kerülő FT-70D is ennek a családnak a tagja. 

A rádió kifejezetten masszív felépítésű: a csatlakozók fröccsenő víz ellen tömítettek, az illesztések pontosak, nem lötyög az akkumulátor a fészkében. Az adásgomb (PTT) pár fokkal kiemelkedik az oldalsíkból — ezáltal jobban kézre áll, ill. középső ujjal alátámasztva a rádió is stabilabban tartható.

Ugyanakkor az előlap gumibillentyűi egészen apróra sikerültek, pedig normális méretű nyomógombok is elfértek volna — amennyiben hajlandóak lettek volna max. 0,5-1 cm-rel magasabbra szabni a készülékházat. Ráadásul ezzel a rádió fizikai méretei sem lettek volna jelentősen nagyobbak.

A tetszetős dizájnt egyedül az adóvevő tetején található enkóder töri meg: ez az üdítős kupak és gáztűzhelyrácsozat ízléstelen összeházasítását idéző kezelőszerv egyáltalán nem illik a rádióhoz. Jó lett volna továbbá egy dedikált hangerőszabályzó is: amikor hirtelen kell lehalkítani a rádiót (pl.: telefonhívás érkezik, vagy közelünkben valaki megszólít minket) sokkal gyorsabban lehetne halkabbra venni a rádiót, mint az oldalsó gombot megkeresni, megnyomni, nyomva tartani, majd mellé még az enkódert is tekergetni.

---

A rádióhoz gyárilag egy 1800 mAh-s Li-ion akkut mellékelnek. Rossz hír, hogy külön megvásárolható tartozékként sem áll rendelkezésre ennél nagyobb kapacitású, a típushoz illő áramforrás. Márpedig egy kézi rádiónál, amelyet terepen való használatra terveztek, elsődleges fontosságú az üzemidő. Az alapkivitel árába a Yaesu-tól csak dugaszos töltőre tellett. Ennek egyik hátulütője, hogy kifejezetten lassan (6-7 óra alatt) tölti fel az akkumulátort, a másik pedig, hogy a csatlakozóaljzat gumitömítése a gyakori nyitogatás miatt előbb-utóbb el fog szakadni — ezzel pedig megszűnik a fröccsenő víz elleni védettség. Miközben sok más gyártó az ennél olcsóbb rádióit is alapból az igényesebb, ún. beleállítós töltővel kínálja, a Yaesu ezt aranyáron (> 9000 Ft !) szállítja.

Balra az alapkiszerelés tartalma a nyomtatott dokumentációk nélkül, jobbra a külön megvásárolható töltőtalp.

A beleállítós töltővel 2,5-3 órára rövidül a töltés ideje — úgy, hogy ugyanazt a tápegységet kell beledugni, amelynek a rádióba közvetlenül kötve 3x annyi időre lenne szüksége. Nagyon elvakult Yaesu-hívőnek kell ahhoz lenni, hogy ne vegyük észre az ordító lehúzást… :/

Márpedig töltésre gyakran szükség lesz, mert vagy az 1800 mAh kapacitás kevés, vagy a rádió túlságosan „éhes”, de tény, hogy meglepően hamar lemerül az FT-70D, pedig nincs benne sem GPS, sem színes kijelző, amelyek jelentős fogyasztók lennének. A rádiót kizárólag vételben használva (adást egyáltalán nem indítva) éppen kibír reggeltől koraestig egy napot, de az ember nem azért vesz adó-vevőt, hogy azt csak hallgatózásra használja, hanem adni is szeretne vele. Így viszont pár órára szűkül a rendelkezésre állás ideje, amely rohamosan rövidül egy-egy kitelepülés, vagy kirándulás esetén jelentkező nagyobb igénybevétel esetén.

Maximálisra töltött akkuval, bekapcsolás után, 5 W-os teljesítmény mellett mindössze 5-6 (!) adás-vételi periódust követően megjelenik a merülő akkumulátorra figyelmeztető szimbólum a kijelzőn. Első alkalommal azt gyanítottam, hogy talán egy hosszú ideje raktáron álló Li-ion cellával adták el a készüléket, amely az állása során elveszítette kapacitása jelentős részét, de ez hamar megcáfolódott. A következő döbbenet a használati útmutató ismételt fellapozása során ért: Az FT-70D-nél a 100%-os töltöttségnél nincs semmilyen akku kijelzés a képernyőn. Később, amikor megjelenik a „félig lemerült elem” szimbólum, az a gépkönyv szerint valójában még mindig megfelelő töltöttséget jelent (!), majd ha már a belsejéből a „félig besatírozott rész” is eltűnik, csak akkor kell töltőre tenni:

Részlet a gyári kezelési útmutatóból.

Teljesen ésszerűtlen ez, hiszen évtizedek óta minden gyártónál a „félig besatírozott elem” jel a lemerülő tápforrásra figyelmeztet — arról nem beszélve, hogy sokkal figyelemfelkeltőbb ennek a jelnek a semmiből való megjelenése, mint amikor folyamatosan látható a kijelzőn, majd egyszer csak „eltűnik” a belseje. Érthetetlen, és a használat során kifejezetten zavaró ez a megoldás.

A kimenő teljesítmény három fokozatban állítható (5 / 2 / 0,5 W), de az LCD kijelzőn ugyanaz a felirat („LOW”) jelenik meg a 2 W-os, és a 0,5 W-os állás esetén is. Tehát nem lehet egyértelműen leolvasni, hogy éppen melyik teljesítményfokozatban van a rádió, csak akkor, ha adásra kapcsoljuk, vagy a billentyűzeten megnyomjuk az „F” + „1”-es gombokat, meggyőződünk a beállításról, majd kilépünk a menüből. Ismét egy teljesen érthetetlen megoldás a Yaesu-tól… Ugyanakkora helyet foglalt volna el a kijelzőn három betű (L/M/H = low/mid/high) — ahogyan azt más gyártók meg tudták oldani.

Részlet a gyári kezelési leírásból.

Apropó kijelző:szerencsére ennél a típusnál nem csilli-villi színes, hanem még hagyományos, monokróm LCD került beépítésre, de azért a pálcika karakteres megjelenítés helyett igazán beépíthettek volna egy normális, hat karakternél többet is megjeleníteni képes, pontmátrixos kijelzőt — elvégre nem 1986-ot írunk.

---

Mivel a gyári akkumulátor alacsony kapacitása nagyban lerövidíti egy-egy kitelepülés maximális időtartamát, ezért hasznos lehetőség, hogy az FT-70D az oldalsó tápcsatlakozón keresztül külső áramforrásról is üzemeltethető. Ez stabilizált hálózati tápegységen kívűl lehet akár egy gépkocsi szivargyújtó csatlakozója is, vagy egy párezer forintért bárhol beszerezhető 12 voltos zselés ólom akkumulátor is. A tápkábel megvásárolható készen is, de alkatrészekből saját magunk is elkészíthetjük — ahogyan azt én is tettem. Külső táplálás esetén érdemes a  jobb hőelvezetés érdekében a saját akkumulátort eltávolítani a készülékből. Sajnos azonban így is olyan jelentős az adás közbeni melegedés, hogy azt a szabadon maradt hátlap sem tudja rendesen elvezetni. Emiatt a rádió még 2,5 wattos állásban is pillanatok alatt (5-6 normális hosszúságú mondat egy-egy adási periódusban) felforrósodik, és amennyiben nem tartunk kellően hosszú szüneteket, a védelem hangjelzés kíséretében le is tiltja az adást. Számomra ez egy újabb csalódás volt: elvégre az ember nem azért települ ki, hogy aztán max. 20 percenként szóljon egy-egy rövid mondatot a rádióba...

---

Használat saját, ill. külső antennával

Az alaptartozékok közt található gumiantenna kellően rugalmas anyagú. Méretéből adódóan a 70 cm-es sávon teljesít jól, a 2 méteres tartományra érdemes egy hosszabb (50 cm körüli) sugárzót vásárolni. Külső antennaként egy kétsávos, 1 méter magasságú antennát használtam — mágnestalpra szerelve. A Hármashatárhegyen, nagyteljesítményű átjátszók közvetlen közelében is zavartalanul működött a rádió.

---

Kifejezetten hasznos a készülék tetején található, két darab, nagyméretű LED: ezek színei az adást, ill. vételt, valamint az üzemmódot (FM/C4FM) indikálják a színükkel. Sokszor jól jön ez pl. zajos környezetben, vagy lehalkított rádió esetén:  elég csak a készülékre távolról rápillantani, hogy meggyőződjünk arról: valóban adás volt a rádióban, vagy csak az utcáról szűrődött be valamilyen zaj.

Az FT-70D-t elsőként analóg üzemmódban próbáltam ki: jó vételi érzékenységgel rendelkezik, a beépített hangszóró magasabb hangerő mellett is tisztán, érthetően szól. A dinamika adásban, és vételben is megfelelő, az összeköttetéseim során jó riportokat kaptam. Amint azt az előző pontban már említettem: közeli, nagyteljesítményű adók sem „ültetik le” a készüléket.

---

Az FT-70D a Yaesu C4FM-es kézi rádiói közül a legolcsóbb modell, ezért „cserébe” nem rendelkezik az összes olyan szolgáltatással, mint a nagyobb testvérei. Így pl. nincs benne GPS, ill. fájlküldési lehetőség sem — ezek hiányával azonban teljes mértékben együtt lehet élni.

---

Mivel Budapesten hosszú évek óta nincs C4FM-rendszerű átjátszó, így a ceglédi, és az érdi telephelyeken találhatóakkal kísérleteztem. Mindkettőre minden alkalommal gond nélkül feljutottam, azonban a hívásaimra választ az érdin egyetlen alkalommal sem kaptam, a ceglédin pedig minössze egyszer érkezett reakció: egy hívójel nélküli, borízű hang küldött el melegebb éghajlatra — feltehetően zavarta őt a digitális forgalmazás az egyébként 0 forgalmú átjátszón.

---

HA5ASS (Zsolt) közreműködésének köszönhetően több alkalommal sikerült tesztelni a rádiót digitális, szimplex üzemmódban. Különböző helyszínekről, különféle antennákkal, más-más napszakokban rádiózva egyaránt kifogástalan oda-vissza irányú kommunikációt sikerült megvalósítani. Egészen gyenge (S1-S2) jelszint esetén is zaj-, és szakadásmentes volt az adás, és a vétel is, — miközben ugyanabból a pozícióból, ugyanolyan teljesítménnyel az analóg FM üzemmód már nehezen érthető volt, — sokszor teljesen beleveszett a zajba. A C4FM üzemmóddal szerzett kedvező tapasztalatok tükrében megállapítottuk, hogy ez a modulációs eljárás méltatlanul alulértékelt a hazai rádióamatőrök körében.

---

A 2 méteres, és a 70 centiméteres amatőrsávokon kívűl a készülék alapból képes az ipari, ill. a légiforgalmi sáv vételére is. Ez utóbbiakon természetesen az adás tilva van. A légiforgalmi csatornák ugyanúgy elárolhatóak, és elnevezhetőek, valamint szkennelhetőek, mint a rádióamatőr frekvenciák.

---

A fenti tapasztalatok (C4FM felhasználók rendkívül alacsony száma) miatt a rádiót leginkább hotspot-on keresztül használtam: az YSF41120 jelű reflektor összeköttetésben van a DMR TG216-os beszédcsoporttal — ennek köszönhetően az ottani forgalmazásokhoz a C4FM rendszerű készülékekkel is csatlakozni lehet. A Yaesu FT-70D-s adásaimra nagyon jó riportokat kaptam, a vett jel minőségével pedig magam is elégedett voltam. Az ellenállomások hívójele minden alkalommal hibátlanul olvasható volt a kijelzőn.

---

Piros pont jár azért, hogy az átjátszók programozásnál a rádió a vételi frekvenciához automatikusan beállította az eltolást (shift). Szintén hasznos, hogy az eltárolt csatornákat tetszés szerinti csoportokba (bankokba) lehet rendezni, amelyek igény esetén külön-külön szkennelhetőek. Kár, hogy mindössze hat karakter áll rendelkezésre egy-egy csatorna elnevezéséhez: amennyiben az átjátszókat nem a hívójelük alapján tároljuk el, ez bizony kevés lehet, és trükkös rövidítésekre kényszeríti a felhasználót. (Hosszabb földrajzi nevek esetén, vagy amikor ugyanannak az átjátszónak az analóg, ill. a digitális üzemmódját, vagy a 70 cm-es, ill. a 2 méteres ágát is külön-külön helyre szeretnénk programozni.)

Bár a memóriahelyek feltöltése elvégezhető a rádió billentyűzetéről is, mégis gyorsabb, és nagyságrendekkel kényelmesebb azt a számítógép előtt ülve, rendes billentyűzeten végezni, a beállításokat a későbbi módosíthatóság érdekében lementeni, stb. Kellemes meglepetést okozott, hogy a programozáshoz szükséges szoftver díjtalanul letölthető a cég oldaláról, az adatkábelt pedig mellékelték a készülékhez. A korábbi években ezekért a Yaesu komoly összegekkel húzta le az amatőröket. Sajnos a mellékelt USB kábelben a második használat során megszakadt az egyik szál — onnantól kezdve pedig a számítógép egyáltalán nem érzékelte a rádiót. Szerencsére — mivel egy teljesen szabványos kábelről van szó —, így bármilyen otthon található, mini USB dugóban végződő adatkábellel helyettesíthető.

Kálvária. Egyetlen szóval így jellemezhető az FT-70D programozása. Először furcsának tartottam, hogy egy egyszerű programozó szoftvernek miért 32 oldalas (!) a felhasználói leírása, ám hamar kiderült hogy mindez nem a dupla sortáv, vagy az extra betűméret miatt van.

Maga a telepítő egy „Next -> Next -> O.K.” kattintás-sorozattal telepíthető, de a működéshez az automatikusan felkerülő drivert a felhasználónak kézzel kell a Vezérlőpultban kicserélnie a telepítő könyvtárban található Yaesu driverre. A feltelepített programozószoftver minden egyes indítása előtt a rádióból — teljesen érthetetlen okból — előbb ki kell venni az akkupakkot, majd csatlakoztatni a hálózati töltőt. Ezt követően be kell kapcsolni a rádiót, és a működő készülékből (!) ki kell húzni a tápkábelt! Ezután lehet az USB kábellel összekötni a rádiót a számítógéppel. Ha ez megvan,  a rádió „AMS” feliratú gombjának nyomva tartása mellett vissza kell dugni a tápcsatlakozót. Bármelyik lépés kihagyása, vagy nem a dokumentációban leírtaknak megfelelő sorrendben való végrehajtása esetén a kapcsolat nem fog felépülni, — mindent elölről kell kezdeni. Ezt a cirkuszt a XXI. század második évtizedében tényleg komolyan gondolják a Yaesu-nál??? Kész agyrém, hogy egy egyszerű csatornaprogramozáshoz is egy ilyen Canossa-járást kelljen végigcsinálni, amelynek része egy működés alatt lévő készülékből kirántani a tápforrást!

Ehhez képest egy kommersz, „dzsunkás” 9.000…20.000 Ft-os kínai adóvevőt elég csak rákötni a gép USB portjára, majd elindítani a programozószoftvert, és minden egyből működik…

Ráadásul több alkalommal is előfordult, hogy látszólag hiba nélkül megtörtént a programozás, majd a rádió ismételt bekapcsolása után a készülék visszaállt gyári alapállapotba, a beprogramozott csatornák helyett az első bekapcsolás során jelentkező, hívójelet bekérő menü jött be. Máskor azt jelezte, hogy nincs egyetlen memóriabank sem felprogramozva — holott a szoftverben egyértelműen látszott, hogy ezek az adatok is ott szerepelnek — a rádióba mégsem töltődtek át. A Yaesu FT-70D programozása minden egyes alkalommal egy hosszadalmas — a megbízhatatlan működés miatt — rengeteg idegeskedéssel, és bosszúsággal járó folyamat — még akkor is, ha az ember pihenten lát neki...

---

Ez a hangszóróval egyesített kézi mikrofon egy külön megvásárolható tartozék, amelyet szintén aranyárban mérnek, de mivel hasznos kiegészítőnek ítéltem meg, így mégis a beszerzése mellett döntöttem. Jól jön olyan esetekben, amikor a rádiót derékszíjra illesztve használjuk, vagy kitelepülés során külső antennával, és tápegységről/akkuról működtetjük. Mindkét esetben kényelmetlen lehet minden megszólaláskor kézbe venni a rádiót — főleg utóbbi esetben, ahol a kilógó vezetékekre is fokozottan figyelni kell. Noha ez a típus a gyári ajánlásban szerepel, a rádiót mégis teljes hangerőre kell tekerni ahhoz, hogy a kézibeszélő hangszórója normális hangerővel szóljon. Valószínűleg nem figyeltek oda az impedancia illesztésre, vagy a hangsugárzó hatásfoka rendkívűl gyenge — más indok aligha lehet arra, hogy a rádió miért nem képes a mindössze 0,5 wattos / 8 ohmos  hangszórót normálisan meghajtani.

---

Ha egyetlen szóval kellene megválaszolni azt a kérdést, hogy az FT-70D egy jó készülék-e, nehéz helyzetben lennék. Az amúgy kifogástalan hangminőségű, és jó rádiófrekvenciás paraméterekkel rendelkező készülék által nyújtott „felhasználói élményt” sikeresen elrontották az átgondolatlan megoldásokkal, a hamar lemerülő akkuval, az anyagi lehúzásokkal, illetve a túlbonyolított programozással.  Ha valaki azt kérdezné, hogy megvenném-e újra ezt a készüléket — egyértelmű „nem” lenne a válaszom. Egy évnyi használat után végül — jelentős anyagi bukó mellett — a teljes szettet eladtam.

Ugyanakkor arról nem a Yaesu tehet, hogy Magyarországon az amúgy jó tulajdonságokkal rendelkező, és könnyen használható C4FM üzemmódot több mint hét év alatt sem sikerült elterjeszteni a hazai rádióamatőrök körében. Pedig a gyártó, ill. hazai forgalmazója komoly pénzeket tettek a rendszerbe azáltal, hogy ingyen, vagy jelentős kedvezményekkel adták a C4FM átjátszókat az üzemeltetésükre vállalkozó rádióamatőr kluboknak. Ezeken a vidéki átjátszókon (a fővárosban egyáltalán nincs!) azonban továbbra is legfeljebb analóg FM forgalmazás zajlik, C4FM-es beszélgetőpartner nélkül viszont az FT-70D megmarad kétsávos analóg rádiónak. Kizárólag ez utóbbira használva viszont túl drága móka: a csak FM módot tudó kétsávos rádiók ennél jóval olcsóbban megvásárolhatóak.